12/16/10
12/15/10
Summa summarum
 |
| Hága... Hmmmm... |
Szóval .... Nem egészen egy hónappal a vizsgáim után megkaptuk az eredményeket is. A jegyeim a szivárvány minden színében pompáznak: 6, 7 és 8 (magyar osztályozás szerint 2, 3 és 4). Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem fogom megveregetni a saját vállam a 2-esért, de azt kell, hogy mondjam, hogy abszolúte a középmezőnyben vagyok, elég sokan megbuktak. Az esszéimre is egész jó jegyeket kaptam, no meg jár hozzá külön értékelő lap, amin a tanár ellát néhány jó tanáccsal, miben kell fejlődnöd. Ebben a blokkban összesen hat esszét kell megírni, illetve egy prezentációt is kell tartani, de én szerencsére elég előrelátó voltam és a Bécsbe utazásom előtt meg is ejtettem a dolgot. :) Az az érzése az embernek, hogy sosem hagyják békén, karácsony előtt még meg kell írni egy szösszenetet a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásáról. Kínai, igaz? :(
A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?
Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a gejzírekről álmodozunk... oh....
Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.
Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."
A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?
Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a gejzírekről álmodozunk... oh....
Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.
Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."
December első hétvégéjén szerencsére engedélyezhettem magamnak egy kis luxust és elkísértem jobbik felem Bad Shallerbach-ba. Mivel viszont csütörtökön érkeztem, még arra is volt időm, hogy találkozzam egy nagyon régi barátnőmmel, akit már évek óta nem láttam. Nem régen tudtam meg, hogy időközben férjhez ment és Bécsbe költözött. Beültünk egy hangulatos kis étterembe, a Café Milo-ba a Museums Quartier-nél, itt ettem életem legfinomabb sütőtök krémlevesét. Hazafelé benéztünk még a karácsonyi vásárba is, megittunk némi forralt bort... Hiába is, nincs jobb, mint Bécsben adventezni.
Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált. Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy koplalok, legalább egy hétig. :)
U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!
Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált. Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy koplalok, legalább egy hétig. :)
U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!
11/24/10
A delegáció
 |
| Holland sirály: ismertető jele a bátorság |
Múlt héten vendégek érkeztek hozzám. :) Már csütörtökön béreltünk nekik is bringát és azzal jártuk körbe a várost. Átszelve az Erasmus hidat elvittem őket a New York Hotelhez, innen indult a híres-neves Holland-Amerika hajójárat. A hely érdekessége az, hogy 1993-ban újították fel és nyerte el a mai formáját, de mindezt úgy, hogy meghagyták régi stílusában, ami mondanom sem kell lenyűgöző... Itt megittunk egy finom kávét (ami semmivel sem volt drágább, mintha azt a városban lévő papír poharas Coffeeshop Company-ban vettük volna). Visszafelé megmutattam nekik a Fotó Múzeumot, ahova titokban a fotó kurzusra járok, majd betértünk az egyetemre, hogy lássák hol szoktak óráim lenni, hol dolgozom, milyen a könyvtár. Mindkettőjüknek nagyon tetszett. Mikor már körbejártunk mindent, beültünk az egyetemi sörözőbe, ez az egyik épület aljában van, sokszor rendeznek zenei esteket és természetesen mindig friss és olcsó a csapolt sör. A napot Kralingen-ben akartuk zárni egy finom tapas vacsorával. Annak ellenére, hogy csütörtök volt, tele volt a Lokantas, majdnem egy órát kellett várnunk az asztalra, de megérte mert a kaja mennyei volt és kaptunk ingyen kóstolót is. Nem beszélve a ház boráról! Ilyen jó bort még sosem ittam. A kiadós vacsink után persze jött a fekete leves, ellopták a bringámat, szóval a hazafelé utat az egyik bicikli hátsó ülésén tettem meg. Na ez a rész nem volt olyan vicces, no meg az sem amikor az utcánk felét lezárták a rendőrök, valamit 'felderítettek' állítólag... Jó nagyott kellett kerülni.
Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot. Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely konkrétan dugig volt! Vacsora után tettünk egy levezető sétát haza, másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.
Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot. Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely konkrétan dugig volt! Vacsora után tettünk egy levezető sétát haza, másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.
Visszafelé 3 óra magasságában indultunk, a kis magyar küldöttség egyenesen az Eindhoven-i reptérre, én pedig haza, tanulni. :(
11/19/10
Delegáció és viszlát Holiday
Tegnap megérkezett a magyar delegáció, azaz Adél és Gábor. A bőröndjükben utazott mindenféle finomság a ropitól kezdve a piros pöttyösig. Nagyon szép napunk volt, biciklit béreltünk nekik és keresztül-kasul szeltük a várost, majd a megérkezésüket a Kralingenben lévő Lokantas-ban szerettünk volna megünnepelni egy jó kis vacsorával. Nos, az étek szuper volt, de ami utána következett .... Mire kiértünk az étteremből, Holidaynak nyoma veszett. A láncát elvágták és picinke biciklimet csengőcsat masnijával a hajában ellopták tőlem.
Most mondhatnám, hogy törne le a keze annak aki elvitte, de nem teszem. Mit érne az? Volt egy álmatlan éjszakám, ma pedig az utcán sétálva mindenhol őt láttam. Meg a csengőcsat masniját. Megsirattam. Igazság szerint most is a könnyeimmel küszködöm. Otthon hagytam mindent, de mindent. Egyetlen vagyontárgyam ez a rozoga bicikli volt, ami hűségesen szolgált és elrepített az iskolába nap mint nap. Most már ez sincs. Szörnyűség.
11/12/10
Done with the exams
 |
| Budapest on a sunny october day :) |
It's the first block that has ended with the last exam yesterday. (Results are expected within 4 weeks.) To celebrate that we organized a faculty dinner in a local restaurant, called Villa Kakelbont. We had a terrific time together! I have to say, I am gifted with these people around me! Thanks to the university I gained so many new friends from all over the World . And the fun time just started! :) Finally, I have some time to waste! However not loads of it, the lectures will start next week, but actually I am looking forward to it.
Have I written about my new job, yet? I'm officially hired by the University and will start working as a research assistant next Wednesday. I will share the office with another girl and be supervised by a PhD student, called Nathan. I can't wait to start... Not only because of the pocket money I am going to earn and the HUGE Nespresso machine in the Uni's kitchen, but for the experience.
By the way... Let me upload some pictures of the 5th wedding we attended this year. It is not a joke! It was the 5th - we are totally out of money by now because of buying presents to everyone! :)
 |
| The lovebirds and the Chain Bridge |
 |
| Kiss, Chain Bridge and a baby in the tummy :) |
 |
| I found the best man - really handsome :) |
 |
| But this young French man was simply irresistible |
 |
| After the civil ceremony the best man and I shared a romantic kiss in front of the Parliament :) |
11/8/10
Holiday az ősz utolsó napján
 |
| Reggelre a kerekére fagyott ám a mosoly! |
Nyilván tanulnom kellene most! De azért gyorsan leszaladtam az utcára, hogy megörökítsem Holidayt és az ősz utolsó napját. Tegnap még 15 fok volt és sütött a Nap, de éjjel arra ébredtem, hogy majd megfagyok, és lám- lám, ma már az 5 fokot sem éri el a hőmérő higanyszála. Vajon otthon milyen az idő?
11/5/10
Vizsga
 |
Vizsgaterem...
Túl vagyok az első vizsgán! Igaz eredmény csak négy hét múlva várható. Az is sms-ben. Megmondom őszintén, hogy elég nagy élmény volt, na nem mintha élvezném az ilyesféle megmérettetéseket, de a hollandoknak sikerült megint lenyűgözniük a profizmusukkal.
Az egyetemnek van egy külön vizsgákra és expokra fenntartott épülete, miután beregisztráltam az interneten, jött is az email, hogy ide kell majd mennem. 9.30-ra voltunk kiírva a vizsga egy hatalmas terembe, amit blokkokra osztottak. Hogy mi hova menjünk, azt a várótérben lévő TV jelezte, mint valami TV újság ment rajta az infó. Komolyan mondom nem hittem a szememnek. Épp azt reklámozta, hogy regisztráljunk fel valami külön alkalmazásra, így majd sms-ben jön a tuti... :) A teremben felügyelők voltak és tanárok. Miután túlestünk a diák ellenőrzésen, akkor kaptuk meg a papírokat és kérdéssort. Pontban 9.30-kor bemondta egy hölgyemény a tutit angolul és hollandul, majd indulhatott a móka. Később egy órával és 15 perccel a vizsga előtt is jött figyelmeztetés. Tiszta suli rádió érzésem volt, na ki emlékszik rá? :) Pisi és egyéb szükségletek csak egy órával a kezdés után engedélyezettek. Természetesen az időd terhére. Ez a vizsga (nemzetközi jog) nyitott könyves változat volt, ami azt jelenti hogy bármit bevihetsz magaddal. Olyan komplett kérdéseket kapsz, amit úgysem fogsz egyszerűen megtalálni a könyvben, tudnod kell, hogy mi hol van és értened kell az összefüggéseket. Három óránk volt válaszolni ötből három kérdésre. Hiába írod meg mind az ötöt, akkor is csak hármat értékelnek! (Szomorú hír a strébereknek!) Én a kalóz támadásokat Szomáliában, az erőszak megengedett alkalmazasát a nemzetközi jogban (ha állampolgárodat, aki külföldön van, véded) és a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményeit választottam. Az lenne a cél, hogy minél több saját véleményt tegyél az esszédbe, de a kalózkodástól eltekintve nem brillíroztam ilyennel. Egyébként a témában vendég előadást tartott egy ausztrál professzor egy hónapja, olyan élmény volt, hogy át sem kellett vennem az anyagot mégegyszer, minden szava a fejemben maradt.
Most hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt, elmegyünk a Lokanta-ba... Ez egy tapas bár az egyetem mellett, még sosem voltam ezen a helyen.
Holnap újult erővel nekifogok a tanulásnak. Még két vizsga van hátra!!!!
11/4/10
Tanulmányi szabadság
Holnap lesz az első vizsgám!
Utána kedden, csütörtökön és szombaton is megmérettetem magam! :)
Akinek eszébe jut, gondoljon rám. Tudjátok, mint Micimackó...
10/22/10
Potenciális munkavállaló
 |
| A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba |
A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni. Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku.
Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre.
Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek.
Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát. Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj! A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....
10/18/10
Maasluis!
Tegnap holland látogatóim akadtak, hoztak egy hatalmas csokor rózsaszín rózsát, majd magukkal vittek egy kis kirándulásra, Maasluis-ba. Elég szép idő volt (félve írom le, mert ha ilyet mondok, tíz perc múlva garantáltan esik) és a várost is nagyon szépnek találtam gátakkal és zsilipekkel együtt:) Ma reggel jöttem csak rá, hogy a helynek van egy magyar testvér városa, Hatvan! Na milyen kicsi a világ? Sajnos nem sikerültek valami jól a képek, nem tudom mi van velem, dolgozom az ügyön!
 |
| Nagy a forgalom a Maas folyón, innen csak 10 km a tenger |
 |
| Nelleke, hahaha |
 |
| Nagyon cuki volt, sajnos nem fogott semmit (papája közben a kocsiban ült és várta) |
 |
| Nincs két egyforma ház |
10/15/10
Dare me!
 |
| A dare me első számú áldozata, Holiday |
Elutazásom előtt Edi és Szandra beugrottak hozzám pakolni (értsd: evés és még több evés, majd ezt követően némi sírás), majd megleptek egy búcsú könyvvel (Murakami Haruki: Kafka a parton) és egy dobozzal, amiben cetlikre írt feladatok vannak. Elvileg minden héten húznom kell egyet és teljesíteni az adott feladatot. Tegnap kivettem hármat, hogy bepótoljam csúfos lemaradásom.
Kezdjük a legkönnyebbel, íme dare #1:
"Ma próbálj meg elengedett kézzel biciklizni. De csak óvatosan! Ha sikerül, számolj be róla, ha nem, az sem baj. Csak nehogy eless!"
Jelentem, megpróbáltam a dolgot és a városi könyvtár előtti egyenes szakaszon körülbelül 3 másodpercig sikerült kormányzás nélkül süvítenem. Sajnos a bátorságom csak eddig tartott, de majd megkérdezem a fiúkat hogy lehetne hatásosan gyakorolni. Mindenekelőtt viszont szerzek egy pumpát. Totál lapos a kerekem és így egyre nehezebb tekerni...
Temporary home/átmeneti otthon
Többen kérdeztétek, hogy milyen helyen lakom? A válasz az, hogy szééééép helyen! :) Na de komolyra véve. Rotterdam óvárosi részében, Delfshaven-ben. Itt nagyon sok régi épület van, amit nem bombáztak le a II. világháborúban, így errefelé sétálva tényleg romantikusan érezheti magát az ember. De azért nagyon elkószálni nem kell! Tőlem 2 km-re már a gettó vár...
Rotterdamban egyébként a bérleti díjak irdatlan drágák. A Stadswonen, az egyetem ingatlanközvetítő maffiája (én csak így emlegetem) heroin árakon ajánlgatja a szobákat, ezért a pénzért otthon már budai luxus vár panorámával. Vannak évfolyamtársaim, akik 600-700 Eurot fizetnek egy fele akkora szobáért, mint ahol én lakom, ami ráadásul elég bénán van berendezve. A kaució pedig kötelező és nem lehet lelakni. Ezért, aki teheti, annak azt ajánlom, hogy kezdjen neki időben a lakás/szoba keresésnek, megéri. Én már júniusban nekiláttam a dolognak, sikerrel is jártam: 380 Euroért bérlem a szobámat, amit a Kamernet-en találtam. Van még egy rakat honlap egyébként, de szerintem ez a legjobb és legolcsóbb.
No és mi van az árban?
No és mi van az árban?
- két hihetetlen jófej holland lakótárs akikkel Hétfőnként együtt főzünk,
- egy hatalmas lakás, közös konyhával, nappalival fürdőszobával és WC-vel,
- minden rezsi költség internettel és UPC-vel,
- Tiger, a házi kedvenc.
Az én szobám a legnagyobb, viszont a lakótársaimnak a hálószobájukon kívül van egy-egy tanuló szobájuk is. A lakásnak 2 hátránya van, de ezek számomra elenyészőek:
1. nem tudok beregisztrálni ide mint lakos, mert a lány, akié eredetileg a szoba, megtartotta bejelentett lakcímeként;
2. 6,5 km-re van innen az egyetem (a Google maps mondja...) bringával széliránytól függően 25-30 perc kényelmes tempóban, a buli körzet kb. 4 km. Tehát éjjel nem működik a sétáljuk haza ittas-bódult állapotban megoldás, de ugye erre vannak a kedves egyetemista szomszédok, akár együtt is lehet tolni a biciklit. :)
No és íme néhány kép a környezetemről... habár a szobás képeket nem én csináltam! A háló részről készültek nagyon bénák, inkább majd lefotózom én...
 |
| Alattunk az olasz pizzéria, hétfőn és kedden csak 5 Euro a pizza... |
 |
| Romantikus kanális tőlem egy saroknyira |
 |
| Nappali - azóta már saját DVD lejátszós tévém is van! Mindig is ilyenre vágytam! |
 |
| Tanuló sarok |
10/11/10
Rendkívüli jókedvben
Komolyan mondom, már a sorok leírása is boldoggá tesz! Múlt héten csak nyomokban esett az eső, többször még a Nap is kisütött (igen, ez itt nagy szám) és szerdán átestünk a Moot Court, azaz szimulált tárgyalás házi megmérettetésén az egyetemen. Heti adag stressz letudva! Peter csütörtök este jött és köszönhetően a jó időnek mindenre volt időnk: vásárolni, kicsit kirándulni, szocializálódni és Tiger-t sétálni vinni.
 |
| Ez a kikötözős opció nem igazán tetszett neki, de Zizz kedvéért muszáj volt! |
 |
| Tiger bizony kisebb mint egy cica és vélhetően ekkora is marad! |
Mindezekről persze ígérem, hogy később részletesen beszámolok, - no és a lehetséges munkatalálásról és a csere diák opcióról is -, de most legyen elég ennyi, muszáj készülnöm az órákra. Ma nemzetközi jogon egyébként a nemzetközi jogi felelősség természetéről és a formáiról lesz szó és biztos vagyok benne, hogy a professzor elő fog venni a múlt heti vörös iszap balesettel. (Egyébként tegnap este igyekeztem elolvasni legalább 5 különböző nemzetközi hírforrást, meg kell mondjam, megdöbbentőek a hírek közti eltérések...)
10/5/10
No és tudod-e hol van Magyarország?
A mai napon történteket csupán azért írom le, hogy tanuljunk és okoljunk. Ha pedig elfelejtettük volna, mutassunk egy kis tiszteletet más nemzetek iránt. Legyenek ők bárhol is.
Európa jog óra (még egyszer ismétlem: Európa jog) után épp a szendvicseinket fogyasztottuk az ebédlőben. Eleve kicsit feszült volt a légkör, mert az egyik csoporttársunkra vártunk már körülbelül 30 perce, akinek nem akaródzott megérkezni. Hívtuk telefonon, hogy hol van, mire kiderült a könyvtárban ül és csinál valamit, mivel nem talált minket az ebédlőben. Nem tudom ti hogy vagytok vele, szerintem azért egy telefont meg lehetett volna ereszteni, dehát van az úgy, hogy nem jön össze...
Szóval átpillantok az asztal felett és látom, hogy a holland csoporttársam egy képes magazint lapozgat, majd egyszer csak dráma hercegnőt megszégyenítő módon felkiált: "Ó... nézd csak Judit, milyen szép! El akarok menni ide!"
Ránézek a képre, mélykék tenger, pici szigetecske rajta kis kápolnával. Hvar szigetére emlékeztet, egyszer voltam itt. Kérdem tőle: "Szép hely nagyon, hol van?". A fotók mellett található szövegre pillant, keresi-kutatja a sorok között a választ, majd jó hangosan így szól: "Hát Judit, ez Budapest.". (A szövegben volt egy utalás arra, hogy Budapestről van közvetlen járat az Adriára, nyilvánvalóan nem figyelt olvasáskor.)
Nahát azt hittem, leesem a székről. Mintha valami irdatlan magyarság tudat öntötte volna el a szívem, komolyan mondom.Vettem egy mély lélegzetet, és nyugodt hangon mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de az bizony nem lehet Budapest, hiszen Budapest annak az országnak a fővárosa, ahonnan én jöttem, Magyarországnak. Ennek az országnak márpediglen nincs tengerpartja, Fiume is elég régen volt már.
Megkérdeztem tőle, hogy el tudná-e helyezni Magyarországot egy Európa térképen? A válasz erre az volt, hogy persze, Magyarország Bulgária mellett van. És azon már fel sem szisszentem, hogy századjára is rosszul mondta angolul kishazám nevét!!!!
Csalódott tekintetemre rávágta, hogy ő utoljára nyolcadik osztályban tanult földrajzot. Le voltam döbbenve. Ő pedig kikérte magának, hogy miért is kellene neki ezt tudnia. Egy bachelor-t megszerzett, jó eszű, 22 éves fiatal holland lány, aki mellesleg Európa és nemzetközi jogot tanul nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal? Egyébként meg mi az, hogy csak általánosban tanultak földrajzot? Ez komoly? A világot körbehajózó hollandok? A Holland Kelet-indiai Társaság féle hollandok?
Nem akarok nagyon személyeskedni, beszélhettünk volna itt Romániáról, Lengyelországról, vagy akár melyik EU-s és nem EU-s tagállamról. Alapvető tény, hogy egy nemzetközi képzésre járunk. A csoportunkban a mexikói diáktól kezdve az olaszon át a franciáig és a namíbiaig szinte minden nemzet képviselteti magát. Mind tudunk egymásról, beszélgetünk, összetartunk. Mind okkal jöttünk ide. Tanulni. És ha már itt vagyunk, legyen már bennünk annyi önszorgalom, hogy rápislantunk egyet a google maps-re és megnézzük, hogy is néz ki kicsinke Földünk. Ha nem tudjuk? Kérdezzünk. Ha nem kérdezünk, akkor pedig talán hallgassunk.
Puffogva tekertem Holiday-t haza. Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Holnap megkérdezem tőle, érdekli-e kishazám, mert ha igen, szívesen mesélek neki róla. Nem erőszak a disznótor, nem akarom rátukmálni magunkat, de néhány szép kép és egy kis Pick szalámi biztosan jó benyomást keltene benne. Azt akarom, hogy erre emlékezzen és ne valami egészen másra.
Megkérdeztem tőle, hogy el tudná-e helyezni Magyarországot egy Európa térképen? A válasz erre az volt, hogy persze, Magyarország Bulgária mellett van. És azon már fel sem szisszentem, hogy századjára is rosszul mondta angolul kishazám nevét!!!!
Csalódott tekintetemre rávágta, hogy ő utoljára nyolcadik osztályban tanult földrajzot. Le voltam döbbenve. Ő pedig kikérte magának, hogy miért is kellene neki ezt tudnia. Egy bachelor-t megszerzett, jó eszű, 22 éves fiatal holland lány, aki mellesleg Európa és nemzetközi jogot tanul nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal? Egyébként meg mi az, hogy csak általánosban tanultak földrajzot? Ez komoly? A világot körbehajózó hollandok? A Holland Kelet-indiai Társaság féle hollandok?
Nem akarok nagyon személyeskedni, beszélhettünk volna itt Romániáról, Lengyelországról, vagy akár melyik EU-s és nem EU-s tagállamról. Alapvető tény, hogy egy nemzetközi képzésre járunk. A csoportunkban a mexikói diáktól kezdve az olaszon át a franciáig és a namíbiaig szinte minden nemzet képviselteti magát. Mind tudunk egymásról, beszélgetünk, összetartunk. Mind okkal jöttünk ide. Tanulni. És ha már itt vagyunk, legyen már bennünk annyi önszorgalom, hogy rápislantunk egyet a google maps-re és megnézzük, hogy is néz ki kicsinke Földünk. Ha nem tudjuk? Kérdezzünk. Ha nem kérdezünk, akkor pedig talán hallgassunk.
Puffogva tekertem Holiday-t haza. Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Holnap megkérdezem tőle, érdekli-e kishazám, mert ha igen, szívesen mesélek neki róla. Nem erőszak a disznótor, nem akarom rátukmálni magunkat, de néhány szép kép és egy kis Pick szalámi biztosan jó benyomást keltene benne. Azt akarom, hogy erre emlékezzen és ne valami egészen másra.
Egy hónapja itt...
Bizony-bizony, már egy hónapja itt vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem szeptember minden napját a csontjaimban... Szépíthetném itt a dolgot, de bizony voltak iszonyú rossz napok. Magam sem tudom hogy miért (talán öregednék, vagy mi a túró, de szerintem csak a szeszélyes, esős, biciklidről lefújós időjárás teszi), de többször is elkapott a honvágy és a pityergés. Hiányoztak a barátaim, a munkatársaim, a lakás, ahol az elmúlt két évet töltöttem Budapesten, a legjobban pedig a hatalmas kert, ahol minden reggel a kávémat ittam. Sokat gondoltam Csilli testvérem dorgálására, Samu kutyánkra, aztán Anyukámra, ahogy ontja magából mi történt az unokáival és ki fogja megnyerni a választásokat. Apukám levelein pedig rendszeresen könnyekig hatódtam (utoljára akkor írt nekem ilyen szépeket amikor 6000 km-re voltam).
Reggel felkeltem, készültem az órákra. Biciklire fel, irány az iskola, ezt követően kis szocializálódás, seprés haza. Kínomban végignéztem a Gossip Girl összes évadát (a ruhákon kívül semmi értelmes nincs benne, erre a cselekedetemre pedig nyilván nem leszek büszke) és volt egy nap, amikor egy egész csomag stroopwafel-t benyomtam. Lányok, csak ti tudjátok megérteni, hogy ehhez a micsoda lelki mélypont kell. A többiek persze mind mentek bulizni (erről az egyetem buliszervize nagyban gondoskodik, neked csak élvezni kell, de tényleg), de engem vagy a lelkiismeret furdalás evett, vagy felelősségteljesen a bankszámlámra pillantottam, amire még mindig nem érkezett meg a várva várt bónusz.
Aztán történt három pozitív dolog. Vagyis négy.
1. Reza Azlan vendég előadása az iszlámról
Az egyik dolog, amit becsülök ebben az egyetemben, hogy itt sosem unatkozik az ember. Mindig van valamilyen konferencia, vendég előadás, szeminárium, amin részt vehetsz és információt, tapasztalatot gyűjthetsz. A terrorizmus témája engem mindig is borzasztóan érdekelt, így nem volt kérdés hogy elmegyek a témában rendezett előadásra. Mondanom sem kell ugye, hogy a terem tömve volt.
Rezla Aslan egy iráni-amerikai újságíró, aki úgy tud beszélni az iszlámról, a vallást övező mítoszokról, a félreértésekről, a cselszövésekről és iszlám ellenes összeesküvésekről, hogy minden szavát falod és azt kívánod hogy bárcsak sosem hagyná abba. Én is így tettem.
2. Vacsora az alattunk lévő pizzériában
Szerda este hívott Marie, újdonsült szomszédom, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nem sok kedvem volt, fáradt is voltam és épp sajnálni készültem magam, de aztán arra gondoltam hogy ideje erőt vennem magamon és cselekedni. Kicsíptem magam egy kicsit, ettől máris jobb lett a kedvem, Marie-val pedig tök jót beszélgettünk. A pizza nem volt olyan jó, mint a Vapiano-ban, de a mártogatós és a fűszervaj, amit a friss ciabattával hoztak, megért egy misét. Marie 23 éves és valami olyasmi master-t csinál, amit talán egészségügy menedzsmentnek fordítanánk? Ismerem pár csoporttársát, elmondanám mind nagyon rendesek (szerintem szerényebbek is mint némelyik csoporttársam) és ötször annyian vannak mint mi. Irtózatosan okos lány. Németországban tanult, aztán fél évet volt csere diák Hollandiában (beszél hollandul is), lediplomázott, gyakornokoskodott fél évet Brüsszelben és most itt van. Ja, profi szörfös, minden nyarát Franciaországban tölti az unokatestéreinél és azt mondja, jobban beszél franciául, mint angolul. A lány folyékony angolul... akcentusa nulla! Ha vége az első vizsgaidőszaknak veszek tőle néhány órát. Juhéjjjjj....
3. Én itt lakni hivatalosan
A holland bürökrácia megérne 13 bejegyzést. Komolyan. Szóval a lényeg, hogy a jövőbeli munkakeresésemhez be kell regisztrálnom egy cím alatt (bérleti szerződés vagy bejelentő papír kell), majd fel kell mutatnom az angolra fordított, aposztilezett anyakönyvi kivonatom, kérnem kell BSN számot és nyitnom kell egy bankszámlát.
Pénteken foglaltam időpontot az interneten (mekkora jófejség már a sulitól, hogy nem kell bemennünk a városházára sorban állni, egy tisztviselő kijön az egyetemre és helyben elintéz neked mindent), hazaküldtem szétrongyolódott anyakönyvi kivonatom az OFFI-ba. Utólag is köszönöm Melinda barátosném közbenjárását és együttérzését. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a rávésték a kivonatára, hogy '1000 Forint anyasági segély az anya jogán kiadva'. Na, kinek van még ilyene?
4. Tiger, kezdődő depresszió ellen
Lakótársaim beszereztek egy Tigris névre hallgató csivava anyuka és azonosításra váró apuka nemzette kiskutyát, aki ellentétben az általam először gondoltakkal, szőrös és baromi aranyos.
Vasárnap, négy napi otthon tanulás után tele lett a hócipőm és elindultam sétálni, amikor a lakótársam felajánlotta, hogy vigyem a kiskutyát is, mindkettőnknek jót fog tenni a dolog! Így is lett...
Szóval itt járunk most, új hét, új hónap és garantáltan jobb kedv. Dolgozom az ügyön, márcsak a saját érdekemben is. Ahogy Maritza, a mexikói csoporttársam szokta mondani: Nem feladni jöttünk ide, igaz?
UI: Ma megérkezett az első csomagom! Juhéj! Utoljára az építőtáborban vártam ennyire valamit! Irodaszereket kértem Edittől és Szandrától, mert itt nagyon drága és béna is. Van most már rózsaszín és zöld filcem is, egy egész évre elegendő post it-om, gémkapcsom és celluxom. Köszönöm, szuper jó !!!!!
xoxo
9/24/10
Helyzetjelentés Rotterdamból
Az első két hetem az egyetemen elég stresszesre sikerült. Órák, terem keresgélések, csoport felosztások, aztán a nagy kérdés, hogy honnan szerezzük be a könyveket, amiket egyenlőre nem lehetett kapni az egyetemi könyvesboltban. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése elég sok változást hozott, amit nyilván le kell követnie a tankönyveknek is. Kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, megvegyem-e a könyvet vagy ne, de végül úgy döntöttem, hogy a nemzetközi jog könyvet lemásolom, az EU jogra pedig beruházok.
Az előadások jók, a tanárok Power Point prezentációval készülnek, amit feltesznek egy netes felületre is, így mindig megkapjuk, de tény, hogy előre kell tanulni az órákra, legalábbis kellene. Kérdezték többen, hogy értem-e az előadást? Azt kell, hogy mondjam, egy tanár kivételével mindenkit követhetőnek találtam eddig, az ominózus professzor pedig konkrétan akkora koponya és olyan magas szinten van, hogy sokszor többünknek is kínai mit mond, egyik témáról a másikra ugrik és keresztbe-kasul utalgat 500 különböző jogesetre. Ha már jogesetnél tartunk, a Gabčikovo-Bős-Nagymaros nagy kedvence, meg is kérdezte az órán, hogy van-e magyar esetleg szlovák fél közöttünk, aki ismertetné a témát?: ) Igyekeztem jó formámat hozni, és végeredményben rendes is volt, mert segített a kérdéseivel, de nem mindig találtam a megfelelő szavakat. Wah. Nincs mese, dolgoznom kell a jogi angol szókincsemen... ebben is segít a kurzus, amire járok, meg kell, hogy mondjam a legeslegjobb fej angol tanárral. Hihetetlen, hogy milyen jó humora van és olyanokat mond, hogy 'Oh my World' meg hogy 'Let me remind you that I don't know is not an appropiate answer to my question'. Ezen az órán egyébként találkoztam egy irtó rendes másik tanárral, aki önszorgalomból jár az órára, az egyetemen tanít és mellesleg magyar!!! Amerikában született, és gyöngyörűen beszéli a nyelvünket, meg mellette négy másikat folyékonyan... Odajött hozzám és elbeszélgettünk, odaadta a névjegyét is. Mekkora szerencse, ugye?
Ismét rendeztek nekünk egy nemzetközi estet, köszöntőt és miegymást, de ezúttal nem csak a jogi karnak, hanem az összes nemzetközinek. Sajnos ennivalónak holland finomságokat adtak, szerintem én voltam az egyetlen az asztalunknál, aki megette a stampot, zuurkoolstampot, rookworst (pürésített zöldségek, kolbász, savanyú káposzta) formációt, a kis kínai meg taiwani barátaink majd szívinfarktust kaptak a látványtól, de a palacsintáért mindenki sorba állt és halál aranyosak voltak, hoztak innivalót is. Egyébként nem tudom, miért vannak annyira nagyra ezzel a palacsinta kérdéssel, szerintem hasonló az íze az otthonihoz...
Stresszes volt a hazaút is. Eindhovenből repültem Budapestre a 8.30-as géppel, de hajnalban nem volt még metró, úgyhogy biciklire szálltam, majd jól el is tanyáltam vele. Aztán nem jött a vonat (a kalauz a téli menetrendre való átállásra fogta a dolgot), az eindhoveni vasútállomáson taxit kellett fognom, ami majdnem, hogy drágább volt mint maga a repjegyem, majd ezek után bejelentették a nyomoroncok, hogy a budapesti gép indulása két órát késni fog. Remek. Komolyan mondom, ez volt az utolsó Wizz Air utam, a végén már ott tartunk, mintha egy akciós Malév jegyet vennénk. A késés miatt Budapesten csak egy finom ebédre és rövid ötyére maradt időm barátokkal. Na ezek után pedig átmentem Bécsbe az esti vonattal... Vasárnap este pedig vissza, hajnalban ki a reptérre, onnan pedig egyenesen az egyetemre mentem. Jó kis táv, igaz?
Na de tegnap... végre szocializálódtam egy kicsit és buliztunk... Először egy csoporttársam szülinapját ünnepeltünk meg az Erasmus Lodge-ban, onnan pedig átmentünk az International House-ba, ahol még vagy három ember tartotta a születésnapját a teraszon. Elmondanám olyan kilátás nyílik egész Rotterdamra, hogy hihetetlen. De mindkét helyen kész vagyont kérnek egy szobáért, ami nem is néz ki olyan jól. Hatalmas buli volt és találkoztam két magyar cserediákkal is, juhéjj!!! Amint azt az előbb láttam, a buli máris agyon van dokumentálva a Facebook-on, hihetetlen de itt mindenki ezen él és egyfolytában jelöl, csoportba áll, kommentel, intéz... a tegnapi buli óta ismerőseim száma jelentősen megugrott... hehe. Na de a tuti jó hír az, hogy bemutattak egy német lánynak Marie-nak, aki itt lakik a szomszédságomban, és együtt tudunk hazajönni biciklivel, nem kell egyedül flangálni. Szükség esetén akár tolhatjuk is!!!
No hát ennyi lenne mára...
xoxo
9/13/10
The blue week
Nem mondhatnám, hogy gyorsan telt el az elmúlt két hét, de ennek két oka is van. Az első, hogy sikerült valami nyavaját összeszednem és napokon keresztül 39,5 C-os lázzal nyomtam az ágyat. Tényleg ramatyul voltam, na. Sosem voltam beteg, a saját gyermek orvosunk sem ismert meg, amikor 18 évesen elvittem tőle a TB kártyámat. Nem nagyon bírom a tétlenkedést, így a fekvés tényleg kín volt. (Mit nem adtam volna ilyen kínokért az általános iskolában...) A fekvéshez és az unatkozáshoz pedig természetesen társult az önsajnálat is. Két nap múlva ráuntam a dologra és eldöntöttem, hogy jobb lesz inkább meggyógyulni a napon. Csináltam néhány képet a környékről és gyakoroltam a bringázást. Igen, így ahogy mondom, tudniillik én nem tudom normálisan használni a kontrát! Ebből pedig már több majdnem- koccanás is volt forgalmasabb bicikli csomópontoknál, de minden nappal kicsit jobban megy a dolog és ez reménnyel tölt el. Nem kell megrökönyödni, engem apáék a kisversenyre raktak fel először, nem a tacskóra, kempingje pedig csak a nővéremnek volt.
Szombat reggel kimentem a Blaak piacra, mert Zitának ígértem egy vendégbejegyzést. Van ott zöldség, gyümölcs, hús, hal, ruha, használt cuccok és miegymás. Vettem sok-sok gyümölcsöt, fényképeket is csináltam, de olyan hülyék voltak a fények, én pedig annyira ügyetlen, hogy egy használható fotó sem született. Tele volt a piac egyébként emberekkel, akkora volt a tömeg még a Blaak környékén is, hogy először nem nagyon találtam meg a villanypóznához láncolt Holiday-t, mennem kellett még egy kört. Vigasztalásként megajándékoztam magam egy táskával. 5 euró volt, és csakis az iskola miatt kellett. Nem tudok retiküllel biciklizni!
Este elmentünk a lányokkal, Alessia-val (olasz nemzetiségű) és Asena-val (török nemzetiségű) a Witte de with fesztiválra. Tulajdonképpen ez egy 3 napos utca fesztivál, a környék tele van galériákkal, ahol fiatal európai művészek kiállításait lehet megnézni. Mindeközben persze mennek a koncertek, minden sarkon van egy dj pult és egy italozó egység. A legviccesebb rész a Miele űrállomás volt. Kis papírra rá lehetett írni a kívánságodat, majd a tejúton végigsétálva eljutottál az űrhajóig, aminek a gyomrába (mosógép tartály) be kellett helyezni az üzeneted. Ezt utána elvileg kilőtték az űrbe, gyakorlatilag kitűzték egy táblára a többi üzenet közé. A legjobb kívánságok a következők voltak: "Igazságot!" "Egy új biciklit!" "Ingyen sört." "Szabadságot Tibetnek." Miután ez megvolt, le lehetett feküdni a kihelyezett hintaágyak egyikére és ment a hűsölés. A kiállítások egész jók voltak, nekem a legjobban a Blaak 10-ben lévő tetszett, a szobrásznőt úgy hívják, hogy Augusta Elizabet Wind. Voltak nagyon beteg munkái is, csak erős idegzetűek nézzék meg...
Akartunk enni is the Bazar-ban, de Alessia-ra a felszolgáló ráöntött egy egész tálcányi koktélt és még bocsánatot sem kért, így gondoltuk itt nem lesz a legjobb a kiszolgálás. Végül egy török büfében kötöttek ki és türüm-öt ettek, én maradtam a kólánál, az biztosabbnak tűnt. :)
Ma volt az első igazi tanítási nap, elég stresszesnek bizonyult. Először is, mindenki totál rá van indulva erre az előre tanulok témára, volt aki már minden jogesetet elolvasott, sőt olyannal is találkoztam aki enyhe túlzással a szakdolgozat témáját boncolgatta. Egyet tudok mondani. Idegesítő. Én egyenlőre úgy néz ki, hogy nem fogom megvenni a könyveket, nem csupán azért, mert ha megvenném mindent, több mint 200 eurót hagynék az iskolai könyvesboltban, és most nincs ennyi pénzem, hanem azért is mert a fele olyan új, hogy még nem is lehet kapni. (Persze a szorgosabbak már megrendelték az Amazonról...)
Szóval suli után - letörve mint a bili füle - kimásoltam a következő órára való fejezetet az egyik csoporttársam könyvéből. Átmeneti megoldásnak ez bizonyult, ennek is nagyon örülök. Nem lesz ez az iskola egy könnyű menet, főleg, ha az árakat hasonlítom össze az otthoniakkal, de tudtam mire vállalkozom és nem fogok megtorpanni. Már csak azért sem. :)
9/10/10
Pár kép Rotterdamról :)
 |
| Erasmus híd - elvileg egy női lábhoz hasonlítják.... |
 |
| Közvetlen szomszédságom: történelmi Delshaven |
 |
| Bicajom, Holiday |
 |
| A csengőm talán többet ér Holiday-nél :) |
 |
| Esernyők a múzeum park előtt |
9/8/10
Első nap az iskolában
Aziskoláját
Az egyetemi év hivatalosan ebben az évben szeptember 1-jén kezdődött, de ehhez hozzá kell tenni hogy az első pár nap a diákok begyűjtésével, informálásával és terelgetésével telik. (főleg ha nemzetköziekről van szó, akiknek a száma a csillagos eget veri.) Csütörtökön elmentem az egyetemre, afféle információs napot tartottak jó sok standdal a nyelvi kurzusoktól az olcsó kerékpáron, térképen, eskőkabáton át a buliszervizig és az ingyen SIM kártyáig. Na természetesen kik voltak a buliszerviz asztalnál a segítők? Két magyar srác! :) Nagyon megörültünk mindannyian, ők az Európai Önkéntes Szolgálattal vannak itt és én voltam az első magyar, akibe belebotlottak.
A legviccesebb mindenesetre az Erasmusnak öltözött srác volt, aki egy nagy tálca bitterballen-t ajánlgatott a megéhezett diákoknak, nekem sikerült annyit megennem, hogy este fájó pocakkal mentem aludni. Hihetetlen, de a hollandok iszonyatos figyelmet fordítanak arra, hogy a diákok mindenről értesüljenek. Ja, és azt ugye mondanom sem kell, hogy mindenki perfekt angolból... Bárcsak otthon is így lett volna anno. (Remélem azért fejlődünk, ugye?) Innen indultunk egy nagy csoporttal bejárni az egyetem egész létesítményét, a vezetőink egy holland srác és egy lány voltak. A fodrászattól kezdve a számkódos tároló szekrényeken és a megszámlálhatatlan kávézón át hatalmas könyvtárba és relax helyre vezetett az út, én totálisan le voltam nyűgözve. Soha életemben nem láttam még ekkora egyetemi komplexumot... Sikerült néhány későbbi csoporttársammal is összeismerkednem, egy mexikói, egy svéd lánnyal és néhány izraeli sráccal. Végül felmentem a karunk nemzetközi irodájába, ahol kaptam egy újabb szatyrot tele ismertetőkkel (hogy kell az OV kaart-ot kiváltani, bankszámlát nyitni, mi jár annak, akit plagizáláson kapnak), majd felvettem az első blokk óráit. Lesz "haladó" EU jog, szintén "haladó" Nemzetközi jog, az EU Intézményrendszere, és pluszban még megjelöltem a jogi angolt is, remélem így azért könnyebb lesz. Minden tantárgynak van egy információs csatornája, a tanárok küldik az anyagot, miből és hogyan kell készülni a következő órára. Miközben írom ezt a bejegyzést jött egy levél az EU jog szemináriumot tartó tanárunktól, hogy milyen jogesetet fogunk feldolgozni a Moot Court-ön (Európai Bíróság szimulált változata joghallgatóknak, amivel kapcsolatban mellesleg rangos versenyeket rendeznek) és hogyan készüljünk. Nem lesz könnyű... mégis nagyon várom. :)
Családi kör
A hétvégénk első fele barátokkal, a második fele pedig családi körben telt. :) Természetesen mindenki arról érdeklődött, tudok-e már hollandul. A válasz egyértelműen nem, és ha továbbra is ilyen heroin árakon adják a holland nyelvórákat, akkor sajnos így is fog maradni. Nem tudom melyik egyetemistának van 700 eurója egy 40 órás tanfolyamra? Nekem sajnos nincs. De hogy őszinte legyek, ha lenne akkor sem erre költeném! :)
Holiday 2x
Ma végre találtam egy megfelelő bringát magamnak.
Színe: türkiz
Állapota: kissé rozsdás
Neme: egyértelműen lány
Ismertető jele: arany-rózsaszín csengő
Neve: Holiday
A neve először is azért Holiday, mert ez van ráírva (nem viccelek); na meg azért, mert pont tegnap éjjel néztem meg ezt a kissé csöpögős, de attól még totál aranyos Holiday c. filmet és gondoltam ez nem lehet véletlen.
A másik holiday pedig az, hogy novemberben úgy néz ki vakációzni megyünk! :) Hogy hova, azt még nem tudom, mert meglepetés, juhuhuuuuu......
9/4/10
Megérkeztem...
A költözés
A lelki nyugalmamon a hétvégi két esküvő sem segített! Nem tudom, ki hány esküvőn vett részt ebben az évben, mi eddig négynél tartunk úgy, hogy egyre nem tudtunk elmenni, és októberben is következik még egy, amire majd hazamegyek. Aki ennél nagyobb számot dönget (és nem esküvő fotós), az kérem jelentkezzen és meghívom egy koktélra/sörre/fröccsre.
Ezek után még hulla fáradtan nekiálltam takarítani a lakást vasárnap este (jelzem, nem vagyok megelégedve az eredménnyel), hajnali háromkor feküdtem le, majd mondanom sem kell ugye hogy sikerült lekésnem a hétfő reggeli járatot. Na és mi ebből a tanulság? Hamarabb kell elkezdeni pakolni, és kocsival kell kiköltözni az új helyre. Egyebekben lehetetlenség egy 30 kg -os bőröndbe bepréselni az egész eddigi életed.
A járatlekéséssel egyébként irtó szerencsém volt, mert találtam nyomban új jegyet normális áron, de azért az ezzel járó stresszt kihagytam volna... A gépem Eindhovenbe érkezett. Itt vettem egy buszjegyet a helyi vasútállomásig (3.20 euró), ahol pedig vonatra szálltam.(16.50 euró). Elrontani egyébként nem lehet a dolgot, talán annyi csak a megjegyezni való, hogy, akinek nincs holland bankkártyája, az nem tud az állomás elején található automatából jegyet menni, tovább kell menni egyenesen az info ponthoz. A legegyszerűbb módszer egyébként az utazásra az OV chipkaart, de erről bővebben majd később írok.
A vonat természetesen baromira tele volt, nem lehetett leülni, ezért nem ajánlatos olyan nagy bőrönddel utazni, mint én, mert az csak csúszkál jobbra-balra és csak imádkozni lehet, nehogy egy gyerek lábára csússzon. Körülbelül másfél óra múlva érkeztem Rotterdam központi vasútállomására, ahol Orsi várt a lakáskulcsokkal. Megittunk egy teát, majd segített eljutni a 4-es villamosig, ami elvileg egészen a szállásomig volt hivatott repíteni. (Orsi a munkatársam testvére és nagyon sokat segített az ideköltözésemben, amiért azt hiszem még nagyon sokkal lógok neki. :)) A vilin megint szembesültem az OV kártya okozta hiánnyal, de szerencsére van a kalauz, akitől tudsz egy, illetve két óráig érvényes jegyet venni horror áron... Sajnos voltam olyan balga, hogy hamarabb leszálltam, mert hallgattam egy lányra, aki rossz irányba igazított. Na ekkor már totál elegem volt a cipekedésből, hulla voltam és szakadt rólam a víz, ezért bementem az első irodába, amit az utcán találtam és segítséget kértem taxi ügyben. Nem tudom, kinek mi a benyomása a hollandokról, szerintem oktathatnák a korrektséget. Egyből kerestek nekem egy taxi számot a neten, hellyel és vízzel kínáltak, no meg jókat nevettek rajtam, hogy egy ilyen pici ember, hogy tud elcipelni egy ekkora bőröndött. (A kézipoggyászom és a bőrönd összsúlya közelítette a 40 kg-ot.) A taxi 10 perc alatt hazavitt, (nem is kért sokat) én pedig elhatároztam, hogy ha meglesz a bringám visszatérek ebbe az irodába egy csokor virággal köszönetképp. :)
Szép új kas
Az igazi tortúra itt kezdődött, a következő 3 hónapra szolgáló otthonom egy tipikus holland ház, meredek, hosszú lépcsősor (összesen 65 lépcsőt számoltam meg) vezet fel a második emeleten kezdődő otthonba. A lakáson belül is van még egy emelet, de szerencsére a földszinten lakom. Az én szobám a legnagyobb és totál jól be van rendezve. A portalanításon és a bepakoláson kívül pedig nem is kellett semmit csinálnom, mert mindent rendben hagytak nekem itt. Este az egyik lakótársammal is találkoztam, a másik csak később jött. Mindketten orvostanhallgatók és a szakmai gyakorlatukat csinálják, így nagyon elfoglaltak és keveset fogjuk látni egymást. Ami nem csoda, hiszen a lakás baromi nagy, eltelhetnének napok is úgy, hogy nem futunk össze...
No, hát így sikerült megérkeznem Rotterdamba, reméljük a döcögős kezdést síma, zökkenőmentes élet fogja kiváltani...
8/12/10
Minden út Goába vezet
 |
| Naplemente... |
Szerda éjjel úgy tértünk nyugovóra, hogy még nem érkezett meg a szabóságtól az aznap berendelt szövetkabát. Abban maradtunk, hogy amint készen vannak, telefonál a tulaj és odahozza a szállásunkhoz az árut, mivel mi másnap hajnalban indulunk. :) Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha valami csempész filmben lennék. Azonban telefon nem jött, Peter pedig totál szomorú volt és meg is jegyezte, hogy úgy néz ki az indiaiak mégiscsak megbízhatatlanok. Én pedig nem is tudtam mit mondhatnék neki. Nahát nagy volt a meglepetés reggel 1/2 6-kor, amikor kiléptünk a haveli kapuján: ott várt ránk az ürge egy robogóval, ugyanabban a ruhában, amit előző nap viselt. Mondta, hogy egész éjjel nem aludtak, már csak percek kérdése, hogy kész legyen a szabó a kabáttal, menjünk oda érte személyesen. Na ettől a mondattól és az ábrázatától már nem csempésznek, hanem árva indiai kisgyerekeket kizsákmányoló gonosz boszorkánynak éreztem magam. Hát akkor taxiba be, irány a szabóság. 20 perc múlva érkeztünk meg Udaipur külvárosába, leparkolt a taxi, mert innen már csak motorral lehet tovább menni, emberem robogóra fel, és elment a tulajjal. Na, gondoltam most láttam őt utoljára, legközelebb már csak a váltságdíjat követelő telefon jön! Borzasztó volt a következő 20 perc, már kitekeredett a nyakam a sok hátratekintgetéstől, és a taxis is ideges volt, a gépünk egy óra múlva indult volna Bombay-be. Aztán feltűntek a fiúk, kézfogás, örömködés, jó üzlet volt? Igen! Jöjjön máskor is, itt a névjegyem! Igen! Viszlát, Igen! Taxiba be! Igen! Elkésünk! Igen! Újabb 20 perc telt el mire megérkeztünk a reptérre, meg is nyugodtunk, nevetgéltünk, nyújtottam a kinyomtatott repjegyeinket a biztonsági őrnek, amikor következett a sokk.
A SOKK
- But madam, there is a problem - mondta a biztonsági őr. - Sorry, but your tickets are only valid for the 8th July and today is the 9th!!!!
- Mi vaannnn???!!! Engem az ájulás kerülgetett.
Peter erőlködött, hogy semmi baj, biztos rosszul lett kinyomtatva a jegy, az őr pedig balra küldött minket, a légitársaság pultjához. 35 perc volt hátra a járat indulásáig. És akkor jött a felismerés. Már a belföldi jegyeket rég megvettük, amikor úgy döntöttünk, hogy egy nappal tovább maradunk Rajastan-ban és csak három napot fogunk Goán tölteni... De nem módosítottuk a foglalást. Súlyos, bődületes, hatalmas, megbocsájthatatlan hiba! Annyiszor utaztunk már, de ilyen még nem fordult elő egyikünkkel sem. Körülbelül hatszor néztük át az útitervet, a foglalásokat, konkrét ütemtervet készítettem az útra, és senki de senki nem vette észre!
30 perc volt az indulásig. Szerencsénkre a pultnál két fiatal segítőkész Jet Airways dolgozó szánt meg minket, indult a keresgélés, vajon van-e még két hely a gépen? Szerencsénk volt. Közben három másik dühös utas állt mögöttünk, akik teljesen jogosan szerették volna intézni a saját dolgukat, mi pedig feltartottuk őket. Gyorsan fizettünk, papírral átrohantunk a biztonsági őrökön, majd megint vissza a pultjukhoz, ezúttal már a terminálon belül. Megkaptuk a jegyeinket, sok szerencsét kívántak nekünk és a jegy hátuljára ráírták az ügyfélszolgálat nevét, ha meg voltunk velük elégedve, írjunk egy emailt. Búcsúzóul közölték, hogy visszafizetik a fel nem használt jegyünk felét, csak még Indiából kezdjük el intézni. Mosolyra görbült a szám, vannak még rendes emberek! Ezek után rohantunk a géphez aminek az indulásáig már csak 10 perc volt hátra, de végül csak sikerült elérnünk és elrepülnünk Bombay-be. Itt újabb jegyeket vettünk Goára, ami nem volt nehéz, hiszen Indiában szerintem legalább hat fapados légitársaság üzemel, délután háromra pedig meg is érkeztünk a tervezettek szerint.
Toto, I have a feeling we are not in Kansas anymore... :)
Őszinte leszek. Én beértem volna egy olyan közép kategóriás hely egyikével, amiben az egész út során voltunk, de a jobbik felem azt mondta, hogy jó lenne ha az utolsó három napot királyi pompában és lakomákkal töltenénk el. "Hiúság, asszony a neved" - szokta mondogatni egy munkatársam, Éva - erre gondolva engedtem hát a nyomásnak! :) Hozzáteszem, ebben az is segített, hogy az egész indiai költségvetésünk mintegy 30%-kal lett kisebb a tervezettnél tekintettel a közelgő monszun szezonra, ami köztudottan elriasztja a turistákat és mérsékli az amúgy felvert árakat. A Kempinski Leela Palace Hotelben foglaltunk le egy monszun csomagot (2 éjszaka, 3 nap, teljes koszt-kvártéj)... hát mennyei volt! Nagyon jókat ettünk-ittunk az itt én végre mindkét reggel elmentem futni (jééééé), napoztunk (kissé le is égtünk), esőt pedig csak éjjelente láttunk. Halkan megjegyzem, ez bizony irtózatos szerencse. Az Indiában töltött két és fél hét alatt akárhányszor néztem meg az időjárás jelentést, Goán mindig szakadt az eső. Három napos ottlétünk során pedig egyszerűen mintha csak a kedvünkért hagyta volna abba. Többen kérdezték, mivel töltöttük itt az időt, béreltünk-e motort, megcsodáltuk-e a portugálok által hátrahagyott építészet maradványait. Most mondhatnám, hogy igen, persze, és milyen frankó volt... de őszinte leszek. Két hét durva indiai hátizsákos menet után eszünkbe sem jutott kibújni a saját orchidea farmmal és botanikus kerttel rendelkező, falunyi méretet öltő komplexumból. No és hát ha így is lett volna, sajnos akkor sem találtunk volna semmit sem nyitva. A monszun idején a házakat az ott lakók erős műanyag ponyvával takarják be, így védve meg azokat a hihetetlen mennyiségben lezúduló esőtől, aztán bezárnak mindent és csendesen várnak hogy kiderüljön az ég. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy sikerült ennyire csodálatos időt kifognunk és egy ilyen szuper nyaralást eltöltenünk.
A visszaút
A nagy láblógatás után vasárnap este az utolsó járattal repültünk vissza Delhibe (ezúttal sikerült a megfelelő napon kifáradnunk a reptérre), másnap reggel hajnalban indult a gépünk Moszkván keresztül Budapestre. A reptértől nem messze eső vendégházban foglaltam szobát, illetve rendeltünk még utasfelvételt. Nem tudom, hogy a foci VB döntője volt-e az oka, de a sofőr nemes egyszerűséggel elfelejtett kijönni értünk, egy órát vártunk rá és kétszer telefonáltunk. Alap esetben még 3/4 12-kor sem nem nagyon izgattuk volna magunkat, azonban a spanyol-holland döntő helyi idő szerint éjfélkor kezdődött. Egyébként pár perc alatt megérkeztünk a szállásunkra, de ott ismét arcul csapott minket a nagy büdös indiai valóság (a légkondi nem működött a szobában, irdatlan meleg volt, az ablakokat pedig valamilyen anyaggal bevonták függöny gyanánt, mindent betakart az évszázados kosz). Javaslom, senki ne szálljon meg ebben a hotelban, hiába olcsó! Az internet egyébként sajnos nem bővelkedik hátizsákos turistákat kecsegtető ajánlatokban, de ettől függetlenül a reptér környéke tele volt hotelekkel, szerintem elég lenne csak egy taxit fogni és nekiindulni a dolognak (majd legközelebb így is teszünk). Hétfő reggel elindultunk Moszkván keresztül Budapestre, majd szépen rendben meg is érkeztünk. A csomagjaink pedig Moszkvában maradtak. Még körülbelül egy napig. :) |
| Ezúttal üres volt a háló... |
 |
| Ebben a hotelben mindenki garantáltan romantikus hangulatba kerül |
 |
| Mondom én :) |
 |
| Kiráyi lakosztályunk |
 |
| Szerencsétlen ürgét megtalálták az árusok és eltökélten követték |
