8/12/10

Minden út Goába vezet

Naplemente...
Korai öröm

Szerda éjjel úgy tértünk nyugovóra, hogy még nem érkezett meg a szabóságtól az aznap berendelt szövetkabát. Abban maradtunk, hogy amint készen vannak, telefonál a tulaj és odahozza a szállásunkhoz az árut, mivel mi másnap hajnalban indulunk. :) Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha valami csempész filmben lennék. Azonban telefon nem jött, Peter pedig totál szomorú volt és meg is jegyezte, hogy úgy néz ki az indiaiak mégiscsak megbízhatatlanok. Én pedig nem is tudtam mit mondhatnék neki. Nahát nagy volt a meglepetés reggel 1/2 6-kor, amikor kiléptünk a haveli kapuján: ott várt ránk az ürge egy robogóval, ugyanabban a ruhában, amit előző nap viselt. Mondta, hogy  egész éjjel nem aludtak, már csak percek kérdése, hogy kész legyen a szabó a kabáttal, menjünk oda érte személyesen. Na ettől a mondattól és az ábrázatától már nem csempésznek, hanem árva indiai kisgyerekeket kizsákmányoló gonosz boszorkánynak éreztem magam. Hát akkor taxiba be, irány a szabóság. 20 perc múlva érkeztünk meg Udaipur külvárosába, leparkolt a taxi, mert innen már csak motorral lehet tovább menni,  emberem robogóra fel, és elment  a tulajjal. Na, gondoltam most láttam őt utoljára, legközelebb már csak a váltságdíjat követelő telefon jön! Borzasztó volt a következő 20 perc, már kitekeredett a nyakam a sok hátratekintgetéstől,  és a taxis is ideges volt, a gépünk egy óra múlva indult volna Bombay-be. Aztán feltűntek a fiúk, kézfogás, örömködés, jó üzlet volt? Igen! Jöjjön máskor is, itt a névjegyem! Igen! Viszlát, Igen! Taxiba be! Igen! Elkésünk! Igen! Újabb 20 perc telt el mire megérkeztünk a reptérre, meg is nyugodtunk, nevetgéltünk, nyújtottam a kinyomtatott repjegyeinket a biztonsági őrnek, amikor következett a sokk.

A SOKK

- But madam, there is a problem - mondta a biztonsági őr. - Sorry, but your tickets are only valid for the 8th July and today is the 9th!!!!
- Mi vaannnn???!!! Engem az ájulás kerülgetett.
Peter erőlködött, hogy semmi baj, biztos rosszul lett kinyomtatva a jegy, az őr pedig balra küldött minket, a légitársaság pultjához. 35 perc volt hátra a járat indulásáig. És akkor jött a felismerés. Már a belföldi jegyeket rég megvettük, amikor úgy döntöttünk, hogy egy nappal tovább maradunk Rajastan-ban és csak három napot fogunk Goán tölteni... De nem módosítottuk a foglalást. Súlyos, bődületes, hatalmas, megbocsájthatatlan hiba! Annyiszor utaztunk már, de ilyen még nem fordult elő egyikünkkel sem. Körülbelül hatszor néztük át az útitervet, a foglalásokat, konkrét ütemtervet készítettem az útra, és senki de senki nem vette észre!
30 perc volt az indulásig. Szerencsénkre a pultnál két fiatal segítőkész Jet Airways dolgozó szánt meg minket, indult a keresgélés, vajon van-e még két hely a gépen? Szerencsénk volt. Közben három másik dühös utas állt mögöttünk, akik teljesen jogosan szerették volna intézni a saját dolgukat, mi  pedig feltartottuk őket. Gyorsan fizettünk, papírral átrohantunk a biztonsági őrökön, majd megint vissza a pultjukhoz, ezúttal már a terminálon belül. Megkaptuk a jegyeinket, sok szerencsét kívántak nekünk és a jegy hátuljára ráírták az ügyfélszolgálat nevét,  ha meg voltunk velük elégedve, írjunk egy emailt. Búcsúzóul közölték, hogy visszafizetik a fel nem használt jegyünk felét, csak még Indiából kezdjük el intézni. Mosolyra görbült a szám, vannak még rendes emberek! Ezek után rohantunk a géphez aminek az indulásáig már csak 10 perc volt hátra, de végül csak sikerült elérnünk és elrepülnünk Bombay-be. Itt újabb jegyeket vettünk Goára, ami nem volt nehéz, hiszen Indiában szerintem legalább hat fapados légitársaság üzemel, délután háromra pedig meg is érkeztünk a tervezettek szerint.

Toto, I have a feeling we are not in Kansas anymore... :)

Őszinte leszek. Én beértem volna egy olyan közép kategóriás hely egyikével, amiben az egész út során voltunk, de a jobbik felem azt mondta, hogy jó lenne ha az utolsó három napot királyi pompában és lakomákkal töltenénk el.  "Hiúság, asszony a neved" - szokta mondogatni egy munkatársam, Éva - erre gondolva engedtem hát a nyomásnak! :) Hozzáteszem, ebben az is segített, hogy az egész indiai költségvetésünk mintegy 30%-kal lett kisebb a tervezettnél tekintettel a közelgő monszun szezonra, ami köztudottan elriasztja a turistákat és mérsékli az amúgy felvert árakat. A Kempinski Leela Palace Hotelben foglaltunk le egy monszun csomagot (2 éjszaka, 3 nap, teljes koszt-kvártéj)... hát mennyei volt! Nagyon jókat ettünk-ittunk az itt én végre mindkét reggel elmentem futni (jééééé), napoztunk (kissé le is égtünk), esőt pedig csak éjjelente láttunk. Halkan megjegyzem, ez bizony irtózatos szerencse. Az Indiában töltött két és fél hét alatt akárhányszor néztem meg az időjárás jelentést, Goán mindig szakadt az eső. Három napos ottlétünk során pedig egyszerűen mintha csak a kedvünkért hagyta volna abba. Többen kérdezték, mivel töltöttük itt az időt, béreltünk-e motort, megcsodáltuk-e a portugálok által hátrahagyott építészet maradványait. Most mondhatnám, hogy igen, persze, és milyen frankó volt... de őszinte leszek. Két hét durva indiai hátizsákos menet után eszünkbe sem jutott kibújni a saját orchidea farmmal és botanikus kerttel rendelkező, falunyi méretet öltő komplexumból. No és hát ha így is lett volna, sajnos akkor sem találtunk volna semmit sem nyitva. A monszun idején a házakat az ott lakók erős műanyag ponyvával takarják be, így védve meg azokat a hihetetlen mennyiségben lezúduló esőtől, aztán bezárnak mindent és csendesen várnak hogy kiderüljön az ég.  Mindezek ellenére azt gondolom, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy sikerült ennyire csodálatos időt kifognunk és egy ilyen szuper nyaralást eltöltenünk.

A  visszaút

A nagy láblógatás után vasárnap este az  utolsó járattal repültünk vissza Delhibe (ezúttal sikerült a megfelelő napon kifáradnunk a reptérre), másnap reggel hajnalban indult  a gépünk Moszkván keresztül Budapestre. A reptértől nem messze eső vendégházban foglaltam szobát, illetve rendeltünk még utasfelvételt. Nem tudom, hogy a foci VB döntője volt-e az oka, de a sofőr nemes egyszerűséggel elfelejtett kijönni értünk, egy órát vártunk rá és kétszer telefonáltunk. Alap esetben  még 3/4 12-kor sem nem nagyon izgattuk volna magunkat, azonban a spanyol-holland döntő  helyi idő szerint éjfélkor kezdődött.  Egyébként pár perc alatt megérkeztünk a szállásunkra, de ott ismét arcul csapott minket a nagy büdös indiai valóság (a légkondi nem működött a szobában, irdatlan meleg volt, az ablakokat pedig valamilyen anyaggal bevonták függöny gyanánt, mindent betakart az évszázados kosz). Javaslom, senki ne szálljon meg ebben a hotelban, hiába olcsó! Az internet egyébként sajnos nem bővelkedik  hátizsákos turistákat kecsegtető ajánlatokban, de ettől függetlenül a reptér környéke tele volt hotelekkel, szerintem elég lenne csak egy taxit fogni és nekiindulni a dolognak (majd legközelebb így is teszünk). Hétfő reggel elindultunk Moszkván keresztül Budapestre, majd szépen rendben meg is érkeztünk. A csomagjaink pedig Moszkvában maradtak. Még körülbelül egy napig. :)

Ezúttal üres volt a háló...
Ebben a hotelben mindenki garantáltan romantikus hangulatba kerül
Mondom én :)
Kiráyi lakosztályunk
Szerencsétlen ürgét megtalálták az árusok és eltökélten követték


5 comments:

Hugi, nagyon jó volt a beszámolód! puszi Csicsi

hi.. just dropping by here... have a nice day! http://kantahanan.blogspot.com/

nagyon szupcsi a blog. hajrá, csak így tovább!

Juci, szuperek a beszámolóid! Én is akarok menni!
pusszantás

Post a Comment