Point Lobos, San Simeon, Santa Maria

El tudnám képzelni magamnak - Santa Barbara

Nem jól indult a reggelünk. Kaptam egy telefonhívást a bálnakutató központból, hogy a reggelre tervezett bálnales elmarad a nagy hullámokra és a közeledő viharra való tekintettel. Kicsit (nagyon) csalódott voltam, de nem volt mit tenni, nem lett volna biztonságos ilyen körülmények között hajóra szállni. (Még mindig élénken él az emlékezetemben az a kenyai  hajókirándulás, amit a 4 méteres hullámok tettek tönkre. Mindenki, de tényleg mindenki hányt a fedélzeten apukámat kivéve. Kérdeztem, hogy mi a titka. Egyből rávágta, hogy a sok Uniqum, amit élete során megivott! Ugye-ugye? "Az Uniqum a legjobb gyomorerősítő likőr".)

Még szerencse, hogy készültünk egy B tervvel a délelőttre: elkocsikáztunk a Point Lobos Nemzeti Parkba. A belépő mindösszesen $10 volt két személyre, nagyon sok túra vonal, aprócska múzeum a bálna vadászatról és néhány sütkérező fóka várt minket. Nagyon élveztük, még az sem tántorított el, hogy őrülten fújt a szél. Hamarosan tovább indultunk délre, a következő megállóhely  Big Sur volt. Eredetileg itt szerettem volna megszállni, romantikus kis kabinokban, vagy a jurta táborban, de nagyon drága volt a szállás. Big Sur csodálatos egy hely, kristálytiszta levegő, gyönyörű sziklás tengerpart vár, ha ide látogatsz. Alberto tanácsára a Nephente étteremben álltunk meg. Ez egy jó régi hely, családi vállalkozásként fut. Azért ez azért nagyon vicces Amerikában. Ha el akarsz adni valamit, legyen az termék vagy szolgáltatás, csak mondd ki a varázsszót: familyownedbusiness. Garantálom, mindenki elolvad és gondolkodás nélkül kinyitja a pénztárcáját, mert jááj de jó! Persze a skála azért elég nagy. Lehet, hogy a tulajok testvérek és egyik sem dolgozik az étteremben, vagy éppen mindenki ott van látástól mikulásig. Amikor kérdeztem a pincért, hogy vajon ő is családtag-e akkor mondta, hogy á dehogy, a másik városból jár ide át minden dolgozni minden nap. Nekem a family owned business egészen mást jelent: Juli nénit meg a férjét a Lehel piacon! Na az a  family owned business!

Alberto azt is mondta még, hogy ide nem a kajáért kell jönni hanem a kilátásért.  Minden bizonnyal igaza volt, mert az étteremrben talált egyik könyv szerint a teraszról hihetetlen távolságba el lehet látni, csak éppen ebből nekünk semmi sem jutott: pont, amikor megérkeztünk kezdett el szakadni az eső és sűrű köd lepett el mindent. Én részemről fedezékbe vonultam és beültem a kályha elé egy könyvvel és  forrócsokival  (jó adag habbal a tetején, mert ugye miért is ne?). Idővel elállt az eső és a köd is felszakadozott, csináltam néhány képet és tovább indultunk.

Big Sur után San Simeon és a Hearst kastély volt a következő megálló. Nahát ez egy hihetetlen hely, nem is kastély, annál sokkal grandiózusabb. A kastély éppítetője William Hearst, egy kaliforniai milliomos volt, aki a tervezéssel egy San Fransisco-i építészt, Julia Morgan-t bízott meg.  A munkálatok majndem 30 évig tartottak, a végeredmény pedig egy 165 szobából, 127 holdnyi kerből, teraszból, medencéből, magán állatkertből álló giga ingatlan komplexum lett, ahol hétvégenként Hollywood-i sztárok szórakoztak. Az iróniája a történetnek az, hogy a tulajnak nem volt kire hagynia a helyet. Eladni nem lehetett, családtagoknak nem kellett, még az egyetem sem "kérte" a magas fenntartási költségek miatt. Most Kalifornia állam gondozásában áll a hely, a belépőjegyekből és adományokból tartják fennt. (Már amennyire tudják, a válság óta erőssen megcsappant a látogatók száma.)

San Simeon után tovább indultunk és kora este érkeztünk meg Santa Maria-ba. Ide leginkább a borvidék és az eper miatt akartam jönni, nem szépítem a dolgot. Sajnos eper még nem volt, de bor annál több. Erre az estére nem foglaltunk sehol sem szállást, egyszerűen begurultunk a főutcára és megálltunk néhány helyen. A második motelben már sikerült az árat is lealkudni, kemény $38 volt kettőnknek egy éjszakára a Laura's Lodge-ban. (Alkudozni kötelező!) A szoba... Végül is az is rendben volt, de bevallom őszintén a zár olyan vacaknak tűnt az ajtón, hogy odatoltam egy széket és a bőröndöt is nehogy megtámadjanak a banditák. :)

Másnap reggel bedobtam a kulcsot a recepción és indultunk is tovább. Sosem voltam még repülős múzeumban, ezért ellátogattunk egybe itt. Nagyon tetszett a kiállítás, de leginkább az idős bácsi, aki körbevezetett minket. Pilóta volt Vietnámban. Innen borkostolóra indultunk. A vidék tele van borászatokkal, nem volt nehéz találni néhányat. Végül a  Foxen-be és a Tres Hermanas-ba mentünk. Mindkét helyen volt borkostoló. Átlagosan azt mondanám, hogy 6 bor, $10 és baromi jó beszélgetések. Aki Kaliforniában jár, tényleg ne hagyja ki. Kérdeztem a tulajokat, hogy miért nem lehet normális, minőségi bort venni a nagy Houston-i szupermarketekben, mi ez a sok pacsuli bor és miért nincs normális cimkézés? (Kétszer is belefutottam már édes!! Merlot-ba, mert nincs feltüntetve a címkén semmi.) A lényeg a lényeg, hogy az olyan államokban mint Texas a bor nem igazán kelendő. Ha egy kaliforniai magánpincészet Houston-ba akar bort küldeni, kell a közvetítő. Mire a boltba érne, dupla áron árulnák, nem sokan vennék meg. Ezért a nagy szupermarketekbe csak az olcsóbb, kevésbé nemes borok kerülnek. Jó borért borboltba vagy Liquor Shop-ba kell menni, nincs mese...

Santa Maria-ból egyenesen Santa Barbara-ba indultunk. Ismét nem foglaltunk szállást, a helyszínen kerestünk és megintcsak egy szuper helyre bukkantunk. Alkudoztam egy sort a kínai-amerikai tulajjal, megnéztünk egy-két szobát és a dolog ezzel le is volt tudva. Mindenkinek aki hasonló útra indul azt tanácsolnám, hogy hagyjon magának (maguknak) néhány olyan napot, amikor nincs előre leszervezve se a program se a szállás. Nem csak izgalmas, de jót tesz a pénztárcának is. Este sétálgattunk a kikötőben és a városban, lefoglaltunk egy bálnanéző utat másnapra.  Nem messze innen találtuk meg a Habbit Burger-t, ahol életem legjobb hamburgerét ettem. Nem vagyok egy nagy hamburger rajongó, de ez valami fantasztikus volt. Nem csoda hogy méteres sorok várakoztak... A vacsora után a mozi felé vettük az irányt, megnéztük Denzel Washington legújabb filmjét, a Safe House-t. (Otthon azt hiszem "A védhetetlen" néven futott.) Ezt követően haza is indultunk, mert másnap korán kezdődött a bálnales. A lesre egy vitorláshajóval indultunk Santa Barbara kikötőjéből, a kapitány és a személyzet mindent nagyon részletesen elmagyarázott, mit kell figyelni, hogyan jönnek fel a bálnák a felszínre levegőt venni, mit csinálnak Kalifornia partjainál. Mire véget ért a túra kész szakértők voltunk mind.

A bálnales után nehéz szívvel bár, de búcsút intettünk Santa Barbarának. Indultunk tovább, erre a napra még egy outlet-et is beterveztünk, úton Los Angeles felé.


További bejegyzések az utunkról itt:
Kalifornia: Santa Cruz, Monterey, Carmel
San Fransisco folyt. köv!
Indul a roadtrip - San Fransisco

Bálnavadász múzeum, Point Lobos

Nepenthe bár, Big Sur

Új barátaim a strandról, Big Sur

:)

Hearst kastély, San Simeon

Uszoda! Hearst kastély

A benti uszoda - Hearst kastély

Repülős múzeum, Santa Maria

Repülős múzeum II. - Santa Maria

Time to take off

A member of wine institute... :) Santa Maria

A lényeg a lényeg

Tetszetős, Santa Maria

Bor kostoló

Santa Barabara

A kedvenc csendélet

Legjobb hamburgerező, evör!

Odanézz... Habbit burger

Induljon a bálnales

Jaj hát én vagyok a legizgatottabb kismatróz