Egy hónapja Houston-ban

Vasárnap volt egy hónapja, hogy megérkeztem. Igazából fogalmam sincs, hogyan telhetett el ilyen gyorsan az idő? Lázasan dolgozom a kutatáson, közben igyekszem minél többet futni és hétvégenként szigorúan kikapcsolódni, programot szervezni.

A professzorral minden rendben. A múlt héten voltam nála megbeszélni, hogy hol is tartunk. Kérdezett három olyat a témámmal kapcsolatban, hogy majdnem leestem a székről. Persze válaszoltam amennyire csak tudtam, de a lényeg, hogy megintcsak elgondolkodtatott, rávett, hogy a kérdést próbáljam megközelíteni egy másik nézőpontból is. Mondanom sem kell, egész este azon agyaltam, amit mondott, és egyből jogeseteket böngésztem a könyvtárban... Áprilisban indul egy környezetvédelmi kockázatelemző képzés az egyetemen, beiratkozom. Csak 4 hét, de nagyon intenzív, tele lesz hasznos ismeretekkel és valós, gyakorlati példákkal. Hiába is, kell nekem ez a stressz, ami a vizsgákkal jár. :) Jaj és - apukám legnagyobb örömére és büszkeségére - a jogi kar kitett egy képet és egy rövid bio-t rólam a honlapjára a többi vendég kutató közé. A kép nem igazán előnyös, és a huszadik rákattintás után megfogadtam, hogy nem nézem meg mégegszer. Aztán azt mondtam magamnak: Miért is ne?!

Pénteken rendezte meg a Houston-i Fulbright bizottság az évadnyitó ebédet. Négyen indultunk a Rice Egyetemre: Zenia, aki orosz származású és marketinget tanul, Lisa, aki egy német lány és a mester képzését csinálja, Rodrigo (róla már meséltem, Chile-ből jött és politológus Phd-s) és én. Cilit, a másik magyar lányt útközben vettük fel. A Rice Egyetemről annyit kell tudni, ez egy magánegyetem, tehát sokkal kevesebben járnak ide, mint hozzánk a Houston-i állami egyetemre. Hihetetlenül szép helyen, a Hermann Park szomszédságában van. A felépítésében sokkalta európaibb mint a mi egyetemünk, néha volt olyan érzésem, hogy Roxfort-ban járok és Harry Potter mindjárt elsüvít mellettem a Nimbusz 2000-resével. Nagyon rangos egyetemről van szó, nehéz bekerülni. Viszont nincs olyan sok féle-fajta képzés, mint nálunk. Szóval itt rendezték meg az évadnyitó ebédet... Hmmmm. Isteni volt... Alig tudtam eldönteni, hogy mit egyek, hiszen olyan jól nézett ki minden. Az ebéd során mindenki bemutatkozott, rendkívül kedves és segítőkész embereket ismertem meg. Néha egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy igen, ez velem történik és a norvég nagykövet felesége egyszerűen csak odajön hozzám és sok sikert kíván a kutatásomhoz?! Elképesztő. Jaj, hát mondanom sem kell hogy a Rice Egyetem nemzetközi diákokat segítő osztályán egy magyar hölgy dolgozik?! Nagyon megörültünk neki, szerintem ő is nekünk! :) Hiába is, magyarok márpedig mindenhol vannak. Az ebéd után körbevezettek minket az egyetemen, csináltunk jó sok képet és bolondoztunk egy kicsit.

Végül Christine, a helyi iroda vezetője hozott haza minket. Hát egy személyiség, az biztos. Majd megpukkadtam a nevetéstől a kocsiban, olyan sztorikat mesélt.  New York-ban született, később öt évet élt Párizsban,  mert a Sorbonne-ra járt. Európai témákban  és kúltúrában még most is naprakész!

Szombat reggel részt vettem a  "nagy faültetésen". A jogi kar elé lett megszervezve, a Trees for Houston non-profit szervezet és az egyetem közösen fedezték a költségeket. Igaz, reggel jó korán kellett kelni és a olyan saras lettem, mint még soha, de megérte a fáradtságot. Összesen 34 nagy gödröt ástunk ki. Büszkén mondhatom, hogy meghozta az eredményét a gyermekkori - és egyben kötelező - hétvégi kertimunka Jancsi tatánál. Ásó és lapát használatban, valamint gödör ásásban kiválóan teljesítettem. A többiek már 15 perc múlva panaszkodtak, hogy fáj mindenük, de én áltam a sarat (hiába is, alföldi gyerek vagyok!)  ! Megismerkedtem egy csomó helyes emberrel, aztán - immáron nyakig sarasan - belebotlottom a mentoromba is, aki úgy volt felöltözve, mintha éppen a Puerto Rico-i esőerdőbe készült volna. Egymásra néztünk, aztán jót nevettük.

A hétvégén voltam egy thai kifőzdében is, úgy hívják: Asia Market. Kicsit messze van onnan, ahol én lakom, de szuper jó a kaja. Egy pici ázsiai bolt oldalában van, kb. 5 asztal lehet összesen. Egy thai család viszi az egész konyhát, ennek köszönhetően a hely állandóan tele van thai emberekkel, angolul alig hallottam őket beszélni. Annyit mondok, egy gyöngyszem! A hétvégén megpróbálok eljutni egy dim-sum bárba is. Az egyik kínai kutatólány emlegeti állandóan. Azóta csak a kis gombócokra tudok gondolni. Na de most jöjjenek a képek az elmúlt hónapról.

Rice Egyetem - háttérben egy felhőkarcoló :)

Rice - itt járt a Fulbright...

A Rice lapja a Rice Thresher (a miénket The Daily Cougar-nak hívják)

Étkezde a Rice-on. A péntek a fahéjas csiga napja, akkor nehéz ide beférni.

Ők is ültetnek és adományoznak fákat.

Kicsit esik mostanság.

The World needs more... ( falitábla a Rice könyvtárban)

The World needs more green - ezt én írtam :)

Nem rossz hely ez a Rice egyetem, mondom én...

Chile, Németország, Magyarország...

Faültetés a jogi kar előtt.

Munkában vagyunk kérem szépen.

Heather-rel a thai kifőzdében