Houston és a zöld kérdés...

Trees for Houston - a faültetés szponzora

Na látjátok, már rég elindítottam a rovatot és alig írok bele... Itt az idő felzárkózni és megosztani néhány érdekes dolgot Houston-ról, az egyetemről és a helyiek környezetvédelemhez való hozzáállásról. Hozzáteszem, nem vagyok egy Greenpeace aktivista, nem szándékozom a Szivárvány harcos fedélzetére szállni, de úgy vagyok vele, hogy, amit mi hétköznapi emberek meg tudunk tenni a környezetünk megóvása érdekében, azt miért ne tennénk meg? No és most nem nagy dolgokról beszélek. 

Nálunk a családban szállóigévé vált a "Holtsdleavillanyt!!!!" (Öcsi úr nem tudta rendesen kimondani, hogy oltsd le a villanyt) és a "Márbokáigérafürdővíííz!". A fűtésről már nem is beszélek. Elég legyen annyi, hogy megtanultam rétegesen öltözködni. Igen, az én szüleim kínosan odafigyeltek arra, hogy ne pazaroljuk se az áramot, se a vizet. Gondolhatjátok, hogy 10 évvel ezelőtt mekkora balhé volt otthon, amikor Karácsonyi ajándék gyanánt apukám hazaállított a takarékos izzókkal. Annyit mondok, tanulságos egy Karácsony volt. Aztán megbékéltünk. Apukámmal meg a sárgafényű izzókkal is.

A szelektív gyűjtéssel sem volt sosem bajom. Csak kellett egy plusz doboz a papírnak, egy meg az üvegeknek és a palackoknak. Amikor pedig Ausztriában már az öko hulladékot is külön lehetett gyűjteni (formás kis papírdobozokban), na hát akkor igazán menyországban éreztem magam. A macskánk is. Neki is kellett egy doboz. :)

Aztán jött az első arcul csapás Houston-ban. Mint kiderült, a lakótársam nem használja a mosogatógépet. Kivéve edény szárításra. Kézzel mosogat, a gépben meg szárít. Nahát nem bírtam sokáig a dolgot, rákérdeztem a logikára. Nem volt logika, az egyetlen érv az volt, hogy a bérleti díjban a közüzemi díjak is benne vannak. Mondtam neki, hogy kössünk üzletet: ő nem mosogat többé, én intézem a mosogatást. Gépben. Megegyeztünk.

Aztán következett a villany. Nappal is besötétített lakás, minden lámpa feloltva. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon egy kis vámpírral lehet-e dolgom?  Aztán valaki elmondta végül, hogy ez valószínűleg a sok légkondi és a nagy meleg miatt van így. Sok irodának nincs is ablaka, így próbálják hűteni az épületeket. Ablak híján pedig ablak nyitogatás sincs ugyebár, egész nap megy a szellőztető meg a légkondi. Értem én hogy bődületes meleg van itt nyáron, de egyenlőre tavasz sincsen, hűvösek az éjszakák, lehet szellőztetni, éjjel nagyot aludni, reggel pedig nem lámpafényben hanem napsütésben meginni az első kávéd. Két hét múlva összeszoktunk, szellőztetünk és már nagyjából ő is leoltja a lámpát. A mosókonyhán lévő szárítógépről is sikerült lebeszélnem. (Itt már nem is az árammal  érveltem, hanem azzal, hogy tényleg összemennek a ruhái és bemutattam neki a  Walmart-ban vett  $5-os ruhaszárítómat.) Most mindketten nagyon boldogok vagyunk! 

Ezt követte a szelektív hulladék gyűjtés. A Houston-i egyetemen tele van minden szelektív hulladék gyűjtőkkel, kivéve a diákszállásokat. (Na persze, mert ez nem az egyetem tulajdonában van.) Szuperjó, vadiúj apartman házban lakunk, mégsincsen papírszemetes. Se palack gyűjtő. Most minden héten egyszer elviszem magammal az egyetemre a papírszemetet. Azért hagytam egy szívhezszóló levelet a portán. Talán valaki megsajnál is kitesz egy papírszemetest. :)

Az utolsó és egyben legnagyobb arculcsapás a közlekedés volt. Volt alkalmam persze az elmúlt hetekben újra és újra átgondolni a dolgot. Miért jár mindenki kocsival Houston-ban (1 ember 1 kocsi, nem úgy ám ahogy Orbán Viktor a négy kerékkel megálmodta), miért nincs normális tömegközlekedés, ha van is, miért nem használják? Idővel rájöttem ám, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy csak úgy megválaszoljuk... Először is. Egy gallon (azaz kb. 3.78 liter) benzin ára kb. $3.40 Houston-ban. Hát nem emlékszem pontosan mennyiért tankoltam otthon utoljára, de legalább dupla (hanem tripla) ennyi volt, az biztos. Tehát nagyon olcsó a benzin, az autók pedig méginkább. Már fillérekért tudnak autót venni maguknak az emberek. Valaki a múltkor meg is jegyezte nekem, hogy ugyan minek szállna buszra, hiszen csak az jár busszal, aki tényleg nagyon szegény, vagy bolond. Különben is, az nem biztonságos. Mindenféle vademberek szállnak fel,  és akkor itt kezdődik az a rész, amikor fegyveres őrültekről kezdett el mesélni. Akkor megértettem hogy azért ebben az autó dologban nem csak a kényelem, a saját légkondi és a rádió, hanem a félelemérzet is közbejátszik. A kocsi ápol, eltakar, izolál és... biztonságot nyújt. Ez van...

Az egyetem mindenesetre nem adja fel és ezen a héten "green week" volt. Mindenféle vetélkedőket rendeztek, lehetett féláron tömegközlekedési bérletet venni, osztogattak újrahsznosítható ételhordót,  szombaton pedig fát ültetünk. Alkottunk egy kicsit. :)

UI.:  Na és te? Ugye te is leoltod a villanyt?

Az egyetem tele van szelektív gyűjtőkkel

Pukkancs is oda volt az öko cuccokért 

Munkában vagyunk, csak épp a gödör nem látszik

Egy hónapja Houston-ban

Vasárnap volt egy hónapja, hogy megérkeztem. Igazából fogalmam sincs, hogyan telhetett el ilyen gyorsan az idő? Lázasan dolgozom a kutatáson, közben igyekszem minél többet futni és hétvégenként szigorúan kikapcsolódni, programot szervezni.

A professzorral minden rendben. A múlt héten voltam nála megbeszélni, hogy hol is tartunk. Kérdezett három olyat a témámmal kapcsolatban, hogy majdnem leestem a székről. Persze válaszoltam amennyire csak tudtam, de a lényeg, hogy megintcsak elgondolkodtatott, rávett, hogy a kérdést próbáljam megközelíteni egy másik nézőpontból is. Mondanom sem kell, egész este azon agyaltam, amit mondott, és egyből jogeseteket böngésztem a könyvtárban... Áprilisban indul egy környezetvédelmi kockázatelemző képzés az egyetemen, beiratkozom. Csak 4 hét, de nagyon intenzív, tele lesz hasznos ismeretekkel és valós, gyakorlati példákkal. Hiába is, kell nekem ez a stressz, ami a vizsgákkal jár. :) Jaj és - apukám legnagyobb örömére és büszkeségére - a jogi kar kitett egy képet és egy rövid bio-t rólam a honlapjára a többi vendég kutató közé. A kép nem igazán előnyös, és a huszadik rákattintás után megfogadtam, hogy nem nézem meg mégegszer. Aztán azt mondtam magamnak: Miért is ne?!

Pénteken rendezte meg a Houston-i Fulbright bizottság az évadnyitó ebédet. Négyen indultunk a Rice Egyetemre: Zenia, aki orosz származású és marketinget tanul, Lisa, aki egy német lány és a mester képzését csinálja, Rodrigo (róla már meséltem, Chile-ből jött és politológus Phd-s) és én. Cilit, a másik magyar lányt útközben vettük fel. A Rice Egyetemről annyit kell tudni, ez egy magánegyetem, tehát sokkal kevesebben járnak ide, mint hozzánk a Houston-i állami egyetemre. Hihetetlenül szép helyen, a Hermann Park szomszédságában van. A felépítésében sokkalta európaibb mint a mi egyetemünk, néha volt olyan érzésem, hogy Roxfort-ban járok és Harry Potter mindjárt elsüvít mellettem a Nimbusz 2000-resével. Nagyon rangos egyetemről van szó, nehéz bekerülni. Viszont nincs olyan sok féle-fajta képzés, mint nálunk. Szóval itt rendezték meg az évadnyitó ebédet... Hmmmm. Isteni volt... Alig tudtam eldönteni, hogy mit egyek, hiszen olyan jól nézett ki minden. Az ebéd során mindenki bemutatkozott, rendkívül kedves és segítőkész embereket ismertem meg. Néha egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy igen, ez velem történik és a norvég nagykövet felesége egyszerűen csak odajön hozzám és sok sikert kíván a kutatásomhoz?! Elképesztő. Jaj, hát mondanom sem kell hogy a Rice Egyetem nemzetközi diákokat segítő osztályán egy magyar hölgy dolgozik?! Nagyon megörültünk neki, szerintem ő is nekünk! :) Hiába is, magyarok márpedig mindenhol vannak. Az ebéd után körbevezettek minket az egyetemen, csináltunk jó sok képet és bolondoztunk egy kicsit.

Végül Christine, a helyi iroda vezetője hozott haza minket. Hát egy személyiség, az biztos. Majd megpukkadtam a nevetéstől a kocsiban, olyan sztorikat mesélt.  New York-ban született, később öt évet élt Párizsban,  mert a Sorbonne-ra járt. Európai témákban  és kúltúrában még most is naprakész!

Szombat reggel részt vettem a  "nagy faültetésen". A jogi kar elé lett megszervezve, a Trees for Houston non-profit szervezet és az egyetem közösen fedezték a költségeket. Igaz, reggel jó korán kellett kelni és a olyan saras lettem, mint még soha, de megérte a fáradtságot. Összesen 34 nagy gödröt ástunk ki. Büszkén mondhatom, hogy meghozta az eredményét a gyermekkori - és egyben kötelező - hétvégi kertimunka Jancsi tatánál. Ásó és lapát használatban, valamint gödör ásásban kiválóan teljesítettem. A többiek már 15 perc múlva panaszkodtak, hogy fáj mindenük, de én áltam a sarat (hiába is, alföldi gyerek vagyok!)  ! Megismerkedtem egy csomó helyes emberrel, aztán - immáron nyakig sarasan - belebotlottom a mentoromba is, aki úgy volt felöltözve, mintha éppen a Puerto Rico-i esőerdőbe készült volna. Egymásra néztünk, aztán jót nevettük.

A hétvégén voltam egy thai kifőzdében is, úgy hívják: Asia Market. Kicsit messze van onnan, ahol én lakom, de szuper jó a kaja. Egy pici ázsiai bolt oldalában van, kb. 5 asztal lehet összesen. Egy thai család viszi az egész konyhát, ennek köszönhetően a hely állandóan tele van thai emberekkel, angolul alig hallottam őket beszélni. Annyit mondok, egy gyöngyszem! A hétvégén megpróbálok eljutni egy dim-sum bárba is. Az egyik kínai kutatólány emlegeti állandóan. Azóta csak a kis gombócokra tudok gondolni. Na de most jöjjenek a képek az elmúlt hónapról.

Rice Egyetem - háttérben egy felhőkarcoló :)

Rice - itt járt a Fulbright...

A Rice lapja a Rice Thresher (a miénket The Daily Cougar-nak hívják)

Étkezde a Rice-on. A péntek a fahéjas csiga napja, akkor nehéz ide beférni.

Ők is ültetnek és adományoznak fákat.

Kicsit esik mostanság.

The World needs more... ( falitábla a Rice könyvtárban)

The World needs more green - ezt én írtam :)

Nem rossz hely ez a Rice egyetem, mondom én...

Chile, Németország, Magyarország...

Faültetés a jogi kar előtt.

Munkában vagyunk kérem szépen.

Heather-rel a thai kifőzdében

Grillin' in Houston, baby

Living on campus was probably the best thing I could have done:! ) We even have a grill terrace. How cool is that?

A második hét után

Jöttek itt a reklamációk kérem, hogy nem írok és nem is fotózom, szóval most igyekszem pótolni a lemaradást. Mostmár tényleg minden kártyám megvan, mindenhova beléptettek, mindenhova bejutok... csak tudjam észben tartani a helyeket.  

Egyetem: tényleg hatalmas, és még egy hét után is megesik, hogy nem igazán tudom merre is szeretnék menni. Ebben ugye sokat segíthet az egyetemi busz, ami összesen 5 vonalon közlekedik és nagyjából mindenhova el lehet jutni vele. Reggelenként még látok diákokat rajta (leginkább kis "árva" nemzetköziek, mint én, ezért nincs kocsijuk), este viszont 6-kor majdnemhogy az egyetlen társalkodó kisasszonya vagyok a buszsofőrnek. Hiába is, Texasban olcsó a benzin és mindenhova kocsival járnak még a diákok is. Ez tömegközlekedés szempontjából abszolute nem jó ugye, hiszen nincs egy éjjel-nappal üzemelő és mindenhova elrepítő texas-i BKV, de legyen gyógyír, hogy építik a metro rail vonalat, és talán egy éven belül már közvetlenül be lehet jutni  az egyetemről a városba. Csütörtökön egyébként tettem egy tömegközlekedős próbát, találkoztam valakivel a Hermann parkban. Teljesen egyszerű  volt odajutni. Az egyetemen felszálltam a 30-as buszra, bementem a Houston Downtown TC-ig, ott átszálltam a Metro rail-re és 5 megálló után már a Houston-i állatkertben tekeregtem. Mindez 35 perc alatt, összesen 2.5 dollárból. Kinek kell itt kocsi?! Mikor visszaértem és nagy boldogan elmeséltem a lakótársamnak és a barátnőinek hogy milyen egyszerű is volt bejutni a városba, úgy néztek rám mintha valami bajom lenne. Miért utaztam én 35 percet amikor kocsival csak 20, hogyan bírtam a nagy meleget (csak 22 C van?!), voltak-e furcsa emberek és koszos volt-e a busz? Hát most mit mondjak. Igen, voltak furcsa emberek a buszon, de senki sem akart megharapni. Nemúgy mint alkalmasint a BKV-n, vagy a párizsi metrón... A busz maga egyáltalán nem koszos, megy a légkondi és még az is ki van írva hogy melyik megálló jön. A light rail pedig totál tiszta és vadiúj, nem csak "furcsa" emberek használják, hanem bizony frissen vasalt öltönyösök, diákok és családok is. Mint kiderült, a lányok közül még soha senki nem használta a tömegközlekedést. :) Megígértettem velük, hogy egyszer közösen is elmegyünk...

Kutatás: elkezdtem megfogalmazni a kutatási tervem (ne kérje senki, hogy leírjam, mert ez egy-két elvetemült környezetvédőn és rajtam kívül aligha lesz érdekes bárkinek is), kicsit még nyűglődöm az írással és a fogalmazással. Bele kell jönni, fél éve már hogy leadtam a szakdogám.  

Utazás: Megvannak a repülőjegyek, a tavaszi szünetben irány a nyugati part. Kicsit izgulok, remélem lesz időm rendesen megszervezni az utat. Amint visszajövök, lesz még egy pár napos kirándulás is. Évente megrendezik a Fulbright Enrichment Seminar-t, ami mindig más és más témakört dolgoz fel. Még nem tudom hogy melyik városba és mikor küldenek, de nagyon várom. Mindenki azt mondja, hogy nagyon jók ezek a szemináriumok és egy csomó érdekes embert ismerhetsz meg a világ minden tájáról. 

Szórakozás: mert ugye erről is essen szó... Az első hét után Sugarland-be mentünk vacsorázni. Ez a Houston-tól mindössze 20 mérföldre lévő város az 1800-as években idetelepített cukorültetvényekről kapta a nevét. Egy hatalmas outlet-szerűséghez mentünk, ahol a török srác javaslatára egy gyönyörű török étterembe ültünk be hogy jól megtömjük a bendőnket. Ezen a héten az Egyetemi Operába mentünk Cilivel a magyar lánnyal és Rodrigezzel, aki szintén PHD-zik, csak ő éppen politológus. Nagyon-nagyon jó volt, bár kicsit furcsa hogy angolul énekeltek.  Ezután az egyetem egyetlen szórakozóhelyére ültünk be. Teljesen kultúrált volt! Én egy pohár fehérbort kértem. Na, amikor megláttam, hogy egy nagy dobozt húz elő a csapos a hűtőből és abból önti, akkor jót nevettem. Állítólag kaliforniai- jóféle! Na és nagyon édes! :)

Jövő héten megint jelentkezem, addig is íme néhány kép az egyetemről.

Cullen Oaks kert

Cullen Oaks Kert (a szobám előtt)

Tudunk grillezni is :)

Saját postaládád van a Cullen Oaks-on, teljesen odavagyok

Egyetemi rendőrség :)

Cambridge Oaks - itt van medence is :)

Cougar's Place, tavaly Cili itt lakott

Cougars Place- miután lerombolták, hogy újra építsék

Egyetemi stadion - tavaszig nincs meccs

Welcome cougar fans! Az egyetemi stadion bejárata

Egy a sok buszmegállóból

Újrahasznosítunk I.

Újrahasznosítunk II.

 Az egyetem legelhagyatottnak tűnő épülete, ahol állítólag az építészek szoktak modellezni?!

Az épület közelről

Ide jövök minden nap:)

Központi könyvtár- jó DVD-ket lehet kölcsönözni

A központi könyvtár este :) (source: wikipedia)

Ügyintézés - Getting things done

Source: Emilio Labador (Flickr)

Click on the comments button to read the post in English!

Pár nappal az érkezésem után még javában megy az ügyintézés. Tegnap beregisztáltattam magam a nemzetközi irodában, majd próbáltam megszerezni a Cougar Card-ot. Ez gyakorlatilag az egyetemi multifunkcionális igazolványod, amivel nem csak igazolod magad, hanem ezzel fizetsz,  kölcsönzöl a könyvtárból és jutsz be a sport központba. Nahát mondanom sem kell, hogy hiába az egész napos kutyagolás (egyszerűen akkora az egyetem és néhány helyen olyan átláthatatlan) nem sikerült megszereznem a kártyák legtutibbját. Történt ugyanis, hogy diák státuszba regisztáltak először a nemzetközi irodán kutató helyett, ha viszont diák vagy, akkor nincs kártya amíg fel nem veszed az óráidat. Azért a program igazgató (aki a következő hónapokban anyám helyett anyám lesz) nagyon rendes volt. Megmutatta a szobámat, amit egy kínai és egy koreai kutatóval fogok megosztani. Kicsi és sötét, de az enyém, majd valahogy otthonossá teszem.

Estére pedig szerencsére sikerült elintézni, hogy "student" státuszom "person of interest"-té változzon  (inkább mint a persona non grata, ugye?). Ma reggel csak be kellett sétálnom a Cougar irodába, beállni a fényképezőgép elé, és 10 perc múlva már távoztam is, kártyával a kezemben.  Ezt követően már itt, a  Jogi Karon kezdtem, éppen a könyvtárból írok. (Azért nem a szobámból mert elfelejtettem hol van és nem akarok egyből kérdezősködni. :)) Holnap egyébként megyünk egy előadásra, ott találkozom a többiekkel és majd valahogy elviccelem ezt a szoba keresés dolgot.

Jaaaaa... és nem fogjátok kitalálni hova megyünk márciusban!!!! Naná hogy rodeóra! :) A jogi kar szervezi. Sürgősen szereznem kell valami jó kis cuccot. Pamela a Dallas-ból mindig olyan jól öltözött, ő volt a kedvencem. Na és nektek?

Megérkeztem Houston-ba - Arrived in Houston

Source: simplybetrue - Flickr

Click on the comments button to read the post in English!

Üdvözlet a 16 fokos Houstonból! Tegnap egy jó kis 11 órás repülőút után megérkeztem Houstonba. Egy önkéntes várt rám, aki elvitt az egyetemre, segített becsekkolni a szobámba és még vásárolni is elvitt. Ez nem csak azért volt jó, mert megspóroltam egy baromi drága taxit, hanem azért nem hagytak egyedül az intézkedéssel. A koleszba elvileg nem lehet bejelentkezni a hétvégén, ezért le kellett hívni egy aszisztenst, elmagyarázni hogy mi merre meddig... Megnyugtató érzés volt, hogy volt velem valaki, aki segített volna ha baj van.  Szerencsémre egy másik Fulbright-os lány felajánlotta hogy amennyiben nem jutok be a szobámba akár nála is alhatok, így az utcán alvás már nem fenyegetett. 

Az egyetem területe egyébként hatalmas, ekkorát még nem láttam... Minden van amit szeretnél, atlétikai pálya, hatalmas sport centrum, kiállító terem, gyorséttermek, kávézók, menza...  Én a Cullen Oaks-ban lakom, itt egy kb 60 nm-es  lakást osztok meg egy nigériai lánnyal. Van egy nagy konyha és nappali, mindkettőnknek külön hálószoba és mellé fürdő. Megmondom őszintén, nagy megkönnyebbülés hogy megvan a saját kis vackom és nem kell osztozkodni a fürdőn, na és hogy a konyhában van mosogatógép! Ma minden zárva, mert Martin Luther King napja van, így holnap kezdek a professzornál. Kicsit izgulok is.

Ha kimerészkedem, majd csinálok ám képeket is. De azért most még jó egy kicsit itt, biztonságban a szobámban! :)