12/15/12

2012 képekben - 2012, my year in photos


December hónapba lépve azon gondolkodom hogy vajon hova tűnt az elmúlt év, hogyan telhetett el ilyen gyorsan? Itt az idő hogy visszatekintsek az elmúlt hónapokra... Időt szakítani arra, hogy újra emlékezzem és köszönetet mondjak azokért a csodálatos dolgokért amik velem történtek. 2012 egy hihetetlenül izgalmas és eseményekkel teli év volt, kezdve olyan nagy dolgokkal mint a Fulbright ösztöndíj és Amerikába való költözés, folytatva csodálatos és izgalmas utazásokkal és befejezve kisebb, de annál örömtelibb emlékekkel a hazatérést követően. Ha van valami, amit ebben az évben tanultam, az mindenképpen az, hogy segít a személyiség fejlődésedben, mitöbb jobb emberré tesz, ha új –és néha akár ijesztő– dolgokat csinálsz. Ne feledd, egyszer ki kell lépni a kényelmi zónából:) Íme egy fotóesszé az elmúlt hónapokról, ezek azok a pillanatok amelyekre emlékezni fogok és amiket majd magammal viszek az új évbe. Remélem tetszeni fognak a képek, hamarosan találkozunk!
Juci
Read the post in English!

As I enter the month of December, I wonder where the year has gone; how has it passed so quickly? Yes, is time to take a look back to the past months... Take the time to remember and say thank you for all the wonderful things that happened in my life. 2012 was an incredibly eventful year for me, from big events like receiving the Fulbright scholarship and moving to the USA for a research project, to taking wonderful and exciting journeys, to smaller but even happier events following my return to Europe. If there is a single thing I have learnt this year, is that doing new –and sometimes scary–things actually help you grow personally, and make you a better person. Remember, one day you have to push yourself out of your comfort zone!:) Collected here is my photo summary of the past months, these are the moments I will remember and carry into the next year. Enjoy the photos and see you next year !
Juci





My first rodeo and my real introduction to Houston!
San Fransisco, where our West Coast road trip started in March.
San Fransisco Japanese Tea Garden:)
Monterey, the Cannery Row.

Santa Cruz, we love you...
Big Sur, California.

Santa Maria among flowers.

Oh yes, the Habit burger is absolutely the best chain burger I have ever tasted.

We went whale watching, but saw only a few whales in Santa Barbara.


I made some new friends by the Beach:)






Venice Beach - looks better in movies  than in real life.

Los Angeles and Grauman's Chinese Theatre.
Cameron, Sunset...

The Horseshoe Band invited us to take a deep breath.
 Grand Canyon, the greatest Canyon we have ever seen...

Our road trip came into its end in the Sin City:)
In April, I flew to Washington D.C. for the Fulbright Enrichment Seminar.

My friend, Cecilia and I took our backpacks to Puerto Rico in May:)

It

was

just
amazing...


Right after that I visited my friends in Montreal, Canada for a short weekend.


And my heart was full, once again :)




End of July I returned to the Netherlands:)






A week after my arrival we hit the road again to see our friends in Reims, France.


And saw the sound and light show of the Notre Dame Cathedral.
 In September we went on a family vacation to Crete, Greece...


I could not get enough from the sunshine...

and the nice people:)

Finished the journeys of the year in Burssels, Belgium with the Hungarian Fulbright Alumni. Source:gmbbrusselsbranch



10/23/12

Montreál, Kanada

Hello Kanada!
Montreálban legutóbb négy éve jártam, akkor az éjszakai busszal érkeztem New York-ból  Quebec tartomány legnagyobb városába. Már akkor is nagyon megkedveltem a várost és mivel a barátaim (magyar-mexikói páros, Edó és Iván) még mindig ott laknak, sőt mi több már fészket is raktak és össze is házasodtak, mindenképpen szerettem volna meglátogatni őket. Az éjszakai buszt ezúttal nem tudtam elcsípni, viszont reggel 8.30-kor is indult egy másik a Port Authority buszállomásról. Jobbnak láttam ha az éjszakát a Newark-i reptéren töltöm és nem a buszállomáson, ami egyébként még mindig hihetetlenül lepukkant és tele van hajléktalanokkal. Nem is volt üres a reptér és volt egy éjjel-nappali kávézó, szóval megfelelő kávémennyiség (3 extra large) elfogyasztása után le is válogattam néhány puerto rico-i képet. Egyébként a New York - Montreál között közlekedő busz teljesen tiszta és jól felszerelt, még wifi is van a magamfajta internetfüggőknek. Kb. $110 a retúr jegy, na az pedig ajándék. Az út eredetileg 8 órás lett volna, mi viszont közel egy órát késtünk mert a buszsofőr elég ramaty állapotban volt. A mögötte ülő kanadai lány szerint többször majdnem elaludt, majd az USA- Kanada határnál - egész pontosan a duty free shop mögött - el is tűnt egy órácskára. Szerintem aludni ment szegény. Én is elég ramatyul éreztem magam: 9 óra egy keskeny ülésen és egy kis megfázás, amit még vélhetően a puertó ricó-i, jégveremmé hűtött kompon szedtem össze. Edó és Iván már vártak rám a buszállomáson, metróra  huppantunk és hazafelé vettük az irányt. Másnap mindketten dolgozni mentek, én pedig nyakamba vettem a várost a tőlük kapott mentró bérlettel!:) Nagyon szépen sütött a nap, így először Montreál Botanikus Kertjébe, a Jardin botanique de Montréal-ba mentem, ami egyáltalán nincsen messze a régi Olimpiai pavilontól, ahol 1976-ban rendezték meg az olimpiai játékokat. Nem hiába a világ egyik legnagyobb botanikus kertje, több mint 22000 növényfajnak ad otthont, 10 üvegház kiállítóterme, és körülbelül 30, egy-egy téma köré épített kertje van. Nekem ezek közül a japán és a kínai kert tetszett a legjobban, egyszerűen lenyűgözőek voltak. Természetesen kutatások is folynak itt, de vannak oktató napok és mindenféle rendezvények, nem beszélve a Rovarházról, hát az aztán tényleg fantasztikus! A botanikus kert után Montreál egyik piacát, a Marché Jean-Talon-t látogattam meg.  Itt jutott eszembe, hogy elfelejtettem pénzt váltani így nem volt nálam kanadai dollár. Az egyik boltos volt olyan rendes és beváltotta a pénzem normális árfolyamon. (Ugye milyen rendesek a Montreál-i emberek?) A piacon egyébként mennyei dolgokat árultak, volt mindenféle kóstoló és természetesen juharszirup is. Nem hagyhattam ki, vettem pár kisebb üveggel:) A piac után a Szépművészeti Múzeumba, a Musée des Beaux-Arts Montréal-ba indultam. Akkor még csak pár napja indult Tom Wesselmann, az amerikai pop art egyik képviselőjének  kiállítása, ezt mindenképpen szerettem volna megnézni. A múzeum után sétáltam még egy kicsit a McGill Egyetem környékén, a több mint 1700 hektáros terület egyszerűen lenyűgözően szép. Anno nézegettem itt a mesterképzéseket, de nagyon drágák voltak. A séta után aztán tényleg ideje volt indulni, dowtown felé vettem az irányt. Itt találkoztunk Edóval és Ivánnal és egy teljesen egyszerű, azonban annál finomabb ételt kínáló kínai helyen ettünk.
A következő napon már Edó is velem tartott: sétáltunk egyet a városban, beugrottunk a CocoBun-ba, Edó nemrégiben felfedezett pékségébe, majd a Park du Mount Royal, Montreál kedvelt szabadidős parkja felé vettük az irányt még mielőtt esni kezdett volna:) A terv az volt hogy felsétálunk a Belvedere Kondiaronk-hoz, azaz a  kilátóhoz, majd jól felfaljuk az összes péksüteményt. A kilátás szuper volt, a péksütiket majdnem teljesen eltüntettük és az esőt is megúsztuk! Hazafelé elmetróztunk Iván munkahelyéhez, és mivel nagyon kíváncsi voltam a föld alatt futó bevásárlóközpontra, Edó megmutatta a RÉSO egy részét. No és hogy miért is van minden a  föld alatt? A válasz egyszerű, a sok-sok hó és farkasüvöltő hideg miatt! Edóék többször viccelődtek már azzal, hogy amikor lakást keresel az egyik legfontosabb szempont a metró közelsége: ha eléred a metrót, már biztosan nem fagysz meg! A hidegtől eltekintve, én gyönyörűnek és élhetőnek találom Montreált, nem volna rossz egy ilyen gyönyörű városban élni pár évet:) Este vacsorázni mentünk Iván munkatársaival egy japán étterembe, az Imadake-ba. Ez igazából nem is egy étterem, hanem egy japán pub fantasztikus manga dekorral, finom ételekkel, frenetikus hangulattal és sok-sok Sakebomb-bal! Ki is használtuk az alkalmat hogy lehetett a táblafestékkel lefestett falra mindenféle dolgokat rajzolni és üzeneteket hagytunk egymásnak a mosdóból kijövet. Innen nem is vezethetett volna máshova az út, mint a Rue Crescent-re és a Sir Winston Churchill Pub-ba. Először kicsit meglepődtem amikor láttam hogy a boxoknál lévő asztalokba gyakorlatilag egy jéggel kibélelt fakk van beépítve, aztán a többiek elmagyarázták hogy itt egy nagy üveg alkoholt lehet rendelni, amihez folyamatosan hozzák az üdítőket, nem kell köröket rendelni. Jó ötlet, nem mondom:) Nagyon jól sikerült az este, kicsit még táncoltunk is aztán hajnali 2-3 körül hazaindultunk. Szombaton az óváros felé vettük az irányt: sétálgattunk egy kicsit a kikötőben, bekeveredtünk egy kulturális-gasztronómiai fesztiválra, ahol beöltöztettek minket gésáknak és volt sushi készítési bemutató is:) Nagyon élveztük! Innen hova máshova is vezethetett volna az út, ha nem egy all-you-can-eat sushibárba, a Kanda sushi-ba. Így utólag belegondolva nem tudom mi lehetett velünk hogy állandóan ilyen kajákra vágytunk, de nem tudtunk nemet mondani a sushi-ra, még úgy sem hogy nyitás előtt értünk oda és várni kellett egy fél órát!:)
Délután még pihentünk egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól, 6 körül kiindultam a buszállomásra hogy elcsípjem a késő esti, New York felé tartó járatot. Ezúttal nem aludt el a sofőr, de késésben voltunk, ugyanis a Montreál-i diákok pont a buszállomás környékén vonultak fel, tiltakozva a tandíjemelés ellen. Majdnem szívinfarktust kaptam, ugyanis a kora reggeli járattal indultam New York-ból Houston-ba és egy azaz egy órám volt eljutni a buszállomástól a Le Guardia reptérre, ami késés nélkül is neccess volt. Amikor elpanaszoltam a buszsofőrnek bánatom, csak hüledezett hogy hogy lehetek én ilyen vakmerő hogy csak ennyi időt hagytam magamnak? Megmondom őszintén elszégyeltem magam, de nem akartam korábbi busszal menni és a reptéren várakozni megint. Az interneten kezdtem kutakodni légitársaság telefonszáma után, és na mit találtam? Ki hallott már a flat tire rule-ról, azaz laposkerék szabályról? Az én légitársaságom igen! A lényege, hogy bizonyos esetekben amikor késve érkezel a reptérre és a késésed indokolt, mert mondjuk dekeftet kapott az autód a reptérre menet, a társaság ingyen és bérmentve feltesz a következő járatra. Egész éjjel ezen járt az eszem, alig sikerült aludnom valamit. Na de végül minden bizonnyal megsajnálhatott  a sofőr, mert az  órás késést úgy behozta, hogy fél órával a tervezett érkezés előtt gurultunk be a Port Authority állomásra:) Juhéjj! Itt felpattantam a reptéri buszra, sikeresen elértem a Houston-i járatot és pár óra utazás után landoltam is a jó öreg Texas-ban!

P.S. A látogatás óta persze eltelt pár hónap, Edó és Iván már nem csupán fészekrakó házasok, hanem   bizony nemsokára szülői örömök elé néznek:) Mivel hazalátogattak Magyarországra és visszafelé Amsterdam-on keresztül mentek, volt pár órányi pihenőjük amit velünk töltöttek Haarlem-ben... Remélem legközelebb is útba ejtenek minket és egy kicsivel több időt is együtt tölthetünk:)

A Botanikus Kert

A Jean-Talon piac...

Fraises Trés-trés sucre!:)

Álljunk meg egy szóra!
Szépművészeti múzeum



Előre a Notre Dame-hoz.

Montreál downtown
Hello Montreál!

Kilátás a Belvedere Kondiaronk-ról



Előttünk hever Montreál!
Cocobun, yess!



Móka, kacagás!

:)

Cirque du Soleil
A kikötővel szemben egy régi gyár...

Quality inspection!





9/30/12

Kréta, első benyomások- First impressions of Crete