Kalifornia: Santa Cruz, Monterey, Carmel

Valami nem tetszik a nagymamának...  Santa Cruz

Szombat délután tehát nekivágtunk az 1-es országútnak, amely Kaliforna partján fut. Első állomásunk Santa Cruz volt. Nem töltöttünk el hosszú időt itt, hisz tudtunk, hogy másnap este úgyis visszajövünk. Sétáltunk egyet a tengerparton, megnéztük a mólót és az óriáskereket, egyszerűen élveztük a napsütést és a sok-sok szörfös látványát. Szállást kissé délebbre, Montery-ben foglaltam, egy apró de annál tökéletesebb motelben. Az El Castel volt a legolcsóbb ($40) és legtisztább motelünk az út során. Csak egy pár órára pihentünk meg, majd kerestünk némi ennivalót. A Jack in the box-ra esett a választás, hamburgeriálda, ritka rossz. Vacsora után azért elmentünk körbenézni a halászkikötőbe, nagyon szép volt a naplementében. Másnap reggelire a motel egyetlen kínálatát, gorfit ettünk. Friss volt és nagy, pont elég egy kezdésnek én pedig különösen élveztem a gofrisütést mint olyat! Ki is folyt a tészta meg csipogott a gép mint az őrült, dehát játszik a gyerek, hagyjad!

Elindultunk felfedezni Monterey-t. A város a 1900-as évek elején beindult szardínia halászatráról és a konzervgyárakról híres. Az üzem ekkoriban a világ legnagyobbja volt, 1918-ban 1400000  szardínia konzervet állítottak elő éves szinten. Több ezer munkásember költözött ide az ország minden részéről csak hogy a futószalag mellé állhasson, soha nem látott  ütemben halászták és dolgozták fel a szardíniát. Ennek pesze az lett a vége hogy az 50-es évekre eltűntek a szardíniák a Monterey öbölből, de a gyársor megmaradt. A Cannery row (konzervgyár sor) lassan átalakult és most éttermeknek, boltoknak és a Monterey Öböl Akváriumnak ad otthont. A hely és a hangulat az innen nem messze élő  John Steinbeck-re is nagy hatással volt, a szereplőket és a helyszínt az itt élő színes bevándorló közösség ihlette: A kék öböl (Cannery Row) és a Szerelem Csütörtök (Sweet Thursday) könyvek ezt jelenítik meg.

Ezt követően Carmel-be indultunk. Ez egy pici mézeskalács város Monterey-től délre. Az 1900-as évek elején épült, többnyire tehetős művész emberek  éltek és élnek itt. Már-már szemet sértő  a rend és a tisztaság, de ugyanakkor jó volt látni, hogy semmi sem lehetetlen. A strand gyönyörű volt, hófehér homok és fák övezték. Nagy kár, hogy írtózatosan fújt a szél és nem tudtunk egyszerűen megmaradni. Csak később tudtam meg, hogy a város polgármestere a 80-as években - ha csak egy rövid ideig is - de nem volt más mint Clint Eastwood. Igen, az a Clint Eastwood!

A városközpont után a Carmel Mission-ba (Carmel-i katolikus misszionárius templom) indultunk.  A hely egyszerre bazilika, iskola, múzeum és egy kis ajándékbolt. 1770-ben építették, aztán újjá építették egy tűz miatt, kibővítették, hozzá csatolták egy helyi (Munras) család otthonát. Így nem csak a bazilika, hanem egy helyi család történetét és örökségét is meg lehet ismerni. Nagyon tetszett nekünk az atmoszféra, legalább két órát eltöltöttünk itt. A Bazilika után a Point Pinos világító toronyhoz siettünk. Itt található ugyanis a Nyugati Part legrégebbi, még mindig üzemelő világító tornya. 1885-ben építették, a történetét egy kisebb kiállítás és néhány önkéntes nyugdíjas mutatta be. Én még sosem voltam világító toronyban, azt sem tudtam hogyan működnek ezek a prizmák meg a bólyák, szóval nekem bizony nagy élmény volt. 

Innen  visszaindultunk Santa Cruz-ba egy rendes vacsora és némi beszélgetés erejéig. Szövevényes a sztori, de a lényeg az, hogy jobbik felem volt munkatársával találkoztunk aki mexikói, de Spanyolországban élt évekig. Miután otthagyta a céget, a két fiú nem sokat tudott egymásról. Teljesen véletlenül derült ki hogy éppen Santa Cruz-ba költözött. Alberto megmutatta a helyet ahol él, (dobtam egy hátast, igazi hippi lak 5 másik lakótárssal:), csatlakozott hozzánk egy lány és elindultunk hogy megkóstoljuk a finom kaliforniai borokat és együnk egy igazit a 515 Kitchen Cocktails-ben. Isteni volt, hosszú ideje a legjobb étek, amit ettem, a társaság pedig egyenesen kiváló. Éjfél körül érhettünk haza, összepakoltunk és mentünk is aludni. Mivel másnap reggel bálnaresre és jó nagy hullámokra készültünk, muszáj volt pihenni egy kicsit.

További bejegyzések az utunkról itt:

Indul a roadtrip - San Fransisco

San Fransisco folyt. köv!

Úton Santa Cruz-ba

Santa Cruz strand

Monterey, Cannery Row

Ilyen házakban laktak a konzervgyári munkások

Carmel és a mézeskalács házak

Hófehér homokos strand, Carmel

Richard Pépe az egyik jelölt a 2012-es Carmel-i polgármester választáson

Carmel Mission

Az udvar...

A virágok...

Nem lehet megunni...

Point Pinos világító torony, Carmel