1/24/11

Az igazság nevében...

Source: Karl Nayor
Jól van, jól van, kicsit forradalmár a cím, dehát akkor is. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken  körülbelül húszezer egyetemi diák és professzor gyűlt össze Hágában, Hollandiában azért, hogy demonstráljanak a holland kormány egyetemi oktatást érintő megszorításai ellen. A dolog több szempontból is érdekes: először is, 1988 óta nem volt ekkora horderejű demonstráció,  másodszor pedig nem csak a diákok, hanem a professzorok is jelen voltak: felvették dísztalárjaikat és ide utaztak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. Az ország összes egyetemén felhívásokat tettek közzé, így buzdítván a diákokat, hogy jöjjenek és tiltakozzanak. Nagyon sajnálom egyébként, hogy nem lehettem ott, éppen vizsgáztam, de  a lakótársam vonatra szállt, még egy  jó nagy táblát is barkácsolt az éjjel.

A bili egyébként azért borult ki, mert üres az oktatási tárca: azt kell, hogy mondjam, hogy európai viszonylatban is "elfogadható és megfizethető" a tandíj, amit a diákoknak fizetniük kell és amit kapnak cserébe, az tényleg színvonal! Ha holland diák vagy, akkor ráadásul az ingyen tömegközlekedés mellett  az állam fizet is neked havi apanázst azért, hogy ne az iskola mellé, hanem az iskolába járj. Na és nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy otthoni ösztöndíjnak megfelelő összeg,  akiket ismerek mind 300 és 500 Euró/hó körül kapnak. Ezzel egyébként csupán annyi a cél, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsanak mindenkinek és  ne kelljen a diáknak éjszakai műszakban Lidl árufeltőltőként dolgoznia azért, hogy kifizesse a tankönyveit és a kollégiumi szobáját.

Az új megszorítás értelmében több ezer tanárt elbocsájtanának, valamint  3000 Euró-s "büntetést" fizettetnének azokkal a diákokkal, akik elhalasztják a tanulmányaikat. Mindemellett az egyetemek is igencsak pórul járnának.

Sokszor írtam már arról, hogy milyen jó Hollandiában tanulni. Milyen érzés úgy órákra járni, hogy  tudod, örömmel jön a tanár és egyetlen célja az, hogy tanítson. Mindig van tananyag, hipermodern tanítási módszerek és lehetőség a kommunikációra az oktatóiddal. Csak hogy említsek egy történetet...
Ebben a blokkban is volt egy haladó nemzetközi jogi kurzus. A témák talán most egy picit érdekesebbek voltak, mint az első blokkban, viszont nehezítette a helyzetet hogy három esszét kellett íni, plusz szóbeli vizsgát tenni. Decemberben nem álltam a helyzet magaslatán (és akkor még szépen fejeztem ki magam), így nem tudtam megírni az esszém. Na persze nem úgy van az, hogy egyszer csak nem írsz meg egy esszét, vagy nem mész el vizsgázni. A rendszer arra alapoz, hogy bármi áron is, de a diáknak tanulnia kell.  Merthogy az a dolga. Az egyetem nem attól lesz jobb, hogy mindenki befizeti a tandíjat majd ellógja az órákat, hanem attól, hogy olyan szakembereket nevel, akik később megállják a helyüket a világ minden pontján. A bármi áron pedig itt azt jelenti, hogy minden követ megmozgatunk. Szóval szántam-bántam bűnöm és elmentem a tanulmányi tanácsadóhoz  "elbeszélgetésre". Azért hozzá és nem a professzorhoz, mert a tanárnak nem dolga a mi lelkivilágunkat ápolgatni, vagy naptárt vezetni a mulasztásainkról. A tanácsadó persze marha rendes volt. Ott voltam nála legalább két órát. Végül ő beszélt a professzorommal és kaptam még két hetet, hogy megírjam az esszét (nincs menekvés!). Na ezt még hajaztam, amikor nem tudtam elmenni a szóbeli vizsgámra (ugyanezen tantárgyról beszélek, lol!) mert elkapott az influenza. Küldtem egy emailt a professzornak, hogy tudja: ne keressen. Majd nyugtáztam magamban, hogy hát akkor marad a júniusi pótvizsga. Erre mi történik? Visszaír a professzor, hogy hívjam az asszisztensét és egyeztessek vele időpontot, hogy letehessem utólag a vizsgát. Utóiratban pedig jobbulást kívánt. MIMIMIMI? Ilyen mikor történik velünk otthon? Egyszer akartam hamarabb vizsgázni, akkor is elhajtottak és közölték hogy várnak a pótvizsgára...

Szóval Hollandiában jó diáknak és tanárnak  lenni.  Az utóbbi pedig nem csak azért, mert  elég jól keresnek az egyetemi professzorok és nem kell több állást vállalniuk azért, hogy előre jussanak, hanem azért is mert élvezik (élvezhetik) a munkájukat. Lehet hogy mindez most megváltozik? Remélem nem...

1/18/11

Tanulmányi szabadság 2.

Ilyen finom panna cotta-t régen ettünk

Ismét a nyakamon egy vizsgaidőszak... Na de nem baj, a jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy ha ezt átvészelem, már túl vagyok az éves megmérettetések felén. Ez igazán bíztató, igaz?

Hétfőn volt az első vizsgám, ez amolyan otthoni feladat volt. Pontban 9.30-kor feltöltötte a tanár a kérdéseket, 3 óránk volt megválaszolni mind, ismét használhattunk bármit a feladathoz. Ez persze így nagyon egyszerűnek tűnik, de koránt sem az! Ahhoz, hogy ezeket az összetett kérdéseket meg tudd válaszolni, igencsak érteni kell az anyagot és globálisan látni az egész témát.

Mondanom sem kell, én nem vonultam be az egyetemi könyvtárba, itthonról csináltam meg a vizsgát. Azért ért egy kisebb infarktus, amikor lefagyott a net először pontban a vizsga kezdés előtt, majd a feltöltéskor!  Komolyan mondom, mint egy megvadult nőszemély téptem ki a routert a konnektorból és puffogtam magyarul. Szegény lakótársam nem értette hogy mi van (az ő szobájában van a konnektor), de a vizsga vége után jókat nevettünk.

Egyébként a hangulatom szerencsére a régi! Az új évet jó kis programokkal kezdtem: mozizás (a Burlesque tényleg nagyon jó) hasonlóan lapos pénztárcájú volt kolleginámmal Alinával, The Bodies kiállítás Orsival és a párjával (mindenki nézze meg, kötelező), és ebéd Tomival a Vapiano-ban.

Szerencsére az enyhe idő miatt újra lehet bringázni, a mozgás valóban sokat segít, na meg a rendszeres agytorna. Azt el is felejtettem elmesélni, hogy a múlt hét óta a kezdő holland csoport lelkes diákja vagyok. Csak hatan vagyunk, egy kazahsztáni lány, három német, egy azerbajdzsáni srác, no és jómagam. Részleteket ne kérdezzetek, érzelmi zsarolás áldozata lettem és a kínai helyett ezt választottam.

Most sajnos nem tudok többet írni, de jövő héten visszatérek az életbe és az éterbe egyaránt. Számítsatok jó sok szuper fotóra, Acyd barátnőm látogat meg egy egész hétre!!!!!

Tomi éppen a friss bazsalikomot szagolgatja, én pedig az új fix 50-es obimat próbálgatom

1/10/11

Power up girls!



1/6/11

Sweet :)

1/5/11

Fogadom, hogy...

Kilátás az Euromast tetejéről -  egyszerűen lenyűgöző

Lassan olyan leszek mint  George Clooney csaja az Up in the Air-ben. Több időt töltök ingázással, mint valaha, de ugye mindent a párkapcsolat érdekében.

A decemberi hónap elég mozgalmasra sikeredett. Ismét sikerült a Hollandia-Magyarország-Ausztria háromszöget kétszer bejárnom, ehhez pedig a közlekedés minden formáját (vasút, repülőgép, busz, autó) kipróbálni. Már csak a hajó hiányzik és teljes a kép. Persze a sok stressz rányomta a bélyegét az egészségemre is, megint betegeskedtem. Ide költözésem óta folyton megtalált valami nyavaja. Ez csak azért vicces, mert én ugyan sosem voltam beteg, a gyermekorvos anno büszkén emlegetett is érte. Táppénzen is csak egyszer voltam talán,  persze akkor is ügyeket intéztem. :) Ideje volt tehát az év végeztével átgondolnom a dolgokat, mi az amit igazán szeretnék és hogyan javíthatnék a távolról sem rózsás körülményeken. 

1. Szeretnék mandarint és franciát tanulni. Na ez aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Konkrétan hetekig vitatkoztunk azon, hogy én miért nem vagyok képes elkezdeni a holland nyelvtanfolyamot, amikor előreláthatólag elég hosszú ideig itt maradunk. Szerintem az én érvelésem elég logikus volt, de a jobbik felem mintha meg sem hallotta volna. Minek kellene nekem egy olyan nyelvet megtanulnom, amit 22 millió ember beszél  anyanyelveként a Földön (és akkor ebbe már a belgákat és a szurinámiakat is beleszámoltam). Alig pár másik millió pedig tanult nyelvként. Minden tiszteletem azoké, akik megtanulnak teljes torkukból krákogni, én egyszerűen nem éreztem az ingerenciát. A helyzetet az sem javítja, hogy Hollandiában mindenki tökéletesen beszél angolul, ergo mindent el tudok intézni, segítségre még egyszer sem volt szükségem.  A nemzetközi és EU jognak sem holland a nyelve, az angol és a francia uralják a terepet. A gyerek pedig... lányok, ezt nem kell magyaráznom, ugye? A gyerek azt a nyelvet beszéli majd, amit a mamája. :) Szóval ment a háború, csak ment és ment... mire oda jutottam, hogy okos enged, szamár szenved és beiratkoztam a holland tanfolyamra, legyen meg Peter öröme, ezáltal pedig a sajátom is. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor valahol engem is. 

2. Hiányoznak a testvéreim és a barátaim. Hiába voltak nálam kétszer is novemberben, ettől csak még rosszabb lett a helyzet, hihetetlen honvágy kerülgetett így a Karácsony közeledtével. Anyukám beiglije, a halászlé, a hatalmas karácsonyfánk, és Samu kutyánk, aki ilyenkor napokig nem mozdul el a fa elől némi szaloncukor reményében. Szerencsére volt egy kis időnk együtt,  januárban és  februárban megint érkezik egy delegáció, no meg én is haza látogatok a szüleimhez egy rövid hétvégére. Addig is, megkérem Krisztit, hogy a köz érdekében kommentben írja meg a világ legfantasztikusabb forralt borának receptjét!

3. Nem köt le nagyon, amit most éppen az egyetemen tanulunk. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de ez az igazság. Állandóan esszéket kell írni (egyet nem is adtam le lázadásképp), a tanulmányaink háromnegyedét pedig áthatja a politika és a pénz nyomása, az előadók pedig - egy kivétellel - egyszerűen nem voltak magukkal ragadóak. Egyszerűen elvesztettem a motivációmat és nem tudtam mitévő legyek. Nem viccelek most, de volt egy hétvége, amikor nem hagytam el jóformán a szobámat. Na jó, ebben az is közrejátszott, hogy akkora hó esett Hollandiában, ami otthon is gondokat okoz. Itt pedig nem tudják, hogyan kell eltakarítani a havat. Csupán összehasonlításképp: otthon sózzák az utcákat (fekete pont), Bécsben kötelező mini kavicsokkal végigszórni mindent, amit a hó elolvadtával összeszednek a takarítók, (piros pont) Hollandiában pedig állnak tehetetlenül, lebénul az egész ország vonatközlekedése, az emberek pedig esnek-kellnek az utcán (fekete csillag - egyáltalán van ilyen?)

Szerencsére sikerült túljutnom ezeken a problémákon (ezúton is köszönöm a barátaim határtalan türelmét és támogatását) és új erővel álltam neki az új évnek...

Hát akkor íme, fogadom...

- Fogadom, hogy eljárok a holland órákra és legjobb tudásom szerint teljesítek
- Fogadom, hogy nem áhítozom annyit az otthoni dolgokról, és itt is igyekszem kialakítani egy normális baráti kört.
- Fogadom, hogy befejezem az iskolát. Nem állok fel félúton, nem kullogok haza. Megírom az esszéket,  ha fene fenét eszik is, a külön véleményem pedig elraktározom egy időre.

Van még egy fogadom is, ez a cél, ami erőt ad mindenhez. Még nem tudom, hogy hogyan de valahogyan eljutok ebben az évben Kínába. Lesz egy tanulmányi kirándulás áprilisban, 10 nap Pekingben. Ott a helyem!
Amíg pedig nem készül el a beszámolóm Melinda barátosném november végi látogatásáról, nézzétek meg a képeket... hmmmm... így nekem most úgy tűnik mást sem csináltunk csak ettünk!!!

Friss kagyló mindig van a piacon és csak 4 Euro egy két személyes adag

Frissen sütött giga méretű stroopwaffel a piacról - ketten ettük meg

Mustáros kagyló leves a New York Hotelben friss bagettel


Sate Bar - szerintem itt a legfinomabb a saté egész Rotterdamban

Hága, Scheveningen - ezúttal nagyon fújt a szél

Melinda és egy sietős kutyus a parton

Ránk esteledett a tengerparton... haza indultunk