5/21/12

Puerto Rico, első benyomások - First impressions of Puerto Rico


Egy picit talán majd várnotok kell az első bejegyzésre Puerto Rico-i hátizsákos kalandunkról, de addig is íme néhány fotó erről a gyönyörűséges helyről.

Well, you might have to wait a bit for the first post of Puerto Rico and our backpacking adventure, but for now let me show you my first impressions of this beautiful island.
X
Juci


































5/13/12

Vegas, baby

Vegas, the fabulous
Cameron-ból már korán reggel elindultunk hogy minél hamarabb Las Vegas-ba érjünk. Szállást az MGM Signature-ben foglaltam. Röhelyesen olcsó volt, mégis luxus körülmények vártak minket. Na jó, kb. egy hónapig figyelgettem a villám akciókat a neten, ezért sikerült ilyen jó helyet találni. A szoba, hmm... kétszer nagyobb mint az első kislakásom!  Gyorsan lepakoltunk,  majd útnak is indultunk. Mivel Las Vegas-ba nem a múzeumokért megy az ember, csupa őrült programot terveztünk. Az első ilyen a "kápolnafigyelő" túra volt. Elmentünk vagy 4 kisebb kápolnába, láttunk is néhány éppen párt akcióban. Annyit mondhatok,  egyszerre volt kiábrándító és őrült a dolog. :) Innen a Mob Museum felé vettük az irányt. Mi másról is szólhatna a giga kiállítás, ha nem a szervezett bűnözésről?! Hm... Sajnos zárás előtt egy órával értünk csak ide és a kiállítást nem lehett volna végignézni ennyi idő alatt, szóval ez most kimaradt. Helyette elmentünk a Fremont Street-re, sétálgattunk egy kicsit és megnéztük a Golden Nuget kaszinót. (Itt forgattak egy csomó filmet, volt a Helyszínelők-ben, meg a Kaszinó-ban és a Gyémántok az örökkévalóságnak-ban.) 
Innen elindultunk  kifelé a városból, pont abból az irányból ahonnan jöttünk. Valami fórumon azt olvastuk, hogy gyönyörűek a fények és már nagyon messziről is látszódik minden, a sok hotel és felhőkarcolók. Este ledobtuk a kocsit és végigsétáltunk a Strip-en. Ettünk, nézelődtünk, élveztük a sok neonfényt és a kivilágított hoteleket.

Másnap reggeli után egy fegyverboltba mentünk (mondom én, hogy jó sok itt a kultúrális program!). Peter mindig ki akarta ezt a lövöldözősdit próbálni, és hol máshol ha nem itt? Nyitás után egy órával érzektünk és máris sor állt. Én megmondom őszintén kicsit megilletődtem, amikor megláttam a sok nőt meg egy rakatyni embert akik a saját pisztolyukkal álltak sorba. Nem kellett sok idő és gondolkodás: beadtam a derakam és én is lőttem egy kicsit. Vegyes érzelmekkel jöttem ki a boltból. Nagyon profi volt a személyzet, mindent elmagyaráztak, egy percre sem hagytak magadra, mindent felügyeltek. 90%-uk hivatásos katona. Mellettem volt egy pasi, aki olyan durván szétlőtte a céltábláját, hogy én ilyet még csak filmekben láttam. Kérdeztem, ezek szerint profi, ugye? Mondta, hogy "Áh, csak egy ápoló vagyok és ide járok kiadni a fáradt gőzt!". Majd összecsináltam magam... kórházba én már itt nem megyek azt hiszem! A lövöldözősdi után elmentünk megnézni a híres Hollywood feliratot, hülyéskedtünk egy kicsit, aztán jó turista módjára elmentünk a Bellagio Hotelbe, mert a $19-os all you can eat büféje messzeföldön híres. Hát ez annyira, de annyira jó volt, hogy el sem tudom mondani. Hazafelé alig tudtam menni, azt hittem, hogy kipukkadok. Még a gatyát is ki kellett  gombolni. Egész délután a medence mellett feküdtem, mint egy jóllakott fóka és fogadkoztam, hogy soha többé nem eszem semmit. Este elmentünk kaszinózni, betértünk egy-kettőbe, majd leragatdunk a rulettnél. Nem akartam elhinni, de tényleg ingyen jönnek az italok amíg játszol, csak borravalót kell adni. Én nagyon kimértem játszottam, lassan de biztosan nyertem egy picinke összeget, Peter pedig gyorsan vesztett el mindent. Plusszal szálltuk ki, így a vacsorát én fizettem. :) 

Másnap reggel ledobtuk a kocsit a reptéren - ahol azért még jó munkaerő módjára megpróbált még minket lehúzni az Alamo szervízese -, majd rohantunk, nehogy lekéssük a járatainkat. Sajnos nem sok idő maradt búcsúzkodni,  jobbik felem Amsterdam én pedig Houston felé vettem az irányt, de sebaj: csak pár hónap és hazamegyek.

Hát ennyi volt a jóból, véget ért a roadtrip de hamarosan újra útnak indulunk... csak győzzétek kivárni! :)

Ez egy drive up! Esküvőkre tervezve :)
A kocsiból: akkor egy esküvőt kérnék... reggelire!
Tiszta romantika
Kettő egyszerre
A Strip-től egy utcára már a nyomor vár
Szerintem ezek legénybúcsút terveznek
Stratosphere, Las Vegas
:)
Strip - este
Egész nap megy a játék és minden be van sötétítve
Készen állok egy próbára
Megy a magyarázás!
Az ápoló aki szétlőtte a céltáblát...
A kicsi én voltam, a nagy... hmmm...
Kilátás a szobánkból, tényleg fantasztikus...

5/11/12

The Greatest Canyon I've ever seen - Grand Canyon

 
Kilátás - Grand Canyon
Közel 8 órás kocsikázás után érkeztünk meg Cameron-ba. Útközben hitetlenkedve néztük a snowboardosokat és a közel 40 centis havat, ami Flagstaff környékén esett. A Grand Canyon-ba indulók többsége egyébként vagy a Nemzeti Park területén lévő szálláshelyeken hajtja álomra a fejét, vagy Flagstaff-ban. Nekem Flagstaff rondának tűnt, a nemzeti parkban pedig már csak drága és puccos szállás volt, szóval tovább kutattam a neten. Így bukkantam Cameron-ra, egy aprócska, mindösszesen 250 családot számláló indián falura a Navajo Indián Rezervátum területén és a Cameron Trading Post-ra. 

A navajo indiánok neve biztosan ismerősen cseng némelyeknek. A II. világháborúban kódnyelvként használták az amerikaiak: minden üzenetet erre a nyelvre fordítottak az indián híradósok, így üzentek egymásnak titokban. Az ellenség meg... hoppon maradt, gondolom. 
A "trading post" kifejezés egyébként itt a funkcióra utal. A régi szép időkben (és még ezek szerint most is) ezeken a helyeken pakoltak le a kerskedők, ide jött a posta, itt ettek és szálltak meg az utazók. Ma benzinkút, étterem, ajándékbolt, motel és posta áll itt. Minden navajo építészeti stílusban épült. Miután elfoglaltuk méretes szobánkat a kis étterembe indultunk. Tömve volt! Én navajo kenyeret ettem (szerintem ez a magyar lángos tökéletes mása volt, de kétlem hogy ugyan az az alapanyag), míg jobbik felem navajo hússal csillapította az éhségét. Nahát ez meg marha pörkölt ízű volt. Ki tudja, lehet hogy mégiscsak van valami közös bennünk és az indiánokban?!

Reggel korán indultunk a Grand Canyon-ba. A 7 napos belépő mindössze $25, ennek nagyon örültünk. :) A park maga nagyon-nagyon szervezett, minden ki van táblázva, adnak térképet, van belső shuttle busz azoknak, akik nem tudnak olyan sokat gyalogolni. Szerettünk volna a völgybe is lemenni, de a hóra és a hosszú útra való tekintettel ez most nem jött össze. Az egész napot itt töltöttük, bátran állíthatom, hogy ez volt az utunk legeslegszebb része, gyors vacsorával a kantinban és naplementével. Sajnos állandó fényképalanyom idővel ráunt a sok kattintgatásra, így idővel már csak magamat tudtam időzítővel fényképezni - jó japán turista módjára!

Másnap reggel a Navajo Nemzeti Emlékműhöz  (Navajo National Monument) indultunk. Hiába volt csak 70 km-re tőlünk, se a GPS se mi nem találtuk. Tábla, az meg minek? Közel egy órás kocsikázás után megálltunk, belőlem kitört a hiszti és közöltem hogy akkor én itt és most világgá megyek. Na erre Peter meg is jegyezte hogy "Még egy ilyen kirohanás és itthagylak az indián barátaiddal együtt!". Jót röhögtünk mind a ketten, kocsiba vágtuk magunkat és Page felé vettük az irányt, volt ott ugyanis egy tó gáttal: Lake Powel és a Glen Canyon Damn. Hát nagyon megérte az utat, fel is tudtunk menni a gátra, volt idegenvezetés meg minden amit szeretnél. Elég komoly biztonsági intézkedéseket láttunk, az idegenvezető meg is jegyezte hogy nehogy eszünkbe jusson a olyan szavakat emlegetni hogy "gun, terrorists, attack...", mert akkor jönnek az őrök. Innen Horseshoe Bend-be indultunk, ez egy patkókanyar a Colorado folyón. Annyi természetfotós gyűlt itt össze, hogy nem akartunk hinni a szemünknek. Némelyik talán túl bátor is volt. Itt vártuk meg a naplementét és már egyáltalán nem bántuk a  Navajo Nemzeti Emlékműves cécót. :) Na de beszéljenek a képek (igazán csak pár darab abból 200-ból amit aznap lőttem, előre is elnézést a mennyiség miatt.:)


További bejegyzések az utunkról itt:
Los Angeles
Point Lobos, San Simeon, Santa Maria 
Santa Cruz, Monterey, Carmel
San Fransisco folyt. köv!
Indul a roadtrip - San Fransisco

 Flagstaff, úton Cameron felé
Álomfogók
Hello :)



Időzítővel! :)
Grand Canyon - akár még százszor is!
Grand Canyon kilátó
Juhuhu...
Nem találjuk a Navajo Nemzeti Emlékművet - teljes a kétségbeesés...

Vajon valahol itt lenne?
Íme a gát
Egy régi turbina a gátról
Lake Powell 1.
Újra szent a béke - Lake Powell 2.
Lake Powell 3.
A patkó kanyar - Horseshoe Bend
A kínai delegáció igen bátor volt
Mi is kimerészkedtünk a sziklára, de bevallom tele volt a gatya
Ne menj a szikla peremére...
Mostmár tudjuk hogy Josh és Davide mindenképpen járt itt
Azt a mindenit!
Kismajmok!