Miért éppen Ecuador?

Ecuadorban még mindig virágzik az utcai cipőtisztítás

Hogy hogyan esett Ecuadorra a választás? Jobbik felem régi barátja, Vinny 5 hónapja érkezett haza a világkörüli útjáról ami mindösszesen másfél évig tartott. Úgy esett, hogy nálunk aklimatizálódott két napig mielőtt hazament volna a szülőkhöz, merthogy az albérletét anno felmondta. Nagyon élveztük a látogatását: beszélgettünk a kalandjairól, furcsa élményekről, elmesélte hogyan rabolták ki na és a legfontosabb, hogyan esett szerelembe egy spanyol diáklánnyal akivel végül együtt utazták be Ázsia nagyrészét. Amikor pedig megkérdeztük, hogy mi volt az út fénypontja akkor egyből rávágta hogy Ecuador és a Galápagos szigetek... Jártunk már Észak és Közép Amerikában no és a Karib térségben, de Dél - Amerikáig valahogy sosem merészkedtünk el. Egyre jobban érdekelt ez a Galapagos szigetek dolog és felevenítettem a Földrajz órás élményeimet a Deákból: nagyban nézzük David Attenborough-t aki a Galápagos szigetekről jelentkezik be. 

A terv a következő volt: Elrepülünk Quito-ba, Ecuador fővárosába, ahol eltöltünk pár napot, meglátogatjuk a környező érdekességeket: az Ottavalo-i kézműves piacot, a Cuicocha (tengerimalac) kráter tavat, a Cotopaxi vulkánt (bringával!) és ami még útba esik. Innen irány az Amazonas esőerdő, ahol 3 napig maradunk és raftingra no meg lovas túrára indulunk és ha belefér meglátogatunk egy helyi Quechua törzset, ahol még bizony élnek a régi hagyományok. Az esőerdős kaland után irány Papallacta, a termál fürdőiről híres falu a vulkán oldalában, majd újra gépre szállunk hogy a Galapagos szigeteken folytassuk az utat. Itt felszállunk egy kisebb hajóra és azzal járjuk be a szigeteket, az utat pedig Guayaquil-ben, Ecuador legnépesebb városában fejezzük be. A KLM-nél találtunk direkt járatot egész tűrhető áron, és mindenhol B&B-ben szálltunk meg, ami azért egész pénztárca kímélő volt. A legnagyobb 'beruházás' a hajóút volt,  közel másfél hónapba került találni egy olyan utat ami végre a mi büdzsénkre volt szabva. A Galapagos szigetek 1978-ban lett az UNESCO világörökség része, a szigetek pedig a Galapagos Nemzeti Park kezelése alatt állnak: korlátozzák a látogatók és a hajók számát, a szigetek nem látogathatók a helyi idegenvezető nélkül, szigorú bevándorlási szabályok vannak érvényben, ezzel is a minimumon tartva a lakosságot. Az árak is meglehetőssen borsosak: elvégre Galapagos tényleg nagyon messze van és a hajóutakat sem adják olcsón. A legtöbb a közép és nyugdíjaskorú amerikai turista, akik csoportos úttal érkeznek és 1-2 hetet töltenek el a hajókon. Ezt annyira komolyan mondom, hogy a Quito - Galapagos járat fedélzetén mi voltunk az egyetlen utasok -természetesen a helyieken kívül - 50 alatt.  Meg is jegyeztem csendesen hogy remélem nem a nyugdíjas hajóra neveztünk be mert akkor a cápák közé vetem magam!

Hamarossan folytatódik a beszámoló.... 

Quito La Ronda negyed 

Quito- Mercado central