Mindjárt vége - Malájzia

Esteledik :)

Itt találod Penang vélhetően legpuccosabb éttermét!

Utolsó két napunkat teljes lazulással igyekeztünk eltölteni, szóval napoztunk, úsztunk, sétáltunk és asztalt próbáltunk foglalni egy rendes étterembe,  elvégre csak a szülinapomat igyekeztük megünnepelni. Végre szántunk időt rendesen a családtagoknak való ajándék vásárlásra, mi magunk pedig két kínai rizspapírból készült lámpással és némi csecsebecsével lettünk gazdagabbak. Persze a rizslámpásoknak még nincs helye, de majd a költözésnél kitalálunk valamit. Az ajándék vásárlással kapcsolatban továbbra is az a véleményem, hogy Penang nem egy  paradicsom. Thaiföldön és Kambodzsában az itteni árak kicsivel több mint a feléért már utánad vágják a cuccokat, na és sajnos kezd terjedni a pláza őrület...

Az asztal foglalás elég viccesre sikerült ám... Először az 1885-ben akartunk asztalt foglalni, ami egyébként az Eastern Oriental fantasztikus, de baromi drága étterme. Én majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam az árakat, de biztos, ami biztos alapon szereztünk egy asztalt, nehogy elemórzsia nélkül maradjunk a nagy napon. Hazafelé lázasan számoltunk, hogy mi fér bele a büdzsébe és mi nem, majd jókat röhögtünk magunkon, a  két kis magyar turistán. (Emberem az utazások ideje alatt hollandból magyarrá avanzsál, elkerülvén a lehúzásokat és az erőltetett beszélgetéseket. Tudjátok úgy megy ez, hogy "Oh, you are from the Netherlands, oh Amsterdam, nice place..." majd dupla áron számolnak. Ellenben a magyar, azaz a  kibővített magyar diák verzióval, "Oh Hungary... where is it? Oh... in Europe?" a beszélgetésnek nyomban vége szakad.

Visszatérvén a szállodába további éttermek után kutattam.  A legjobban azt sajnáltuk, hogy a Cheong Fatt Tze házban nem lehetett vacsorázni. Az lett volna a mi helyünk.... Így szóba jött még a 32 at the Mansion és a Penang hegy tetején található David Brown's no meg egy kínai étterem is. Végül a dilemmát én döntöttem el, rájöttem, hogy emberem szép nadrágját otthon felejtettem, az 1885-ben viszont szigorú dress code uralkodik... Maradt a 32 at the Mansion, amit egy cseppet sem bántunk meg. Szépen oda  buszoztunk, majd egy kiváló vacsora menüt kértünk, ami teljesen megfizethető volt. A borok kicsit drágák, de találtam köztük egy Tokaji Aszút is. :) A kiszolgálás hihetetlenül jó volt, sosem volt üres a poharam, a fogások jó időközönként jöttek, nem számított, hogy dugig volt a hely. Melletünk egy kínai üzletember és egy hölgy ült. Ottlétünk alatt 3 üveg bort fogyasztottak el ketten, vacsora és bármiféle étek nélkül. Nem tudom, hogy az ürge éppen le akarta-e nyűgözni a nőt a számomra abszolúte elsőnek tűnő randin, vagy egyszerűen csak alkoholista volt? Mindenesetre a harmadik üveg bor kivégzése után mindennemű támolygás nélkül álltak fel, nem úgy mint én, aki már a második koktél után heherészik és nekimegy mindennek. A vacsora után kiültünk a koktél bárba és ott búcsúztattuk el a napot. Kívánni sem tudtam volna csodásabb szülinapot!

Hazafelé fogtunk egy taxit, a kis kínai totál lazán még meg is állt tankolni egy benzinkútnál. Na gondoltunk, tuti  nincs már semmi pénze szerencsétlennek (Batu Ferringhi-re nem nagyon szerettek kijárni a taxik az út hossza miatt) és biztos annyiért fog megtankolni, amennyiért hazavisz minket. Hát így legyen ötöse az embernek a lottón. Szóval ember kiszál a kocsiból, mi bent ülünk, motor közben persze jár... Nekilát a tankolásnak. Először pár liter V power-t  töltött a kocsiba, majd kipótolta egy kis 95-össel. Mi csak néztünk és vártuk, hogy mikor robban a kocsi... velünk egyetemben. :) Végül megúsztuk a dolgot, és rendben hazatértünk. Útközben beszélgettünk egy kicsit, mesélt a családjáról  majd szóba hozta az unokatestvérét, aki Budapest mellett egy gyárban dolgozik. Először azt hittem, hogy kamu az egész, de fel is hívta a feleségét, aki még a gyárat is megnevezte, szóval jókat derültem én ott a hátsó ülésen, hogy bizony a magyar dumánk ezúttal nem működött volna...

Másnap este indultunk vissza, ezért nagyobb programot nem terveztünk magunknak, én konkrétan a parton próbáltam egy kicsit meggrillezni magam. Az a jó ezekben a szállodákban és a kora esti indulásban, hogy ha szerencsés vagy, nyersz egy extra napot. Általában megengedik, hogy később jelentkezz ki a szobából, vagy ha ez éppen nem  lehetséges, biztos hogy megőrzik a táskáidat tisztességgel, a konditeremben vagy a spa-ban pedig le is tusolhatsz úszás után.
Délután kész lettek az ingek és a nadrág, amit a szálloda szabóságában rendeltünk. Vittünk magunkkal mintadarabot, tökéletes anyagból, két nap alatt kezünkben volt a két vadiúj ing és a nadrág apró pénzért! Ezt a lehetőséget Ázsiában vétek lenne kihagyni, mindenkinek csak ajánlani tudom...

Estére rendeltünk egy taxit aki kb. 50 MYR- ért vitt ki minket a reptérre. Egy óra volt az út. Hiába is, a reptér a sziget másik felén van... Rövid repülőút után már a Bangkoki reptéren álltunk sorba, hogy nekem vízumot intézzünk, azt követően kifosztottuk az ajándékboltok kostolós részét és elvertük utolsó baht-jainkat egy japán étteremben. Már csak a becsekkolás volt hátra, (ezúttal jó helyre, egymás mellé romantikában), majd egy hosszabb repülőút után újra Bécsben találtunk magunkat boldogan és biztonságban, garantáltan európai környezetben.

Miért nem élhetek én Ázsiában? Tetszene... 

Ilyen jó sütőtök levest még nem ettünk...

Bárány steak fokhagyma chips és wasabi majonéz.

Én szerényen csak halat kértem asztalt paradicsommal és valamiféle rakott burgonyával.

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:
Trópusi Fűszer Kert - Penang, Malájzia
Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...
Penang Nemzeti Park - Malájzia
Malájzia - megérkezés