Béke-béke - Peace

To read the post in English please click on the comments button!

Vége a vizsgáknak, no és mit is jelent ez? Természetesen bulit. Minden vizsgaidőszak végeztével összegyűlünk a csoporttársaimmal valakinél és jó nagy majrét csapunk! Tegnap Melanie-nél kezdtük a bemelegítést. Ő eredetileg egy cserediák Ízlandról, de sikerült elintéznie hogy végig járhassa velünk a mester képzést. Mivel eredetileg a volt Jugoszláviában született és szerb nemzetiségű, különösen közel áll a szívemhez! Borzasztóan vicces és okos lány, mindamellett egy igazi harcos. Kristina, egy másik csoporttársam a Boszniai térségben született. Ők is a háború miatt váltottak országot és állampolgárságot. De nemzetiséget nem. Azt mondja ez sosem fog megtörténni és hogy ő egy ízig-vérig boszanac (boszniai) lány. Natalia egy horvát cserediák, aki sajnos már visszament Zágrábba, csak az első két szemeszeterre jött.

Sokszor láttam ezt a három lányt együtt, egyszerűen lehengerőlek! Csak karattyoltak és karattyoltak szerbül, vagy horvátul (a kettő gyakorlatilag egy és ugyan az)  és valahogy sosem jött fel köztük hogy ki a szerb, ki a horvát, vagy boszanac. Kérdem én, hol van itt az utálat, amiről mindenki beszél? Melanie úgy döntött, hogy a szakdolgozatát a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére felállított  Nemzetközi Törvényszékről fogja írni, és a kutatásának az lesz a célja hogy megállapítsa, vajon valóban igazságot szolgáltattak-e ott? Na persze ez durván kiverte a biztosítékot a professzornál, de talán mostanra már lenyugodott... :)

Read More

Elephants at the Uni :)

You will never believe what happened yesterday at the university. I was done with my test and left the exam hall when I bounced into 2 huge elephants cheerfully playing on the grass! 

I know it sounds weird... it is indeed...  You might ask now whose idea it was... Well...  Erasmus University has at least 10 crazy student organizations,  always eager to gain some new members so they come up with the strangest ideas to get your attention!    I remember, in  September  the XY  team had a bungee jumping event  on campus, 2 weeks later an extra long limo - arranged by the XX association- was ready to take you for a ride around the city!  There is a concrete staff to organize parties and study trips almost every week to make sure that you have a busy student (night)life... And believe me, it has been like this ever since... and I find this awesome:)

Read More

Tavaszodik - Spring is on its way

Blaak piac, Rotterdam
 

 Click on the comments button to read the post in English!

Mi sem jelezhetné ezt jobban annál a két autósnál akik a héten (majdnem) elütöttek. Az első incidens a  pénteki vizsgám után történt, sietve tekertem haza az egyetemről hogy gyorsan puccba vágjam magam, mert Hágába indultunk vacsorázni a csoporttársaimmal. Egy kereszteződésben mamikám mindenhova nézett, csak a kerékpárútra nem, ahol én közelítettem, majd megfelelően működő fék hiányában egyszerűen jól belevágódtam a kocsiba. Szerencsére az autón egy karcolás sem esett, az én kerekemben viszont mostmár nem nyolcas, hanem kilences van (ha hallanátok micsoda hangok jönnek ki belőle menet közben, a letámasztóját is fel kellett kötözni szerencsétlennek). A második manőver ma történt. Kénytelen voltam bemenni vasárnap az egyetemre, mert rájöttem, hogy kell még egy könyv a vizsgámhoz (ami kedden lesz és sajnos sehogy sem állok még). Jövök a kereszteződésben, ahol egy kombi autó  le akart épp fordulni, de a vezető (ismételten nő) ahelyett, hogy előre nézett volna,  hátrafelé kandikált  és mindeközben mozgásban volt az a nyomorult kocsi! Az utolsó pillanatban kerültem ki, de annyira megijedtem, hogy azonnal ordítani kezdtem. Azt hiszem egy HEEEEEYYYY! lehetett, ami kijött a torkomon. Ő meg visszakiáltott, hogy "Het spijt me!" (elnézést hollandul). Na, mondanom sem kell, hogy a könyvtár ugyan nyitva van vasárnaponként, de kölcsönözni nem lehet, szóval ez üres járat volt, de legalább magamhoz vettem egy adagot a napsütésből és az őrült holland vezetőkből. Még két hét és Bécs. Addig ki kéne bírni élve, nem igaz? No és erről jut eszembe, órát mikor állítunk? 

Read More

Közeleg a vég!? - Troubled sleeper

Click on the comments button to read the post in English!

Mostanában megint nehezen alszom el (a post írásakor hajnali 1 óra van), ezért arra gondoltam, hogy a forgolódás helyett ezentúl igyekszem hasznosan eltölteni az időt és írni fogok. Bizony ám, mindenről, ami eszembe jut.

Hihetetlen egyébként milyen gyorsan telik az idő... Mintha csak tegnap lett volna szeptember, amikor is Hollandiába költöztem, de tény, hogy máris márciust írunk (még ha az időjárási viszontakságok mást is diktálnak).

A harmadik blokkot gyűröm éppen az egyetemen - ami mellesleg úgy néz ki most, mint valamiféle koncentrációs tábor, mert minden létező fát kivágtak és hatalmas építkezésekbe kezdtek -, átlagban heti 15 órám van. 3 kurzust követek: EU állampolgárság, EU jogvédelem és EU közös piac. Mindhármat imádom, sikerült végre olyan órák mellett kikötnöm, amik tényleg lefoglalnak. A tanárokkal is kialakult már egyfajta jó kapcsolat, már személyesen ismernek mindenkit... Csütörtökön le kell adnom a szakdolgozat témámat, ami nem lesz más, mint a rendőrségi és nyomozati együttműködés az EU-ban. Sok érdekes dolog lesz  egyébként benne az Europol-tól kezdve az Európai Elfogató Parancsig. Március második hetében kezdődnek a vizsgáim (atya ég, már csak két hét és semmit nem tanultam még) a hónap végére végzem és irány Bécs egy hosszabb lélegzet erejéig.

Mindeközben persze erőssen foglalkoztat, hogy mihhez fogok kezdeni ezen a nyáron? A szakdolgozatom júniusig le kell adnom, tehát marad két hónap üres járat. Mondjuk nem volna rossz, ha beadnám a derekam végre és befejezném a jogi szakvizsgákat otthon, de ehhez egyszerűen nem érzem az indíttatást (valaki győzzön meg, de komolyan hogy nekiálljak a kánikulában!). Kereshetnék egy érdekes szakmai gyakorlatot is Hollandiában vagy Brüsszelben. Pénzt ugyan ritkán fizetnek, de legalább megteheted az első lépéseket a szamár létrán... Nos? 

No és akkor a nyaralást még nem is említettem. Ezen a nyáron sem a pénz, sem az idő (pontosabban jobbik felem ideje) nem ad helyet  nagyobb utazásnak, így sürgősen találnunk kell egy fiatalos és romantikus helyet 5 napra. Megmondom őszintén, évek óta először... én bizony a Balatonra vágyom.

Read More

A suliról és a tanulmányútról

Nos hát megvannak a vizsgaeredmények: 7, 7 és 8 (átszámolva 3, 3 és 4). Azért meg kell mondjam, hogy a  nemzetközi jog professzorom jól megszivatott, de spongyát rá. Ez volt ugyebár a tantárgy, ahol később mentem szóbelizni és a rendes fél órás, egy kérdéses vizsga helyett háromnegyed órán keresztül faggatott és mindenre tudni akarta a választ. Azóta tudom, hogy az ő szemével mérve semmit sem tudok a volt Jugoszláv háborúról és arra is rájöttem, hogy mindenkit hasonlóan leckéztet. Amikor múlt héten együtt kávéztam az egyik csoporttársammal, akkor derült ki, hogy ő is ugyanazt a kérdést húzta és hasonlóan meg lett vezetve mint én. A profban mellesleg az félelmetes, hogy az órán és a vizsgán szörnyen viselkedik, mindezeken kívül pedig halálosan jófej. Benne vagyok ugye a tanulmányi utat szervező csapatban, a megbeszéléseken még viccelni is szokott és ez nem vicc. :)

Mellesleg az osztálykirándulásunk április második hetében lesz és egy hétig fog tartani. Genfbe, Strassburgba és Luxemburga megyünk. Lesz ENSZ és Vöröskereszt látogatás, megnézzük az Európai Bíróságot, ja  és  az Európai Számvevőszékhez és az Európa Tanácshoz a randit és az ebédet én szervezem. :) Na, miből lez a cserebogár? 

Read More

A nem túl rózsás...

Múlt héten új lakótársam érkezett. Az előző lány, akit mellesleg nagyon kedveltem végül összeköltözött a párjával; szintúgy a srác, akinek  pedig a szobáját bérlem. Nagyon sajnálom, hogy már nem együtt lakunk, nagyon szerettem őket és jól  kijöttünk. Együtt sütöttünk-főztünk és moziztunk. Sosem volt kérdés a takarítás és egyebek,  az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk. Szóval új lakótársam egy igen érdekes személy. Agya szerintem nem sok, mert a tíz négyzetméteres szobájába körülbelül egy ötven négyzetméterre való cuccot halmozott fel, ezért most mindenhol dobozokat és különböző bútorokat kerülgetünk. Dupla szárítónk és vasalónk van, sőt a klotyón is két szemetessel és WC kefével boldogulhat a nagyérdemű. Egyébként egy egész héten keresztül tartott a hacacáré: először jött festeni öt, azaz öt barátnővel, be sem fértek a szobába. :) Aztán a hétvégén megjelent papa és mama, akik  szorgosan fúrtak és faragtak csak éppen centit felejtettek el hozni, majd a bútorokat telepakolt állapotban tologatták. Akkora volt a zaj, hogy én inkább a könyvtárba disszidáltam.

Na természetesen a múlt heti legnagyobb felfordulás közepette gondolt egyet Peter családja és látogatott meg. Mondtam nekik, hogy ne jöjjenek, mert nem nagyon tudom leültetni őket, de nem hittek nekem és csak beállítottak. Még szerencse hogy a szobámban van egy kanapé, ahova le tudtam ültetni őket. :) Szegények teljesen fel voltak háborodva a kupin (a szép kis lakásunk gyakorlatilag az Ecseri piacra változott) és felszólítottak, hogy kezdjem el zárni a szobám ajtaját, mert ki tudja milyen emberek jönnek az új lányhoz. Gondoltam túloznak, de aztán, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a lány pasija is állandóan itt van (és azóta folyamatosan ünnepel, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam), inkább megfogadtam a jó tanácsot.

A hétvégén nagyon mérges voltam egyébként, mert tanulni akartam, de most már nagy ívben tojok a dologra. Először is, már csak másfél hónapot kell kibírnom, addig is beszerzek néhány spéci füldugót tesómtól. Másodszor pedig, okos enged, szamár szenved. Majdnem minden második hétvégén Bécsbe fogok repülni, ha pedig nem, akkor majd felszállok a vonatra és elutazom Peter családjához, akik Hilversum-ban laknak. Tök jó a hely és van egy külön szoba nagy ággyal és tanuló sarokkal, nem beszélve a külön  fürdőszobáról, habár az esküszöm egy jégverem. A jó kis kajákat pedig már nem is említem. Eléggé unatkoznak egyébként szerintem, ezért mindig hívnak, hogy menjek, akkor is, ha Peter nincs itt, vagy meglepetésszerűen meglátogatnak. (Ilyenkor egyébként mindig az infarktus kerülget, hogy vajon akarnak tőlem valamit? És ha igen, akkor mit?)

No és hogy miért csak másfél hónapot kell kibírni? Nos ez a harmadik blokkunk, és egyben az utolsó amikor rendes tanítás van, a negyedik blokkban már csak egy kutatási óra lesz minden héten hétfőn, majd ki kell préselni magadból a szakdolgozatod. Osztottunk-szoroztunk pénzügy miniszteremmel és arra az elhatározásra jutottunk, hogy még mindig olcsóbb visszahelyezni főhadiszállásomat Bécsbe és kéthetente iderepülni a suliba, mint itt kifizetni az olcsónak számító röpke 400 Eurós albérletemet a maradék két hónapra és közben persze hazarepülni. Mert tudjátok, külön nem megy. :)  Én persze szeretnék hazamenni dolgozni, de ennek nem feltétlenül van értelme, ki tudja, hogy hatna a tanulásra, szóval ezen az opción még gondolkodunk. 

Egyébként a lakótársas sztoriról csak annyit, hogy az én helyzetem istenes. Fogalmazzunk úgy, hogy négy hónapot a mennyországban éltem, most pedig... hát nem is tudom...de még mindig nem a pokol. Merthogy van olyan is. Tomi, akit itt ismertem meg egy kínai párral osztozott egy kérón, akik nem hogy irtó büdös kajákat főztek (semmi, de semmi hasonlóságot nem mutatva az általunk felismert kínai étkekkel), de állandóan a hajnali órákban civakodtak és zajongtak. Bibi, a svéd lakótársam egy brazil lánnyal és annak a belga pasijával küszködik, akik a tisztaság szót hírből sem ismerik és a fél egyetemet a lakásban altatják. Az ember csak tűr és tűr, de egyszer elpattan a húr. (Bibi esetében ez a zuhany alatt történt éppen, amikor is elfogyott a meleg víz és még a villanyt is ráoltották.) Na de ez még mindig semmi  mexikói csoporttársam, Maritza lakótársához képest. Azt azért tudni kell, hogy  Maritza messze földön híres a  nyugalmáról, szóval, amikor elmesélte, hogy az újonnan beköltözött lengyel cserediáklány konkrét drogtanyát üzemeltet a szobájában, majdnem dobtam egy hátast. Heti háromszor megy a parti, és én mondom nem füveznek! Persze a lány sosem emlékszik az előző napi eseményekre és másnap mindent szán és bán, de Maritza inkább gondolt egyet és átmeneti szállásául a könyvtárat választotta. 

Nehéz ez a diákélet, én mondom. :) De ugyanakkor olyan vicces hogy huszas éveim vége felé tapasztalom meg, milyen is ez.  Életemben összesen két szerelmemmel laktam együtt, egyszer pedig a barátnőmmel, amikor épp lakásfelújításban voltam, de becsület szavamra egyik sem volt ilyen embert próbáló. (Pedig ha jól belegondolok az utóbbi egyszer még  össze is mosta a ruháimat! :))

Read More

Tanulmányi szabadság 2.

Ilyen finom panna cotta-t régen ettünk

Ismét a nyakamon egy vizsgaidőszak... Na de nem baj, a jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy ha ezt átvészelem, már túl vagyok az éves megmérettetések felén. Ez igazán bíztató, igaz?

Hétfőn volt az első vizsgám, ez amolyan otthoni feladat volt. Pontban 9.30-kor feltöltötte a tanár a kérdéseket, 3 óránk volt megválaszolni mind, ismét használhattunk bármit a feladathoz. Ez persze így nagyon egyszerűnek tűnik, de koránt sem az! Ahhoz, hogy ezeket az összetett kérdéseket meg tudd válaszolni, igencsak érteni kell az anyagot és globálisan látni az egész témát.

Mondanom sem kell, én nem vonultam be az egyetemi könyvtárba, itthonról csináltam meg a vizsgát. Azért ért egy kisebb infarktus, amikor lefagyott a net először pontban a vizsga kezdés előtt, majd a feltöltéskor!  Komolyan mondom, mint egy megvadult nőszemély téptem ki a routert a konnektorból és puffogtam magyarul. Szegény lakótársam nem értette hogy mi van (az ő szobájában van a konnektor), de a vizsga vége után jókat nevettünk.

Egyébként a hangulatom szerencsére a régi! Az új évet jó kis programokkal kezdtem: mozizás (a Burlesque tényleg nagyon jó) hasonlóan lapos pénztárcájú volt kolleginámmal Alinával, The Bodies kiállítás Orsival és a párjával (mindenki nézze meg, kötelező), és ebéd Tomival a Vapiano-ban.

Szerencsére az enyhe idő miatt újra lehet bringázni, a mozgás valóban sokat segít, na meg a rendszeres agytorna. Azt el is felejtettem elmesélni, hogy a múlt hét óta a kezdő holland csoport lelkes diákja vagyok. Csak hatan vagyunk, egy kazahsztáni lány, három német, egy azerbajdzsáni srác, no és jómagam. Részleteket ne kérdezzetek, érzelmi zsarolás áldozata lettem és a kínai helyett ezt választottam.

Most sajnos nem tudok többet írni, de jövő héten visszatérek az életbe és az éterbe egyaránt. Számítsatok jó sok szuper fotóra, Acyd barátnőm látogat meg egy egész hétre!!!!!

Tomi éppen a friss bazsalikomot szagolgatja, én pedig az új fix 50-es obimat próbálgatom

Read More

Fogadom, hogy...

Kilátás az Euromast tetejéről -  egyszerűen lenyűgöző

Lassan olyan leszek mint  George Clooney csaja az Up in the Air-ben. Több időt töltök ingázással, mint valaha, de ugye mindent a párkapcsolat érdekében.

A decemberi hónap elég mozgalmasra sikeredett. Ismét sikerült a Hollandia-Magyarország-Ausztria háromszöget kétszer bejárnom, ehhez pedig a közlekedés minden formáját (vasút, repülőgép, busz, autó) kipróbálni. Már csak a hajó hiányzik és teljes a kép. Persze a sok stressz rányomta a bélyegét az egészségemre is, megint betegeskedtem. Ide költözésem óta folyton megtalált valami nyavaja. Ez csak azért vicces, mert én ugyan sosem voltam beteg, a gyermekorvos anno büszkén emlegetett is érte. Táppénzen is csak egyszer voltam talán,  persze akkor is ügyeket intéztem. :) Ideje volt tehát az év végeztével átgondolnom a dolgokat, mi az amit igazán szeretnék és hogyan javíthatnék a távolról sem rózsás körülményeken. 

1. Szeretnék mandarint és franciát tanulni. Na ez aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Konkrétan hetekig vitatkoztunk azon, hogy én miért nem vagyok képes elkezdeni a holland nyelvtanfolyamot, amikor előreláthatólag elég hosszú ideig itt maradunk. Szerintem az én érvelésem elég logikus volt, de a jobbik felem mintha meg sem hallotta volna. Minek kellene nekem egy olyan nyelvet megtanulnom, amit 22 millió ember beszél  anyanyelveként a Földön (és akkor ebbe már a belgákat és a szurinámiakat is beleszámoltam). Alig pár másik millió pedig tanult nyelvként. Minden tiszteletem azoké, akik megtanulnak teljes torkukból krákogni, én egyszerűen nem éreztem az ingerenciát. A helyzetet az sem javítja, hogy Hollandiában mindenki tökéletesen beszél angolul, ergo mindent el tudok intézni, segítségre még egyszer sem volt szükségem.  A nemzetközi és EU jognak sem holland a nyelve, az angol és a francia uralják a terepet. A gyerek pedig... lányok, ezt nem kell magyaráznom, ugye? A gyerek azt a nyelvet beszéli majd, amit a mamája. :) Szóval ment a háború, csak ment és ment... mire oda jutottam, hogy okos enged, szamár szenved és beiratkoztam a holland tanfolyamra, legyen meg Peter öröme, ezáltal pedig a sajátom is. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor valahol engem is. 

2. Hiányoznak a testvéreim és a barátaim. Hiába voltak nálam kétszer is novemberben, ettől csak még rosszabb lett a helyzet, hihetetlen honvágy kerülgetett így a Karácsony közeledtével. Anyukám beiglije, a halászlé, a hatalmas karácsonyfánk, és Samu kutyánk, aki ilyenkor napokig nem mozdul el a fa elől némi szaloncukor reményében. Szerencsére volt egy kis időnk együtt,  januárban és  februárban megint érkezik egy delegáció, no meg én is haza látogatok a szüleimhez egy rövid hétvégére. Addig is, megkérem Krisztit, hogy a köz érdekében kommentben írja meg a világ legfantasztikusabb forralt borának receptjét!

3. Nem köt le nagyon, amit most éppen az egyetemen tanulunk. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de ez az igazság. Állandóan esszéket kell írni (egyet nem is adtam le lázadásképp), a tanulmányaink háromnegyedét pedig áthatja a politika és a pénz nyomása, az előadók pedig - egy kivétellel - egyszerűen nem voltak magukkal ragadóak. Egyszerűen elvesztettem a motivációmat és nem tudtam mitévő legyek. Nem viccelek most, de volt egy hétvége, amikor nem hagytam el jóformán a szobámat. Na jó, ebben az is közrejátszott, hogy akkora hó esett Hollandiában, ami otthon is gondokat okoz. Itt pedig nem tudják, hogyan kell eltakarítani a havat. Csupán összehasonlításképp: otthon sózzák az utcákat (fekete pont), Bécsben kötelező mini kavicsokkal végigszórni mindent, amit a hó elolvadtával összeszednek a takarítók, (piros pont) Hollandiában pedig állnak tehetetlenül, lebénul az egész ország vonatközlekedése, az emberek pedig esnek-kellnek az utcán (fekete csillag - egyáltalán van ilyen?)

Szerencsére sikerült túljutnom ezeken a problémákon (ezúton is köszönöm a barátaim határtalan türelmét és támogatását) és új erővel álltam neki az új évnek...

Hát akkor íme, fogadom...

- Fogadom, hogy eljárok a holland órákra és legjobb tudásom szerint teljesítek

- Fogadom, hogy nem áhítozom annyit az otthoni dolgokról, és itt is igyekszem kialakítani egy normális baráti kört.

- Fogadom, hogy befejezem az iskolát. Nem állok fel félúton, nem kullogok haza. Megírom az esszéket,  ha fene fenét eszik is, a külön véleményem pedig elraktározom egy időre.

Van még egy fogadom is, ez a cél, ami erőt ad mindenhez. Még nem tudom, hogy hogyan de valahogyan eljutok ebben az évben Kínába. Lesz egy tanulmányi kirándulás áprilisban, 10 nap Pekingben. Ott a helyem!
Amíg pedig nem készül el a beszámolóm Melinda barátosném november végi látogatásáról, nézzétek meg a képeket... hmmmm... így nekem most úgy tűnik mást sem csináltunk csak ettünk!!!

Friss kagyló mindig van a piacon és csak 4 Euro egy két személyes adag

Frissen sütött giga méretű stroopwaffel a piacról - ketten ettük meg

Mustáros kagyló leves a New York Hotelben friss bagettel

Sate Bar - szerintem itt a legfinomabb a saté egész Rotterdamban

Hága, Scheveningen - ezúttal nagyon fújt a szél

Melinda és egy sietős kutyus a parton

Ránk esteledett a tengerparton... haza indultunk 

Read More

Sunshine?

Read More

Summa summarum

Hága... Hmmmm...

Lassan egy hónap is eltelt az utolsó bejegyzésem óta, szóval adós vagyok én sok mindennel... tudom ám, tudom. De a késedelemért cserébe íme egy jó ajánlat: lesz két bejegyzés is, az egyikben - azaz most - írok a jelenlegi helyzetről, a másikban pedig mesélek a 2. számú delegációról, Melinda  batárosném látogatásáról.

Szóval .... Nem egészen egy hónappal a vizsgáim után megkaptuk az eredményeket is. A jegyeim a szivárvány minden színében pompáznak: 6, 7 és 8 (magyar osztályozás szerint 2, 3 és 4). Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem fogom megveregetni a saját vállam a 2-esért, de azt kell, hogy mondjam, hogy abszolúte a középmezőnyben vagyok, elég sokan megbuktak. Az esszéimre is egész jó jegyeket kaptam, no meg jár hozzá külön értékelő lap, amin a tanár ellát néhány jó tanáccsal, miben kell fejlődnöd. Ebben a blokkban összesen hat esszét kell megírni, illetve egy prezentációt is kell tartani, de én szerencsére elég előrelátó voltam és a Bécsbe utazásom előtt meg is ejtettem a dolgot. :) Az az érzése az embernek, hogy sosem hagyják békén, karácsony előtt még meg kell írni egy szösszenetet a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásáról. Kínai, igaz? :(

A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?

Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a  gejzírekről álmodozunk... oh....

Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a  bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet  jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.

Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."

December első hétvégéjén szerencsére engedélyezhettem magamnak egy kis luxust és elkísértem jobbik felem Bad Shallerbach-ba. Mivel viszont csütörtökön érkeztem, még arra is volt időm, hogy találkozzam egy nagyon régi barátnőmmel, akit már évek óta nem láttam. Nem régen tudtam meg, hogy időközben férjhez ment és Bécsbe költözött. Beültünk egy hangulatos kis étterembe, a Café Milo-ba  a Museums Quartier-nél, itt ettem életem legfinomabb sütőtök krémlevesét. Hazafelé benéztünk még a karácsonyi vásárba is, megittunk némi forralt bort... Hiába is, nincs jobb, mint Bécsben adventezni.

Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált.  Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy  koplalok, legalább egy hétig. :)

U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes  fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!

Read More

A delegáció

Holland sirály: ismertető jele a bátorság

Múlt héten vendégek érkeztek hozzám. :) Már csütörtökön béreltünk nekik is bringát és azzal jártuk körbe a várost. Átszelve az Erasmus hidat  elvittem őket a New York Hotelhez, innen indult a híres-neves Holland-Amerika hajójárat. A hely érdekessége az, hogy 1993-ban újították fel és nyerte el a mai formáját, de mindezt úgy, hogy meghagyták régi stílusában, ami mondanom sem kell lenyűgöző... Itt megittunk egy finom kávét (ami semmivel sem  volt drágább, mintha azt a városban lévő papír poharas Coffeeshop Company-ban vettük volna). Visszafelé  megmutattam nekik a Fotó Múzeumot,  ahova titokban a fotó kurzusra járok, majd betértünk az egyetemre, hogy lássák hol szoktak óráim lenni, hol dolgozom, milyen a könyvtár. Mindkettőjüknek nagyon tetszett. Mikor  már körbejártunk mindent, beültünk az egyetemi sörözőbe, ez az egyik épület aljában van, sokszor rendeznek zenei esteket és természetesen mindig friss és olcsó a csapolt sör.  A napot Kralingen-ben akartuk zárni egy finom tapas vacsorával. Annak ellenére, hogy csütörtök volt, tele volt a Lokantas, majdnem egy órát kellett várnunk az asztalra, de megérte mert a kaja mennyei volt és kaptunk ingyen kóstolót is. Nem beszélve a ház boráról!  Ilyen jó bort még sosem ittam. A kiadós vacsink után persze jött a fekete leves, ellopták a bringámat, szóval a hazafelé utat az egyik bicikli hátsó ülésén tettem meg.  Na ez a rész nem volt olyan vicces, no meg az sem amikor az utcánk felét lezárták a rendőrök, valamit 'felderítettek' állítólag... Jó nagyott kellett kerülni.

Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot.  Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely  konkrétan dugig volt! Vacsora után  tettünk egy levezető sétát  haza,  másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.

Visszafelé 3 óra magasságában indultunk, a kis magyar küldöttség egyenesen az Eindhoven-i reptérre, én pedig haza, tanulni. :(

Read More

Delegáció és viszlát Holiday

Tegnap megérkezett a magyar delegáció, azaz Adél és Gábor. A bőröndjükben utazott mindenféle finomság a ropitól kezdve a piros pöttyösig. Nagyon szép napunk volt, biciklit béreltünk nekik és keresztül-kasul szeltük a várost, majd a megérkezésüket a Kralingenben lévő Lokantas-ban szerettünk volna megünnepelni egy jó kis vacsorával. Nos, az étek szuper volt, de ami utána következett .... Mire kiértünk az étteremből, Holidaynak nyoma veszett. A láncát elvágták és picinke biciklimet  csengőcsat masnijával a hajában ellopták tőlem.

Most mondhatnám, hogy törne le a keze annak aki elvitte, de nem teszem. Mit érne az? Volt egy álmatlan éjszakám,  ma pedig az utcán sétálva mindenhol őt láttam. Meg a csengőcsat masniját. Megsirattam. Igazság szerint most is a könnyeimmel küszködöm. Otthon hagytam mindent, de mindent. Egyetlen vagyontárgyam ez a rozoga bicikli volt, ami  hűségesen szolgált és elrepített az iskolába nap mint nap. Most már ez sincs. Szörnyűség. 

Read More

Done with the exams

Budapest  on a sunny october day :)

It's the first block that has ended with the last exam yesterday. (Results are expected within 4 weeks.) To celebrate that we organized a faculty dinner in a local restaurant, called Villa Kakelbont. We had a terrific time together! I have to say, I am gifted with these people around me! Thanks to the university I gained so many new friends from all over the World . And the fun time just started! :) Finally, I have some time to waste! However not loads of it, the lectures will start next week, but actually I am looking forward to it.

Have I written about my new job, yet? I'm officially hired by the University and will start working as a research assistant next Wednesday. I will share the office with another girl and be supervised by a PhD student, called Nathan. I can't wait to start... Not only because of the pocket money I am going to earn and the HUGE Nespresso machine in the Uni's kitchen, but for the experience.

By the way... Let me upload some pictures of the 5th wedding we attended this year. It is not a joke! It was the 5th - we are totally out of money by now because of buying presents to everyone! :)

The lovebirds and the Chain Bridge

Kiss, Chain Bridge and a baby in the tummy :)

I found the best man - really handsome :)

But this young French man was simply irresistible

After the civil ceremony the best man and I  shared a romantic kiss  in front of the Parliament :)

Read More

Holiday az ősz utolsó napján

Reggelre a kerekére fagyott ám a mosoly!

Nyilván tanulnom kellene most! De azért gyorsan leszaladtam az utcára, hogy megörökítsem Holidayt és az ősz utolsó napját.  Tegnap még 15 fok volt és sütött a Nap, de éjjel arra ébredtem, hogy majd megfagyok, és lám- lám,  ma már az 5 fokot sem éri el a hőmérő higanyszála. Vajon otthon milyen az idő?

Read More

Vizsga

Vizsgaterem...

Túl vagyok az első vizsgán! Igaz eredmény csak négy hét múlva várható.  Az is sms-ben. Megmondom őszintén, hogy  elég nagy élmény volt, na nem mintha élvezném az ilyesféle megmérettetéseket, de a hollandoknak sikerült megint lenyűgözniük a profizmusukkal.

Az egyetemnek van egy külön vizsgákra és expokra fenntartott épülete, miután beregisztráltam az interneten, jött is az email, hogy ide kell majd mennem. 9.30-ra voltunk kiírva a vizsga egy hatalmas terembe, amit blokkokra osztottak. Hogy mi hova menjünk, azt a várótérben lévő TV jelezte, mint valami TV újság ment rajta az infó. Komolyan mondom nem hittem a szememnek. Épp azt reklámozta, hogy regisztráljunk fel valami külön alkalmazásra, így majd sms-ben jön a tuti... :) A teremben felügyelők voltak és tanárok. Miután túlestünk a diák ellenőrzésen, akkor kaptuk meg a papírokat és  kérdéssort. Pontban 9.30-kor  bemondta egy hölgyemény a tutit angolul és hollandul, majd indulhatott a móka. Később egy órával és 15 perccel a vizsga előtt is jött figyelmeztetés. Tiszta suli rádió érzésem volt, na ki emlékszik rá? :) Pisi és egyéb szükségletek csak egy órával a kezdés után engedélyezettek. Természetesen az időd terhére. Ez a vizsga (nemzetközi jog) nyitott könyves változat volt, ami azt jelenti hogy bármit bevihetsz magaddal. Olyan komplett kérdéseket kapsz, amit úgysem fogsz egyszerűen megtalálni a könyvben, tudnod kell, hogy mi hol van és értened kell az összefüggéseket.  Három óránk volt válaszolni ötből  három kérdésre. Hiába írod meg mind az ötöt, akkor is csak hármat értékelnek! (Szomorú hír a strébereknek!) Én a kalóz támadásokat Szomáliában, az erőszak megengedett alkalmazasát  a nemzetközi jogban (ha állampolgárodat, aki külföldön van, véded) és a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményeit választottam. Az lenne a cél, hogy minél több saját véleményt tegyél  az esszédbe, de a kalózkodástól eltekintve nem brillíroztam ilyennel. Egyébként a témában vendég előadást tartott egy ausztrál professzor egy hónapja, olyan élmény volt, hogy át sem kellett vennem az anyagot mégegyszer, minden szava a fejemben maradt.

Most hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt, elmegyünk a Lokanta-ba... Ez egy tapas bár az egyetem mellett, még sosem voltam ezen a helyen.

Holnap újult erővel nekifogok a tanulásnak. Még két vizsga van hátra!!!!

Read More

Tanulmányi szabadság

Holnap lesz az első vizsgám!

Utána kedden, csütörtökön és szombaton is megmérettetem magam! :)

Akinek eszébe jut, gondoljon rám. Tudjátok, mint Micimackó...

Read More

Potenciális munkavállaló

A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba 

Az utóbbi napok a tanulással és izgulással teltek. Tanulok, mert  az első vizsgáink (szám szerint négy)  két hét múlva lesznek. Izgulok, mert nem tudom menni fog-e? Mennie kell! Igaz?!

A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni.  Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku. 

Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy  jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és  na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy  hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre. 

Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek. 

Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát.  Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj!  A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd  jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni  őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt  bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....

Read More

Dare me!

A dare me első számú áldozata, Holiday

Elutazásom előtt Edi és Szandra  beugrottak  hozzám pakolni (értsd: evés és még több evés, majd ezt követően némi sírás), majd megleptek egy búcsú könyvvel (Murakami Haruki: Kafka a parton) és egy dobozzal, amiben cetlikre írt feladatok vannak. Elvileg minden héten húznom kell egyet és teljesíteni az adott feladatot. Tegnap kivettem hármat, hogy bepótoljam csúfos lemaradásom.

Kezdjük a legkönnyebbel, íme dare #1:

"Ma próbálj meg elengedett kézzel biciklizni. De csak óvatosan! Ha sikerül, számolj be róla, ha nem, az sem baj. Csak nehogy eless!"

Jelentem, megpróbáltam a dolgot és a városi könyvtár előtti egyenes szakaszon körülbelül 3 másodpercig sikerült kormányzás nélkül süvítenem. Sajnos a bátorságom csak eddig tartott, de majd megkérdezem a fiúkat hogy lehetne  hatásosan gyakorolni. Mindenekelőtt viszont szerzek egy pumpát. Totál lapos a kerekem és így egyre nehezebb tekerni...

Read More

Temporary home/átmeneti otthon

Többen kérdeztétek, hogy milyen helyen lakom? A válasz az, hogy szééééép helyen! :) Na de komolyra véve. Rotterdam óvárosi részében, Delfshaven-ben. Itt nagyon sok régi épület van, amit nem bombáztak le a II. világháborúban, így errefelé sétálva tényleg romantikusan érezheti magát az ember. De azért nagyon elkószálni nem kell! Tőlem 2 km-re már a gettó vár...

Rotterdamban egyébként a bérleti díjak irdatlan drágák. A Stadswonen, az egyetem ingatlanközvetítő maffiája (én csak így emlegetem) heroin árakon ajánlgatja a szobákat, ezért a pénzért otthon már budai luxus vár panorámával. Vannak évfolyamtársaim, akik 600-700 Eurot fizetnek egy fele akkora szobáért, mint ahol én lakom, ami ráadásul elég bénán van berendezve. A kaució pedig kötelező és nem lehet lelakni. Ezért, aki teheti, annak azt ajánlom, hogy kezdjen neki időben a lakás/szoba keresésnek, megéri. Én már júniusban nekiláttam a dolognak, sikerrel is jártam: 380 Euroért bérlem a szobámat, amit a Kamernet-en találtam. Van még egy rakat honlap egyébként, de szerintem ez a legjobb és legolcsóbb.

No és mi van az árban? 

- két hihetetlen jófej holland lakótárs akikkel Hétfőnként együtt főzünk,

- egy hatalmas lakás, közös konyhával, nappalival fürdőszobával és WC-vel,

- minden rezsi költség internettel és UPC-vel,

- Tiger, a házi kedvenc.

Az én szobám a legnagyobb, viszont a lakótársaimnak a hálószobájukon kívül van egy-egy tanuló szobájuk is. A lakásnak 2 hátránya van, de ezek számomra elenyészőek:

1. nem tudok beregisztrálni ide mint lakos, mert a lány, akié eredetileg a szoba,  megtartotta bejelentett lakcímeként;

2. 6,5 km-re van innen az egyetem (a Google maps mondja...) bringával széliránytól függően 25-30 perc kényelmes tempóban, a buli körzet kb. 4 km. Tehát éjjel nem működik a sétáljuk haza ittas-bódult állapotban megoldás, de ugye erre vannak a kedves egyetemista szomszédok, akár együtt is lehet tolni a biciklit. :)

No és íme néhány kép a környezetemről... habár a szobás képeket nem én csináltam! A háló részről készültek nagyon bénák, inkább majd lefotózom én...

Alattunk az olasz pizzéria, hétfőn és kedden csak 5 Euro a pizza...

Romantikus kanális tőlem egy saroknyira

Nappali - azóta már saját DVD lejátszós tévém is van! Mindig is ilyenre vágytam!

Tanuló sarok

Read More

Rendkívüli jókedvben

Komolyan mondom, már a sorok leírása is boldoggá tesz! Múlt héten csak nyomokban esett az eső, többször még a Nap is kisütött (igen, ez itt nagy szám) és szerdán átestünk a Moot Court, azaz szimulált tárgyalás  házi megmérettetésén az egyetemen. Heti adag stressz letudva! Peter csütörtök este jött és köszönhetően a jó időnek mindenre volt időnk: vásárolni, kicsit kirándulni, szocializálódni és Tiger-t sétálni vinni.

Ez a kikötözős opció nem igazán tetszett neki, de Zizz kedvéért muszáj volt!

Tiger bizony kisebb mint egy cica és vélhetően ekkora is marad!

Mindezekről persze ígérem, hogy később részletesen beszámolok, - no és a lehetséges munkatalálásról és a csere diák opcióról is -, de most legyen elég ennyi, muszáj készülnöm az órákra. Ma nemzetközi jogon egyébként a nemzetközi jogi felelősség természetéről és a formáiról lesz szó és biztos vagyok benne, hogy a professzor elő fog venni a múlt heti vörös iszap balesettel. (Egyébként tegnap este igyekeztem elolvasni legalább 5 különböző nemzetközi hírforrást, meg kell mondjam, megdöbbentőek a hírek közti eltérések...)

Read More