Este 10 óra körül érkezett meg a vonatunk Barathpurba, addigra már tele volt a gatya, hogy nem tudjuk mikor kell leszállni, mert természetesen semmi nem volt kiírva, világítás nem volt és a kalauz sem akarta megérteni a kérdésünket. Aztán mellénk ült egy bácsi (azaz feküdt, egy picinyke bőrönd és egy bazi nagy párna volt nála), aki - elmondása szerint - Kota városába tartott a gyerekeihez, és két böfögés között (nem viccelek, itt mindenki szemtelenül az arcodba böfög a mondat középen) szólt, hogy na most érkeztünk meg, szálljunk le.
Kibotorkáltunk az állomásról és megtaláltunk a fogadó tulajdonosát, aki vállalta, hogy hazavisz minket. Gyors adminisztrálás után kaptunk vacsorát is, amihez a tetőn terítettek meg nekünk. Megbeszéltük, hogy másnap 5-kor kelünk, hogy még a hőség előtt elmehessünk a Nemzeti Parkba, ezek után nyugovóra tértünk. A szobánk totál egyszerű volt, de nagyon tiszta és rendezett (megkönnyebbülős sóhaj). Gyors reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba. Útközben persze úton-útfélen megállítottak minket, de csak megérkeztünk végre a parkhoz, ahova a fogadós is követett minket. Biciklit béreltünk mindhárman és így szándékoztunk bejárni a mintegy 29 négyzetkilométernyi parkot. A park egyébként az 1700-as években jött létre, méghozzá a helyi maharadzsa kéresére, aki kacsákra és egyéb állatokra akart vadászni, ezért a Gambhir és a Banganga folyók találkozásánál leválalsztottak egy nagyobb területet. Később a vártnál több állat telepedett meg itt, és a királyi család körében is elég népszerűvé vált ez a hely, amiről, valamint az egy-egy vadászat során ejtett töménytelen számú madárról (1938. novemberében 4273 egyedet lőttek) a Keoladeo templom melletti kőtáblákon olvashatunk. Rögtönzött idegenvezetőnk (a fogadó tulajdonosa) elmesélte, hogy a park nagyon népszerű az ornitológusok között (van egy természetfotós ismerősöm, szerintem ő most sárgul :)))), ugyanis számos, az indiai szubkontinensen átvonuló vándor madár először ide érkezik, majd innen megy tovább más távolabbi régiókba, illetve nagyon sok madár, köztük a szibériai daru itt telel. Több mint 370 fajt figyeltek meg itt, de sajnos ez a szám folyamatos csökken az egész Rajastant sújtó aszályok miatt.
Engem megmondom őszintén nem is a madarak izgattak a legjobban, hanem a sakálok, kis majmok, antilopok, szarvasok és a húsevő teknősök. Nagyon jól éreztük magunkat az irdatlan meleg ellenére, és pár óra múlva már csak kettesben tekertünk off-road. :) Elindultunk felfedezni az állitólagos anakonda lyukakat, hát csak a tablát találtuk meg, se kígyó, se őrök... De ettől függetlenül baromi érdekes volt felügyelet nélkül tekerni, az évnek ezen a részén ténylegesen háborítatlan Nemzeti Parkban, főleg hogy utoljára talán az ásotthalmi erdőben indultunk felfedező túrára általános iskolás koromban.
Kora délután érkeztünk vissza a szállásunkra, és az egész délutánt henyéléssel töltöttük, este pedig szereztünk egy sofőrt, aki vállalta, hogy mintegy 1700 Rupiáért (kb. 10000 Ft lehetett) elvisz minket Agrába úgy, hogy útba ejtjük Fatehpur Sikrit, a szellemvárost. Itt el kell azért mondjam, hogy ez az összeg egyáltalán nem arányos a megtett mintegy 60 kilométernyi úttal, (sőőőt!), de nem volt közvetlen vonat Agrába, csak busz, de azt, amikor megnéztük, én visszafordultam. Összességében egyébként azt kell, hogy mondjam, ezzel a kis megállóval együtt megérte, reggel korán jött értünk a sofrőr, Faethpur Sikriben pedig megvárt minket és egészen az agrai szállásunkig vitt.
Kibotorkáltunk az állomásról és megtaláltunk a fogadó tulajdonosát, aki vállalta, hogy hazavisz minket. Gyors adminisztrálás után kaptunk vacsorát is, amihez a tetőn terítettek meg nekünk. Megbeszéltük, hogy másnap 5-kor kelünk, hogy még a hőség előtt elmehessünk a Nemzeti Parkba, ezek után nyugovóra tértünk. A szobánk totál egyszerű volt, de nagyon tiszta és rendezett (megkönnyebbülős sóhaj). Gyors reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba. Útközben persze úton-útfélen megállítottak minket, de csak megérkeztünk végre a parkhoz, ahova a fogadós is követett minket. Biciklit béreltünk mindhárman és így szándékoztunk bejárni a mintegy 29 négyzetkilométernyi parkot. A park egyébként az 1700-as években jött létre, méghozzá a helyi maharadzsa kéresére, aki kacsákra és egyéb állatokra akart vadászni, ezért a Gambhir és a Banganga folyók találkozásánál leválalsztottak egy nagyobb területet. Később a vártnál több állat telepedett meg itt, és a királyi család körében is elég népszerűvé vált ez a hely, amiről, valamint az egy-egy vadászat során ejtett töménytelen számú madárról (1938. novemberében 4273 egyedet lőttek) a Keoladeo templom melletti kőtáblákon olvashatunk. Rögtönzött idegenvezetőnk (a fogadó tulajdonosa) elmesélte, hogy a park nagyon népszerű az ornitológusok között (van egy természetfotós ismerősöm, szerintem ő most sárgul :)))), ugyanis számos, az indiai szubkontinensen átvonuló vándor madár először ide érkezik, majd innen megy tovább más távolabbi régiókba, illetve nagyon sok madár, köztük a szibériai daru itt telel. Több mint 370 fajt figyeltek meg itt, de sajnos ez a szám folyamatos csökken az egész Rajastant sújtó aszályok miatt.
Engem megmondom őszintén nem is a madarak izgattak a legjobban, hanem a sakálok, kis majmok, antilopok, szarvasok és a húsevő teknősök. Nagyon jól éreztük magunkat az irdatlan meleg ellenére, és pár óra múlva már csak kettesben tekertünk off-road. :) Elindultunk felfedezni az állitólagos anakonda lyukakat, hát csak a tablát találtuk meg, se kígyó, se őrök... De ettől függetlenül baromi érdekes volt felügyelet nélkül tekerni, az évnek ezen a részén ténylegesen háborítatlan Nemzeti Parkban, főleg hogy utoljára talán az ásotthalmi erdőben indultunk felfedező túrára általános iskolás koromban.
Fatehpur Sikri
Kora délután érkeztünk vissza a szállásunkra, és az egész délutánt henyéléssel töltöttük, este pedig szereztünk egy sofőrt, aki vállalta, hogy mintegy 1700 Rupiáért (kb. 10000 Ft lehetett) elvisz minket Agrába úgy, hogy útba ejtjük Fatehpur Sikrit, a szellemvárost. Itt el kell azért mondjam, hogy ez az összeg egyáltalán nem arányos a megtett mintegy 60 kilométernyi úttal, (sőőőt!), de nem volt közvetlen vonat Agrába, csak busz, de azt, amikor megnéztük, én visszafordultam. Összességében egyébként azt kell, hogy mondjam, ezzel a kis megállóval együtt megérte, reggel korán jött értünk a sofrőr, Faethpur Sikriben pedig megvárt minket és egészen az agrai szállásunkig vitt.
Találtak valamit (mellesleg a képen látható férfi ebben a házban lakott)!
Nagyon figyel!
