Hétvége Texelben, Hollandiában - Weekend in Texel!

A világító torony- the lighthouse

Click on the comments button to read the post in English!

Jobbik felem édesapja nemrég töltötte be a hatodik x-et, így dukált neki egy igazi családi ajándék. Nahát ebben az évben ez egy közös hosszú hétvége formájában valósult meg, amit Texel szigetén töltöttünk el.

Texel egy holland kissziget, egyedülálló a klímája, van romantikus világító tornya, dűnés tengerpartja, ami Nemzeti Park is egyben, hét apró városkája tömérdek birkája. Konkrétan van egy fajta amit texel-i birkának hívnak. Ja, és van egy fóka menhely is, ami az ötvenes évek óta működik. Egész jól hangzik, igaz? Ha valaki Hollandiában jár, feltétlenül látogassa meg a szigetet. Mi Bécsből mentünk, így az Amsterdam-i reptérről egyszerűen csak vonatra szálltunk és Den Helder-be utaztunk, ami kb. másfél óra volt. Itt a vasútállomáson felpattantunk a 33-mas buszra (nem nehéz megtalálni, az összes turista erre vár) azzal elmentünk a kikötőbe, és felszálltunk a kompra. Ez utóbbi egyébként félóránként jár és kb. 20 perc a menetideje. A jegy meglepően olcsó, mindössze pár Euro. Hihetetlenül szép hétvégénk volt, sikerült egy takaros és olcsó kis házat kibérelnünk, sokat sétáltunk, nevettünk és amíg a többiek társasoztak.... addig én tanultam. :) Haha, de azért így is nagyon jó volt. Texel kihagyhatatlan, mindenki nézze meg magának és ne felejtse otthon a fényképezőgépét úgy, mint én...

Read More

Közeleg a vég!? - Troubled sleeper

Click on the comments button to read the post in English!

Mostanában megint nehezen alszom el (a post írásakor hajnali 1 óra van), ezért arra gondoltam, hogy a forgolódás helyett ezentúl igyekszem hasznosan eltölteni az időt és írni fogok. Bizony ám, mindenről, ami eszembe jut.

Hihetetlen egyébként milyen gyorsan telik az idő... Mintha csak tegnap lett volna szeptember, amikor is Hollandiába költöztem, de tény, hogy máris márciust írunk (még ha az időjárási viszontakságok mást is diktálnak).

A harmadik blokkot gyűröm éppen az egyetemen - ami mellesleg úgy néz ki most, mint valamiféle koncentrációs tábor, mert minden létező fát kivágtak és hatalmas építkezésekbe kezdtek -, átlagban heti 15 órám van. 3 kurzust követek: EU állampolgárság, EU jogvédelem és EU közös piac. Mindhármat imádom, sikerült végre olyan órák mellett kikötnöm, amik tényleg lefoglalnak. A tanárokkal is kialakult már egyfajta jó kapcsolat, már személyesen ismernek mindenkit... Csütörtökön le kell adnom a szakdolgozat témámat, ami nem lesz más, mint a rendőrségi és nyomozati együttműködés az EU-ban. Sok érdekes dolog lesz  egyébként benne az Europol-tól kezdve az Európai Elfogató Parancsig. Március második hetében kezdődnek a vizsgáim (atya ég, már csak két hét és semmit nem tanultam még) a hónap végére végzem és irány Bécs egy hosszabb lélegzet erejéig.

Mindeközben persze erőssen foglalkoztat, hogy mihhez fogok kezdeni ezen a nyáron? A szakdolgozatom júniusig le kell adnom, tehát marad két hónap üres járat. Mondjuk nem volna rossz, ha beadnám a derekam végre és befejezném a jogi szakvizsgákat otthon, de ehhez egyszerűen nem érzem az indíttatást (valaki győzzön meg, de komolyan hogy nekiálljak a kánikulában!). Kereshetnék egy érdekes szakmai gyakorlatot is Hollandiában vagy Brüsszelben. Pénzt ugyan ritkán fizetnek, de legalább megteheted az első lépéseket a szamár létrán... Nos? 

No és akkor a nyaralást még nem is említettem. Ezen a nyáron sem a pénz, sem az idő (pontosabban jobbik felem ideje) nem ad helyet  nagyobb utazásnak, így sürgősen találnunk kell egy fiatalos és romantikus helyet 5 napra. Megmondom őszintén, évek óta először... én bizony a Balatonra vágyom.

Read More

A nem túl rózsás...

Múlt héten új lakótársam érkezett. Az előző lány, akit mellesleg nagyon kedveltem végül összeköltözött a párjával; szintúgy a srác, akinek  pedig a szobáját bérlem. Nagyon sajnálom, hogy már nem együtt lakunk, nagyon szerettem őket és jól  kijöttünk. Együtt sütöttünk-főztünk és moziztunk. Sosem volt kérdés a takarítás és egyebek,  az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk. Szóval új lakótársam egy igen érdekes személy. Agya szerintem nem sok, mert a tíz négyzetméteres szobájába körülbelül egy ötven négyzetméterre való cuccot halmozott fel, ezért most mindenhol dobozokat és különböző bútorokat kerülgetünk. Dupla szárítónk és vasalónk van, sőt a klotyón is két szemetessel és WC kefével boldogulhat a nagyérdemű. Egyébként egy egész héten keresztül tartott a hacacáré: először jött festeni öt, azaz öt barátnővel, be sem fértek a szobába. :) Aztán a hétvégén megjelent papa és mama, akik  szorgosan fúrtak és faragtak csak éppen centit felejtettek el hozni, majd a bútorokat telepakolt állapotban tologatták. Akkora volt a zaj, hogy én inkább a könyvtárba disszidáltam.

Na természetesen a múlt heti legnagyobb felfordulás közepette gondolt egyet Peter családja és látogatott meg. Mondtam nekik, hogy ne jöjjenek, mert nem nagyon tudom leültetni őket, de nem hittek nekem és csak beállítottak. Még szerencse hogy a szobámban van egy kanapé, ahova le tudtam ültetni őket. :) Szegények teljesen fel voltak háborodva a kupin (a szép kis lakásunk gyakorlatilag az Ecseri piacra változott) és felszólítottak, hogy kezdjem el zárni a szobám ajtaját, mert ki tudja milyen emberek jönnek az új lányhoz. Gondoltam túloznak, de aztán, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a lány pasija is állandóan itt van (és azóta folyamatosan ünnepel, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam), inkább megfogadtam a jó tanácsot.

A hétvégén nagyon mérges voltam egyébként, mert tanulni akartam, de most már nagy ívben tojok a dologra. Először is, már csak másfél hónapot kell kibírnom, addig is beszerzek néhány spéci füldugót tesómtól. Másodszor pedig, okos enged, szamár szenved. Majdnem minden második hétvégén Bécsbe fogok repülni, ha pedig nem, akkor majd felszállok a vonatra és elutazom Peter családjához, akik Hilversum-ban laknak. Tök jó a hely és van egy külön szoba nagy ággyal és tanuló sarokkal, nem beszélve a külön  fürdőszobáról, habár az esküszöm egy jégverem. A jó kis kajákat pedig már nem is említem. Eléggé unatkoznak egyébként szerintem, ezért mindig hívnak, hogy menjek, akkor is, ha Peter nincs itt, vagy meglepetésszerűen meglátogatnak. (Ilyenkor egyébként mindig az infarktus kerülget, hogy vajon akarnak tőlem valamit? És ha igen, akkor mit?)

No és hogy miért csak másfél hónapot kell kibírni? Nos ez a harmadik blokkunk, és egyben az utolsó amikor rendes tanítás van, a negyedik blokkban már csak egy kutatási óra lesz minden héten hétfőn, majd ki kell préselni magadból a szakdolgozatod. Osztottunk-szoroztunk pénzügy miniszteremmel és arra az elhatározásra jutottunk, hogy még mindig olcsóbb visszahelyezni főhadiszállásomat Bécsbe és kéthetente iderepülni a suliba, mint itt kifizetni az olcsónak számító röpke 400 Eurós albérletemet a maradék két hónapra és közben persze hazarepülni. Mert tudjátok, külön nem megy. :)  Én persze szeretnék hazamenni dolgozni, de ennek nem feltétlenül van értelme, ki tudja, hogy hatna a tanulásra, szóval ezen az opción még gondolkodunk. 

Egyébként a lakótársas sztoriról csak annyit, hogy az én helyzetem istenes. Fogalmazzunk úgy, hogy négy hónapot a mennyországban éltem, most pedig... hát nem is tudom...de még mindig nem a pokol. Merthogy van olyan is. Tomi, akit itt ismertem meg egy kínai párral osztozott egy kérón, akik nem hogy irtó büdös kajákat főztek (semmi, de semmi hasonlóságot nem mutatva az általunk felismert kínai étkekkel), de állandóan a hajnali órákban civakodtak és zajongtak. Bibi, a svéd lakótársam egy brazil lánnyal és annak a belga pasijával küszködik, akik a tisztaság szót hírből sem ismerik és a fél egyetemet a lakásban altatják. Az ember csak tűr és tűr, de egyszer elpattan a húr. (Bibi esetében ez a zuhany alatt történt éppen, amikor is elfogyott a meleg víz és még a villanyt is ráoltották.) Na de ez még mindig semmi  mexikói csoporttársam, Maritza lakótársához képest. Azt azért tudni kell, hogy  Maritza messze földön híres a  nyugalmáról, szóval, amikor elmesélte, hogy az újonnan beköltözött lengyel cserediáklány konkrét drogtanyát üzemeltet a szobájában, majdnem dobtam egy hátast. Heti háromszor megy a parti, és én mondom nem füveznek! Persze a lány sosem emlékszik az előző napi eseményekre és másnap mindent szán és bán, de Maritza inkább gondolt egyet és átmeneti szállásául a könyvtárat választotta. 

Nehéz ez a diákélet, én mondom. :) De ugyanakkor olyan vicces hogy huszas éveim vége felé tapasztalom meg, milyen is ez.  Életemben összesen két szerelmemmel laktam együtt, egyszer pedig a barátnőmmel, amikor épp lakásfelújításban voltam, de becsület szavamra egyik sem volt ilyen embert próbáló. (Pedig ha jól belegondolok az utóbbi egyszer még  össze is mosta a ruháimat! :))

Read More

Az igazság nevében...

Source: Karl Nayor

Jól van, jól van, kicsit forradalmár a cím, dehát akkor is. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken  körülbelül húszezer egyetemi diák és professzor gyűlt össze Hágában, Hollandiában azért, hogy demonstráljanak a holland kormány egyetemi oktatást érintő megszorításai ellen. A dolog több szempontból is érdekes: először is, 1988 óta nem volt ekkora horderejű demonstráció,  másodszor pedig nem csak a diákok, hanem a professzorok is jelen voltak: felvették dísztalárjaikat és ide utaztak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. Az ország összes egyetemén felhívásokat tettek közzé, így buzdítván a diákokat, hogy jöjjenek és tiltakozzanak. Nagyon sajnálom egyébként, hogy nem lehettem ott, éppen vizsgáztam, de  a lakótársam vonatra szállt, még egy  jó nagy táblát is barkácsolt az éjjel.

A bili egyébként azért borult ki, mert üres az oktatási tárca: azt kell, hogy mondjam, hogy európai viszonylatban is "elfogadható és megfizethető" a tandíj, amit a diákoknak fizetniük kell és amit kapnak cserébe, az tényleg színvonal! Ha holland diák vagy, akkor ráadásul az ingyen tömegközlekedés mellett  az állam fizet is neked havi apanázst azért, hogy ne az iskola mellé, hanem az iskolába járj. Na és nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy otthoni ösztöndíjnak megfelelő összeg,  akiket ismerek mind 300 és 500 Euró/hó körül kapnak. Ezzel egyébként csupán annyi a cél, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsanak mindenkinek és  ne kelljen a diáknak éjszakai műszakban Lidl árufeltőltőként dolgoznia azért, hogy kifizesse a tankönyveit és a kollégiumi szobáját.

Az új megszorítás értelmében több ezer tanárt elbocsájtanának, valamint  3000 Euró-s "büntetést" fizettetnének azokkal a diákokkal, akik elhalasztják a tanulmányaikat. Mindemellett az egyetemek is igencsak pórul járnának.

Sokszor írtam már arról, hogy milyen jó Hollandiában tanulni. Milyen érzés úgy órákra járni, hogy  tudod, örömmel jön a tanár és egyetlen célja az, hogy tanítson. Mindig van tananyag, hipermodern tanítási módszerek és lehetőség a kommunikációra az oktatóiddal. Csak hogy említsek egy történetet...

Ebben a blokkban is volt egy haladó nemzetközi jogi kurzus. A témák talán most egy picit érdekesebbek voltak, mint az első blokkban, viszont nehezítette a helyzetet hogy három esszét kellett íni, plusz szóbeli vizsgát tenni. Decemberben nem álltam a helyzet magaslatán (és akkor még szépen fejeztem ki magam), így nem tudtam megírni az esszém. Na persze nem úgy van az, hogy egyszer csak nem írsz meg egy esszét, vagy nem mész el vizsgázni. A rendszer arra alapoz, hogy bármi áron is, de a diáknak tanulnia kell.  Merthogy az a dolga. Az egyetem nem attól lesz jobb, hogy mindenki befizeti a tandíjat majd ellógja az órákat, hanem attól, hogy olyan szakembereket nevel, akik később megállják a helyüket a világ minden pontján. A bármi áron pedig itt azt jelenti, hogy minden követ megmozgatunk. Szóval szántam-bántam bűnöm és elmentem a tanulmányi tanácsadóhoz  "elbeszélgetésre". Azért hozzá és nem a professzorhoz, mert a tanárnak nem dolga a mi lelkivilágunkat ápolgatni, vagy naptárt vezetni a mulasztásainkról. A tanácsadó persze marha rendes volt. Ott voltam nála legalább két órát. Végül ő beszélt a professzorommal és kaptam még két hetet, hogy megírjam az esszét (nincs menekvés!). Na ezt még hajaztam, amikor nem tudtam elmenni a szóbeli vizsgámra (ugyanezen tantárgyról beszélek, lol!) mert elkapott az influenza. Küldtem egy emailt a professzornak, hogy tudja: ne keressen. Majd nyugtáztam magamban, hogy hát akkor marad a júniusi pótvizsga. Erre mi történik? Visszaír a professzor, hogy hívjam az asszisztensét és egyeztessek vele időpontot, hogy letehessem utólag a vizsgát. Utóiratban pedig jobbulást kívánt. MIMIMIMI? Ilyen mikor történik velünk otthon? Egyszer akartam hamarabb vizsgázni, akkor is elhajtottak és közölték hogy várnak a pótvizsgára...

Szóval Hollandiában jó diáknak és tanárnak  lenni.  Az utóbbi pedig nem csak azért, mert  elég jól keresnek az egyetemi professzorok és nem kell több állást vállalniuk azért, hogy előre jussanak, hanem azért is mert élvezik (élvezhetik) a munkájukat. Lehet hogy mindez most megváltozik? Remélem nem...

Read More

Tanulmányi szabadság 2.

Ilyen finom panna cotta-t régen ettünk

Ismét a nyakamon egy vizsgaidőszak... Na de nem baj, a jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy ha ezt átvészelem, már túl vagyok az éves megmérettetések felén. Ez igazán bíztató, igaz?

Hétfőn volt az első vizsgám, ez amolyan otthoni feladat volt. Pontban 9.30-kor feltöltötte a tanár a kérdéseket, 3 óránk volt megválaszolni mind, ismét használhattunk bármit a feladathoz. Ez persze így nagyon egyszerűnek tűnik, de koránt sem az! Ahhoz, hogy ezeket az összetett kérdéseket meg tudd válaszolni, igencsak érteni kell az anyagot és globálisan látni az egész témát.

Mondanom sem kell, én nem vonultam be az egyetemi könyvtárba, itthonról csináltam meg a vizsgát. Azért ért egy kisebb infarktus, amikor lefagyott a net először pontban a vizsga kezdés előtt, majd a feltöltéskor!  Komolyan mondom, mint egy megvadult nőszemély téptem ki a routert a konnektorból és puffogtam magyarul. Szegény lakótársam nem értette hogy mi van (az ő szobájában van a konnektor), de a vizsga vége után jókat nevettünk.

Egyébként a hangulatom szerencsére a régi! Az új évet jó kis programokkal kezdtem: mozizás (a Burlesque tényleg nagyon jó) hasonlóan lapos pénztárcájú volt kolleginámmal Alinával, The Bodies kiállítás Orsival és a párjával (mindenki nézze meg, kötelező), és ebéd Tomival a Vapiano-ban.

Szerencsére az enyhe idő miatt újra lehet bringázni, a mozgás valóban sokat segít, na meg a rendszeres agytorna. Azt el is felejtettem elmesélni, hogy a múlt hét óta a kezdő holland csoport lelkes diákja vagyok. Csak hatan vagyunk, egy kazahsztáni lány, három német, egy azerbajdzsáni srác, no és jómagam. Részleteket ne kérdezzetek, érzelmi zsarolás áldozata lettem és a kínai helyett ezt választottam.

Most sajnos nem tudok többet írni, de jövő héten visszatérek az életbe és az éterbe egyaránt. Számítsatok jó sok szuper fotóra, Acyd barátnőm látogat meg egy egész hétre!!!!!

Tomi éppen a friss bazsalikomot szagolgatja, én pedig az új fix 50-es obimat próbálgatom

Read More

Fogadom, hogy...

Kilátás az Euromast tetejéről -  egyszerűen lenyűgöző

Lassan olyan leszek mint  George Clooney csaja az Up in the Air-ben. Több időt töltök ingázással, mint valaha, de ugye mindent a párkapcsolat érdekében.

A decemberi hónap elég mozgalmasra sikeredett. Ismét sikerült a Hollandia-Magyarország-Ausztria háromszöget kétszer bejárnom, ehhez pedig a közlekedés minden formáját (vasút, repülőgép, busz, autó) kipróbálni. Már csak a hajó hiányzik és teljes a kép. Persze a sok stressz rányomta a bélyegét az egészségemre is, megint betegeskedtem. Ide költözésem óta folyton megtalált valami nyavaja. Ez csak azért vicces, mert én ugyan sosem voltam beteg, a gyermekorvos anno büszkén emlegetett is érte. Táppénzen is csak egyszer voltam talán,  persze akkor is ügyeket intéztem. :) Ideje volt tehát az év végeztével átgondolnom a dolgokat, mi az amit igazán szeretnék és hogyan javíthatnék a távolról sem rózsás körülményeken. 

1. Szeretnék mandarint és franciát tanulni. Na ez aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Konkrétan hetekig vitatkoztunk azon, hogy én miért nem vagyok képes elkezdeni a holland nyelvtanfolyamot, amikor előreláthatólag elég hosszú ideig itt maradunk. Szerintem az én érvelésem elég logikus volt, de a jobbik felem mintha meg sem hallotta volna. Minek kellene nekem egy olyan nyelvet megtanulnom, amit 22 millió ember beszél  anyanyelveként a Földön (és akkor ebbe már a belgákat és a szurinámiakat is beleszámoltam). Alig pár másik millió pedig tanult nyelvként. Minden tiszteletem azoké, akik megtanulnak teljes torkukból krákogni, én egyszerűen nem éreztem az ingerenciát. A helyzetet az sem javítja, hogy Hollandiában mindenki tökéletesen beszél angolul, ergo mindent el tudok intézni, segítségre még egyszer sem volt szükségem.  A nemzetközi és EU jognak sem holland a nyelve, az angol és a francia uralják a terepet. A gyerek pedig... lányok, ezt nem kell magyaráznom, ugye? A gyerek azt a nyelvet beszéli majd, amit a mamája. :) Szóval ment a háború, csak ment és ment... mire oda jutottam, hogy okos enged, szamár szenved és beiratkoztam a holland tanfolyamra, legyen meg Peter öröme, ezáltal pedig a sajátom is. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor valahol engem is. 

2. Hiányoznak a testvéreim és a barátaim. Hiába voltak nálam kétszer is novemberben, ettől csak még rosszabb lett a helyzet, hihetetlen honvágy kerülgetett így a Karácsony közeledtével. Anyukám beiglije, a halászlé, a hatalmas karácsonyfánk, és Samu kutyánk, aki ilyenkor napokig nem mozdul el a fa elől némi szaloncukor reményében. Szerencsére volt egy kis időnk együtt,  januárban és  februárban megint érkezik egy delegáció, no meg én is haza látogatok a szüleimhez egy rövid hétvégére. Addig is, megkérem Krisztit, hogy a köz érdekében kommentben írja meg a világ legfantasztikusabb forralt borának receptjét!

3. Nem köt le nagyon, amit most éppen az egyetemen tanulunk. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de ez az igazság. Állandóan esszéket kell írni (egyet nem is adtam le lázadásképp), a tanulmányaink háromnegyedét pedig áthatja a politika és a pénz nyomása, az előadók pedig - egy kivétellel - egyszerűen nem voltak magukkal ragadóak. Egyszerűen elvesztettem a motivációmat és nem tudtam mitévő legyek. Nem viccelek most, de volt egy hétvége, amikor nem hagytam el jóformán a szobámat. Na jó, ebben az is közrejátszott, hogy akkora hó esett Hollandiában, ami otthon is gondokat okoz. Itt pedig nem tudják, hogyan kell eltakarítani a havat. Csupán összehasonlításképp: otthon sózzák az utcákat (fekete pont), Bécsben kötelező mini kavicsokkal végigszórni mindent, amit a hó elolvadtával összeszednek a takarítók, (piros pont) Hollandiában pedig állnak tehetetlenül, lebénul az egész ország vonatközlekedése, az emberek pedig esnek-kellnek az utcán (fekete csillag - egyáltalán van ilyen?)

Szerencsére sikerült túljutnom ezeken a problémákon (ezúton is köszönöm a barátaim határtalan türelmét és támogatását) és új erővel álltam neki az új évnek...

Hát akkor íme, fogadom...

- Fogadom, hogy eljárok a holland órákra és legjobb tudásom szerint teljesítek

- Fogadom, hogy nem áhítozom annyit az otthoni dolgokról, és itt is igyekszem kialakítani egy normális baráti kört.

- Fogadom, hogy befejezem az iskolát. Nem állok fel félúton, nem kullogok haza. Megírom az esszéket,  ha fene fenét eszik is, a külön véleményem pedig elraktározom egy időre.

Van még egy fogadom is, ez a cél, ami erőt ad mindenhez. Még nem tudom, hogy hogyan de valahogyan eljutok ebben az évben Kínába. Lesz egy tanulmányi kirándulás áprilisban, 10 nap Pekingben. Ott a helyem!
Amíg pedig nem készül el a beszámolóm Melinda barátosném november végi látogatásáról, nézzétek meg a képeket... hmmmm... így nekem most úgy tűnik mást sem csináltunk csak ettünk!!!

Friss kagyló mindig van a piacon és csak 4 Euro egy két személyes adag

Frissen sütött giga méretű stroopwaffel a piacról - ketten ettük meg

Mustáros kagyló leves a New York Hotelben friss bagettel

Sate Bar - szerintem itt a legfinomabb a saté egész Rotterdamban

Hága, Scheveningen - ezúttal nagyon fújt a szél

Melinda és egy sietős kutyus a parton

Ránk esteledett a tengerparton... haza indultunk 

Read More

Summa summarum

Hága... Hmmmm...

Lassan egy hónap is eltelt az utolsó bejegyzésem óta, szóval adós vagyok én sok mindennel... tudom ám, tudom. De a késedelemért cserébe íme egy jó ajánlat: lesz két bejegyzés is, az egyikben - azaz most - írok a jelenlegi helyzetről, a másikban pedig mesélek a 2. számú delegációról, Melinda  batárosném látogatásáról.

Szóval .... Nem egészen egy hónappal a vizsgáim után megkaptuk az eredményeket is. A jegyeim a szivárvány minden színében pompáznak: 6, 7 és 8 (magyar osztályozás szerint 2, 3 és 4). Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem fogom megveregetni a saját vállam a 2-esért, de azt kell, hogy mondjam, hogy abszolúte a középmezőnyben vagyok, elég sokan megbuktak. Az esszéimre is egész jó jegyeket kaptam, no meg jár hozzá külön értékelő lap, amin a tanár ellát néhány jó tanáccsal, miben kell fejlődnöd. Ebben a blokkban összesen hat esszét kell megírni, illetve egy prezentációt is kell tartani, de én szerencsére elég előrelátó voltam és a Bécsbe utazásom előtt meg is ejtettem a dolgot. :) Az az érzése az embernek, hogy sosem hagyják békén, karácsony előtt még meg kell írni egy szösszenetet a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásáról. Kínai, igaz? :(

A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?

Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a  gejzírekről álmodozunk... oh....

Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a  bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet  jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.

Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."

December első hétvégéjén szerencsére engedélyezhettem magamnak egy kis luxust és elkísértem jobbik felem Bad Shallerbach-ba. Mivel viszont csütörtökön érkeztem, még arra is volt időm, hogy találkozzam egy nagyon régi barátnőmmel, akit már évek óta nem láttam. Nem régen tudtam meg, hogy időközben férjhez ment és Bécsbe költözött. Beültünk egy hangulatos kis étterembe, a Café Milo-ba  a Museums Quartier-nél, itt ettem életem legfinomabb sütőtök krémlevesét. Hazafelé benéztünk még a karácsonyi vásárba is, megittunk némi forralt bort... Hiába is, nincs jobb, mint Bécsben adventezni.

Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált.  Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy  koplalok, legalább egy hétig. :)

U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes  fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!

Read More

Delegáció és viszlát Holiday

Tegnap megérkezett a magyar delegáció, azaz Adél és Gábor. A bőröndjükben utazott mindenféle finomság a ropitól kezdve a piros pöttyösig. Nagyon szép napunk volt, biciklit béreltünk nekik és keresztül-kasul szeltük a várost, majd a megérkezésüket a Kralingenben lévő Lokantas-ban szerettünk volna megünnepelni egy jó kis vacsorával. Nos, az étek szuper volt, de ami utána következett .... Mire kiértünk az étteremből, Holidaynak nyoma veszett. A láncát elvágták és picinke biciklimet  csengőcsat masnijával a hajában ellopták tőlem.

Most mondhatnám, hogy törne le a keze annak aki elvitte, de nem teszem. Mit érne az? Volt egy álmatlan éjszakám,  ma pedig az utcán sétálva mindenhol őt láttam. Meg a csengőcsat masniját. Megsirattam. Igazság szerint most is a könnyeimmel küszködöm. Otthon hagytam mindent, de mindent. Egyetlen vagyontárgyam ez a rozoga bicikli volt, ami  hűségesen szolgált és elrepített az iskolába nap mint nap. Most már ez sincs. Szörnyűség. 

Read More

Done with the exams

Budapest  on a sunny october day :)

It's the first block that has ended with the last exam yesterday. (Results are expected within 4 weeks.) To celebrate that we organized a faculty dinner in a local restaurant, called Villa Kakelbont. We had a terrific time together! I have to say, I am gifted with these people around me! Thanks to the university I gained so many new friends from all over the World . And the fun time just started! :) Finally, I have some time to waste! However not loads of it, the lectures will start next week, but actually I am looking forward to it.

Have I written about my new job, yet? I'm officially hired by the University and will start working as a research assistant next Wednesday. I will share the office with another girl and be supervised by a PhD student, called Nathan. I can't wait to start... Not only because of the pocket money I am going to earn and the HUGE Nespresso machine in the Uni's kitchen, but for the experience.

By the way... Let me upload some pictures of the 5th wedding we attended this year. It is not a joke! It was the 5th - we are totally out of money by now because of buying presents to everyone! :)

The lovebirds and the Chain Bridge

Kiss, Chain Bridge and a baby in the tummy :)

I found the best man - really handsome :)

But this young French man was simply irresistible

After the civil ceremony the best man and I  shared a romantic kiss  in front of the Parliament :)

Read More

Holiday az ősz utolsó napján

Reggelre a kerekére fagyott ám a mosoly!

Nyilván tanulnom kellene most! De azért gyorsan leszaladtam az utcára, hogy megörökítsem Holidayt és az ősz utolsó napját.  Tegnap még 15 fok volt és sütött a Nap, de éjjel arra ébredtem, hogy majd megfagyok, és lám- lám,  ma már az 5 fokot sem éri el a hőmérő higanyszála. Vajon otthon milyen az idő?

Read More

Vizsga

Vizsgaterem...

Túl vagyok az első vizsgán! Igaz eredmény csak négy hét múlva várható.  Az is sms-ben. Megmondom őszintén, hogy  elég nagy élmény volt, na nem mintha élvezném az ilyesféle megmérettetéseket, de a hollandoknak sikerült megint lenyűgözniük a profizmusukkal.

Az egyetemnek van egy külön vizsgákra és expokra fenntartott épülete, miután beregisztráltam az interneten, jött is az email, hogy ide kell majd mennem. 9.30-ra voltunk kiírva a vizsga egy hatalmas terembe, amit blokkokra osztottak. Hogy mi hova menjünk, azt a várótérben lévő TV jelezte, mint valami TV újság ment rajta az infó. Komolyan mondom nem hittem a szememnek. Épp azt reklámozta, hogy regisztráljunk fel valami külön alkalmazásra, így majd sms-ben jön a tuti... :) A teremben felügyelők voltak és tanárok. Miután túlestünk a diák ellenőrzésen, akkor kaptuk meg a papírokat és  kérdéssort. Pontban 9.30-kor  bemondta egy hölgyemény a tutit angolul és hollandul, majd indulhatott a móka. Később egy órával és 15 perccel a vizsga előtt is jött figyelmeztetés. Tiszta suli rádió érzésem volt, na ki emlékszik rá? :) Pisi és egyéb szükségletek csak egy órával a kezdés után engedélyezettek. Természetesen az időd terhére. Ez a vizsga (nemzetközi jog) nyitott könyves változat volt, ami azt jelenti hogy bármit bevihetsz magaddal. Olyan komplett kérdéseket kapsz, amit úgysem fogsz egyszerűen megtalálni a könyvben, tudnod kell, hogy mi hol van és értened kell az összefüggéseket.  Három óránk volt válaszolni ötből  három kérdésre. Hiába írod meg mind az ötöt, akkor is csak hármat értékelnek! (Szomorú hír a strébereknek!) Én a kalóz támadásokat Szomáliában, az erőszak megengedett alkalmazasát  a nemzetközi jogban (ha állampolgárodat, aki külföldön van, véded) és a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményeit választottam. Az lenne a cél, hogy minél több saját véleményt tegyél  az esszédbe, de a kalózkodástól eltekintve nem brillíroztam ilyennel. Egyébként a témában vendég előadást tartott egy ausztrál professzor egy hónapja, olyan élmény volt, hogy át sem kellett vennem az anyagot mégegyszer, minden szava a fejemben maradt.

Most hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt, elmegyünk a Lokanta-ba... Ez egy tapas bár az egyetem mellett, még sosem voltam ezen a helyen.

Holnap újult erővel nekifogok a tanulásnak. Még két vizsga van hátra!!!!

Read More

Tanulmányi szabadság

Holnap lesz az első vizsgám!

Utána kedden, csütörtökön és szombaton is megmérettetem magam! :)

Akinek eszébe jut, gondoljon rám. Tudjátok, mint Micimackó...

Read More

Potenciális munkavállaló

A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba 

Az utóbbi napok a tanulással és izgulással teltek. Tanulok, mert  az első vizsgáink (szám szerint négy)  két hét múlva lesznek. Izgulok, mert nem tudom menni fog-e? Mennie kell! Igaz?!

A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni.  Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku. 

Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy  jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és  na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy  hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre. 

Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek. 

Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát.  Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj!  A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd  jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni  őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt  bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....

Read More

Maasluis!

Tegnap holland látogatóim akadtak, hoztak egy hatalmas csokor rózsaszín rózsát, majd magukkal vittek egy kis kirándulásra, Maasluis-ba.  Elég szép idő volt (félve írom le, mert ha ilyet mondok, tíz perc múlva garantáltan esik) és a várost is nagyon szépnek találtam gátakkal és zsilipekkel együtt:)  Ma reggel jöttem csak rá, hogy a helynek van egy magyar  testvér városa, Hatvan! Na milyen kicsi a világ? Sajnos nem sikerültek valami jól a képek, nem tudom mi van velem, dolgozom az ügyön!

Nagy a forgalom a Maas folyón, innen csak 10 km a tenger

Nelleke, hahaha

Nagyon cuki volt, sajnos nem fogott semmit (papája közben a kocsiban ült és várta)

Nincs két egyforma ház

Read More

Dare me!

A dare me első számú áldozata, Holiday

Elutazásom előtt Edi és Szandra  beugrottak  hozzám pakolni (értsd: evés és még több evés, majd ezt követően némi sírás), majd megleptek egy búcsú könyvvel (Murakami Haruki: Kafka a parton) és egy dobozzal, amiben cetlikre írt feladatok vannak. Elvileg minden héten húznom kell egyet és teljesíteni az adott feladatot. Tegnap kivettem hármat, hogy bepótoljam csúfos lemaradásom.

Kezdjük a legkönnyebbel, íme dare #1:

"Ma próbálj meg elengedett kézzel biciklizni. De csak óvatosan! Ha sikerül, számolj be róla, ha nem, az sem baj. Csak nehogy eless!"

Jelentem, megpróbáltam a dolgot és a városi könyvtár előtti egyenes szakaszon körülbelül 3 másodpercig sikerült kormányzás nélkül süvítenem. Sajnos a bátorságom csak eddig tartott, de majd megkérdezem a fiúkat hogy lehetne  hatásosan gyakorolni. Mindenekelőtt viszont szerzek egy pumpát. Totál lapos a kerekem és így egyre nehezebb tekerni...

Read More

Temporary home/átmeneti otthon

Többen kérdeztétek, hogy milyen helyen lakom? A válasz az, hogy szééééép helyen! :) Na de komolyra véve. Rotterdam óvárosi részében, Delfshaven-ben. Itt nagyon sok régi épület van, amit nem bombáztak le a II. világháborúban, így errefelé sétálva tényleg romantikusan érezheti magát az ember. De azért nagyon elkószálni nem kell! Tőlem 2 km-re már a gettó vár...

Rotterdamban egyébként a bérleti díjak irdatlan drágák. A Stadswonen, az egyetem ingatlanközvetítő maffiája (én csak így emlegetem) heroin árakon ajánlgatja a szobákat, ezért a pénzért otthon már budai luxus vár panorámával. Vannak évfolyamtársaim, akik 600-700 Eurot fizetnek egy fele akkora szobáért, mint ahol én lakom, ami ráadásul elég bénán van berendezve. A kaució pedig kötelező és nem lehet lelakni. Ezért, aki teheti, annak azt ajánlom, hogy kezdjen neki időben a lakás/szoba keresésnek, megéri. Én már júniusban nekiláttam a dolognak, sikerrel is jártam: 380 Euroért bérlem a szobámat, amit a Kamernet-en találtam. Van még egy rakat honlap egyébként, de szerintem ez a legjobb és legolcsóbb.

No és mi van az árban? 

- két hihetetlen jófej holland lakótárs akikkel Hétfőnként együtt főzünk,

- egy hatalmas lakás, közös konyhával, nappalival fürdőszobával és WC-vel,

- minden rezsi költség internettel és UPC-vel,

- Tiger, a házi kedvenc.

Az én szobám a legnagyobb, viszont a lakótársaimnak a hálószobájukon kívül van egy-egy tanuló szobájuk is. A lakásnak 2 hátránya van, de ezek számomra elenyészőek:

1. nem tudok beregisztrálni ide mint lakos, mert a lány, akié eredetileg a szoba,  megtartotta bejelentett lakcímeként;

2. 6,5 km-re van innen az egyetem (a Google maps mondja...) bringával széliránytól függően 25-30 perc kényelmes tempóban, a buli körzet kb. 4 km. Tehát éjjel nem működik a sétáljuk haza ittas-bódult állapotban megoldás, de ugye erre vannak a kedves egyetemista szomszédok, akár együtt is lehet tolni a biciklit. :)

No és íme néhány kép a környezetemről... habár a szobás képeket nem én csináltam! A háló részről készültek nagyon bénák, inkább majd lefotózom én...

Alattunk az olasz pizzéria, hétfőn és kedden csak 5 Euro a pizza...

Romantikus kanális tőlem egy saroknyira

Nappali - azóta már saját DVD lejátszós tévém is van! Mindig is ilyenre vágytam!

Tanuló sarok

Read More

Rendkívüli jókedvben

Komolyan mondom, már a sorok leírása is boldoggá tesz! Múlt héten csak nyomokban esett az eső, többször még a Nap is kisütött (igen, ez itt nagy szám) és szerdán átestünk a Moot Court, azaz szimulált tárgyalás  házi megmérettetésén az egyetemen. Heti adag stressz letudva! Peter csütörtök este jött és köszönhetően a jó időnek mindenre volt időnk: vásárolni, kicsit kirándulni, szocializálódni és Tiger-t sétálni vinni.

Ez a kikötözős opció nem igazán tetszett neki, de Zizz kedvéért muszáj volt!

Tiger bizony kisebb mint egy cica és vélhetően ekkora is marad!

Mindezekről persze ígérem, hogy később részletesen beszámolok, - no és a lehetséges munkatalálásról és a csere diák opcióról is -, de most legyen elég ennyi, muszáj készülnöm az órákra. Ma nemzetközi jogon egyébként a nemzetközi jogi felelősség természetéről és a formáiról lesz szó és biztos vagyok benne, hogy a professzor elő fog venni a múlt heti vörös iszap balesettel. (Egyébként tegnap este igyekeztem elolvasni legalább 5 különböző nemzetközi hírforrást, meg kell mondjam, megdöbbentőek a hírek közti eltérések...)

Read More

No és tudod-e hol van Magyarország?

A mai napon történteket csupán azért írom le, hogy tanuljunk és okoljunk. Ha pedig elfelejtettük volna, mutassunk egy kis tiszteletet más nemzetek iránt. Legyenek ők bárhol is.

Európa jog óra (még egyszer ismétlem: Európa jog) után épp a szendvicseinket fogyasztottuk az ebédlőben. Eleve kicsit feszült volt  a légkör, mert az egyik csoporttársunkra vártunk már körülbelül 30 perce, akinek nem akaródzott megérkezni. Hívtuk telefonon, hogy hol van, mire kiderült a könyvtárban ül és csinál valamit, mivel nem talált minket az ebédlőben. Nem tudom ti hogy vagytok vele, szerintem azért egy telefont meg lehetett volna ereszteni, dehát van az úgy, hogy nem jön össze... 

Szóval átpillantok az asztal felett és látom, hogy a holland csoporttársam egy képes magazint lapozgat, majd egyszer csak dráma hercegnőt megszégyenítő módon felkiált: "Ó... nézd csak Judit, milyen szép! El akarok menni ide!" 

Ránézek a képre, mélykék tenger, pici szigetecske rajta kis kápolnával. Hvar szigetére emlékeztet, egyszer voltam itt. Kérdem tőle: "Szép hely nagyon, hol van?". A fotók mellett található szövegre pillant, keresi-kutatja a sorok között a választ, majd  jó hangosan így szól: "Hát Judit, ez Budapest.". (A szövegben volt egy utalás arra, hogy Budapestről van közvetlen járat az Adriára, nyilvánvalóan nem figyelt olvasáskor.)

Nahát azt hittem, leesem a székről. Mintha valami irdatlan magyarság tudat öntötte volna el a szívem, komolyan mondom.Vettem egy mély lélegzetet, és  nyugodt hangon mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de az bizony nem lehet Budapest, hiszen Budapest annak az országnak a fővárosa, ahonnan én jöttem, Magyarországnak. Ennek az országnak márpediglen nincs tengerpartja, Fiume is elég régen volt már.
Megkérdeztem tőle, hogy el tudná-e helyezni Magyarországot egy Európa térképen? A válasz erre az volt, hogy persze, Magyarország Bulgária mellett van. És azon már fel sem szisszentem, hogy századjára is rosszul mondta angolul kishazám nevét!!!!

Csalódott tekintetemre rávágta, hogy ő utoljára nyolcadik osztályban tanult földrajzot.  Le voltam döbbenve. Ő pedig kikérte magának, hogy miért is kellene neki ezt tudnia. Egy bachelor-t megszerzett, jó eszű, 22 éves fiatal holland lány, aki mellesleg Európa  és nemzetközi jogot tanul nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal? Egyébként meg mi az, hogy csak általánosban tanultak földrajzot? Ez komoly? A világot körbehajózó hollandok? A Holland Kelet-indiai Társaság féle hollandok?

Nem akarok nagyon személyeskedni, beszélhettünk volna itt Romániáról, Lengyelországról, vagy akár  melyik EU-s és nem EU-s tagállamról. Alapvető tény, hogy egy nemzetközi képzésre járunk. A csoportunkban a mexikói diáktól kezdve az olaszon át a franciáig és a namíbiaig szinte minden nemzet képviselteti magát. Mind tudunk egymásról, beszélgetünk, összetartunk. Mind okkal jöttünk ide. Tanulni. És ha már itt vagyunk, legyen már bennünk annyi önszorgalom, hogy rápislantunk egyet a google maps-re és megnézzük, hogy is néz ki kicsinke Földünk. Ha nem tudjuk? Kérdezzünk. Ha nem kérdezünk, akkor pedig talán hallgassunk.

Puffogva tekertem Holiday-t haza. Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Holnap megkérdezem tőle, érdekli-e kishazám, mert ha igen, szívesen mesélek neki róla. Nem erőszak a disznótor, nem akarom rátukmálni magunkat, de néhány szép kép és egy kis Pick szalámi biztosan jó benyomást  keltene benne. Azt akarom, hogy erre emlékezzen és ne valami egészen másra.

Read More

Egy hónapja itt...

Bizony-bizony, már egy hónapja itt vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem szeptember minden napját a csontjaimban... Szépíthetném itt a dolgot, de bizony voltak iszonyú rossz napok. Magam sem tudom hogy miért (talán öregednék, vagy mi a túró, de szerintem csak a szeszélyes, esős, biciklidről lefújós időjárás teszi), de  többször is elkapott a honvágy és a pityergés. Hiányoztak a barátaim, a munkatársaim, a lakás, ahol az elmúlt két évet töltöttem Budapesten, a legjobban pedig a hatalmas kert, ahol minden reggel a kávémat ittam. Sokat gondoltam Csilli testvérem dorgálására, Samu kutyánkra, aztán Anyukámra, ahogy ontja magából mi történt az unokáival és ki fogja megnyerni a választásokat.  Apukám levelein  pedig rendszeresen könnyekig hatódtam (utoljára akkor írt nekem ilyen szépeket amikor 6000 km-re voltam).

Reggel felkeltem, készültem az órákra. Biciklire fel, irány az iskola, ezt követően kis szocializálódás, seprés haza. Kínomban végignéztem a Gossip Girl összes évadát (a ruhákon kívül semmi értelmes nincs benne, erre a cselekedetemre pedig nyilván nem leszek büszke) és volt egy nap, amikor egy egész  csomag stroopwafel-t benyomtam.  Lányok, csak ti tudjátok megérteni, hogy ehhez a micsoda lelki mélypont kell. A többiek persze mind mentek bulizni (erről az egyetem buliszervize nagyban gondoskodik, neked csak élvezni kell, de tényleg), de engem vagy a lelkiismeret furdalás evett, vagy felelősségteljesen a bankszámlámra pillantottam, amire még mindig nem érkezett meg a várva várt bónusz.

Aztán történt három pozitív dolog. Vagyis négy.

1. Reza Azlan vendég előadása az iszlámról

Az egyik dolog, amit becsülök  ebben az egyetemben, hogy  itt sosem unatkozik az ember. Mindig van valamilyen konferencia, vendég előadás, szeminárium, amin  részt vehetsz és információt, tapasztalatot gyűjthetsz. A terrorizmus témája engem mindig is borzasztóan érdekelt, így nem volt kérdés hogy elmegyek a témában rendezett előadásra. Mondanom sem kell ugye, hogy a terem tömve volt. 

Rezla Aslan egy iráni-amerikai újságíró, aki úgy tud beszélni az iszlámról, a vallást övező mítoszokról, a félreértésekről, a cselszövésekről és iszlám ellenes összeesküvésekről, hogy minden szavát falod és azt kívánod hogy bárcsak sosem hagyná abba. Én is így tettem.

2. Vacsora az alattunk lévő pizzériában

Szerda este hívott Marie, újdonsült szomszédom, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nem sok kedvem volt, fáradt is voltam és épp sajnálni készültem magam, de aztán arra gondoltam hogy ideje erőt vennem magamon és cselekedni. Kicsíptem magam egy kicsit, ettől máris jobb lett a kedvem, Marie-val pedig tök jót beszélgettünk. A pizza nem volt olyan jó, mint a Vapiano-ban, de a mártogatós és a fűszervaj, amit a friss ciabattával hoztak, megért egy misét. Marie 23 éves és valami olyasmi master-t csinál, amit talán egészségügy menedzsmentnek fordítanánk? Ismerem pár csoporttársát, elmondanám mind nagyon rendesek (szerintem szerényebbek is mint némelyik csoporttársam) és ötször annyian vannak mint mi. Irtózatosan okos lány. Németországban tanult, aztán fél évet volt csere diák Hollandiában (beszél hollandul is), lediplomázott, gyakornokoskodott fél évet Brüsszelben és most itt van. Ja, profi szörfös, minden nyarát Franciaországban tölti az unokatestéreinél és azt mondja, jobban beszél franciául, mint angolul. A lány folyékony angolul... akcentusa nulla! Ha vége az első vizsgaidőszaknak veszek tőle néhány órát. Juhéjjjjj....

3. Én itt lakni hivatalosan 

A holland bürökrácia megérne 13 bejegyzést. Komolyan. Szóval a lényeg, hogy a jövőbeli munkakeresésemhez be kell regisztrálnom egy cím alatt (bérleti szerződés vagy bejelentő papír kell), majd fel kell mutatnom az angolra fordított, aposztilezett anyakönyvi kivonatom, kérnem kell BSN számot és nyitnom kell egy bankszámlát. 

Pénteken  foglaltam időpontot az interneten (mekkora jófejség már a sulitól, hogy nem kell bemennünk a városházára sorban állni, egy tisztviselő kijön az egyetemre és helyben elintéz neked mindent), hazaküldtem szétrongyolódott anyakönyvi kivonatom az OFFI-ba. Utólag is köszönöm Melinda barátosném közbenjárását és együttérzését. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a rávésték a kivonatára, hogy '1000 Forint anyasági segély az anya jogán kiadva'. Na, kinek van még ilyene?

4. Tiger, kezdődő depresszió ellen 

Lakótársaim beszereztek egy Tigris névre hallgató csivava anyuka és azonosításra váró apuka nemzette kiskutyát, aki ellentétben az általam először gondoltakkal, szőrös és baromi aranyos.

Vasárnap, négy napi otthon tanulás után tele lett a hócipőm és elindultam sétálni, amikor a lakótársam felajánlotta, hogy vigyem a kiskutyát is, mindkettőnknek jót fog tenni a dolog! Így is lett...

Szóval itt járunk most, új hét, új hónap és garantáltan jobb kedv. Dolgozom az ügyön, márcsak a saját érdekemben is. Ahogy Maritza, a mexikói csoporttársam szokta mondani: Nem feladni jöttünk ide, igaz?

UI: Ma megérkezett az első csomagom! Juhéj! Utoljára az építőtáborban vártam ennyire valamit! Irodaszereket kértem Edittől és Szandrától, mert itt nagyon drága és béna is.  Van most már rózsaszín és zöld filcem is, egy egész évre elegendő post it-om, gémkapcsom és celluxom. Köszönöm, szuper jó !!!!!

xoxo

Read More

Helyzetjelentés Rotterdamból

Az első két hetem az egyetemen elég stresszesre sikerült. Órák, terem keresgélések,  csoport felosztások, aztán a nagy kérdés, hogy honnan szerezzük be a könyveket, amiket egyenlőre nem lehetett kapni az egyetemi könyvesboltban. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése elég sok változást hozott, amit nyilván le kell követnie a tankönyveknek is. Kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, megvegyem-e a könyvet vagy ne, de végül úgy döntöttem, hogy a nemzetközi jog könyvet lemásolom, az EU jogra  pedig beruházok. 

Az előadások  jók,  a tanárok Power Point prezentációval készülnek, amit feltesznek egy netes felületre is, így mindig megkapjuk, de  tény, hogy előre kell tanulni az órákra, legalábbis kellene. Kérdezték többen, hogy értem-e az előadást? Azt kell, hogy mondjam, egy tanár kivételével mindenkit követhetőnek találtam eddig, az ominózus professzor pedig konkrétan akkora koponya és olyan magas szinten van, hogy sokszor többünknek is kínai mit mond, egyik témáról a másikra ugrik és keresztbe-kasul utalgat 500 különböző jogesetre. Ha már jogesetnél tartunk, a Gabčikovo-Bős-Nagymaros nagy kedvence, meg is kérdezte az órán, hogy van-e magyar esetleg szlovák fél közöttünk, aki ismertetné a témát?: ) Igyekeztem jó formámat hozni, és végeredményben rendes is volt, mert segített a kérdéseivel, de nem mindig találtam a megfelelő szavakat. Wah. Nincs mese, dolgoznom kell a jogi angol szókincsemen... ebben is segít a kurzus, amire járok, meg kell, hogy mondjam a legeslegjobb fej angol tanárral. Hihetetlen, hogy milyen jó humora van és olyanokat mond, hogy  'Oh my World' meg hogy 'Let me remind you that I don't know is not an appropiate answer to my question'. Ezen az órán egyébként találkoztam egy irtó rendes másik tanárral, aki önszorgalomból jár az órára, az egyetemen tanít és mellesleg magyar!!! Amerikában született, és gyöngyörűen beszéli a nyelvünket, meg mellette négy másikat folyékonyan... Odajött hozzám és elbeszélgettünk, odaadta a névjegyét is. Mekkora szerencse, ugye?

Ismét rendeztek nekünk egy nemzetközi estet, köszöntőt és miegymást, de ezúttal nem csak a jogi karnak, hanem az összes nemzetközinek. Sajnos ennivalónak holland finomságokat adtak, szerintem én voltam az egyetlen az asztalunknál, aki megette a stampot, zuurkoolstampot, rookworst (pürésített zöldségek, kolbász, savanyú káposzta) formációt, a kis kínai meg taiwani  barátaink majd szívinfarktust kaptak a látványtól, de a palacsintáért mindenki sorba állt és halál aranyosak voltak, hoztak innivalót is. Egyébként nem tudom, miért vannak annyira nagyra ezzel a palacsinta kérdéssel, szerintem hasonló az íze az otthonihoz... 

Stresszes volt a hazaút is. Eindhovenből repültem Budapestre a 8.30-as géppel, de hajnalban nem volt még metró, úgyhogy biciklire szálltam, majd jól el is tanyáltam vele. Aztán nem jött a vonat (a kalauz a téli menetrendre való átállásra fogta a dolgot), az eindhoveni vasútállomáson taxit kellett fognom, ami majdnem, hogy drágább volt mint maga a repjegyem, majd ezek után bejelentették a nyomoroncok, hogy a budapesti gép indulása két órát késni fog. Remek. Komolyan mondom, ez volt az utolsó Wizz Air utam, a végén már ott tartunk, mintha egy akciós Malév jegyet vennénk. A késés miatt Budapesten csak egy finom ebédre és rövid ötyére maradt időm barátokkal. Na ezek után pedig átmentem Bécsbe az esti vonattal... Vasárnap este pedig vissza, hajnalban ki a reptérre, onnan pedig egyenesen az egyetemre mentem. Jó kis táv, igaz? 

Na de tegnap... végre szocializálódtam egy kicsit és buliztunk... Először egy csoporttársam szülinapját ünnepeltünk meg az Erasmus Lodge-ban, onnan pedig átmentünk az International House-ba, ahol még vagy három ember tartotta a születésnapját a teraszon. Elmondanám olyan kilátás nyílik egész Rotterdamra, hogy hihetetlen. De mindkét helyen kész vagyont kérnek egy szobáért, ami nem is néz ki olyan jól. Hatalmas buli volt és találkoztam két magyar cserediákkal is, juhéjj!!!  Amint azt az előbb láttam, a buli máris agyon van dokumentálva a Facebook-on,  hihetetlen de itt mindenki ezen él és egyfolytában jelöl, csoportba áll, kommentel, intéz... a tegnapi buli óta ismerőseim száma jelentősen megugrott... hehe.  Na de a tuti jó hír az, hogy bemutattak egy német lánynak Marie-nak, aki itt lakik a szomszédságomban, és együtt tudunk hazajönni biciklivel, nem kell egyedül flangálni. Szükség esetén akár tolhatjuk is!!! 

No hát ennyi lenne mára...

xoxo

Read More