Romantikusos asztalterítés a Palazzoban
Körülbelül 6 éves lehettem, amikor apukám gondolt egyet és beültette Öcsi Urat és engem a barna Wartburgba, majd felpöfögött Budapestre csupán azért, hogy elvigyen minket a híres-neves Fővárosi Nagycirkuszba... Szuper volt, láttunk bohócot és idomárt, na meg mindenféle akrobatákat...
El sem tudom mondani, milyen izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy újra cirkuszba készülünk Peterrel. Ezúttal viszont egy picit más cirkuszról volt szó. A helyet úgy hívják, hogy
Palazzo, több európai városban fellelhető, többek között Bécsben is, mi ide mentünk. Az ötlet szerintem zseniális: ötvözték a vacsorát a cirkusszal és létrehoztak egy gourmet színházat. Aki ide látogat el, az nem csupán egy valódi cirkusz sátorban találja magát körbevéve bohócokkal, artistákkal és zenészekkel, hanem elfogyaszthat egy kellemes vacsorát is, hihetetlenül pazar körülmények között.
Sajnos a cirkusz előtti hétvégén sikerült bevágnom egy hatalmas fagyikelyhet a nagy mínuszokban és kicsit ki is fáradtam a Zebegényi búcsúbulin, így elég ramaty állapotban készültem a cirkuszra, de a fekete kisestélyimről akkor sem voltam hajlandó lemondani. (És természetesen a fagyikelyhet is újra megenném az utolsó falatig!)
Pontban műsorkezdésre érkeztünk meg a Palazzoba, ami nem volt egy szuperjó ötlet. Asztal társaink, egy helyi magazin menedzsere (akitől a jegyeket kaptuk) és barátai addigra már jól belakmároztak a házi péksüteményből és zseniális fűszervajakból, így nekünk már csak egy picike maradt, de megbocsájtottunk. :)
A show témája nem volt más, mint egy idősödő és magának természetesen gazdag férjet kereső hölgy (Lillianne Montevecchi) vonatos utazása Isztambulból Párizsba. Az út során mindenféle kalandok történnek meg vele és érdekesebbnél érdekesebb emberekkel találkozik: holland zsomblőrködő tangótáncosokkal, orosz erőművészekkel, eszméletlenül vicces vándorcigányokkal és Mata Harival (kézen egyensúlyozó artista). Azt előadásokat között pedig vacsorát szolgálnak fel. Előételként kuszkuszt és falfelt kaptunk, ezt követte a lazac, amit paradicsomos káposzta ágyon tálaltak (miért???). Főételként marhahúst szervíroztak majonézes torma salátával, a desszert pedig isteni csoki szuflé volt vanília fagyival.
Megmondom őszintén, a vacsora nem volt fogamra való (kivéve a desszertet és a házi péksütit). Az ételek egytől-egyig gyönyörűen voltak szervírozva, de ennél én már sokkal jobbakat is ettem.
Szóval az ételekért nem sírunk, de a hangulat, az asztal társaság, és a műsor annyira jó volt, hogy azt hiszem ide újra és újra szeretnék visszamenni...
