Na látjátok, már rég elindítottam a rovatot és alig írok bele... Itt az idő felzárkózni és megosztani néhány érdekes dolgot Houston-ról, az egyetemről és a helyiek környezetvédelemhez való hozzáállásról. Hozzáteszem, nem vagyok egy Greenpeace aktivista, nem szándékozom a Szivárvány harcos fedélzetére szállni, de úgy vagyok vele, hogy, amit mi hétköznapi emberek meg tudunk tenni a környezetünk megóvása érdekében, azt miért ne tennénk meg? No és most nem nagy dolgokról beszélek.
Nálunk a családban szállóigévé vált a "Holtsdleavillanyt!!!!" (Öcsi úr nem tudta rendesen kimondani, hogy oltsd le a villanyt) és a "Márbokáigérafürdővíííz!". A fűtésről már nem is beszélek. Elég legyen annyi, hogy megtanultam rétegesen öltözködni. Igen, az én szüleim kínosan odafigyeltek arra, hogy ne pazaroljuk se az áramot, se a vizet. Gondolhatjátok, hogy 10 évvel ezelőtt mekkora balhé volt otthon, amikor Karácsonyi ajándék gyanánt apukám hazaállított a takarékos izzókkal. Annyit mondok, tanulságos egy Karácsony volt. Aztán megbékéltünk. Apukámmal meg a sárgafényű izzókkal is.
A szelektív gyűjtéssel sem volt sosem bajom. Csak kellett egy plusz doboz a papírnak, egy meg az üvegeknek és a palackoknak. Amikor pedig Ausztriában már az öko hulladékot is külön lehetett gyűjteni (formás kis papírdobozokban), na hát akkor igazán menyországban éreztem magam. A macskánk is. Neki is kellett egy doboz. :)
Aztán jött az első arcul csapás Houston-ban. Mint kiderült, a lakótársam nem használja a mosogatógépet. Kivéve edény szárításra. Kézzel mosogat, a gépben meg szárít. Nahát nem bírtam sokáig a dolgot, rákérdeztem a logikára. Nem volt logika, az egyetlen érv az volt, hogy a bérleti díjban a közüzemi díjak is benne vannak. Mondtam neki, hogy kössünk üzletet: ő nem mosogat többé, én intézem a mosogatást. Gépben. Megegyeztünk.
Aztán következett a villany. Nappal is besötétített lakás, minden lámpa feloltva. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon egy kis vámpírral lehet-e dolgom? Aztán valaki elmondta végül, hogy ez valószínűleg a sok légkondi és a nagy meleg miatt van így. Sok irodának nincs is ablaka, így próbálják hűteni az épületeket. Ablak híján pedig ablak nyitogatás sincs ugyebár, egész nap megy a szellőztető meg a légkondi. Értem én hogy bődületes meleg van itt nyáron, de egyenlőre tavasz sincsen, hűvösek az éjszakák, lehet szellőztetni, éjjel nagyot aludni, reggel pedig nem lámpafényben hanem napsütésben meginni az első kávéd. Két hét múlva összeszoktunk, szellőztetünk és már nagyjából ő is leoltja a lámpát. A mosókonyhán lévő szárítógépről is sikerült lebeszélnem. (Itt már nem is az árammal érveltem, hanem azzal, hogy tényleg összemennek a ruhái és bemutattam neki a Walmart-ban vett $5-os ruhaszárítómat.) Most mindketten nagyon boldogok vagyunk!
Ezt követte a szelektív hulladék gyűjtés. A Houston-i egyetemen tele van minden szelektív hulladék gyűjtőkkel, kivéve a diákszállásokat. (Na persze, mert ez nem az egyetem tulajdonában van.) Szuperjó, vadiúj apartman házban lakunk, mégsincsen papírszemetes. Se palack gyűjtő. Most minden héten egyszer elviszem magammal az egyetemre a papírszemetet. Azért hagytam egy szívhezszóló levelet a portán. Talán valaki megsajnál is kitesz egy papírszemetest. :)
Az utolsó és egyben legnagyobb arculcsapás a közlekedés volt. Volt alkalmam persze az elmúlt hetekben újra és újra átgondolni a dolgot. Miért jár mindenki kocsival Houston-ban (1 ember 1 kocsi, nem úgy ám ahogy Orbán Viktor a négy kerékkel megálmodta), miért nincs normális tömegközlekedés, ha van is, miért nem használják? Idővel rájöttem ám, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy csak úgy megválaszoljuk... Először is. Egy gallon (azaz kb. 3.78 liter) benzin ára kb. $3.40 Houston-ban. Hát nem emlékszem pontosan mennyiért tankoltam otthon utoljára, de legalább dupla (hanem tripla) ennyi volt, az biztos. Tehát nagyon olcsó a benzin, az autók pedig méginkább. Már fillérekért tudnak autót venni maguknak az emberek. Valaki a múltkor meg is jegyezte nekem, hogy ugyan minek szállna buszra, hiszen csak az jár busszal, aki tényleg nagyon szegény, vagy bolond. Különben is, az nem biztonságos. Mindenféle vademberek szállnak fel, és akkor itt kezdődik az a rész, amikor fegyveres őrültekről kezdett el mesélni. Akkor megértettem hogy azért ebben az autó dologban nem csak a kényelem, a saját légkondi és a rádió, hanem a félelemérzet is közbejátszik. A kocsi ápol, eltakar, izolál és... biztonságot nyújt. Ez van...
Az egyetem mindenesetre nem adja fel és ezen a héten "green week" volt. Mindenféle vetélkedőket rendeztek, lehetett féláron tömegközlekedési bérletet venni, osztogattak újrahsznosítható ételhordót, szombaton pedig fát ültetünk. Alkottunk egy kicsit. :)
UI.: Na és te? Ugye te is leoltod a villanyt?
 |
| Az egyetem tele van szelektív gyűjtőkkel |
 |
| Pukkancs is oda volt az öko cuccokért |
 |
| Munkában vagyunk, csak épp a gödör nem látszik |
