 |
| Old San Juan... |
Második és harmadik napunkat szintén San Juan-ban töltöttük. A rántottás (igen, rántottás, egy egész hétig csak rántottát ettünk...) reggeli után egyből a kikötőbe indultunk, ahol elcsíptünk egy kompot Cataño-ba, a
Bacardi gyárba. A komp kb. félóránként jár, és kemény $2-ért cserébe el el is visz a túloldara. Innen be kell ugrani a
publico-k egyikébe, akik ha jól emlékszem $6-ért elvisznek a gyárba. Na de mi is az a publico? Szervezett tömegközlekedés mint olyan nem nagyon van Puerto Rico-ban, kivéve talán San Juan-t. Ott viszont teljesen jó és olcsó. Szóval a lényeg az, hogy amennyiben egy másik városba szeretnél eljutni és nem akarsz kocsit bérelni, a megoldás a publico. Magánszemélyek vezetik ezeket a mikrobuszokat, és az utasok gyakorlatilag majdnemhogy mindenhol felszállhatnak a nagy buszállomástól kezdve a sarki fáig. Nyilván megszokott útvonalon mennek ezek a kis mikrobuszok, de az utasszám és menetrend teljesen változó. Hétvégén hivatalosan nem járnak, gyakorlatban persze igen, csak dupla áron. Mivel mindenhol megállnak, a menetidő is nagyon hosszú, sőt mitöbb, néha már gyötrelmes is, gyenge idegzetűek kerüljék a kalandot! Na szóval a publico elvitt minket a Bacardi gyárba, ahova szerencsére nem volt belépő. Ez a gyár a világ legnagyobb rum desztilláló üzeme, el tudjátok képzelni? Belépéskor beregisztráltunk, kaptunk két kupont amivel ingyen koktélokat ihattunk a bárba (ez a bemelegítés a "rumtúra" előtt) majd felszálltunk az elektromos kiskocsik egyikére és elindultunk a felfedező útra. Volt bemutatóterem, ahol elmesélik a Bacardi gyár történetét, a rumkészítés fortélyait, majd innen irány egy kisebb bár, ahol bemutatják a Bacaradi koktélok elkészítésének fortélyait. Nekem a legjobban maga a Bacardi sztori tetszett. Nem tudom, tudjátok-e, de a Bacardi még mindig egy családi biznisz, abból viszont jókora. A Bacardi rum atyja egy katalán borkereskedő Facundo Bacardi Masso
volt, aki az 1830-as években emigrált Kubába. Már ekkor is létezett rum a térségben, de nem számított tiszta, minőségi szesznek. A lényeg a lényeg, hogy Facundo kikisérletezett egy módszert, amivel az olcsó, silány minőségű alkoholból igazi különlegességet csinált. Hamar virágzásnak indult az üzlet, olyannyira, hogy a pletykák szerint még arra is futotta hogy a
Kubai Forradalmat és Fidel Castro-t támogassák az 1950-es években. Sajnos később rosszra fordultak a dolgok, jött a 60-as évek és az államosítás. Ekkor döntött úgy a család, hogy kimentik a vagyont (már amennyit lehetett) és Mexikóban illetve Puerto Rico-ban folytatják a rum bizniszt. Miért pont ez a két ország? A válasz nagyon egyszerű: ezekről a helyekről vámmentesen lehet exportálni a rumot az USA-ba, hiszen Mexikónak ott van a
NAFTA egyezmény, Puerto Rico pedig amúgy is az USA közigazgatása alatt áll. A túra után elmentünk az ajándékboltba, ahol természetesen vérszemet kaptunk és vettünk két üveg Bacardi-t. (Eredetileg ajándékba, de később valahogy elfogyott). Innen azért még visszamentünk egy koktélra, amiből végül fejenként három lett, mert valakik voltak olyan leleményesek hogy újra sorbaálltak jegyekért. A Bacardi gyár után hazafelé vettünk az irányt, magunkhoz vettünk egy kis ebédet a teraszon, majd nekiláttunk felfedezni. Először egy másik erődbe mentünk, a
Castillo de San Cristobal-ba. Valami varázslatos volt ez az erőd is, alig tudtam letenni a fényképezőgépet. Az erőd után visszahoppantunk a buszra, majd a város másik vége felé vettük az irányt, a
Rio Piedras piacra. Egyrészről nagyon érdekelt, hogy ugyan miféle dolgokat árulnak, mekkora a nyüzsgés és mit főznek a mammák a kifőzdékben. Másrészről pedig másnap kora reggelre terveztük az indulást Vieques szigetére, ahova egy Fajardo-ból induló komppal lehet átjutni. Olvastam egy fórumon, hogy a
Fajardo-ba tartó publico-k pont a piac mellől indulnak, és úgy gondoltam hogy előbb jobb lenne a hátizsákok nélkül megtalálni azt a megállót. Nohát a piac nagyon izgalmas volt, be is lakmároztunk, no meg kattogott a fényképezőgép is. Turistákat nem nagyon láttunk, a helyiek pedig csak mereszgették a hatalmas, hihetetlenül kék szemeiket ránk. Én ilyet még nem láttam, de komolyan. Gyönyörű kreol bőr, igéző kék szemek... nehéz volt nem bámulni:) A piacról eredetileg a partra akartunk menni és koktélozni egy kicsit, de nem jött a busz amire vártunk, mi pedig meguntuk az ücsörgést. Igy inkább a teraszon töltöttük az estét és lazitottunk a másnap kora reggeli indulás előtt.
 |
| Terasz... |
 |
| A publico légkondija. |
 |
| Vár a gyár! |
 |
| Nem tudom, ki hogy van vele, én maradok az eredeti változatnál! |
 |
| Koktélozás a Bacardi gyárban |
 |
| Mindenféle földi jó a Rio Piedras piacon. |
 |
| Juj de jó! |
 |
| Naplemente |
|
|
Esti séta a Parlament mellett
|
