Tuk-tuk, kocsi vagy bicaj
José első lépései Angkorban...
Reggel elég korán keltünk, jött is az idegenvezető és 8-kor elindultunk
Angkorba az összkomfortos tuk-tukkal (választhattuk volna ugyan a légkondis kocsit is, de az szerintem illúzió romboló lett volna, vagy a bicajt, ez pedig kegyetlen, nem beszélve arról délutánra a legjobb kondiban lévő fiatalok is szinte mindig feladták és hazafelé tuk-tukkal szállíttatták haza a járgányokat. :)). Jaj hát a tuk-tuk vezetőnk külön szám volt. Ha láttatok már édes pofát... Különösen az ülés alatti titkos tároló tetszett: itt volt a hűtőtáska tele hideg vízzel és törülközővel. Hiába az esős évszak, eső egy csepp sem esett és egész végig verőfényes napsütés és irdatlan meleg kísért minket. Én egyáltalán nem bántam a dolgot, lelkiekben mindennapos esőre és rossz időre készültem a délnyugati monszun miatt, José-ról viszont patakokban folyt a víz és minden második sarkon meghalni készült szegény (na a monszunról azért lesz egy érdekes sztorim...).
1 napos - 3 napos - 1 hetes
Angkor Wat
A nemzeti park egyszerűen csodálatos volt. Volt egy külön épület, ahol belépőt lehetett váltani. Az 1 napos belépő $20 - szerintem biztos hogy a japánoknak találták ki- és tényleg!!!!!!!!!!!!! Nem elég hogy még itt is folyton csapatokban rohantak, de volt néhány elvetemült japán nő, akik Angkort magas sarkúban Cucci táskával és színben harmonizáló ernyővel igyekeztek felfedezni.... A 3 napos belépő $40, ilyet váltottunk mi is, ezzel meg tudod nézni a Nagy Körút főbb templomjait, a Rolous Csoportot és a távoli északiakat is. Nem tudom kik voltak annyira elszántak hogy 1 hetes belépőt vettek $60-ért, valószínűleg a francia turisták, az idegenvezető szerint nem csak a majdnem száz éves fennhatóság, hanem a régészeti munkák és a jó kulturális kapcsolatok miatt vannak annyian.
Angkor Angkor Angkor
José lába+Angkor Wat :)
Azt hiszem órákat tudnék írni magáról az épületkomplexumról, de nagy vonalakban talán elég lesz ennyi: Angkor (ma úgy hívják, hogy Angkor Nemzeti Park) egy ősi, khmer templomokból álló város Kambodzsában,
Siem Reap-től úgy 9 kilométerre. Ez a hely volt a 9. században létrejött hatalmas méretű khmer királyság központja. Az uralkodók gyakorlatilag jöttek - mentek és hol hozzáépítettek a komplexumhoz, hol leromboltak belőle egy részt ettől lett ez az egész komplexum ilyen sokszínű, ahol a lehető legtermészetesebb módon keverednek a hindu és a buddhista templomok egymással. Anno nem csak ezek a bizonyos templomok álltak itt, a helynek állítólag fénykorában közel egymillió lakója lehetett. Csak összehasonlításként mondom, ezzel a számmal magasan lekörözte a világ korabeli európai városainak a lakosságát - hanem minden más, csak ugye az idő vasfoga elpusztította ezeket a fából készült épületeket. A khmer uralkodók hatalmas templomokat építtetett maguknak, amelyeket annak az őket és országot védelmező istennek szenteltek, akivel haláluk után egyesülni kívántak.
Angkor leghíresebb épülete Angkor Wat (angkor = főváros, wat = templom) és tehát a legfontosabb: Angkor nem egyenlő Angkor Wattal, mert annál sokkal több és nagyobb.
Angkor Wat-ot II. Szurjavarman építette azért, hogy halála után Visnu Istenhez térjen meg. A hely a hindu vallás szimbólumait hordozza magán, összekapcsolja a földi és az égi világot. Teraszos felépítésű és a négy világtáj felé lett tájolva. Angkor Wat-ot egyébként a világ egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - vallási célú épületeként tartják számon. A hely maga csodálatos gonddal lett megépítve, még az utolsó kövön is találtunk valamilyen díszítést, amiben lehetett vagy egy órát gyönyörködni... Sajnos a hely az uralkodó halála után egyből romlásnak indult: ebben közrejátszott a természet és az emberek is. Idővel a khmerek áttértek a buddhizmusra, a fővárost pedig Angkor Thom-ba helyezték át. Nehéz elképzelni, de a hatalmas komplexum az 1400-as évektől kezdve hanyatlásnak indult. Köszönve a fosztogatásoknak és a háborúknak a régió lassan elnéptelenedett az épületek magukra maradtak. Habár sosem volt lakatlan, de a helyet lassan benőtték a fák és azok gyökerei, az épületek nagy része pedig konkrétan összedőlt.
Sok mese és mítosz terjeng arról, hogy vajon kik is fedezték fel a dzsungelben lévő templomokat. Van akik azt mondják, hogy a portugál misszionárius kereskedők már a 16. században is jártak itt, mások pedig
Henri Mouhot, a francia természettudóst , vagy Louis Delaporte-t emlegetik. Én már annyi féle dolgot olvastam, hogy magam sem tudtam mit gondoljak. Rá is kérdeztem az idegenvezetőtől, aki erre egy nagyot röhögött (!) és azt mondta hogy Angkort nem kellett felfedezni, mert a khmer-ek mindig tudtak róla, de ha azt kérdezem, hogy kinek köszönhetik azt, hogy mára már az egész világ tud erről a helyről, akkor azok egyértelműen a franciák. És tényleg. A 20. század elején a francia
EFEO régészei kezdték meg Angkorban az első régészeti kutatásokat, ők kezdtek hozzá a restaurálásokhoz. Megannyi ország küldte oda egyébként az embereit, jelenleg is folynak feltárások és restaurálások egy csomó helyen. (Az idegenvezető is részt vett egyen az egyetem alatt, gondolj csak bele ez azért ez elég tuti.... Megkérdezik tőle, na és mit csináltál a suli alatt? - hát tudod, van ez a hely, Angkor, csupa rom meg minden, hát ott járkáltam a régészekkel... :) Egy-egy helyszínt egy-egy ország vett a védelmébe és küldte el restaurátorait, régészeit hogy végezzenek feltáró munkákat. Vannak amerikai, ausztrál, japán, indiai projektek és úgy emlékszem hogy van egy kelet európai is... Sajnos a nemzetiségre nem emlékszem, de ezt nagyon büszkén mesélte az idegenvezető... (cseh? szlovák? lengyel?)
Na szóval az egész napot a Nemzeti Parkban töltöttük, délután 5 óra felé értünk vissza a vendégházba irtó piszkosan és fáradtan. Nem akartam, hogy akár egy perc is kárba vesszen, ezért a gyors tusolás után elindultunk az éjszakai piacra. Ez a piac gyakorlatilag a délután Angkorból hazatért turistákból él, késő estig nyitva van. Ehetsz, ihatsz, szórakozhatsz és természetesen vásárolhatsz is. Volt egy hangulatos kis bambusz bár (úgy hívják hogy
Island Bar), itt vacsoráztunk. José hamburgert evett (mondtam neki hogy őőőőőőőőőőrült!!!) én amok-ot. Nagyon jó volt. Vásárolgattam is egy picit, José egy órára alkudozott, nagyon aranyos volt! Picit később bejelentkeztem egy khmer talpmasszázsra kemény $2-ért. Irtó jó volt, el is aludtam egy kicsit. Hoztak teát és gyümölcsöt is, szóval megvolt a habzsi-dőzsi... Mivel José hamarabb visszaindult, egyedül nekiindultam, de eleredt az eső és futni kezdtem. Annyira esett, hogy egy perc alatt megteltek a girbe-gurba földúton a gödrök vízzel, közvilágítás meg nuku, így csak a mellettem elsuhanó motorosok és tuk-tuk-ok adtak valami fényt, hogy el ne tévedjek. A nagy sietségben sikerült persze tovább mennem mint kellett volna, ettől persze egy kicsit megszeppentem. Nagy szerencsém volt: egy, az úton lévő fogadónál egy tuk-tuk-os kidobott két amerikai srácot és amikor megkérdeztem hogy hol vagyok akkor egy nagyot mosolygott és mondta hogy üljek be, vége a műszakjának és hazavisz. Haza is repített seperc alatt és amikor adni akartam neki némi pénzt nem fogadta el, csak annyit mondott hogy nincs baj a közbiztonsággal, de azért legközelebb egyedül, sötétben és esőben ne...
José persze otthon volt, azt hiszem valami foci meccset nézett és spanyolul káromkodott (azt hiszem vesztésre álltak). :) Mondanom sem kell, már kilenckor elaludtunk...
Készültek a gyertyák...
