A Főzősuli
Én, Narell a két főszakács és Mattie
Banánfa levélből készül az amok tányér
Én tudtam, hogy nem kívánkozom vissza Angkorba az utolsó napon (tömény kulturális sokk ugyebár), viszont szerettem volna azt minél színesebben eltölteni. Reggel 8-kor indultam a fogadó által szervezett főzőiskolába. Jött értem a szakácsnő, aki tök jól beszélt angolul és első lépésként kivitt magával a piacra, ahol minden reggel frissen szerzik be a zöldségeket és húst. Mindent végigmutogatott. Hihetetlen szag és szín kavalkád volt ott... Hűtő, az nincs. Amit nem adsz el aznap, azt megszárítod szabály él. A bevásárlás után mentünk az étterembe, aminek a tetején az oktatás működött. Itt ismerkedtem meg egy haláli rendes és kedves ausztrál házaspárral Narelle-el és Mattie-vel. 5 hetet töltöttek Ázsiában, Thailföld, Kambodzsa és Laosz volt az uticéljuk. Friss tavaszi tekercset, khmer curry-t és tápiókás sütőtök desszertet csináltam. Mindent szuperül elmagyaráztak, sokat nevettünk és hülyéskedtünk. Még órákig ott maradtunk és ökörködtünk, meséltünk egymásnak a tapasztalatokról, ki-mit csinált, merre járt és a többi. Fantasztikus élmény volt. Nem csak az ételek elkészítése, hanem az új barátok akiket ott ismertem meg...Kb. 1-kor értem vissza a fogadóba, majd egy gyors kambodzsai kávé és délutáni pihenés után tuk-tukba szálltam, hogy elmenjek egy helyi kis gyárba, ahol a sok szép kézműves dolgot gyártották a helyiek. Az a neve, hogy Les Artisans D'Angkor-Chantiers Ecoles, be lehetett volna iratkozni egyébként egy workshop-ra, de mivel rendkívül okos módon ebéd környékén mentem, mindenki aludt. Na attól azért mág körbevezettek és nagyon jól éreztem magam...
Festés után ebből lesz a kiskosár
Estefelé értem visssza, elmentünk még ajándékokat vásárolni és aztán pedig a pillangós étterembe vacsorázni. Sajnos délután esett az eső, a pillangók pedig aludtak...
Irány Bangkok!
Másnap reggel 1/2 8-ra érkezett meg a taxi. 2 óra alatt a határon voltunk, teljesen jó időt futottunk. Találkoztunk egy amerikai párral, akik szintén Bangkokba tartottak és $30-ért béreltünk egy légkondis taxit, aki elvitt minket a Khao San road-ra. Kb. 3-4 órán keresztül utaztunk, kicsit szűkösen és vacogó fogakkal: a légkondi vagy nagyon működött, vagy egyáltalán nem. Az amerikai lány valamitől szörnyen kivolt, végig kötözködött a pasijával és elég idegesítően viselkedett. Én személy szerint szívesebben mentem volna egyébként busszal, igaz az megint hosszú lett volna és kényelmetlen, de mégis...
Délután érkeztünk meg a Bangkokba, elbúcsúztunk José-val én pedig fogtam egy taxit, aki elvitt a szállodába. A szobám nagyon frankó volt, azzal kezdtem hogy 1,5 órán át áztattam magam és igyekeztem kipihenni az út fáradalmait...
Késő délután elindultam megnézni néhány Wat-ot, az utcán pedig megismerkedtem egy idős kínai származású tanárnővel, aki nagyon jófej volt. Elmentünk együtt enni némi noodles-t. Megmutatta, hogy mit figyeljek, ha az étterembe megyek: ha kint van egy tábla rajta egy zöld tállal és egy aláírással, az azt jelenti hogy ott jól főznek.
Wat Saket és a Khao San road
Harangok a Golden Mount-nál
Még zárás előtt odaértünk a Wat Saket-ba, aminek a fő látványossága az 1800-as években épült Aranyhegy. Az arany chediben Buddha földi maradványait őrzik, a tornyából pedig gyönyörű volt a kilátás Bangkokra. Este még elmentem a demokrácia emlékműhöz és a Khao San road-ra. Tele volt turistákkal és iszonyú koszos volt... Ettem egy kis thai palacsintát vacsorára, meg pad thai-t, ami egy könnyű tésztás étel, aztán megalkudtam egy motoros taxissal aki haza vitt a szállodába. Nagyon féltem ahogy süvítettünk a forgalmas úton!
