Potenciális munkavállaló

A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba 

Az utóbbi napok a tanulással és izgulással teltek. Tanulok, mert  az első vizsgáink (szám szerint négy)  két hét múlva lesznek. Izgulok, mert nem tudom menni fog-e? Mennie kell! Igaz?!

A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni.  Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku. 

Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy  jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és  na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy  hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre. 

Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek. 

Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát.  Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj!  A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd  jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni  őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt  bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....