Summa summarum

Hága... Hmmmm...

Lassan egy hónap is eltelt az utolsó bejegyzésem óta, szóval adós vagyok én sok mindennel... tudom ám, tudom. De a késedelemért cserébe íme egy jó ajánlat: lesz két bejegyzés is, az egyikben - azaz most - írok a jelenlegi helyzetről, a másikban pedig mesélek a 2. számú delegációról, Melinda  batárosném látogatásáról.

Szóval .... Nem egészen egy hónappal a vizsgáim után megkaptuk az eredményeket is. A jegyeim a szivárvány minden színében pompáznak: 6, 7 és 8 (magyar osztályozás szerint 2, 3 és 4). Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem fogom megveregetni a saját vállam a 2-esért, de azt kell, hogy mondjam, hogy abszolúte a középmezőnyben vagyok, elég sokan megbuktak. Az esszéimre is egész jó jegyeket kaptam, no meg jár hozzá külön értékelő lap, amin a tanár ellát néhány jó tanáccsal, miben kell fejlődnöd. Ebben a blokkban összesen hat esszét kell megírni, illetve egy prezentációt is kell tartani, de én szerencsére elég előrelátó voltam és a Bécsbe utazásom előtt meg is ejtettem a dolgot. :) Az az érzése az embernek, hogy sosem hagyják békén, karácsony előtt még meg kell írni egy szösszenetet a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásáról. Kínai, igaz? :(

A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?

Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a  gejzírekről álmodozunk... oh....

Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a  bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet  jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.

Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."

December első hétvégéjén szerencsére engedélyezhettem magamnak egy kis luxust és elkísértem jobbik felem Bad Shallerbach-ba. Mivel viszont csütörtökön érkeztem, még arra is volt időm, hogy találkozzam egy nagyon régi barátnőmmel, akit már évek óta nem láttam. Nem régen tudtam meg, hogy időközben férjhez ment és Bécsbe költözött. Beültünk egy hangulatos kis étterembe, a Café Milo-ba  a Museums Quartier-nél, itt ettem életem legfinomabb sütőtök krémlevesét. Hazafelé benéztünk még a karácsonyi vásárba is, megittunk némi forralt bort... Hiába is, nincs jobb, mint Bécsben adventezni.

Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált.  Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy  koplalok, legalább egy hétig. :)

U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes  fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!