Tavaszodik - Spring is on its way

Blaak piac, Rotterdam
 

 Click on the comments button to read the post in English!

Mi sem jelezhetné ezt jobban annál a két autósnál akik a héten (majdnem) elütöttek. Az első incidens a  pénteki vizsgám után történt, sietve tekertem haza az egyetemről hogy gyorsan puccba vágjam magam, mert Hágába indultunk vacsorázni a csoporttársaimmal. Egy kereszteződésben mamikám mindenhova nézett, csak a kerékpárútra nem, ahol én közelítettem, majd megfelelően működő fék hiányában egyszerűen jól belevágódtam a kocsiba. Szerencsére az autón egy karcolás sem esett, az én kerekemben viszont mostmár nem nyolcas, hanem kilences van (ha hallanátok micsoda hangok jönnek ki belőle menet közben, a letámasztóját is fel kellett kötözni szerencsétlennek). A második manőver ma történt. Kénytelen voltam bemenni vasárnap az egyetemre, mert rájöttem, hogy kell még egy könyv a vizsgámhoz (ami kedden lesz és sajnos sehogy sem állok még). Jövök a kereszteződésben, ahol egy kombi autó  le akart épp fordulni, de a vezető (ismételten nő) ahelyett, hogy előre nézett volna,  hátrafelé kandikált  és mindeközben mozgásban volt az a nyomorult kocsi! Az utolsó pillanatban kerültem ki, de annyira megijedtem, hogy azonnal ordítani kezdtem. Azt hiszem egy HEEEEEYYYY! lehetett, ami kijött a torkomon. Ő meg visszakiáltott, hogy "Het spijt me!" (elnézést hollandul). Na, mondanom sem kell, hogy a könyvtár ugyan nyitva van vasárnaponként, de kölcsönözni nem lehet, szóval ez üres járat volt, de legalább magamhoz vettem egy adagot a napsütésből és az őrült holland vezetőkből. Még két hét és Bécs. Addig ki kéne bírni élve, nem igaz? No és erről jut eszembe, órát mikor állítunk?