Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia... ~ Juci útja

Mosoly a Kek Lok Si Templomban

Neki is tetszett a dolog

Egy újabb nap Malájziában! Az idő ismét szupernek igérkezett (nem csoda, úgy tűnik Malájziában az idő mindig szuper), gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt, csak úri módra megreggelizni, majd nekilátni aznapi teendőinknek.

Reggeli muszlim módra

Na és akkor a reggeli... Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy érdekes élményt. Szóval... Tény, hogy Malájziát eléggé kedvelik a külföldi muszlim testvérek, lévén hogy a lakosság fele amúgy is muszlim, az országban minden olcsó. Tekintve, hogy nagy és vaskos pénztárcájuk van, persze hogy kiskirályokként kezelik őket, amikor a rekkenő 5o fokos sivatagi klímából családostúl ide menekülnek nyárra. Hogy honnan, azt nem tudom pontosan, taxi sofőrünk Szaúd Arábiát és az Emirátusokat emlegette.

No és miben is nyilvánul meg ittlétük? A jobb hoteleket ellepik a habibik és a burkák. Peter nem tudta hogyan reagáljon erre az egész burka dologra, ezért elnevezte a hölgyeket postaládának. Merthogy a postaládán is csak egy bedobó nyílás volt, a nőknél pedig az aprócska vágás a szemeknek. Képzeljétek, volt aki még kesztyűt is viselt. Hát... azért melegük lehetett.

Na de a lényeg, hogy nekem az égvilágon semmi bajom sincsen a habibivel, vagy a burkával, jártam több muszlim országban is és én azon a véleményen vagyok hogy emberek vagyunk, alkalmazkodjunk egymáshoz. Értve ezalatt, hogy egy muszlim országban nem fogok elkezdeni csak úgy fényképzeni, mikor muszlimok vannak körülöttem, mert igenis, nagyon sok nő kellemetlennek érzi ezt. Egy szabadstrandon sem fogom bikinibe vágni magam, mert egyszerűen nem illik. Inkább megtartom a bikinimet a hotel medencéjére, ahol teljesen oké a dolog.

Viszont ha már az alkalmazkodásról van szó... utálom, hogy szinte kivétel nélkül pazarolják az ételt! Minden reggel ugyanazt a forgatőkönyvet néztem végig a szálloda éttermében: megérkezik a családfő és 3 felesége, no meg néhány gyerek, halálra pakolják a tányérjukat kajával, és egyetlen egyszer sem eszik meg azt, belecsipegetnek, otthagyják a háromnegyedét, intenek a pincérnek aki eltakarítja a maradékokat, majd fordulnak egy újabb és egy újabb körre. Minden reggel. Nem tudom hallottak-e arról, hogy a statisztikák szerint napjainkban kb. 925 millió ember éhezik, és több ezer kisgyerek hal meg naponta egyszerűen azért mert nincs mit enni. Nem okolok én ezért senkit, a muszlimokat sem, de nem tanította meg nekik senki hogy tiszteljék az ételt? Szeretek én is mindent megkóstolni, de mértékkel. Ritkán látni olyat hogy én kidobok valamit, vagy otthagyom a tányéromon. Még élénken él az emlékezetemben India, amikor 5 éves forma gyerekek követtek minket hosszú utcákon át, hogy csak chapati-ra valót adjunk neki. A szívem szakadt meg értük. Vajon gondolt rájuk valaki azoknál az asztaloknál?

A Penang hegy

Na de a puffogásnak ezennel vége, térjünk a lényegre. Reggeli után ismét harci díszbe vetettük magunkat és nekiláttuk felfedezni a Penang hegyet és a Kek Lok Si Templomot. Egy jó óra buszozás után célállomásunkhoz is jutottunk. (Időközben buszt kellett váltani a Kotar bevásárló központnál, amit a legegyszerűbben úgy lehet megoldani hogy mondod a sofőrnek, hol szeretnél átszállni egy másik buszra, és ha itt az idő, akkor a buszmegállóban elkezd kiabálni, hogy "Kotar! Kotar! Kotar!", hogy még véletlenül se ragadjon fent egy turista sem a buszon.)

A Penang hegyre egyébként egy sikló féleség visz fel. Sajnos, (és persze a sajnost csak idézőjelben mondom) a siklót felújították és a régi budai sikló szerűségeket lecserélték néhány baromi modern járgányra. Fő a biztonság. És Ázsiában sosem lehet tudni. Szóval megváltottuk jegyeinket, (3O MYR) sorba álltunk majd feljutottunk a hegy tetejére. Én időközben két ingyen jeges kávéhoz is hozzá jutottam, lévén hogy az automata véletlenül visszaadta a pénzt. Hiába is, nincs finomabb az ingyen dolgoknál!

Sajnos a párás idő miatt a kilátás nem volt az igazi a 833 méter magasságból, de az idő kellemesen hűvös volt, és fújdogált valami szél szerűség is. A hegy tetején találkoztunk cserkész fiúkkal, láttunk egy hindu templomot és egy mecsetet is, de volt botanikus kert szerűség is, ajándék bolt, food court, és kigyó simogatás is. (Kérdem én, miért akarnak az emberek kígyókat simogatni egy hegy tetején? És hol van ilyenkor az RSPCA ahogy anyukám mondaná? :)

Ja, és egy jó hosszú úton pedig le lehet sétálni a hegyről egészen a Penang-i botanikus kertig. Mivel dzsungel túrában már volt részünk (lásd Nemzeti Parkos kaland) mi lemondtuk erről a fantasztikus lehetőségről, és leszállíttattuk a fenekünket a siklóval.

A Kek Lok Si Templom

A kilátós élmény után fogtunk egy taxit (nehezen, alig lehetett alkudozni velük) és a Kek Lok Si Templom felé vettük az irányt. No hát ez annyira szuper élmény volt, hogy az egész délutánt itt töltöttük. Ez a buddhista templom nem csak Malájzia legnagyobb temploma, hanem talán egész Dél-Kelet Ázsiáé. Az építkezésnek 1893-ban láttak neki, és bizony a procedúra még ma is tart. A hely maga tényleg varázslatos, az 10000 Buddha pagodában konkrétan el lehet veszni...

Mivel időközben megéheztünk, elővettük a Lonely Planet könyvet, ami egy a komplexumban található vegetáriánus éttermet ajánlott. Na, elsétáltunk az étteremhez, bekukkantottunk, oké, emberek ülnek az asztalnál, tehát az ételnek jónak kell lennie. Megérkezett a pincér, jött a menü, tele húsos étellel. Semmi gond! Választottunk némi harapnivalót, és a félreérések elkerülése végett még rá is mutattunk a papíroson! Pincér bólogat, majd hangosan mond valamit, de nem nekünk. Ekkor jöttünk rá, hogy ez bizony valami vezényszó lehetett és egy szempillantás alatt minden "beépített vendég" felállt az asztaltól és dolgozni kezdett. Merthogy ezek az emberek bizony az étterem alkalmazottai voltak, az asztalnál ücsörgélés pedig egy olcsó trükk volt.

Rafkós kínai vendéglős - naív turisták: 1-0

Nemsokára megérkezett a kaja, ami meglepően a legjobb kínai volt amit a Penangon eltöltött hét alatt ettem. Csak igaza volt ennek a Lonely Planet-nek! A számlával sem vágtak át minket, így én adakoztam egy kicsit a templom perselyébe. Nem sokat, de kellett az érzés.

Folytattuk a sétánkat a templom komplexusban, ezúttal persze már sokkalal kiegyensúlyozottabban, merthogy sikerült feltölteni energia tartalékainkat. Számomra a legkedvesebb dolog egyébként a kívánság fa, és a kívánság szalagok voltak. Mindegyik szín mást jelképez, választasz egyet, ráírod amit szeretnél, majd a fára akasztod. Mi nagyon romantikusan egymásnak választottunk kívánságot. Jobbik felemnek sok sikert kívántam a karrierjében, ő pedig békét és nyugalmat. Na hát ez annyira jellemző rá! Én és a nyugalom... Azt hiszem a nyughatatlanságommal együtt én is elvesznék.

Lassan hazafelé vettük az irányt, lesétáltunk a domb tetejéről, de azért láttunk még egy-két furcsa dolgot. Az első a horogkereszt volt, úton-útfélen. Nem tudom, ki mit gondol, de a mai napig értetlenül állok azelőtt, hogy a náciknak ugyan miért kellett a a swastika-t, a hinduk legfontosabb jelképét, a horogkeresztet saját jelképükké faragni. Persze ki tudja, lehet hogy Dan Brown erre is tudna valami tuti jó magyarázatot és könyvet gyártani.

A második érthetetlen, de inkább gusztustalan dolog a teknős medence volt. Ahogy elhagyod a templom együttest, pici bazársorokon visz az utad kifelé. Itt bele fogsz botlani egy nagy belső medencébe, tele hatamas teknősökkel. Egy tábla fel is hívta a figyelmet, hogy nem kéne etetni. Naná. :)