 |
| Saját szüret... |
Soron következő napunkon kötelező délelőtti sziesztát rendeltünk el magunknak a parton és a medencénél. Jó volt körbejárni egy picit a strandokat, meglesni más szállodákat. Részt vettünk egy Dr. Fish foglalkozáson is, majd csobbani egyet a medencében. Jaj, de mi is ez a
Dr. Fish? Hát, remélem most senkit nem ráz ki a hideg ... Dr. Fish nem más mint egy halpedikür. Az ázsiai országokban előszeretettel haszálják ezt a módszert az elfáradt, kemény, szarus talpakra. Szóval a lényeg az, hogy egy jó alapos lábmosás után belelógatod fáradt végtagjaidat a medencébe, ami tele van apró halakkal (becsületes nevükön
Garra rufa and Cyprinion macrostomus). Másra sem várnak ilyenkor ezek az eredetileg Törökországból származó állatok, és egyből megrohamozzák a talpaidat, majd egyszerűen lerágják róla az elszáradt bőrt. Az eredmény: babapopsi puhaságú talpak 15 perc alatt, fájdalom és pedikűrös szike nélkül. Nem viccelek, ez teljesen komoly, mindösszesen egy kis csikizéssel kell számolni. Jobbik felem először idegenkedett a dologtól, de mondtam neki hogy itt az idő, szedje össze magát mert a talpa olyan száraz, hogy abba 3 sarokreszelő is beletörne. Mondanom sem kell, végül neki is tetszett a dolog. Olyannyira hogy a következő héten vissza is tértünk még egy kezelésre.
Dr. Fish-t tehát egy kis napozás és hűsölés követte. Tanulva az
indiai kalandból, amikor is gyakorlatilag meggrilleztük magunkat a napon, most 50 faktoros krémmel próbálkoztunk, én pedig külön szalmakalappal egészítettem ki a felszerelést. Nahát meg is lett az eredménye, alig barnultunk. Köszönjük Vichy... :) Én egyébként a
bécsi strandon utóbarnítottam magam, hogy ne maradjak szégyenben...
Délután a tőlünk csak pár megállónyira lévő
Trópusi Fűszerkertbe indultunk. A hely arról nevezetes, hogy pár lelkes öko turizmusban fantáziát látó ember a helyi munkaerő segítségét igénybe véve egy régi gumifa telepből alakította ki ezt az oázist.
A tényleges munka elvégzése kb. másfél évig tartott, a legnagyobb kihívást pedig a több mint 500 fajta a trópusi növénynek a természetes környezetben való összehangolása jelentette. A hely megálmodói mindenképpen meg akartak őrizni annyi eredeti őshonos növényt és állatot, amennyit csak lehetett, (bizony, szalamandrával is találkoztuk - mármint azt hiszem az szalamandra volt) és a víznek is kiemelkedő szerepet szántak a kertben. A tervező csapat képes volt olyan ügyesen megtervezni mindent, hogy kisebb tavak és egy mini vízesés várja a látogatókat, a víz csobogását pedig mindenhol hallani...
Szóval nem viccelek, ez a hely maga a paradicsom... Nem csak főzőiskola és kávézó, ajándékbolt üzemel bene, de a házasulandók is kedvelik. (Pánikra semmi ok, a belépés előtt citromfűből készült természetes rovarriasztóval fújnak be). Nagyon gondolkodtunk a főzőiskolán egyébként, de olyan drága volt egy kurzus, hogy este inkább a jól bevált food court felé vettük az irányt, majd némi koktélozás és romantikus naplementézés mellett elbúcsúztattuk ezt a napot is.
 |
| Dr. Fish és emberem. Itt már jóllaktak a halak. :) |
 |
| A mama kedvence... |
 |
| Juci kedvence. :) Viccet félretéve, nézzétek csak milyen szép a pad! |
 |
| Kopp-kopp... |
 |
| Méretes... |
 |
| Hinta-palinta... |
 |
| Akkor most átkelek a mini tavon. Fényképezd légyszi! |
 |
| Tiszta romantika... |
 |
| A fűszerkert nagyon közel van a parthoz. Ide is lesétáltunk. |
Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:
3 comments:
What a beautiful trip! Love the photo of the doorknocker and that beautiful secluded beach. :-)
thank you Krista! how is amsterdam? We are coming soon:)
de szép képek :) és ez a dr. Fish tök jó dolog, itthon is van, csak nem így hívják.
Post a Comment