Penang Nemzeti Park - Malájzia

Monkey Beach

A sorban következő napot a Penang Nemzeti Parkjában (rendes neve Taman Negara Pulau Pinang) terveztük tölteni. Oda jutni nem volt nehéz, a szokásos a 101-es buszra kellett felszállni közvetlenül a Batu Ferringhi-i hotel előtt, majd a végállomáson búcsút inteni a buszsofőrnek. A park egyébként Malájzia legkisebb nemzeti parkjának számít, 1181 hektár erdő és 1381 hektárnyi vízterület tartozik hozzá. Ezen az szűkös helyen viszont minden megtalálható: dombos részek, komoly emelkedők, homokos és sziklás partok, erdők és picinke források a tenger part mentén.  A belépés a nemzeti parkba ingyenes (hurrá!), csak regisztrálnunk kellett magunkat mielőtt útnak indultunk.  Azonban érdemes megfontolni egy túravezető bérlését azoknak, akik nem járatosak a túrázásban. Mi ezt nem tettük, azonban a vissza útra intéztünk egy csónakot a romantika végett, ami a part mentén volt hivatott minket kiinduló pontunkhoz visszarepíteni.

Miután kinéztük magunknak a túra útvonalat (több opció is létezik) nekivágtunk. Az eligazodásban segítségünkre volt egy térkép, amit az információs standnál adtak. Gyanakodva néztem a papirost és elmélkedtem a túravezető ajánlásán. A túra tervezett hossza (másfél óra) és a térkép nem voltak összhangban egymással. Először is, hogy a pékben küldhetnének kisiskolásokat egy ilyen hosszú túrára másfél órás célidővel? Másodszor pedig, hogyan lehet ennyi mindent megnézni ilyen rövid idő alatt? Nah, gondoltam nem nekem kellene itt okoskodnom, ha így van a térképen, hát így van. A túra nem volt megerőltető, viszont annál szebb. Az utunk során számtalan kisebb hüllőt és madarat láttunk. Kígyókra is számítottunk, de sajnos semmi, az egyetlen szisszegő hangot Peter adta ki. Ijesztgetni próbált a némber, utána pedig köveket szedni arra az esetre ha támadnának a majmok. Na persze.

Az első állomásunk egy meromiktikus tó volt. (Hmmm...vajon jól írtam, ki tudja?) Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, hogy a lényeg tulajdonképpen az, hogy itt a sós tengervíz és a kisebb patakok és folyók édesvize találkozik, de nem keverednek össze és ezzel egy érdekes közeget alkotnak, alul a sós, felül az édes víz. Itt meg is pihentünk egy kicsit, mert fáradtak voltunk. Innen mentünk tovább és - a térképen jelzettől sokkal hamarabb - elértük a teknős keltetőt, ami 1995 óta működik. Jaj, hát oltári cukik voltak a pici teknősök. Láttunk teknős ketreceket is, védve a fészket a ragadozóktól. Bárcsak este lett volna hogy lássunk esetleg egy  kis akciót is, dehát erre nem került sor.

Na, gondoltam itt a vég és a móló mentén megvárjuk a hajót, ami majd felvesz minket, de jobbik felem erősködött, hogy a túrának itt még nincsen vége, menjünk tovább, hiszen a csónak egy odébb lévő partra jön. Mondtam neki, hogy hát nézze már meg mennyire el van nagyolva a térkép, tuti ez az a móló, ahol felvesznek minket. Nem-nem, menjünk tovább. 20 perc barangolás után a Lost-hoz hasonló dzsungelszerűségben kaptattunk sziklás részeken felfele. Nahát, biztosan nem jó fele járunk, gondoltam, nehezen mennek túl ezen a részen a gyerekek. Na de mindegy, embernek mehetnéke van, hát menjünk, a portán úgyis beregisztráltunk, csak keres majd minket valaki.

Másfél óra erőltetett menet után végre kijutottunk a tengerpartra, móló sehol. Ekkor már ő is rájött végre, hogy nem jó helyen járunk (dehát Kolombusz óta tudjuk, hogy férfi ember nem kérdez. :) Egy helyi maláj család ott táborozott (tényleg, konkrétan sátor tábort vertek a semmi közepén és ruhákat szárítottak mindenhol), ők megerősítették a hírt, miszerint nem jó helyen járunk. No és telefon van-e valakinél? Áh, az nincs. Amúgy sincs térerő errefelé, akkor meg minek? Kisebb férfi diskurzus után azért megállapodás született, némi pénz fejében elvisznek minket a partra, ahol a fuvarunk vár, mondták. Na ennek nemcsak mi örültünk, hanem a gyerekeik is,  hiszen végre történt velük valami.  Mindenki a ladikba be, irány a másik part. Pár perc hajókázás után meg is érkeztünk, gyorsan búcsút intettünk, átmásztunk a másik hajóba és uzsgyi haza, azaz egy megálló még be volt tervezve, a Monkey Beach. Nahát a hajó baromira nem állt meg, a világító tornyot csak madártávlatból láttuk, (én még abból sem, tekintve, hogy nagyon messze volt és amióta ismét iskolás lettem néha elkél ám az okkuláré).  Azonban amint partot értünk, kiderült, hogy nem az eredeti fuvaristánk vett fel minket, mert annak vissza kellett jönnie egy medúza csípte kisiskolással (jujjuj, ez fájhatott). Szóval át a másik hajóba, ami visszavitt minket Monkey Beach-re, majd megegyeztünk, hogy másfél óra múlva újra felvesz minket és visszahoz. A tengerpart tényleg szép volt, és majmokat is láttunk (milyen meglepő) fürödni viszont nem tudtam, lévén a hely tele volt muszlim férfiakkal és burkába burkolt nőkkel. Nem lett volna illendő bikiniben flangálni előttük. De erre a kérdéskörre még később visszatérek, van mit mesélnem. :)

Kissé elnyűtten tértünk vissza kiinduló pontunkra, kiregisztráltunk a Nemzeti Park info pontjánál és a buszmegálló felé vettük az irányt. Busz éppen sehol, a hasunk meg korgott, adta magát a  helyzet, hogy egy helyi talponállóban együnk egy kis Nasi Lemak-ot.  Mennyei volt... komolyan.

Busz időközben megérkezett, és mivel a sofőr is éhes volt, megebédelt tisztességgel, majd tovább indult, velünk a fedélzeten. Baromi vicces volt már az is, hogy a vezető menet közben megebédelt, később meg is állt, hogy vegyen valami szomjoltót.

Hazatérvén lemostuk magunkról a kilónyi homokot, amit a strandról hoztunk haza, meghúztuk a vodkás üveget biztos, ami biztos alapon, majd csobbantunk egyet a hotel medencéjében. Este 8 körül vacsorázni indultunk a food court-ra, bolyongtunk egyet a helyi éjszakai piacon, majd nyugovóra tértünk.

Bejárat... kalandra fel.

Az iskolás csapat jól beöltözve túrára indult. Legalább nem teljesen fekete a szerkó.

Ígéretes tengerpart. Kár a medúzákért.

Nagyobb volt mint az öklöm. Szóval hatalmas.

A meromitrikus tó és a tenger találkoznak.

Én innen nem megyek tovább, kispajtás! - mondta.

Sajnos haza nem vihettünk belőlük.

Teknős ketrec a teknős fészek felett. Reméljük hatásos.

Na, itt kötöttünk végül ki. Azért szép volt.

Az a  bizonyos extra fuvar. Hiába is, a gyerekek is jönni akartak.

Eredetileg kettőnket vittek volna. Egy perc múlva már a hajón volt az egész család. :)

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:
Mindjárt vége - Malájzia

Trópusi fűszer Kert - Penang, Malájzia

Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...

Malájzia - megérkezés