San Fransisco folyt. köv!

Cable car, jaj de jó!

Szombat reggel ismét a La Boulangeri-ben indítottunk, majd nekivágtunk a városnak. Lesétáltunk egészen a Powell és a Market street sarkára hogy vegyünk 1-1 napijegyet a híres cable car-ra. A jegy ára nem volt ütős, mindössze $13, de a sor... Legalább fél órába telt, mire felpattanhattunk a fedélzetre. Majdnem egy órányi hullámvasutazás után elsétáltunk a kikötőbe, hogy elérjük az Alcatraz szigetre tartó kompot.  Nahát, ez a terv bizony füstbe ment, hétfőig minden jegyet előre eladtak. Volt egy kisebb kiállítás a kikötőben, ami a szigeten lakók életét volt hivatott bemutatni, ezúttal kénytelenek voltunk beérni ennyivel. A bánatunkat hot dog-ba és  churros-ba folytottuk. Ez egy mexikói sütemény féleség, amit az utcán is bármikor megvehetsz. Állagában és ízében abszolúte a fánkot idézi, a formája viszont hosszúkás. A kikötőből Japan Town-ba indultunk.  Igaz a japánok San Fransisco-ban már az 1860-as évek óta jelen vannak, erre a körényékre csak az 1906-os földrengés után költöztek: sorra nyíltak a japán boltok és éttermek, lassan pedig megjelentek a japán templomok és szentélyek is. Durva becslések szerint ma a negyedben kb. 12000 japán-amerikai él. Megnéztük a Béke pagodát, sétálgattunk a Japan Center-ben, ahol vettem néhány dolgot sushi készítéshez. Japan Town-ból  elindultunk megkeresni San Fransisco egyik történelmi negyedét, a  Cottage Row-t. A  Filmore és a Webster utca sarkán meg is találtuk a pici kis utcát, amely azokat a  régi időket idézi fel, amikor ezek a  viktóriánus házak épültek. Be-be kukkantottunk néhány ház kertjébe, majd tovább sétáltunk, egészen a legközelebbi cable car megállóig. Újabb lejtőkkel és emelkedőkkel teli út következett, egészen a kínai negyedig utaztunk. Itt szétnéztünk egy picit, majd irány vacsorázni! 

Ezúttal egy vietnámi éttermet választottam, a Pagolac-ot. Nagyon alap, szinte semmi dekor, foglalási lehetőség nuku, viszont mindenki áradozik róla. Hamar kiderült, hogy a dícséret jogos volt, ilyen jó tavaszi tekercset még életemben nem ettem... Elégedetten sétáltunk haza, érintve a Tenderloin negyedet. Na ez nagy hiba volt, nekem este 10-kor bizony úgy tűnt, hogy San Fransisco összes hajléktalanja itt lakik. Érdekes, ott ahol mi laktunk szinte egyet sem láttam, de itt egy saroknyi távolságon belül tíz hajléktalant számoltam meg.

Másnap reggel korán keltünk, még boltnyitás előtt akartunk készíteni néhány képet China Town-ban, illetve el akartam látogatni egy szerencse süti gyártó üzembe. (Emlékszem, egyszer megpróbáltam otthon sütit gyártani. Hát mit mondjak, kemény volt mint a kő.) A látogatás nagyon jól sikerült, belépő igaz nem volt, de illett venni legalább egy 50 darabos csomagot.  Ahogy kijöttünk az üzemből, megláttam egy boltot, ahol vagy 20 kínai állt sorba. Gőzgombócokat meg minden finomságot árultak. Már akkor csorgott a nyálam, pedig egy órával előtte reggeliztünk. Na de folytattuk a túrát, elmentünk egy kínai iskolához, egy kis zöldséges piachoz, kattogott a fényképező.

Kijelentkeztünk a szállóból: először  elmentünk a szomszédba, hogy felvegyük a kocsit. Emberem intézte a kölcsönautót még otthonról, gondoltam belekukkantok a papírokba. Nagyokat pislogtam, a papír szerint  ugyanis a kocsit Reno-ban tennénk le, nem a Las Vegas-i reptéren. Kérdeztem, hogy  ugyan mi ez, nem jó a cím. Válasz: én ne aggódjak, az a két reptér (Vegas és Reno) nagyon közel van egymáshoz. Na ja, kb. annyira, hogy egy államban vannak, aztán vége is a mókának, de nem szóltam, gondoltam majd mondja a kölcsönzős... Aki végeredményben baromi rendes volt, átírta a folgalást és a megbeszéltnél eggyel jobb kategóriájú kocsit adott nekünk. Végül jókat röhögtünk, ez kábé akkora baki volt, mint az én indiai melléfogásom.


Ezt követően átkocsikáztunk a Golden Gate hídon, majd a Lombard utcához indultunk. Itt van egy jó kis kacskaringós rész, biztosan mindenki ismeri a filmekből, még az is, aki esetleg  hirtelen nem emlékszik. Le lehet rajta vezetni vagy éppen sétálni, igazi amerikai dolog... 

A vezetős élmények után  rögtön Santa Cruz felé akartuk venni az irányt, de én nem tudtam túltenni magam a kis kínai bolton és a gőzgombócokon. Visszatértünk tehát a kínai negyedbe egy gyors ebéd erejéig. Mondanom sem kell hogy pontosan emlékeztem, merre kell menni. :) Az eladó furcsán nézett ránk amikor betértünk, nem elég, hogy nem beszéltek angolul, minden kínaiul volt kiírva. Ez aztán az izgalom! :) A mutogatás, fejrázás és bólogatás itt is bejött, fél óra múlva teli pocakkal ültünk ott. 2 üdítő és vagy 12 kínai gombóc - a szivárvány minden ízében - mindössze $8-ba került. Így búcsúztunk tehát San Fransisco-tól, gőzgombóccal, teli pocakkal...

További bejegyzés az utunkról itt:
Indul a roadtrip - San Fransisco

Nagyon tetszett :)

Ember elkenődött és szomorúan bámulja az Alcatraz-t.

Béke Pagoda, Japan Town

Japan Town...

Cottage Row és a viktóriánus házak

Történelmi negyed :)

China Town és a lámpások

Így készül a szerencse süti...

Kínai negyed...

Egy kis olvasnivaló...

Lombard street...

Na és íme a lejtő...

A kis kínai kifőzde

Úgy kellett ülőhelyet csinálni...

Csoda hogy visszajöttem?!