Egy indiai Amerikában... Prabhu Gubtara professzor előadása

Az a jó az egyetemi életben, hogy sosem unatkozol. Mindig van valamit csinálni, főleg ha egy olyan hatalmas kampuszon laksz mint én. Szabad időnkben vagy éppen az egyetemi moziba rohanunk, vagy a színházba, kosármeccsre, vendégelőadásra, workshop-ra, de az is lehet, hogy éppen vissza a koleszba mert Willy Wonka nap van. (Willy Wonka a csokinap. Sok-sok ingyen csokival.)

Lehet már vagy két hete, hogy Prabhu Gubtara Professzor vendégelőadására igyekeztem, az estet az  Indusforum és a Diplomás Indiai Diákok Szervezete szervezte közösen. Prabhu Gubtara professzor neve nem hiszem, hogy ismerősen cseng a magyar diákok között, itt viszont nagyon sokan ismerik közgazdász körökben: a Wolsberg csoport (az UBS egyik leányvállalata) egyik nyugdíjazott ügyvezető igazgatója, számos könyvet írt,  egyetemeken és üzleti iskolában tanított és a lista még folytatódhatna jó sokáig...

Az előadás India és az indiaiak helyzetét, jövőképét és lehetőségeit taglalta a mai bizonytalan világgazdság közepedte. Nekem különösen érdekes volt ez az előadás, mert tudtam hogy egészen biztosan szóba fog jönni az energia kérdés, a megújuló energia források, a fejlődő országok igénye és szerepe az energiatermelésben. Ez pedig ugye szorosan kapcsolódik a kutatási témámhoz, ami - nagyon leegyszerűsítve - azt boncolgatja, hogy milyen nemzetközi kereskedelmi és környezeti hatása van az amerikai bioüzemanyag politikának a fejlődő országokra? Tervezem, hogy a kutatást majd egyszer "indiai terepen" is folytatom, így minden lehetőséget megragadok, hogy olyan indiaiaktól halljak és tanuljak a témáról, akiknek van rálátása a dologra. Persze az energia téma szóba is jött, boncolgatta is az előadó egy kicsit, én pedig megnyugodtam, hogy hasonló aggályok, gondolatok gyötrik mint engem.

De nem is ez a lényeg, hanem az, amit később a szerinte az országban 60 éve jelen lévő, az ország függetlenné válásától datált korrupcióról és annak indiai üldözéséről mondott. Hát mit mondjak, azért ez néhányunknak elég sokkoló volt. A téma egyébként a svájci és egyéb bankokban nyitott titkos indiai számlák kapcsán merült fel. Erről biztosan mindenki hallott, az Indiai Szövetségi Nyomozó Iroda becslései szerint az indiaiak több, mint 500 milliárd dollárt rejtegetnek külföldi bankszámlákon, ezzel kimentve a tőkéjüket az országból. Orvosolván a kialakult helyzetet, a két kormány között létrejött egy  kétoldalú megállapodás, miszerint Svájc - az indiai kormány hivatalos felkérése alapján - hajlandó a nyomozáshoz szükséges bankinformációkat megadni, így segítve a "fekete pénzek" felkutatását. Nem tudom pontosan visszaadni az előadó szavait, de a lényeg a lényeg, hogy Gubtara professzor egy korrupicó ellenes csoport felállítását javasolta. Ez eddig ugye rendben van, hallottunk, láttunk már ilyet. Na de ez nem egy szokásos csoport lenne, ahol indiaiak dolgoznak... mert szerinte a nem korrupt emberek is idővel korruptá válnának kivétel nélkül, erre nincs orvosság. Gyakorlatilag azt javasolta, hogy az indiai kormány versenyeztesse meg a "munkát", külföldi  cégek között,  majd válasszon ki belőlük legalább 15-öt. Ezt követően egyezzen meg velük abban, hogy bizonyos százalékért cserébe azok elvállalják az indiaiak külföldön bújtatott illegális pénzeinek felkutatását és Indiába való visszajuttatását. Szerinte így mindenki jól jár, a kormány is és a "behajtók" is, a pénzek pedig visszakerülhetnek Indiába.

Fogalmam sincs, hogy én voltam-e az egyedüli a csoportban, akit sokkolt ez az ötlet - és az is igaz, hogy nem vagyok közgazdász -, de számtalan kérdés merült fel bennem.

Először is, ugyan milyen üzenetet küldene a befektetőknek az, amikor egy állam idáig jut, hogy nem bízva saját embereiben, ilyen méretű külföldi segítséget vesz igénybe? Értem én, hogy egy külső és független cég kevésbé korruptálható és azzal is tisztában vagyok, hogy ha jó sok céget bíznak meg, akkor talán csökken az esélye a korrupciónak is, hiszen az ügy eltusolásához szinte mindegyiket le kéne fizetni, de ez azért nagyon szomorú. Nagyon-nagyon szomorú. Abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy mit tesz az "országimázzsal" ha néhány magasrangú politikusról, bíróról és egyéb közszereplőről kiderül, ők is külföldön parkoltatják a pénzüket. A kérdés csak az, hogy ez vajon elég lesz-e a probléma hosszú távú orvoslására? Visszatartja-e majd ez az indiaiakat a korrupciótól és a pénzek külföldre menekítésétől, vagy majd olyan újabb kiskapuk (országok) után néznek mint Szingapúr? A banktitokról mint olyanról és Svájc helyzetéről pedig szerintem még órákat lehetne beszélgetni...

Kicsit azért csalódott vagyok, hogy nem volt több időnk kérdezni az előadótól. Biztos vagyok benne, hogy lett volna még miről beszélgetni. Viszont kárpótolt az incredible indiai  büfé. :) Nem tudom honnan hozták a vacsorát (punjabi samosa, dahl, vegetáriánus curry, rizs, paratha és kher azaz rizspuding), de isteni volt...