Whatever happened, happened

Things I hadn’t done before:

(in chronological order as I can possibly remember)

Exactly three weeks ago I fell out of love with traveling abroad. I am not quite sure what it was, but there was just something stopping me from enjoying it as much as I used to so I decided to swap the groovy international trips for the Hungarian hills with some friends of mine.

I didn’t have to fly through a 10-hour starry night as I had done before to get to another continent, but I took my lucky blanket (which was stolen from an Aerosvit flight in Moscow) to keep me safe and warm just in case I had to sleep barefoot out in the open at 280 meters altitude.

I bought a pair of cheap flip flops (with the intention of throwing them away after the journey) but I forgot to take my pajamas. I even left my toothbrush at home. The only thing I had with me was a nice birthday cake. Because friends are always friends even if they refuse to eat their birthday cake because of a crazy never-ending diet.

I made fire for the other girls because they had no idea how to do it (thanks to the summer I spent in a YMCA camp) mixed cocktails by myself and climbed over the front gate when the half of the group was so drunk that they forgot to let the other half inside.

I dared to join my friends and visited the cottage of an old scatterbrained professor - who was really really nice - and watched the sunset at the Danube bend from his huge balcony. I saw light being poured down over the dawning sky and realized that it was much more than the artificial ones from Photo Shop.

I became inspired by the view so I walked down 200 steps to get a bunch of lavender for myself and almost blacked out from the height when I tried to climb back up.

I saw people in a local pub who could talk about anything to anyone walked home on sidewalks whose stones were worn from all the feet that stood on them and I realized roads could be made anywhere.

I woke up early in the morning and I was longing for a hot shower but not only was there no hot water but there was no water at all. I put my dirty clothes back on and realized that I had two blisters and four bruises from my evening trek.

I went to the Museum of an old Sailorman by myself to find the magic wand that makes all your dreams come true and I decided to ask for something which could never happen.

I had my heart broken, but it was still worth it, as I discovered that I could bear pain and that I can always go a little bit further figured out that I would stop losing things once I learnt not to miss them anymore.

So please, don’t ask me "How was your last trip? Where are you traveling next time?". Because I am not going anywhere. But you… you’ve got to do it. Or do whatever has been on your mind for quite some time but you still haven’t done it yet. Don’t wait until you retire and have the money to live your dreams because you will have difficulty leaving your beloveds and walking miles on your own.

I am staying here. And I still want to get a henna tattoo but have no idea who to do it for. I desire to learn how to play my guitar. I want to go to Sri Lanka, and get married in Bali one day. I want to climb a huge mountain or at least a climbing wall. I am desperate to travel with my friends again and I should definitely forgive the ones who hurt me in the past.

I don’t know why I wrote this… I just wanted to write. Even if it was too late I had the urge to write and the feeling got hold of me. But by the time I got home from the hills, I had forgotten half of the things on my mind and honestly it doesn’t seem to be such a smart idea anymore.

The things I saw I cannot show to you. But the people I love were on my mind. I saw you with me and all my love was sent to each and everyone of you.

Read More

Főzzünk olaszul!

Két jó dolog van abban, ha vendéget vársz: van kinek örülni és főzni...

Fotós barátosném pedig mindenképpen nagyon jó társaság. Nem csupán lelkes néző, kiváló su-chef, elégedett vacsoravendég, mi több! a látottakat maga is megfőzi alkalom adtán. Őszintén mondom, ilyen vendéget kívánok mindenkinek! Az elmúlt időszakban rengeteg főzős blogot olvasunk Zitus barátnőmmel. Rajta aztán tényleg kitört az egészséges életmód és gasztroláz, én pedig boldogan hagyom megfertőzni magam. Ahogy telik az idő, jobbnál - jobb receptek és ötletek kerülnek elő, így gyakorlatilag egész nap megy a nyál csorgatás és az eszmecsere a drót postán, munka után pedig rohanok a Lehel téri piacra a hozzávalókért. Tegnap kitaláltuk, hogy követve a blogon olvasottakat sosem - soha többé nem veszünk bolti májkrémet, beazonosíthatatlan felvágottat és miegymást, hanem mi magunk fogjuk elkészíteni a pirítósra valót. Vettünk pár csatos üveget, és nekiláttunk a pástétom gyártásnak. Így készült el nálam a (házi!) májkrém, olaszos padlizsánkrém, paprika krém, fűszer vaj és pár nap múlva ehető a marinált sajtgolyó is...

Zitussal egyébként szimultánban főztünk, ő ruccolás pesto krémmel és szintén májkrémmel hódított otthon. Az összes receptet megtaláljátok itt: Főzzünk olaszul! (Utólag is ezer hála a blog írójának a finomságokért...)

Azért vacsorázni is kell valamit, így hát éhező vendégem grillezett bazsalikomos csirkemellett kapott spenóttal és mozzerellás paradicsom salátával. A desszert pedig nem lehetett más, mint a tiramisu... (van egy titkos receptem, becsület szavamra sírba viszem :))

A képekért klikk ide! Click here for the photos!

Read More

Dub-Dub-Dubai

Álmaid netovábbja: Jobbra!

Értelmezhetetlen jelzőtábla az Egyesült Arab Emirátusokban.

Salam aleykum mindenkinek! Sokat gondolkodtam ennek a bejegyzésnek a megírásán. Közel két hétnek a napról - napra való ismertetése elég hosszú lenne, ezért úgy gondoltam kihagyom a strandolós, bulizós, éttermezős részeket most és igyekszem kiemelni a legemlékezetesebb dolgokat.

Jussunk már el Dubaiba

2 nappal az indulásom előtt jött a telefon az utazási irodából, hogy törölték a járatom. Már nem lepődtem meg ezen sem. Amúgy sem mentek flottul a dolgok itthon (vízum ügyintézés, itthoni munka befejezése, fotós barátnőm rábírása hogy szedje már össze a portfólióját hogy magammal vihessem...), így amikor hívtak az utazási irodából hogy baj van, már meg sem lepődtem. Végül felajánlottak egy másik légitársaságot és bár jelentős késéssel, de még aznap Dubaiba érkeztem. Az első furcsa dolog a reptéren várt: karácsonykor csak úgy kígyóztak a sorok, órákat álltam azért hogy túlessem a retina, vízum, csomag vizsgálaton. Most pedig senki... Hmmmm...

Friday brunch - Peppercrab

Hogy mi is ez? Sokan unatkoznak péntekenként (ami itt szabadnap) Dubaiban, gondolom a kedvükért találták ki ezt a programot: 'relatív' olcsón, tehát magyar viszonylatban iszonyatosan drágán (kb. 300-500 Dirham közötti áron) hülyére eszed és iszod magad egy korai ebéd és délutáni szieszta keretében. Vannak olyan hotelek, amelyek nem csak azt engedik meg, hogy az éttermükben tölts el egy pár órát, hanem kimehetsz a szálloda kertjébe sétálni, de akár a medencénél és hűsölhetsz pár pohár Mojito kíséretében. Tonyval a megérkezésem utáni napon már ezzel kezdtünk így eshetett meg, hogy délután 4-re már totál fejre álltam. Na persze nem kell mindenkinek ezt a rossz példát követni, de őszintén ajánlom a Peppercrab éttermet, a kiszolgálás és az étel kitűnő volt.

Atlantis és a delfin öböl

The Leap of Fait - cápákkal

Mivel minden vágyam volt egy nagy delfin ölelés és a csúszda park, rászántunk egy napot és elmentünk Atlantis-ra. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia a horror árak ellenére is, nem beszélve arról, hogy a delfin öblös belépő természetesen a csúszda parkra is jó, tehát akár egy napot is el lehet itt tölteni. Fantasztikus volt! Egész nap a csúszdákhoz rohangáltam mint egy mérgezett egér és csak este vettem észre hogy tele vagyok horzsolásokkal és lila foltokkal... A legeslegjobb csúszda a 'Leap of Faith' volt. 27,5 méter hosszú, a kiindulási pont szabad ég alatt van. Mielőtt beülsz a csúszdába, javaslom, hogy ne nézz le: gyakorlatilag majdnem, hogy függőleges az egész pálya ezért olyan érzésed van mintha egyszerűen lezuhannál. Szóval egy ideig a "szabad ég" alatt siklasz, aztán bemegy a víz alá egy átlátszó zárt alagútba és ha éppen nem sikítoznál és kapkodnál levegő után látnád a cápákat is a lagúnában, mert ugye - már ha jól értettem - azok ott úszkálnak. A konkrét cápa nézegetésre ott volt a 'shark attack' (úszógumi + átlátszó alagút), de ez aznap le volt zárva. :) Vajon miért???

Juci és a delfin (a nevét elfelejtettem sajnos...)

Abu Dhabi Orsival

Mivel Orsi éppen munkát keresett és a fővárosba is elvitt néhány önéletrajzot, vele tartottam így alkalmunk nyílt ellátogatni az Emirates Palace-be, a kikötőbe és a Sheikh Zayedről elnevezett nagy mecsetbe. Abu Dhabi éppen nincsen messze, de gyenge idegzetűeknek az itteni vezetés nem ajánlott - Orsi egyfeszt a dudát nyomta és kalimpált, én pedig csak a nap végén jöttem rá, hogy sorozatos eltévedéseink oka nem volt más, minthogy nem fordítottam meg a térképet. :) De így is szuper volt. :) A főváros egyébként az Egyesült Arab Emirátusok leggazdagabb pontja, mégis sokkal inkább emberi léptékűbb volt Dubainál. Nem láttunk sok felhőkarcolót, de Orsi azt mondta, hogy az igazán gazdag emberek itt élnek a hatalmas rejtőzködő villáikban.

Az Emirates Palace gyönyörű volt... Egyszer azt olvastam, hogy eredetileg a kormánynak készült, konferencia központnak szánták. Most a világ egyik legdrágább hoteleként működik, mindenhol arany boltívek, Swaroski csillárok és márvány fogad. Érdekes, hogy pompa ide vagy oda, az egész egy végtelenül finom és rendezett hatást keltett. A fényképezés persze itt is elég gyatrán ment, nem tehetek róla, de ember legyen a talpán, akinek még mindig van kedve kattintgatni azok után hogy legalább 10 fotós barátot számlál meg maga körül.

Elmentünk a kikötőbe is - a térkép alapján szuper piacokat és sétányokat képzeltem oda-, de a hely kiábrándító és csúnya volt. Viszont legalább el tudtuk képzelni, hogy hol lesznek az új nevezetességek: a múzeum rajongók mind tudják, hogy Abu Dhabihoz közel a Saadiyat szigeten fogják megépíteni az új Guggenheim múzeumot és bizony épül az új Forma 1 pálya is. A 2009-es év az itteni versennyel fog végződni. Éjjen- éjjen- éjjen...

Utolsó állomásunk a Sheikh Zayed mecset volt. Ha az életben láttatok már nagyot... és szépet... Természetesen az volt kiírva, hogy nem lehet bemenni turistáknak, de addig ólálkodtunk ott, míg meg nem esett a biztonsági őrnek a szíve rajtunk. Gonosz nyelvek (vagyis Orsi :)) azt beszélik, hogy az őr részéről ez nem a jószándék volt, hanem a kíváncsiság, hogy vajon mit fogunk mi ott összeszerencsétlenkedni. Mindenesetre fulladoztunk a röhögéstől, amikor rájöttünk, hogy gyakorlatilag 10 darab legalább XXL-es méretű abaya (az a nagy teljesen takaró fekete női öltözék) között kell válogatnunk törpe létünkre. Miközben sétáltunk, sötétedni kezdett. Csodálatos volt a naplementét végignézni itt! Utoljára ilyen szépet Jordániában, a sivatag egy szikláján állva láttam, komolyan mondom meghatódtam. Itt sikerült elkészítenem az út - talán egyetlen jó - képét. Íme a remekmű :

Orsi és a mecset


Van-e válság Dubaiban? És legfőképpen: ne fogd meg a kezem, érted?!

Sokat beszélgettünk a válságról, most akkor van-e vagy nincs, szűnnek-e meg munkahelyek, állnak-e le beruházások és építkezések vagy sem? No és így tovább. Nem vagyok egy szakértő, nem élek vagy dolgozom ott, így hát eléggé visszás lenne, ha én alkotnék véleményt a dologról, de ha összehasonlítom azt hogy mit láttam decemberben és mit most, néhány dolog szembetűnik: találkoztam félbehagyott építkezésekkel, barátaim, ismerőseim keresnek munkát mert elvesztették állásukat (Tony viccesen meg is jegyezte, hogy ezentúl a saját maga kirúgatására fog játszani, mert a munkahelye 4 havi fizetését adja az időközben elbocsájtott emberkéknek, amiből itthon 2 évig lazán ellenénk...)

A tömegről pedig... Hát tény, hogy lényegesen kevesebb embert láttam a városban mint legutóbbi ittlétemkor. A TV arról számolt be, hogy több ezer elhagyatott autót találtak a reptéren, vélhetően egyszerűen csak ott hagyták őket a tulajdonosaik, majd leléptek az országból. Hogy miért? Ez nagyon egyszerű... Nem lehet csődöt jelenteni, mint Amerikában és nincs is végrehajtósdi, mint nálunk. Ha nem tudod kifizetni a tartozásaidat, akkor tényleg börtönbe kell menni. Namármost azok az emberek, akik elvesztették a munkájukat és így fizetésképtelenné váltak (a borsos lakásbérleti díjak és autók részletre történő kifizetéséhez bizony banki kölcsön kell) talán nem láttak más megoldást... Számomra a legmegrettentőbb az volt, amikor Orsi elmesélte nekem, hogy mit hallott egy iskolai tanártól: több ezer gyerek tűnt el az iskolákból egyik napról a másikra merthogy papa, mama elveszítette az állását és gyorsan döntöttek: így a család tovább állt. Én a gyerekeket sajnálom a legjobban, hogy fogja mindezt vajon fel egy 8 éves?

Aztán persze megjelentek a cikkek, az újabb viselkedési normák megmondva hogy mit szabad és mit nem. Itt van néhány link hozzá, én nem is kommentálom mert nem tudom mi igaz és mi nem:

Dubai issues list of prohibited public behavior
The dark side of Dubai

Hát ezek a nagy hírek Dub-dub-Dubaiból... Júniusban folyt.köv. :)

Read More

Egyesült Arab Emirátusok - UAE

Naplemente Abu Dhabiban. Hát nem szép?

Read More

Lawyers vs Housewives

The housewife :)

I would be lying if I said I felt motivated to do any work last week. There were 2 procurements I had been running, - both of them are very tough- 20 files sitting on my desk waiting to be completed and so many things I was supposed to take care of before I left for Dubai. (Not to mention that I still didn’t get my visa to Oman  so our long - weekend idea seemed to be cracked up -) I have really had enough of work and I have never felt so strongly about this before.

After a hard day at work, Adel - my friend, who is also a lawyer - and I decided to catch up at a pub and drink away our sorrows. After discussing how to deal with the latest modification of the Hungarian Act on public procurement (very inspiring...) we had a couple of drinks and then a couple more drinks, and then we decided the world would be a better place if:

1. More women stayed at home to bring up kids, instead of going to work and get stressed.
2. If they can’t stay at home, because bringing up kids does not satisfy them mentally, they should only take part-time job offers so as to have some free time left for housework and kids.
3. We should quit working as lawyers and start our own business by opening an ice cream shop/restaurant/pub/grocery/laundry.

I got home early that night but could not fall asleep. I felt bad because of these thoughts. And this time the feeling lingered for a while.

A couple of years ago we decided to go to the law school because we believed in something. Fighting for people you like, providing pro-bono legal assistance for the ones who are down, in fact, just winning a legal trial is a pretty good feeling. We wanted to do this, even if it was really hard to get our “qualifying” degree, but we knew that this was the price to be paid when we chose to become lawyers.

How can we become more useful parts of this society? By winning legal trials, selling ice creams or bringing up kids (of course nice, brave and intelligent ones:) and doing housework? I had put this question to myself several times and still didn’t know the answer... I think somehow I felt sorry for myself and wanted to swap my life for another one.

But a couple of days later, I felt much better and it might have had something to do with the fact that I won a trial, finished my procurements and bought some really nice clothes, including a pair of new shoes. (If diamonds are the girl’s best friend then clothes and shoes must be our buddies:)

Neither Adel nor I resigned from our jobs - however it could be a really gutsy move - but agreed about taking it easy: working less, (and stop feeling guilty if we leave work on time) thinking positively (avoid angry people) and doing activities and hobbies which relax us. So yesterday - as a first step to create our new lives - we went back to the pub, but this time we didn’t determine anything, we just listened to the music and had fun...

Read More

Me and my blog

Traveling means different things to people I know: love, business, happiness, karma, addiction, a tour or just a hobby… But somehow we all get convinced at the end to remove the fancy shoes, the tight belts and jewelry in order to get through the security gate at the airport.

Why do I travel? I adore it. I adore the planning, the independence, the miracle of being able to wake up on one side of the world and lay my head down on the other...all in the same day. It is still a great pleasure for me to meet people from all over the world or just find my lost friends from the past, while I am traveling around this planet…

Am I looking for something? Well, there is nothing specific, but whatever it is, I haven’t found it yet. That is why I happily change from suits to jeans and put my serious face off every single time I travel somewhere. Although this means that I am regarded as the black sheep at work. I don’t know how it’s possible, but I always happen to be the first person to take a holiday, and then I mysteriously run out of days off by early May. That means having to pretend I have a sore throat, or that I’m suffering from a terrible headache, so I can take sick leave. (Actually, I am never sick. When everybody is laid low I am still bouncing and find out crazy ideas to entertain them.)

So in early May I usually hit a point where I start having 'good days' and 'bad days' where I go from being delighted with my life in Hungary, to booking air tickets online for my next journey (on good days) to not being motivated at public procurements (on bad days) or having fights with people who don’t want to sign contracts (on really bad days!!!!).

Am I addicted to travelling? Maybe. Am I the only one? Probably not. I have given up on finding the answer, so maybe it will come more easily. I’ve surrendered to the possibility.

My blog, Juci útja (Juci’s journey) is about what I observe hear and experience in my every day life (when I dream about traveling) and during my journeys (when I actually do it). Anyway, I believe that this is all going to turn out fine in the end and hope that you will enjoy reading my blog - in spite of the fact that my English is not outstanding - as much as I love writing it.

All the best,

Juci

***

Kérdésed van, kommentálni szeretnél vagy csak beköszönni? Emailben megtalálsz.

Do you have a question or just want to say hello? I would love to hear from you!

Email: juciutja@gmail.com

Facebook: Juci's journey

Twitter: @jucisjourney

Read More