Álmaid netovábbja: Jobbra!
Értelmezhetetlen jelzőtábla az Egyesült Arab Emirátusokban.
Salam aleykum mindenkinek! Sokat gondolkodtam ennek a bejegyzésnek a megírásán. Közel két hétnek a napról - napra való ismertetése elég hosszú lenne, ezért úgy gondoltam kihagyom a strandolós, bulizós, éttermezős részeket most és igyekszem kiemelni a legemlékezetesebb dolgokat.
Jussunk már el Dubaiba
2 nappal az indulásom előtt jött a telefon az utazási irodából, hogy törölték a járatom. Már nem lepődtem meg ezen sem. Amúgy sem mentek flottul a dolgok itthon (vízum ügyintézés, itthoni munka befejezése, fotós barátnőm rábírása hogy szedje már össze a portfólióját hogy magammal vihessem...), így amikor hívtak az utazási irodából hogy baj van, már meg sem lepődtem. Végül felajánlottak egy másik légitársaságot és bár jelentős késéssel, de még aznap Dubaiba érkeztem. Az első furcsa dolog a reptéren várt: karácsonykor csak úgy kígyóztak a sorok, órákat álltam azért hogy túlessem a retina, vízum, csomag vizsgálaton. Most pedig senki... Hmmmm...
Friday brunch - Peppercrab
Hogy mi is ez? Sokan unatkoznak péntekenként (ami itt szabadnap) Dubaiban, gondolom a kedvükért találták ki ezt a programot: 'relatív' olcsón, tehát magyar viszonylatban iszonyatosan drágán (kb. 300-500 Dirham közötti áron) hülyére eszed és iszod magad egy korai ebéd és délutáni szieszta keretében. Vannak olyan hotelek, amelyek nem csak azt engedik meg, hogy az éttermükben tölts el egy pár órát, hanem kimehetsz a szálloda kertjébe sétálni, de akár a medencénél és hűsölhetsz pár pohár Mojito kíséretében. Tonyval a megérkezésem utáni napon már ezzel kezdtünk így eshetett meg, hogy délután 4-re már totál fejre álltam. Na persze nem kell mindenkinek ezt a rossz példát követni, de őszintén ajánlom a Peppercrab éttermet, a kiszolgálás és az étel kitűnő volt.
Atlantis és a delfin öböl
The Leap of Fait - cápákkal
Mivel minden vágyam volt egy nagy delfin ölelés és a csúszda park, rászántunk egy napot és elmentünk Atlantis-ra. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia a horror árak ellenére is, nem beszélve arról, hogy a delfin öblös belépő természetesen a csúszda parkra is jó, tehát akár egy napot is el lehet itt tölteni. Fantasztikus volt! Egész nap a csúszdákhoz rohangáltam mint egy mérgezett egér és csak este vettem észre hogy tele vagyok horzsolásokkal és lila foltokkal... A legeslegjobb csúszda a 'Leap of Faith' volt. 27,5 méter hosszú, a kiindulási pont szabad ég alatt van. Mielőtt beülsz a csúszdába, javaslom, hogy ne nézz le: gyakorlatilag majdnem, hogy függőleges az egész pálya ezért olyan érzésed van mintha egyszerűen lezuhannál. Szóval egy ideig a "szabad ég" alatt siklasz, aztán bemegy a víz alá egy átlátszó zárt alagútba és ha éppen nem sikítoznál és kapkodnál levegő után látnád a cápákat is a lagúnában, mert ugye - már ha jól értettem - azok ott úszkálnak. A konkrét cápa nézegetésre ott volt a 'shark attack' (úszógumi + átlátszó alagút), de ez aznap le volt zárva. :) Vajon miért???
Juci és a delfin (a nevét elfelejtettem sajnos...)
Abu Dhabi Orsival
Mivel Orsi éppen munkát keresett és a fővárosba is elvitt néhány önéletrajzot, vele tartottam így alkalmunk nyílt ellátogatni az Emirates Palace-be, a kikötőbe és a Sheikh Zayedről elnevezett nagy mecsetbe. Abu Dhabi éppen nincsen messze, de gyenge idegzetűeknek az itteni vezetés nem ajánlott - Orsi egyfeszt a dudát nyomta és kalimpált, én pedig csak a nap végén jöttem rá, hogy sorozatos eltévedéseink oka nem volt más, minthogy nem fordítottam meg a térképet. :) De így is szuper volt. :) A főváros egyébként az Egyesült Arab Emirátusok leggazdagabb pontja, mégis sokkal inkább emberi léptékűbb volt Dubainál. Nem láttunk sok felhőkarcolót, de Orsi azt mondta, hogy az igazán gazdag emberek itt élnek a hatalmas rejtőzködő villáikban.
Az Emirates Palace gyönyörű volt... Egyszer azt olvastam, hogy eredetileg a kormánynak készült, konferencia központnak szánták. Most a világ egyik legdrágább hoteleként működik, mindenhol arany boltívek, Swaroski csillárok és márvány fogad. Érdekes, hogy pompa ide vagy oda, az egész egy végtelenül finom és rendezett hatást keltett. A fényképezés persze itt is elég gyatrán ment, nem tehetek róla, de ember legyen a talpán, akinek még mindig van kedve kattintgatni azok után hogy legalább 10 fotós barátot számlál meg maga körül.
Elmentünk a kikötőbe is - a térkép alapján szuper piacokat és sétányokat képzeltem oda-, de a hely kiábrándító és csúnya volt. Viszont legalább el tudtuk képzelni, hogy hol lesznek az új nevezetességek: a múzeum rajongók mind tudják, hogy Abu Dhabihoz közel a Saadiyat szigeten fogják megépíteni az új Guggenheim múzeumot és bizony épül az új Forma 1 pálya is. A 2009-es év az itteni versennyel fog végződni. Éjjen- éjjen- éjjen...
Elmentünk a kikötőbe is - a térkép alapján szuper piacokat és sétányokat képzeltem oda-, de a hely kiábrándító és csúnya volt. Viszont legalább el tudtuk képzelni, hogy hol lesznek az új nevezetességek: a múzeum rajongók mind tudják, hogy Abu Dhabihoz közel a Saadiyat szigeten fogják megépíteni az új Guggenheim múzeumot és bizony épül az új Forma 1 pálya is. A 2009-es év az itteni versennyel fog végződni. Éjjen- éjjen- éjjen...
Utolsó állomásunk a Sheikh Zayed mecset volt. Ha az életben láttatok már nagyot... és szépet... Természetesen az volt kiírva, hogy nem lehet bemenni turistáknak, de addig ólálkodtunk ott, míg meg nem esett a biztonsági őrnek a szíve rajtunk. Gonosz nyelvek (vagyis Orsi :)) azt beszélik, hogy az őr részéről ez nem a jószándék volt, hanem a kíváncsiság, hogy vajon mit fogunk mi ott összeszerencsétlenkedni. Mindenesetre fulladoztunk a röhögéstől, amikor rájöttünk, hogy gyakorlatilag 10 darab legalább XXL-es méretű abaya (az a nagy teljesen takaró fekete női öltözék) között kell válogatnunk törpe létünkre. Miközben sétáltunk, sötétedni kezdett. Csodálatos volt a naplementét végignézni itt! Utoljára ilyen szépet Jordániában, a sivatag egy szikláján állva láttam, komolyan mondom meghatódtam. Itt sikerült elkészítenem az út - talán egyetlen jó - képét. Íme a remekmű :
Orsi és a mecset
Van-e válság Dubaiban? És legfőképpen: ne fogd meg a kezem, érted?!
Van-e válság Dubaiban? És legfőképpen: ne fogd meg a kezem, érted?!
Sokat beszélgettünk a válságról, most akkor van-e vagy nincs, szűnnek-e meg munkahelyek, állnak-e le beruházások és építkezések vagy sem? No és így tovább. Nem vagyok egy szakértő, nem élek vagy dolgozom ott, így hát eléggé visszás lenne, ha én alkotnék véleményt a dologról, de ha összehasonlítom azt hogy mit láttam decemberben és mit most, néhány dolog szembetűnik: találkoztam félbehagyott építkezésekkel, barátaim, ismerőseim keresnek munkát mert elvesztették állásukat (Tony viccesen meg is jegyezte, hogy ezentúl a saját maga kirúgatására fog játszani, mert a munkahelye 4 havi fizetését adja az időközben elbocsájtott emberkéknek, amiből itthon 2 évig lazán ellenénk...)
A tömegről pedig... Hát tény, hogy lényegesen kevesebb embert láttam a városban mint legutóbbi ittlétemkor. A TV arról számolt be, hogy több ezer elhagyatott autót találtak a reptéren, vélhetően egyszerűen csak ott hagyták őket a tulajdonosaik, majd leléptek az országból. Hogy miért? Ez nagyon egyszerű... Nem lehet csődöt jelenteni, mint Amerikában és nincs is végrehajtósdi, mint nálunk. Ha nem tudod kifizetni a tartozásaidat, akkor tényleg börtönbe kell menni. Namármost azok az emberek, akik elvesztették a munkájukat és így fizetésképtelenné váltak (a borsos lakásbérleti díjak és autók részletre történő kifizetéséhez bizony banki kölcsön kell) talán nem láttak más megoldást... Számomra a legmegrettentőbb az volt, amikor Orsi elmesélte nekem, hogy mit hallott egy iskolai tanártól: több ezer gyerek tűnt el az iskolákból egyik napról a másikra merthogy papa, mama elveszítette az állását és gyorsan döntöttek: így a család tovább állt. Én a gyerekeket sajnálom a legjobban, hogy fogja mindezt vajon fel egy 8 éves?
Aztán persze megjelentek a cikkek, az újabb viselkedési normák megmondva hogy mit szabad és mit nem. Itt van néhány link hozzá, én nem is kommentálom mert nem tudom mi igaz és mi nem:
Hát ezek a nagy hírek Dub-dub-Dubaiból... Júniusban folyt.köv. :)
