Két jó dolog van abban, ha vendéget vársz: van kinek örülni és főzni...
Fotós barátosném pedig mindenképpen nagyon jó társaság. Nem csupán lelkes néző, kiváló su-chef, elégedett vacsoravendég, mi több! a látottakat maga is megfőzi alkalom adtán. Őszintén mondom, ilyen vendéget kívánok mindenkinek! Az elmúlt időszakban rengeteg főzős blogot olvasunk Zitus barátnőmmel. Rajta aztán tényleg kitört az egészséges életmód és gasztroláz, én pedig boldogan hagyom megfertőzni magam. Ahogy telik az idő, jobbnál - jobb receptek és ötletek kerülnek elő, így gyakorlatilag egész nap megy a nyál csorgatás és az eszmecsere a drót postán, munka után pedig rohanok a Lehel téri piacra a hozzávalókért. Tegnap kitaláltuk, hogy követve a blogon olvasottakat sosem - soha többé nem veszünk bolti májkrémet, beazonosíthatatlan felvágottat és miegymást, hanem mi magunk fogjuk elkészíteni a pirítósra valót. Vettünk pár csatos üveget, és nekiláttunk a pástétom gyártásnak. Így készült el nálam a (házi!) májkrém, olaszos padlizsánkrém, paprika krém, fűszer vaj és pár nap múlva ehető a marinált sajtgolyó is...
Zitussal egyébként szimultánban főztünk, ő ruccolás pesto krémmel és szintén májkrémmel hódított otthon. Az összes receptet megtaláljátok itt: Főzzünk olaszul! (Utólag is ezer hála a blog írójának a finomságokért...)
Azért vacsorázni is kell valamit, így hát éhező vendégem grillezett bazsalikomos csirkemellett kapott spenóttal és mozzerellás paradicsom salátával. A desszert pedig nem lehetett más, mint a tiramisu... (van egy titkos receptem, becsület szavamra sírba viszem :))
Azért vacsorázni is kell valamit, így hát éhező vendégem grillezett bazsalikomos csirkemellett kapott spenóttal és mozzerellás paradicsom salátával. A desszert pedig nem lehetett más, mint a tiramisu... (van egy titkos receptem, becsület szavamra sírba viszem :))
