Minden út Goába vezet

Naplemente...

Korai öröm

Szerda éjjel úgy tértünk nyugovóra, hogy még nem érkezett meg a szabóságtól az aznap berendelt szövetkabát. Abban maradtunk, hogy amint készen vannak, telefonál a tulaj és odahozza a szállásunkhoz az árut, mivel mi másnap hajnalban indulunk. :) Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha valami csempész filmben lennék. Azonban telefon nem jött, Peter pedig totál szomorú volt és meg is jegyezte, hogy úgy néz ki az indiaiak mégiscsak megbízhatatlanok. Én pedig nem is tudtam mit mondhatnék neki. Nahát nagy volt a meglepetés reggel 1/2 6-kor, amikor kiléptünk a haveli kapuján: ott várt ránk az ürge egy robogóval, ugyanabban a ruhában, amit előző nap viselt. Mondta, hogy  egész éjjel nem aludtak, már csak percek kérdése, hogy kész legyen a szabó a kabáttal, menjünk oda érte személyesen. Na ettől a mondattól és az ábrázatától már nem csempésznek, hanem árva indiai kisgyerekeket kizsákmányoló gonosz boszorkánynak éreztem magam. Hát akkor taxiba be, irány a szabóság. 20 perc múlva érkeztünk meg Udaipur külvárosába, leparkolt a taxi, mert innen már csak motorral lehet tovább menni,  emberem robogóra fel, és elment  a tulajjal. Na, gondoltam most láttam őt utoljára, legközelebb már csak a váltságdíjat követelő telefon jön! Borzasztó volt a következő 20 perc, már kitekeredett a nyakam a sok hátratekintgetéstől,  és a taxis is ideges volt, a gépünk egy óra múlva indult volna Bombay-be. Aztán feltűntek a fiúk, kézfogás, örömködés, jó üzlet volt? Igen! Jöjjön máskor is, itt a névjegyem! Igen! Viszlát, Igen! Taxiba be! Igen! Elkésünk! Igen! Újabb 20 perc telt el mire megérkeztünk a reptérre, meg is nyugodtunk, nevetgéltünk, nyújtottam a kinyomtatott repjegyeinket a biztonsági őrnek, amikor következett a sokk.

A SOKK

- But madam, there is a problem - mondta a biztonsági őr. - Sorry, but your tickets are only valid for the 8th July and today is the 9th!!!!

- Mi vaannnn???!!! Engem az ájulás kerülgetett.

Peter erőlködött, hogy semmi baj, biztos rosszul lett kinyomtatva a jegy, az őr pedig balra küldött minket, a légitársaság pultjához. 35 perc volt hátra a járat indulásáig. És akkor jött a felismerés. Már a belföldi jegyeket rég megvettük, amikor úgy döntöttünk, hogy egy nappal tovább maradunk Rajastan-ban és csak három napot fogunk Goán tölteni... De nem módosítottuk a foglalást. Súlyos, bődületes, hatalmas, megbocsájthatatlan hiba! Annyiszor utaztunk már, de ilyen még nem fordult elő egyikünkkel sem. Körülbelül hatszor néztük át az útitervet, a foglalásokat, konkrét ütemtervet készítettem az útra, és senki de senki nem vette észre!

30 perc volt az indulásig. Szerencsénkre a pultnál két fiatal segítőkész Jet Airways dolgozó szánt meg minket, indult a keresgélés, vajon van-e még két hely a gépen? Szerencsénk volt. Közben három másik dühös utas állt mögöttünk, akik teljesen jogosan szerették volna intézni a saját dolgukat, mi  pedig feltartottuk őket. Gyorsan fizettünk, papírral átrohantunk a biztonsági őrökön, majd megint vissza a pultjukhoz, ezúttal már a terminálon belül. Megkaptuk a jegyeinket, sok szerencsét kívántak nekünk és a jegy hátuljára ráírták az ügyfélszolgálat nevét,  ha meg voltunk velük elégedve, írjunk egy emailt. Búcsúzóul közölték, hogy visszafizetik a fel nem használt jegyünk felét, csak még Indiából kezdjük el intézni. Mosolyra görbült a szám, vannak még rendes emberek! Ezek után rohantunk a géphez aminek az indulásáig már csak 10 perc volt hátra, de végül csak sikerült elérnünk és elrepülnünk Bombay-be. Itt újabb jegyeket vettünk Goára, ami nem volt nehéz, hiszen Indiában szerintem legalább hat fapados légitársaság üzemel, délután háromra pedig meg is érkeztünk a tervezettek szerint.

Toto, I have a feeling we are not in Kansas anymore... :)

Őszinte leszek. Én beértem volna egy olyan közép kategóriás hely egyikével, amiben az egész út során voltunk, de a jobbik felem azt mondta, hogy jó lenne ha az utolsó három napot királyi pompában és lakomákkal töltenénk el.  "Hiúság, asszony a neved" - szokta mondogatni egy munkatársam, Éva - erre gondolva engedtem hát a nyomásnak! :) Hozzáteszem, ebben az is segített, hogy az egész indiai költségvetésünk mintegy 30%-kal lett kisebb a tervezettnél tekintettel a közelgő monszun szezonra, ami köztudottan elriasztja a turistákat és mérsékli az amúgy felvert árakat. A Kempinski Leela Palace Hotelben foglaltunk le egy monszun csomagot (2 éjszaka, 3 nap, teljes koszt-kvártéj)... hát mennyei volt! Nagyon jókat ettünk-ittunk az itt én végre mindkét reggel elmentem futni (jééééé), napoztunk (kissé le is égtünk), esőt pedig csak éjjelente láttunk. Halkan megjegyzem, ez bizony irtózatos szerencse. Az Indiában töltött két és fél hét alatt akárhányszor néztem meg az időjárás jelentést, Goán mindig szakadt az eső. Három napos ottlétünk során pedig egyszerűen mintha csak a kedvünkért hagyta volna abba. Többen kérdezték, mivel töltöttük itt az időt, béreltünk-e motort, megcsodáltuk-e a portugálok által hátrahagyott építészet maradványait. Most mondhatnám, hogy igen, persze, és milyen frankó volt... de őszinte leszek. Két hét durva indiai hátizsákos menet után eszünkbe sem jutott kibújni a saját orchidea farmmal és botanikus kerttel rendelkező, falunyi méretet öltő komplexumból. No és hát ha így is lett volna, sajnos akkor sem találtunk volna semmit sem nyitva. A monszun idején a házakat az ott lakók erős műanyag ponyvával takarják be, így védve meg azokat a hihetetlen mennyiségben lezúduló esőtől, aztán bezárnak mindent és csendesen várnak hogy kiderüljön az ég.  Mindezek ellenére azt gondolom, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy sikerült ennyire csodálatos időt kifognunk és egy ilyen szuper nyaralást eltöltenünk.

A  visszaút

A nagy láblógatás után vasárnap este az  utolsó járattal repültünk vissza Delhibe (ezúttal sikerült a megfelelő napon kifáradnunk a reptérre), másnap reggel hajnalban indult  a gépünk Moszkván keresztül Budapestre. A reptértől nem messze eső vendégházban foglaltam szobát, illetve rendeltünk még utasfelvételt. Nem tudom, hogy a foci VB döntője volt-e az oka, de a sofőr nemes egyszerűséggel elfelejtett kijönni értünk, egy órát vártunk rá és kétszer telefonáltunk. Alap esetben  még 3/4 12-kor sem nem nagyon izgattuk volna magunkat, azonban a spanyol-holland döntő  helyi idő szerint éjfélkor kezdődött.  Egyébként pár perc alatt megérkeztünk a szállásunkra, de ott ismét arcul csapott minket a nagy büdös indiai valóság (a légkondi nem működött a szobában, irdatlan meleg volt, az ablakokat pedig valamilyen anyaggal bevonták függöny gyanánt, mindent betakart az évszázados kosz). Javaslom, senki ne szálljon meg ebben a hotelban, hiába olcsó! Az internet egyébként sajnos nem bővelkedik  hátizsákos turistákat kecsegtető ajánlatokban, de ettől függetlenül a reptér környéke tele volt hotelekkel, szerintem elég lenne csak egy taxit fogni és nekiindulni a dolognak (majd legközelebb így is teszünk). Hétfő reggel elindultunk Moszkván keresztül Budapestre, majd szépen rendben meg is érkeztünk. A csomagjaink pedig Moszkvában maradtak. Még körülbelül egy napig. :)

Ezúttal üres volt a háló...

Ebben a hotelben mindenki garantáltan romantikus hangulatba kerül

Mondom én :)

Kiráyi lakosztályunk

Szerencsétlen ürgét megtalálták az árusok és eltökélten követték

Read More

Juci útja a Goldenblogon :)

Kedves Mindenki!
A jó hír az, hogy a Juci útja bekerült a Goldenblog 50-es listájába, "Helyi érték" kategóriában. Hálásan köszönöm  nektek! A jelölést és persze azt, hogy olvastok, bárhogy is alakuljon a blog élete a jövőben. :) Mindenkinek szép napot és jó blogolást kívánok! A kategória győztesének pedig előre is gratulálok! Juci

Read More

Udaipur, India velencéje víz nélkül

Hihetetlen színkavalkád

Délután kocsit rendeltünk a fogadóhoz, aki elvitt minket az Ajmer-i vasút állomásra. Jött velünk a fogadó egyik embere is, de 5 perc után megállította a kocsit és mondta hogy nagy baj van. 'Mi a frász megint?' - gondoltam. Hát a probléma az volt, hogy mi légkondis kocsit kértünk és a légkondi alig ment, szóval ha gondoljuk akkor visszamegyünk és hoznak nekünk egy új kocsit. Mondtuk, hogy rá se rántsanak, 16 km-ért nyilván meg tudunk tenni lehúzott ablakkal. A sztori végéhez hozzátartozik, hogy amikor megérkeztünk a vasútállomásra a hapek elővette a pénztárcáját és vissza akarta adnia a különbözetet! Annyira meglepődtünk ezen a gesztuson (Indiában sajnos ilyenféle korrektséget eddig nem nagyon láttunk), hogy mondtuk neki, tartsák meg és tegyék a fogadó borravalós kasszájába a többi pénz mellé. Még egyszer a hely neve és akkor már tényleg hülyére reklámoztam őket: Seventh Heaven Inn. Egyébként Ajmerben, a vasút állomáson  szenvedtük el az eddigi leghosszabb kunyerálást: egy 10 éves forma kissrác - mértem az időt - másfél órán keresztül kérte tőlünk a chapati-ra valót, amikor  az eddigi legfárasztóbb vonatutunkra vállalkoztunk: 6 órás zötykölődésnek láttunk neki jéggé fagyva a 15 C-ra hűtött kocsiban. A vagonban összeismerkedtünk egy csomó  hozzánk hasonló turistával: egy brit - új zélandi, egy szlovák majd egy  izraeli párossítással, és végül de nem utolsó sorban Tony-val, a spanyol  patikus sráccal, de róla később még mesélek. Teljesen kibírható volt egyébként ez a 6 óra, kivéve a kínzó éhséget. Merthogy ez alakalommal nem jött sem szendvics árus, sem csájvala:), sem senki. Én már kezdtem ideges lenni az éhségtől, de a fiúk megoldották a dolgot: nemes egyszerűséggel leszálltak a vonatról egy állomáson ahol 10 percet álltunk és vettek mindenféle ennivalót. Ezt be kellene vezetni itthon is! :) Nyami!!!!

Udaipurba elég későn, 10 órakor érkeztünk. A spanyol sráccal együtt fogtunk magunknak egy riksa taxit és elrepültünk a hotelbe, ami szintén egy haveli volt, azok közül is az eddigi legrosszabb, de becsületére legyen mondva, még a klotyóból is kilátás nyílt a tóra (ami üres :)). A fürdőkáddal  gondolom nagyon stílusosak akartak lenni, ezért azt a padlóba süllyesztették kb.100 éve. Úgy persze, hogy mint mindenen, ezen is rajta maradt a fólia bogarakkal együtt, nah... szóval nem is részletezem! A lényeg persze, hogy volt TV a szobánkban (Hollandia vs. nem tudom melyik ország meccs) és a haveli nagyon hangulatos tetőteraszán  ennivalót is kaptunk kilátással a (még mindig üres) tóra, így ott eltöltöttünk pár órát. Iszogatás közben megbeszéltük, hogy másnap hármasban elmegyünk egy indiai táncestre. Én szerettem volna részt venni egy indiai főzőtanfolyamon is, ezért megkértem a tulajt, hogy meséljen már egy picit a dologról, ki és mikor tartja,  vajon jó-e? Erre természetesen elmondta, hogy a testvére tartja és verrrrrryyyy gooooooddd quality. Hát mondtam jól van, megbeszélem a pénzügyminiszteremmel. Mikor visszatértem az asztalhoz, a pénzügyminiszter elkezdett röhögni, és azt a jótanácsot adta, hogy ha legközelebb érdeklődöm egy szolgáltatás minőségéről, akkor ne eldöntendő kérdést tegyek fel, mert a válasz arra csakis igen lehet, lévén, hogy nem fogja azt mondani az ürge nekem: ne, ne menjek főzni, béna az egész. Wah... Igaza volt, hiába is, marketinges. :)

Naív, főzni vágyó lányok: 0 - Okos marketinges fiúk: 1

Udaipur palota, Picchola tó, Jagdish templom, a maharadzsa autó gyűjteménye

Napunkat az Udaipur-i palotánál kezdtük, ugyanolyan érdekes és jó kiállítás volt, mint a Jaipur-i, habár nekem úgy tűnt nem tartották annyira rendben (tatarozás, takarítás, stb.), mint a rózsaszín városban fellelhető társát.  Kicsit talán unatkoztam is, ennek ékes bizonyítéka a sok-sok kép. Innen mentünk tovább a Jagdish templomhoz, ahol éppen valami ünnepség folyt, tele volt nőkkel a hely.  A templom egyébként Udaipur legnagyobb temploma, 1651-ben épült a Visnu előtti tisztelgés jeléül.  Mivel úgy gondoltuk, gorombaság lenne megzavarni őket éneklés közben, kint ácsorogtunk, én pedig szorgosan kattintgattam. A templom után teljesen véletlenül összetalálkoztunk a spanyol sráccal, mondanom sem kell mennyire megörültek a fiúk egymásnak és egyből arról ment a diskurzus, hogy akkor vasárnap este holland-spanyol döntő és ez micsoda szerencse. (megjegyzem, ez Szerdán történt. Vasárnap este egy  vesztes döntő után Peter már nem érezte akkora szerencsének a dolgot, sőt....) A templom után taxiba szálltunk és elindultunk a Maharadzsa  privát autó gyűjteményéhez.  Hát ez oltári volt, mindenkinek meg kell néznie. Habár engem nem kötnek le nagyon az autók, de ez a hely tényleg profi. Tudni illik a helyi maharadzsa szenvedélyesen gyűjti a járgányokat, legyen az régi vagy új, de azokat  nemcsak saját maga és sofőrjeik vezetik, hanem kölcsön is adja mondjuk Erzsébet királynénak, vagy éppen a James Bond Octopussy rendezőinek egy körre. :) Ottjártunkkor egyébként mi voltunk az egyetlen érdeklődők, nem tudom hogy az off season vagy a vicces tárlatvezető (egyben biztonsági őr) kiléte volt-e ennek az oka. A pali egyébként egy tünemény volt, nem tudott semmit angolul kivéve az autók műszaki jellemzőit, de azt olyan magabiztossággal sorolta fel tételesen, hogy be kellett tojni! Imádtuk!

A kiállítás után elindultunk vissza a városközpont felé, de ezúttal gyalog mert odafelé úton láttunk a riksából ezeregy ígéretesnek tűnő kőfaragót és képkeretezőt. Történt ugyanis, hogy a fejünkbe vettünk, nem hagyjuk el Indiát romantikus lámpa nélkül. Ne nevessen ki senki, ezt a tárgyat nagyon nehéz pontosan leírnom, de remélem, hogy lesz, akinek ismerős a dolog. Tehát képzeljetek el egy tetszőleges méretű képkeretet, amiben van egy  márványlapra festett kép és abban apró kis faragott lyukak. A kép keret hátul nem zárt és azt általában egy falba süllyesztett lámpa elé rakják, így amikor az esti romantikus félhomályban felkapcsolod a lámpát, a fény átszűrődik a márványlapon és a kép teljes díszvilágításban pompázik. Higyjétek el, nem giccses (kivéve, ha bengáli tigrisest választasz). Szóval ilyen képeket keresvén tértünk be az egyik boltba és nagy szerencsénkre találtunk is két  gyönyörű darabot (a belvároshoz viszonyítva féláron!), az eladó pedig totál kellemes meglepetésként megajándékozott még minket még néhány dologgal. Szóval aki Udaipurban jár,  annak azt tanácsolom, hogy  tanúsítson önmérsékletet a belvárosban sétálva és keressen kintebbi, olcsóbb helyeket, mert bizony megéri.

 Hirtelen jött szabászat

Teljesen feldobott állapotban tértünk vissza a központba, hogy megebédeljünk. Udaipurban az az egyik legjobb dolog, hogy szinte bárhonnan, bármilyen szögből rá lehet látni a Lake Pichola-ra és a Lake Palace-re, amely jelenleg luxusszállóként üzemel, és külön kishajó szállítja utasait. Tényleg totál romantikus ez a város, sokan jönnek ide nászútra, mi több az indiaiak is állandóan lakodalmakat ülnek, ennek mondjuk több ízben is tanúi lehettünk a közel két és fél hét során.
Ebéd előtt elsuhantunk még egy szabóság előtt, mondtam Peternek, hogy csakúgy kíváncsiságból ugorjunk már be.  (Ő nagyon szeretett volna ingeket varratni magának a Lonely Planet ajánlása szerint Pushkarban, de ott egy valamire való szabót nem találtunk.) Hát másfél óra és két palack ásványvíz után ugrottunk ki a boltból, este 8-ra pedig kész volt a kedvenc ingének pontos mása további két színben, másnap reggel 6-ra pedig olyan szövetkabátot rittyentettek neki, hogy leesett az állam!

    A táncest

Egy késői ebéd után visszatértünk szálláshelyünkre, majd pár óra múltán tovább indultunk a spanyol sráccal hármasban a haveli múzeumban megrendezett táncelőadásra. Igyekeztem sok képet készíteni itt is, de sajnos nem voltak túl jók a fényviszonyok... A táncest után elbattyogtunk szálláshelyünkre, megvacsoráztunk a kellemesen hűvös tetőteraszon,  fizettünk a még mindig (és örökké, álladóan, folyton folyvást, rendületlenül) mosolygó fogadósnál, majd nyugovóra tértünk. Összességében nagyon sajnáltuk, hogy csak ennyi időt tölthettünk Udaipurban a későn érkező vonatunk miatt, de engem vígasztaltak a lelki szemeim előtt lebegő kókuszdiók és Goa... és a kókuszdiók és Goa...és a kókuszdiók és Goa...:)

Még többet Indiáról:

Delhiben az élet

Delhi - ami hátramaradt :)

A Keoladeo Nemzeti Park

Fatehpur Sikri és Agra

Jaipur a lehető legfrankóbb hely
Phuskar, a zarándokhely

Udaipur egyik palotája

Üres postagalamb ketrecek

Egyszóval minden van és eladó

A Jagdis templom előtt

Kicsit unta a kiállítást

Koldusok mindenhol

Udaipur-i naplemente - na jó, végül is romantikus

A helyi maharadzsa a nagy autókat kedveli

Gyűlésezik a női egylet a Jagdish templom előtt

Read More

Szolgálati közlemény

Úton a segítség

Közhírré tétetik, hogy ma reggelre virradóra eddig jól bevált blog templat-em  eddig tisztázatlan okokból kifolyólag elromlott, így most átmenetileg egy újjal kell beérni. Igyekszem majd dolgozni az ügyön, addig is tessék élvezni az új indiai bejegyzést és nem megijedni a színes linkek hiánya láttán.

Ott vannak azok, csak feketén virítanak a szürke szövegben. Mi több, ha közelebb viszed az egered, máris narancs színűvé válnak (ezen is dolgozom...). A beszámolókból  már csak Goa van hátra, aztán összesítünk. :))))) Ha addig is valakinek lenne némi építő kritikája, szívesen veszem...

Read More