Pushkar, a zarándokhely ~ Juci útja

Megérkezett a monszun Pushkarba

Agra óta tudtuk, hogy hétfőn sztrájkolni fognak az indiaiak a magas benzin árak miatt, és ez eléggé megnehezítheti majd utazásunkat ebbe az apró városkába, de nem voltunk hajlandóak változtatni a tervünkön. Reggel nagy szerencsénkre tudtunk még helyjegyet foglalni a Jaipur-i vonat állomáson Ajmerbe, ahova röpke 4 órás út után érkeztünk meg. A terv az volt, hogy az Udaipurba szükséges jegyek megvásárlása után majd itt fogunk egy motoros riksát, vagy bármit és így tesszük meg az utolsó 16 km-t, de ez nem ment olyan könnyen. Nem meglepő, hogy a leleményes indiaiak mindenből hasznot próbálnak húzni, többek között a sztrájkból is. Így történhetett meg, hogy konkurencia hiányában a 250 Rúpiáért is drága utat mindenki a duplájáért akarta megtenni velük, és közben kárörvendve nevettek rajtunk, hogy hiába megyünk a buszállomásra a buszok ma nem járnak. Nem nagyon izgattam magam, - ha Indiában megtanultam valamit hát az az, hogy valahogy mindig lesz és nem aggódunk -. Tíz perc ücsörgés után odajött hozzánk egy nagydarab indiai pali és mondta, hogy pakoljunk, itt az Ambassadorja, majd ő elvisz minket Pushkarba 300 Rúpiárt.

Ahogy kanyarogtunk az úton fel a hegyek közé, azon gondolkodtam épp, hogy azt hiszem mostmár értem, hogy Brahma, az indiai mitológia szerint a világ teremtője miért pont itt dobta lótusz virágát a földre, hogy abból kiemelkedjen a Pushkari tó és az azt körülvevő parányi, hindu zarándokhely. Ahova mellesleg Ghandi hamvait szórták. A környék varázslatos volt, a szent tavat pedig az azt körülvevő, összesen 52 ghat, azaz lépcsősor segítségével lehet megközelíteni. Mindegyik lépcsősornak más neve van, és természetesen mágikus ereje. Az ezekben megfürdő hívőknek szinte minden baja hamar orvoslásra találhat, legyen az bármiféle betegség, terméketlenség vagy bűn, a tó közepén pedig a kívánságok vize található, ahol maga Visnu jelent meg egyszer. Ezen adottságainak, no és a minden év novemberében megrendezésre kerülő teve fesztiválnak és vásárnak köszönhetően tehát nem csak a filmsikerre vágyó bollywood-i színészek, hanem a hippik és a teve üzérek körében is népszerű e hely annak ellenére, hogy a hús, tojás, az alkohol fogyasztás és még ki tudja mi, szigrúan tilos.

A hetedik menyország és a monszun

Miután elfoglaltuk hetedik mennyországnak és beillő szállásunkat, hamar megebédeltünk a haveli éttermében és lepihentünk egy kicsit, hogy a nagy meleg elmúltával induljunk el felfedezni a helyet. Egy óra hintaágyas szunyókálás után Peter keltett, hogy jöjjek gyorsan, megérkezett a monszun és látnom kell mi folyik a házak tetején. Ilyen esőt rég láttam, komolyan mondom. És ilyen boldog gyerekeket sem! Mindenki a házak tetejére szökött és örömtáncot járt, ott bringáztak és sikítoztak a töpörtyűk. Hirtelen eszembe jutott Magyarország, és az utóbbi pár esős hónap, meg az irodánk. Napi 8 órán keresztül hallgattuk ahogy kopog az eső és veri az ablakokat és ahelyett hogy kirohantunk volna örömködni a kiskosztümben az esőben, mindenki csak berzenkedett és azt mormogta: Jaj istenem, istenem...

A bráhmin áldása - jobb, ha túlesel rajta!

Körülbelül három órát esett az eső és ennek meg a csatornák hiányának köszönhetően mindenhol térdig állt a víz. Hirtelen Velencében érezhettük magunkat. Először elindultunk gyalog, de hamar rájöttünk, hogy ennek nincs sok értelme, ki tudja mi úszik a vízben a tehén trágyán kívül (5 perc múlva láttam egy döglött egeret) és biciklis riksára szálltunk. Elvitt minket a tóig, ahol nem volt mese, muszáj volt átesnünk egy bráhmin vezette szertartáson. Adomány fejében megszentelt rózsaszirmokat kellett szórni a tóba, rizzsel és valami piros porral elkevert piros pötty volt a homlokunkon színben hozzá illő karkötővel és kókuszdióval. Nem értettem sajnos sokat, csak mormoltam amit kellett (jé, hát nem is olyan nehéz ez a hindi) és valahogy átszellemülni sem tudtam tekintve, hogy a tó majdnem hogy üres volt, és a látványt mindenféle tómeder mélyítési munkálatok zavarták meg. De ezen is túlestünk és adakoztunk egyet - szeretném azt hinni hogy nem a helyi maffiózóknak -. Este az egyik pincér szerzett nekünk kártyát és megpróbálkoztam újra a póker szabályok megtanulásával. Nyilván az én hozzá nem értésemen múlik a dolog, de nem vagyok oda érte, főleg kettesben játszani nem volt nagy kaland. Igaz a blöffölés csuda jól ment, haha, ezen nem lepődünk ugye meg.

Good bye Pushkar

Másnap egy kiadós reggeli után meglátogattuk a Brahma templomot, szerencsénkre a víz nagy része már eltűnt. Mivel a templomba tilos volt bármit is bevinni, képeket készíteni nem tudtam. Viszont annál inkább adta magát a téma a többi templomban és az utcákon. Az egész utazás során itt ment a legjobban ez a fotózás dolog, teljesen belejöttem. Az ebédet és a délutáni sziesztánkat követően (már a harmadik könyvnek álltunk neki mindketten) elindultunk bazározni, sikerült jó áron vennünk némi szép ajándékot az otthon maradtaknak, majd mielőtt nyugovóra tértünk elintéztünk mindent, ami a másnap délutáni indulásunkhoz kellett. Összességében nagyon élveztük Pushkart, imádtuk a havelit, amiben laktunk, olyan volt mint egy picinyke oázis a sivatagban. A konyhájukban pedig a legfinomabb thali-kat ettük. Az utolsó este ki is hívattuk a szakácsot, aki kicsit megszeppenve kérdezte hogy mi a baj? Megköszöntük neki a frenetikus ételeket és búcsúzóul egész jó kis borravalót hagytunk az egész csapatnak. A város is szép és jó volt, de két nap bőven elegendőnek bizonyult, lévén egy csendes szerény helyről van szó, kivéve a novemberi teve vásárt. Azt még szívesen megnéznénk egyszer.

Még többet Indiáról:
Delhiben az élet
Delhi - ami hátramaradt :)
A Keoladeo Nemzeti Park
Fatehpur Sikri és Agra
Jaipur a lehető legfrankóbb hely