Fatehpur Sikri és Agra

Egyszerűen imádnak pózolni

Viszonylag korán, fél 10 környékén érkeztünk Fatehpur Sikribe. A helyről annyit kell tudni,  hogy talán ez a hely volt a  széles értelemben vett "környék" legrövidebb életű fővárosa, pontosan 14 évig szolgált a mogul birodalom székhelyeként. Történt ugyanis, hogy Akbar mogul uralkodó (a Delhiből már ismert Humayun fia) szépen megépíttette magának a palotát,  majd  nem sokkal később rájöttek, hogy ja, hát elegendő  víz az itt nincs. Így aztán szépen mindenki arrébb költözött, az épület együttes pedig lakatlanul ott maradt. Kevesen tudják, de Akbar igencsak kedvelte a nőket, legkedvesebb feleségeinek (hindu, muszlim, keresztény) pedig külön pavilont építtetett a palotán belül (micsoda gesztus!).

Hogy a hely elhagyottsága, vagy a monszun szezon közeledte miatt vagy sem, de lerázhatatlanul tapadtak ránk a mindenféle, magukat diáknak és a mecsetben önkéntes dolgozónak és miegymásnak kiadó idegenvezető jelöltek. Lehetetlennek tűnt megszabadulni tőlük, és olyan szöveget nyomtak, hogy azt hittem elalélok. A legviccesebb egy 8 éves forma kisfiú volt (állítom, a gyerekek küldik legjobban az angolt), aki mindenhova követett minket ezzel a szöveggel: "Ma'm look at me. Look my face, you don't forget, okay? You come back and buy something, promise?", "You come back and give me your ticket, promise?". Nem volt nehéz rájönni, a jegyeket nemes egyszerűséggel az üzérek újra eladják, nemegyszer összejátszva magával a jegyárussal. Ha nem a saját szememmel láttam volna, komolyan mondom el sem hiszem.

A Fatehpur Sikri-s kaland után totál jó időben érkeztünk Agrába, a taxis nem sokkal a Taj Mahal keleti kapujának kordonja előtt tett ki minket, kocsival ugyanis ide nem lehet bejönni, és az innen következő pár száz métert gyalog kellett megtennünk "biztonságtechnikai" okokból. A biztonság alatt itt egyébként - csak úgy mint a Delhi-i metróban - a homokzsákokat kell érteni, a homokzsákok között pedig néhány katona, aki alszik a gépfegyverrel és néha odabólogat feléd. Indiában egyébként az volt az általános benyomásom, hogy bárki (gyerek, idős, riksa-taxis, bolti eladó) bárhol (pulton, utcán, WC várakozó részében, biciklin) és bármikor (reggel,délben, este) képes elaludni.

A szállás, hát spártai... egyetlen előnye a plafonig csempézett, garázsra emlékeztető lyuknak az volt, hogy a Taj Mahal bejárata valóban 5 percre volt tőlünk, a kertje egészen rendezettnek tűnt és olcsó volt. Minden bizonnyal ilyen megfontolásból választotta magának a helyet a többi hátizsákos turista is, ami azért valamelyest megnyugtató volt. Kíváncsiságból elmentünk megnézni még két másik helyet, az egyik szálloda ablakából valóban Taj-ra lehetett látni, de a fürdőszobája gusztustalan volt, a másik kerti "luxus" sátras megoldást ajánló szomszédos egységre pedig ráfért volna egy kiadós fertőtlenítés.  Így hát maradtunk a szerényebb, ámde tisztábbnak tűnő Hotel Sheela Agra Inn-ben, kárpótlásul pedig az Oberoi Villas szomszédságában lévő hotel teraszán vacsoráztunk ingyenes Taj Mahal-os kilátással, ahol a fejünkre szakadt a ventillátor (épp felálltunk az asztaltól, amikor leszakadt!)... Ezek után nem csoda, hogy betiltottam a ventillátor használatát az 5 méteres körzetünkben. :) Visszatérve a Taj Mahalra és a szomszédságára, legyen elég annyi, hogy tényleg csodálatos, bámulatos, lenyűgöző és megéri ide ellátogatni a borsos belépő árak ellenére is.

Másnap későn keltünk és reggeliztünk, a helyi patika pult felkeresése után  az agrai erőd felé vettük az irányt, ahol az egész délutánt sikerült eltöltenünk. Maga az erőd egyébként hatalmas, órákig tartott bejárni. Idegenvezetőnk pedig egy iskolás csoportot vezető tanár volt, aki mindent részletesen elmesélt a gyerekeknek és persze nekünk. :)

Késő délután a kertben üldögéltünk, először jöttek a majmok, majd a kígyó, így tovább álltunk. Este a hotel büféjében megnéztük a brazil-holland meccset egy brazil! srác (fogorvos, hivatását egy éve feladta, azóta járja a világot)  és négy másik francia  (diákok) társaságában. Megmondom őszintén nem vagyok nagy foci drukker, sőt! de ahogy Peter izgult a sajátjaiért, hát az teljesen meghozta a kedvem.  A meccs vége és néhány sör után a két srác kezet fogott és a brazil srác még ellátott minket egy "jótanáccsal", hogy legyünk nagyon óvatosak másnap hajnalban, amikor megyünk ki a vasútállomásra, mert minden tele van éhes kóbor kutyákkal, akik könnyen megtámadhatnak. Mondanom sem kell, aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Mindenhonnan kutya ugatást ás vonyítást hallottunk, és lelki szemeink előtt véres szemű indiai, kiéhezett vadkutyák várták, hogy másnap reggel fél ötkor a Jaipurba tartó vonathoz induljunk!

Még többet Indiáról:
Delhiben az élet
Delhi - ami hátramaradt :)
A Keoladeo Nemzeti Park

Fatehpur Sikri

Tizedjére sem jó

A Taj Mahal szomszédságában lévő mecset :)
  

Romantikus naplemente

Agra erőd