 |
| Holland sirály: ismertető jele a bátorság |
Múlt héten vendégek érkeztek hozzám. :) Már csütörtökön béreltünk nekik is bringát és azzal jártuk körbe a várost. Átszelve az Erasmus hidat elvittem őket a New York Hotelhez, innen indult a híres-neves Holland-Amerika hajójárat. A hely érdekessége az, hogy 1993-ban újították fel és nyerte el a mai formáját, de mindezt úgy, hogy meghagyták régi stílusában, ami mondanom sem kell lenyűgöző... Itt megittunk egy finom kávét (ami semmivel sem volt drágább, mintha azt a városban lévő papír poharas Coffeeshop Company-ban vettük volna). Visszafelé megmutattam nekik a Fotó Múzeumot, ahova titokban a fotó kurzusra járok, majd betértünk az egyetemre, hogy lássák hol szoktak óráim lenni, hol dolgozom, milyen a könyvtár. Mindkettőjüknek nagyon tetszett. Mikor már körbejártunk mindent, beültünk az egyetemi sörözőbe, ez az egyik épület aljában van, sokszor rendeznek zenei esteket és természetesen mindig friss és olcsó a csapolt sör. A napot Kralingen-ben akartuk zárni egy finom tapas vacsorával. Annak ellenére, hogy csütörtök volt, tele volt a Lokantas, majdnem egy órát kellett várnunk az asztalra, de megérte mert a kaja mennyei volt és kaptunk ingyen kóstolót is. Nem beszélve a ház boráról! Ilyen jó bort még sosem ittam. A kiadós vacsink után persze jött a fekete leves, ellopták a bringámat, szóval a hazafelé utat az egyik bicikli hátsó ülésén tettem meg. Na ez a rész nem volt olyan vicces, no meg az sem amikor az utcánk felét lezárták a rendőrök, valamit 'felderítettek' állítólag... Jó nagyott kellett kerülni.
Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot. Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely konkrétan dugig volt! Vacsora után tettünk egy levezető sétát haza, másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.
Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot. Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely konkrétan dugig volt! Vacsora után tettünk egy levezető sétát haza, másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.
Visszafelé 3 óra magasságában indultunk, a kis magyar küldöttség egyenesen az Eindhoven-i reptérre, én pedig haza, tanulni. :(
