Megérkeztem...

A költözés 

Szóval a helyzet az, hogy elköltöztem. :) Szeptembertől Rotterdamban tanulok egy évig, nemzetközi jog és EU jog specifikáción,  a munkahelyemen pedig elengedtek  egy év fizetés nélküli szabadságra. Az utolsó hetem elég zűrösre sikerült, hiszen az utolsó pillanatig dolgoztunk egy projekten, esténként pedig nem volt időm pakolni, mert  valaki  mindig búcsúztatott. (Éljen a rozé fröccs és a sok-sok ajándék.)

A lelki nyugalmamon a hétvégi két esküvő sem segített! Nem tudom, ki hány esküvőn vett részt ebben az évben, mi eddig négynél tartunk úgy, hogy egyre nem tudtunk elmenni, és októberben is következik  még egy, amire majd hazamegyek. Aki ennél nagyobb számot dönget (és nem esküvő fotós), az kérem jelentkezzen és meghívom egy koktélra/sörre/fröccsre.

Ezek után még hulla fáradtan nekiálltam takarítani a lakást vasárnap este (jelzem, nem vagyok megelégedve az eredménnyel), hajnali háromkor feküdtem le, majd mondanom sem kell ugye hogy sikerült lekésnem a hétfő reggeli járatot. Na és mi ebből a tanulság? Hamarabb kell elkezdeni pakolni, és kocsival kell kiköltözni az új helyre. Egyebekben lehetetlenség egy 30 kg -os bőröndbe bepréselni az egész eddigi életed.

A járatlekéséssel egyébként irtó szerencsém volt, mert találtam nyomban új jegyet normális áron, de azért az ezzel járó stresszt kihagytam volna... A gépem Eindhovenbe érkezett. Itt vettem egy buszjegyet a helyi vasútállomásig (3.20 euró), ahol pedig vonatra szálltam.(16.50 euró). Elrontani egyébként nem lehet a dolgot, talán annyi csak a megjegyezni való, hogy, akinek nincs holland bankkártyája, az nem tud az állomás elején található automatából jegyet menni, tovább kell menni egyenesen az info ponthoz. A legegyszerűbb módszer egyébként az utazásra az OV chipkaart, de erről bővebben majd később írok. 

A vonat természetesen baromira tele volt, nem lehetett leülni, ezért nem ajánlatos olyan nagy bőrönddel utazni, mint én,  mert az csak  csúszkál jobbra-balra és csak imádkozni lehet,  nehogy egy gyerek lábára csússzon. Körülbelül másfél óra múlva érkeztem Rotterdam központi vasútállomására, ahol Orsi várt a lakáskulcsokkal. Megittunk egy teát, majd segített eljutni a 4-es villamosig, ami elvileg egészen a szállásomig volt hivatott repíteni.  (Orsi a munkatársam testvére és nagyon sokat segített az ideköltözésemben, amiért azt hiszem még nagyon sokkal lógok neki. :)) A vilin megint szembesültem az OV kártya okozta hiánnyal, de szerencsére van a  kalauz, akitől tudsz egy, illetve két óráig érvényes jegyet venni horror áron... Sajnos voltam olyan balga, hogy hamarabb leszálltam, mert hallgattam egy lányra, aki  rossz irányba igazított. Na ekkor már totál elegem volt a cipekedésből, hulla voltam és szakadt rólam a víz, ezért bementem az első irodába, amit az utcán találtam és segítséget kértem taxi ügyben. Nem tudom, kinek mi a benyomása a hollandokról, szerintem oktathatnák a korrektséget. Egyből kerestek nekem egy taxi számot a neten, hellyel és vízzel kínáltak, no meg jókat nevettek rajtam, hogy egy ilyen pici ember, hogy tud elcipelni egy ekkora bőröndött. (A kézipoggyászom és a bőrönd összsúlya közelítette a 40 kg-ot.) A taxi 10 perc alatt hazavitt, (nem is kért sokat) én pedig elhatároztam, hogy ha meglesz a bringám visszatérek ebbe az irodába egy csokor virággal köszönetképp. :)

Szép új kas 

Az igazi tortúra itt kezdődött, a következő 3 hónapra szolgáló otthonom egy tipikus holland ház, meredek, hosszú lépcsősor (összesen 65 lépcsőt számoltam meg) vezet fel a második emeleten kezdődő otthonba. A lakáson belül is van még egy emelet, de szerencsére a földszinten lakom. Az én szobám a legnagyobb és totál jól be van rendezve. A portalanításon és a bepakoláson kívül pedig nem is kellett semmit csinálnom, mert mindent rendben hagytak nekem itt.  Este az egyik lakótársammal is találkoztam, a másik csak később jött. Mindketten orvostanhallgatók és a szakmai gyakorlatukat csinálják, így nagyon elfoglaltak és keveset fogjuk látni egymást. Ami nem csoda, hiszen a lakás baromi nagy, eltelhetnének napok is úgy, hogy nem futunk össze...

No, hát  így sikerült megérkeznem Rotterdamba, reméljük a döcögős kezdést síma, zökkenőmentes élet fogja kiváltani...