Potenciális munkavállaló

A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba 

Az utóbbi napok a tanulással és izgulással teltek. Tanulok, mert  az első vizsgáink (szám szerint négy)  két hét múlva lesznek. Izgulok, mert nem tudom menni fog-e? Mennie kell! Igaz?!

A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni.  Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku. 

Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy  jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és  na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy  hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre. 

Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek. 

Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát.  Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj!  A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd  jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni  őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt  bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....

Read More

Maasluis!

Tegnap holland látogatóim akadtak, hoztak egy hatalmas csokor rózsaszín rózsát, majd magukkal vittek egy kis kirándulásra, Maasluis-ba.  Elég szép idő volt (félve írom le, mert ha ilyet mondok, tíz perc múlva garantáltan esik) és a várost is nagyon szépnek találtam gátakkal és zsilipekkel együtt:)  Ma reggel jöttem csak rá, hogy a helynek van egy magyar  testvér városa, Hatvan! Na milyen kicsi a világ? Sajnos nem sikerültek valami jól a képek, nem tudom mi van velem, dolgozom az ügyön!

Nagy a forgalom a Maas folyón, innen csak 10 km a tenger

Nelleke, hahaha

Nagyon cuki volt, sajnos nem fogott semmit (papája közben a kocsiban ült és várta)

Nincs két egyforma ház

Read More

Dare me!

A dare me első számú áldozata, Holiday

Elutazásom előtt Edi és Szandra  beugrottak  hozzám pakolni (értsd: evés és még több evés, majd ezt követően némi sírás), majd megleptek egy búcsú könyvvel (Murakami Haruki: Kafka a parton) és egy dobozzal, amiben cetlikre írt feladatok vannak. Elvileg minden héten húznom kell egyet és teljesíteni az adott feladatot. Tegnap kivettem hármat, hogy bepótoljam csúfos lemaradásom.

Kezdjük a legkönnyebbel, íme dare #1:

"Ma próbálj meg elengedett kézzel biciklizni. De csak óvatosan! Ha sikerül, számolj be róla, ha nem, az sem baj. Csak nehogy eless!"

Jelentem, megpróbáltam a dolgot és a városi könyvtár előtti egyenes szakaszon körülbelül 3 másodpercig sikerült kormányzás nélkül süvítenem. Sajnos a bátorságom csak eddig tartott, de majd megkérdezem a fiúkat hogy lehetne  hatásosan gyakorolni. Mindenekelőtt viszont szerzek egy pumpát. Totál lapos a kerekem és így egyre nehezebb tekerni...

Read More

Temporary home/átmeneti otthon

Többen kérdeztétek, hogy milyen helyen lakom? A válasz az, hogy szééééép helyen! :) Na de komolyra véve. Rotterdam óvárosi részében, Delfshaven-ben. Itt nagyon sok régi épület van, amit nem bombáztak le a II. világháborúban, így errefelé sétálva tényleg romantikusan érezheti magát az ember. De azért nagyon elkószálni nem kell! Tőlem 2 km-re már a gettó vár...

Rotterdamban egyébként a bérleti díjak irdatlan drágák. A Stadswonen, az egyetem ingatlanközvetítő maffiája (én csak így emlegetem) heroin árakon ajánlgatja a szobákat, ezért a pénzért otthon már budai luxus vár panorámával. Vannak évfolyamtársaim, akik 600-700 Eurot fizetnek egy fele akkora szobáért, mint ahol én lakom, ami ráadásul elég bénán van berendezve. A kaució pedig kötelező és nem lehet lelakni. Ezért, aki teheti, annak azt ajánlom, hogy kezdjen neki időben a lakás/szoba keresésnek, megéri. Én már júniusban nekiláttam a dolognak, sikerrel is jártam: 380 Euroért bérlem a szobámat, amit a Kamernet-en találtam. Van még egy rakat honlap egyébként, de szerintem ez a legjobb és legolcsóbb.

No és mi van az árban? 

- két hihetetlen jófej holland lakótárs akikkel Hétfőnként együtt főzünk,

- egy hatalmas lakás, közös konyhával, nappalival fürdőszobával és WC-vel,

- minden rezsi költség internettel és UPC-vel,

- Tiger, a házi kedvenc.

Az én szobám a legnagyobb, viszont a lakótársaimnak a hálószobájukon kívül van egy-egy tanuló szobájuk is. A lakásnak 2 hátránya van, de ezek számomra elenyészőek:

1. nem tudok beregisztrálni ide mint lakos, mert a lány, akié eredetileg a szoba,  megtartotta bejelentett lakcímeként;

2. 6,5 km-re van innen az egyetem (a Google maps mondja...) bringával széliránytól függően 25-30 perc kényelmes tempóban, a buli körzet kb. 4 km. Tehát éjjel nem működik a sétáljuk haza ittas-bódult állapotban megoldás, de ugye erre vannak a kedves egyetemista szomszédok, akár együtt is lehet tolni a biciklit. :)

No és íme néhány kép a környezetemről... habár a szobás képeket nem én csináltam! A háló részről készültek nagyon bénák, inkább majd lefotózom én...

Alattunk az olasz pizzéria, hétfőn és kedden csak 5 Euro a pizza...

Romantikus kanális tőlem egy saroknyira

Nappali - azóta már saját DVD lejátszós tévém is van! Mindig is ilyenre vágytam!

Tanuló sarok

Read More

Rendkívüli jókedvben

Komolyan mondom, már a sorok leírása is boldoggá tesz! Múlt héten csak nyomokban esett az eső, többször még a Nap is kisütött (igen, ez itt nagy szám) és szerdán átestünk a Moot Court, azaz szimulált tárgyalás  házi megmérettetésén az egyetemen. Heti adag stressz letudva! Peter csütörtök este jött és köszönhetően a jó időnek mindenre volt időnk: vásárolni, kicsit kirándulni, szocializálódni és Tiger-t sétálni vinni.

Ez a kikötözős opció nem igazán tetszett neki, de Zizz kedvéért muszáj volt!

Tiger bizony kisebb mint egy cica és vélhetően ekkora is marad!

Mindezekről persze ígérem, hogy később részletesen beszámolok, - no és a lehetséges munkatalálásról és a csere diák opcióról is -, de most legyen elég ennyi, muszáj készülnöm az órákra. Ma nemzetközi jogon egyébként a nemzetközi jogi felelősség természetéről és a formáiról lesz szó és biztos vagyok benne, hogy a professzor elő fog venni a múlt heti vörös iszap balesettel. (Egyébként tegnap este igyekeztem elolvasni legalább 5 különböző nemzetközi hírforrást, meg kell mondjam, megdöbbentőek a hírek közti eltérések...)

Read More

No és tudod-e hol van Magyarország?

A mai napon történteket csupán azért írom le, hogy tanuljunk és okoljunk. Ha pedig elfelejtettük volna, mutassunk egy kis tiszteletet más nemzetek iránt. Legyenek ők bárhol is.

Európa jog óra (még egyszer ismétlem: Európa jog) után épp a szendvicseinket fogyasztottuk az ebédlőben. Eleve kicsit feszült volt  a légkör, mert az egyik csoporttársunkra vártunk már körülbelül 30 perce, akinek nem akaródzott megérkezni. Hívtuk telefonon, hogy hol van, mire kiderült a könyvtárban ül és csinál valamit, mivel nem talált minket az ebédlőben. Nem tudom ti hogy vagytok vele, szerintem azért egy telefont meg lehetett volna ereszteni, dehát van az úgy, hogy nem jön össze... 

Szóval átpillantok az asztal felett és látom, hogy a holland csoporttársam egy képes magazint lapozgat, majd egyszer csak dráma hercegnőt megszégyenítő módon felkiált: "Ó... nézd csak Judit, milyen szép! El akarok menni ide!" 

Ránézek a képre, mélykék tenger, pici szigetecske rajta kis kápolnával. Hvar szigetére emlékeztet, egyszer voltam itt. Kérdem tőle: "Szép hely nagyon, hol van?". A fotók mellett található szövegre pillant, keresi-kutatja a sorok között a választ, majd  jó hangosan így szól: "Hát Judit, ez Budapest.". (A szövegben volt egy utalás arra, hogy Budapestről van közvetlen járat az Adriára, nyilvánvalóan nem figyelt olvasáskor.)

Nahát azt hittem, leesem a székről. Mintha valami irdatlan magyarság tudat öntötte volna el a szívem, komolyan mondom.Vettem egy mély lélegzetet, és  nyugodt hangon mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de az bizony nem lehet Budapest, hiszen Budapest annak az országnak a fővárosa, ahonnan én jöttem, Magyarországnak. Ennek az országnak márpediglen nincs tengerpartja, Fiume is elég régen volt már.
Megkérdeztem tőle, hogy el tudná-e helyezni Magyarországot egy Európa térképen? A válasz erre az volt, hogy persze, Magyarország Bulgária mellett van. És azon már fel sem szisszentem, hogy századjára is rosszul mondta angolul kishazám nevét!!!!

Csalódott tekintetemre rávágta, hogy ő utoljára nyolcadik osztályban tanult földrajzot.  Le voltam döbbenve. Ő pedig kikérte magának, hogy miért is kellene neki ezt tudnia. Egy bachelor-t megszerzett, jó eszű, 22 éves fiatal holland lány, aki mellesleg Európa  és nemzetközi jogot tanul nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal? Egyébként meg mi az, hogy csak általánosban tanultak földrajzot? Ez komoly? A világot körbehajózó hollandok? A Holland Kelet-indiai Társaság féle hollandok?

Nem akarok nagyon személyeskedni, beszélhettünk volna itt Romániáról, Lengyelországról, vagy akár  melyik EU-s és nem EU-s tagállamról. Alapvető tény, hogy egy nemzetközi képzésre járunk. A csoportunkban a mexikói diáktól kezdve az olaszon át a franciáig és a namíbiaig szinte minden nemzet képviselteti magát. Mind tudunk egymásról, beszélgetünk, összetartunk. Mind okkal jöttünk ide. Tanulni. És ha már itt vagyunk, legyen már bennünk annyi önszorgalom, hogy rápislantunk egyet a google maps-re és megnézzük, hogy is néz ki kicsinke Földünk. Ha nem tudjuk? Kérdezzünk. Ha nem kérdezünk, akkor pedig talán hallgassunk.

Puffogva tekertem Holiday-t haza. Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Holnap megkérdezem tőle, érdekli-e kishazám, mert ha igen, szívesen mesélek neki róla. Nem erőszak a disznótor, nem akarom rátukmálni magunkat, de néhány szép kép és egy kis Pick szalámi biztosan jó benyomást  keltene benne. Azt akarom, hogy erre emlékezzen és ne valami egészen másra.

Read More

Egy hónapja itt...

Bizony-bizony, már egy hónapja itt vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem szeptember minden napját a csontjaimban... Szépíthetném itt a dolgot, de bizony voltak iszonyú rossz napok. Magam sem tudom hogy miért (talán öregednék, vagy mi a túró, de szerintem csak a szeszélyes, esős, biciklidről lefújós időjárás teszi), de  többször is elkapott a honvágy és a pityergés. Hiányoztak a barátaim, a munkatársaim, a lakás, ahol az elmúlt két évet töltöttem Budapesten, a legjobban pedig a hatalmas kert, ahol minden reggel a kávémat ittam. Sokat gondoltam Csilli testvérem dorgálására, Samu kutyánkra, aztán Anyukámra, ahogy ontja magából mi történt az unokáival és ki fogja megnyerni a választásokat.  Apukám levelein  pedig rendszeresen könnyekig hatódtam (utoljára akkor írt nekem ilyen szépeket amikor 6000 km-re voltam).

Reggel felkeltem, készültem az órákra. Biciklire fel, irány az iskola, ezt követően kis szocializálódás, seprés haza. Kínomban végignéztem a Gossip Girl összes évadát (a ruhákon kívül semmi értelmes nincs benne, erre a cselekedetemre pedig nyilván nem leszek büszke) és volt egy nap, amikor egy egész  csomag stroopwafel-t benyomtam.  Lányok, csak ti tudjátok megérteni, hogy ehhez a micsoda lelki mélypont kell. A többiek persze mind mentek bulizni (erről az egyetem buliszervize nagyban gondoskodik, neked csak élvezni kell, de tényleg), de engem vagy a lelkiismeret furdalás evett, vagy felelősségteljesen a bankszámlámra pillantottam, amire még mindig nem érkezett meg a várva várt bónusz.

Aztán történt három pozitív dolog. Vagyis négy.

1. Reza Azlan vendég előadása az iszlámról

Az egyik dolog, amit becsülök  ebben az egyetemben, hogy  itt sosem unatkozik az ember. Mindig van valamilyen konferencia, vendég előadás, szeminárium, amin  részt vehetsz és információt, tapasztalatot gyűjthetsz. A terrorizmus témája engem mindig is borzasztóan érdekelt, így nem volt kérdés hogy elmegyek a témában rendezett előadásra. Mondanom sem kell ugye, hogy a terem tömve volt. 

Rezla Aslan egy iráni-amerikai újságíró, aki úgy tud beszélni az iszlámról, a vallást övező mítoszokról, a félreértésekről, a cselszövésekről és iszlám ellenes összeesküvésekről, hogy minden szavát falod és azt kívánod hogy bárcsak sosem hagyná abba. Én is így tettem.

2. Vacsora az alattunk lévő pizzériában

Szerda este hívott Marie, újdonsült szomszédom, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nem sok kedvem volt, fáradt is voltam és épp sajnálni készültem magam, de aztán arra gondoltam hogy ideje erőt vennem magamon és cselekedni. Kicsíptem magam egy kicsit, ettől máris jobb lett a kedvem, Marie-val pedig tök jót beszélgettünk. A pizza nem volt olyan jó, mint a Vapiano-ban, de a mártogatós és a fűszervaj, amit a friss ciabattával hoztak, megért egy misét. Marie 23 éves és valami olyasmi master-t csinál, amit talán egészségügy menedzsmentnek fordítanánk? Ismerem pár csoporttársát, elmondanám mind nagyon rendesek (szerintem szerényebbek is mint némelyik csoporttársam) és ötször annyian vannak mint mi. Irtózatosan okos lány. Németországban tanult, aztán fél évet volt csere diák Hollandiában (beszél hollandul is), lediplomázott, gyakornokoskodott fél évet Brüsszelben és most itt van. Ja, profi szörfös, minden nyarát Franciaországban tölti az unokatestéreinél és azt mondja, jobban beszél franciául, mint angolul. A lány folyékony angolul... akcentusa nulla! Ha vége az első vizsgaidőszaknak veszek tőle néhány órát. Juhéjjjjj....

3. Én itt lakni hivatalosan 

A holland bürökrácia megérne 13 bejegyzést. Komolyan. Szóval a lényeg, hogy a jövőbeli munkakeresésemhez be kell regisztrálnom egy cím alatt (bérleti szerződés vagy bejelentő papír kell), majd fel kell mutatnom az angolra fordított, aposztilezett anyakönyvi kivonatom, kérnem kell BSN számot és nyitnom kell egy bankszámlát. 

Pénteken  foglaltam időpontot az interneten (mekkora jófejség már a sulitól, hogy nem kell bemennünk a városházára sorban állni, egy tisztviselő kijön az egyetemre és helyben elintéz neked mindent), hazaküldtem szétrongyolódott anyakönyvi kivonatom az OFFI-ba. Utólag is köszönöm Melinda barátosném közbenjárását és együttérzését. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a rávésték a kivonatára, hogy '1000 Forint anyasági segély az anya jogán kiadva'. Na, kinek van még ilyene?

4. Tiger, kezdődő depresszió ellen 

Lakótársaim beszereztek egy Tigris névre hallgató csivava anyuka és azonosításra váró apuka nemzette kiskutyát, aki ellentétben az általam először gondoltakkal, szőrös és baromi aranyos.

Vasárnap, négy napi otthon tanulás után tele lett a hócipőm és elindultam sétálni, amikor a lakótársam felajánlotta, hogy vigyem a kiskutyát is, mindkettőnknek jót fog tenni a dolog! Így is lett...

Szóval itt járunk most, új hét, új hónap és garantáltan jobb kedv. Dolgozom az ügyön, márcsak a saját érdekemben is. Ahogy Maritza, a mexikói csoporttársam szokta mondani: Nem feladni jöttünk ide, igaz?

UI: Ma megérkezett az első csomagom! Juhéj! Utoljára az építőtáborban vártam ennyire valamit! Irodaszereket kértem Edittől és Szandrától, mert itt nagyon drága és béna is.  Van most már rózsaszín és zöld filcem is, egy egész évre elegendő post it-om, gémkapcsom és celluxom. Köszönöm, szuper jó !!!!!

xoxo

Read More