Az evezős idézet

Van egy idézet, sokszor gondolok rá. Annak ellenére, hogy Müller Pétertől származik, akit egyébként kedvelek, csak néha nekem olyan szájbarágós. Vagy nem is tudom... Picit sok...
A mondat így szól:

"Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább."

Lehet, hogy igaza van és ilyenkor tényleg minden evezőt félredobunk. Egyet jobbra és egyet balra, vagy egyszerűen csak kiejtjük a kezünkből a lapátokat és többé utána sem fordulunk. Talán ez a legszebb módja az evező-ejtésnek.

De addig is, azt hiszem nagyon sok tennivalónk van: körbe kell járnunk az egész világot, (nehogy lemaradjunk egy fontos részletről) be kell néznünk minden ajtón (nehogy valaki számon kérjen, miért is nem kopogtattunk be?) és el kell búcsúznunk mindenkitől (ki tudja mikor térünk vissza?).

Vannak, akiknek ez az utazás hosszú-hosszú évekig tart. És persze vannak, akik hipp-hopp hazaérkeznek. Nem tudom az enyém meddig tart, egyáltalán meg kell-e érkeznem valahová? Az is lehet, hogy a boldogság ennél sokkal egyszerűbb és magán az úton születik, észrevétlenül meglapul a zsebedben és elkísér mindenhová. :)