 |
| Kilátás az Euromast tetejéről - egyszerűen lenyűgöző |
Lassan olyan leszek mint George Clooney csaja az
Up in the Air-ben. Több időt töltök ingázással, mint valaha, de ugye mindent a párkapcsolat érdekében.
A decemberi hónap elég mozgalmasra sikeredett. Ismét sikerült a Hollandia-Magyarország-Ausztria háromszöget kétszer bejárnom, ehhez pedig a közlekedés minden formáját (vasút, repülőgép, busz, autó) kipróbálni. Már csak a hajó hiányzik és teljes a kép. Persze a sok stressz rányomta a bélyegét az egészségemre is, megint betegeskedtem. Ide költözésem óta folyton megtalált valami nyavaja. Ez csak azért vicces, mert én ugyan sosem voltam beteg, a gyermekorvos anno büszkén emlegetett is érte. Táppénzen is csak egyszer voltam talán, persze akkor is ügyeket intéztem. :) Ideje volt tehát az év végeztével átgondolnom a dolgokat, mi az amit igazán szeretnék és hogyan javíthatnék a távolról sem rózsás körülményeken.
1. Szeretnék mandarint és franciát tanulni. Na ez aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Konkrétan hetekig vitatkoztunk azon, hogy én miért nem vagyok képes elkezdeni a holland nyelvtanfolyamot, amikor előreláthatólag elég hosszú ideig itt maradunk. Szerintem az én érvelésem elég logikus volt, de a jobbik felem mintha meg sem hallotta volna. Minek kellene nekem egy olyan nyelvet megtanulnom, amit 22 millió ember beszél anyanyelveként a Földön (és akkor ebbe már a belgákat és a szurinámiakat is beleszámoltam). Alig pár másik millió pedig tanult nyelvként. Minden tiszteletem azoké, akik megtanulnak teljes torkukból krákogni, én egyszerűen nem éreztem az ingerenciát. A helyzetet az sem javítja, hogy Hollandiában mindenki tökéletesen beszél angolul, ergo mindent el tudok intézni, segítségre még egyszer sem volt szükségem. A nemzetközi és EU jognak sem holland a nyelve, az angol és a francia uralják a terepet. A gyerek pedig... lányok, ezt nem kell magyaráznom, ugye? A gyerek azt a nyelvet beszéli majd, amit a mamája. :) Szóval ment a háború, csak ment és ment... mire oda jutottam, hogy okos enged, szamár szenved és beiratkoztam a holland tanfolyamra, legyen meg Peter öröme, ezáltal pedig a sajátom is. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor valahol engem is.
2. Hiányoznak a testvéreim és a barátaim. Hiába voltak nálam kétszer is novemberben, ettől csak még rosszabb lett a helyzet, hihetetlen honvágy kerülgetett így a Karácsony közeledtével. Anyukám beiglije, a halászlé, a hatalmas karácsonyfánk, és Samu kutyánk, aki ilyenkor napokig nem mozdul el a fa elől némi szaloncukor reményében. Szerencsére volt egy kis időnk együtt, januárban és februárban megint érkezik egy delegáció, no meg én is haza látogatok a szüleimhez egy rövid hétvégére. Addig is, megkérem Krisztit, hogy a köz érdekében kommentben írja meg a világ legfantasztikusabb forralt borának receptjét!
3. Nem köt le nagyon, amit most éppen az egyetemen tanulunk. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de ez az igazság. Állandóan esszéket kell írni (egyet nem is adtam le lázadásképp), a tanulmányaink háromnegyedét pedig áthatja a politika és a pénz nyomása, az előadók pedig - egy kivétellel - egyszerűen nem voltak magukkal ragadóak. Egyszerűen elvesztettem a motivációmat és nem tudtam mitévő legyek. Nem viccelek most, de volt egy hétvége, amikor nem hagytam el jóformán a szobámat. Na jó, ebben az is közrejátszott, hogy akkora hó esett Hollandiában, ami otthon is gondokat okoz. Itt pedig nem tudják, hogyan kell eltakarítani a havat. Csupán összehasonlításképp: otthon sózzák az utcákat (fekete pont), Bécsben kötelező mini kavicsokkal végigszórni mindent, amit a hó elolvadtával összeszednek a takarítók, (piros pont) Hollandiában pedig állnak tehetetlenül,
lebénul az egész ország vonatközlekedése, az emberek pedig esnek-kellnek az utcán (fekete csillag - egyáltalán van ilyen?)
Szerencsére sikerült túljutnom ezeken a problémákon (ezúton is köszönöm a barátaim határtalan türelmét és támogatását) és új erővel álltam neki az új évnek...
Hát akkor íme, fogadom...
- Fogadom, hogy eljárok a holland órákra és legjobb tudásom szerint teljesítek
- Fogadom, hogy nem áhítozom annyit az otthoni dolgokról, és itt is igyekszem kialakítani egy normális baráti kört.
- Fogadom, hogy befejezem az iskolát. Nem állok fel félúton, nem kullogok haza. Megírom az esszéket, ha fene fenét eszik is, a külön véleményem pedig elraktározom egy időre.
Van még egy fogadom is, ez a cél, ami erőt ad mindenhez. Még nem tudom, hogy hogyan de valahogyan eljutok ebben az évben Kínába. Lesz egy tanulmányi kirándulás áprilisban, 10 nap Pekingben. Ott a helyem!
Amíg pedig nem készül el a beszámolóm Melinda barátosném november végi látogatásáról, nézzétek meg a képeket... hmmmm... így nekem most úgy tűnik mást sem csináltunk csak ettünk!!!
