Bizony-bizony, már egy hónapja itt vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem szeptember minden napját a csontjaimban... Szépíthetném itt a dolgot, de bizony voltak iszonyú rossz napok. Magam sem tudom hogy miért (talán öregednék, vagy mi a túró, de szerintem csak a szeszélyes, esős, biciklidről lefújós időjárás teszi), de többször is elkapott a honvágy és a pityergés. Hiányoztak a barátaim, a munkatársaim, a lakás, ahol az elmúlt két évet töltöttem Budapesten, a legjobban pedig a hatalmas kert, ahol minden reggel a kávémat ittam. Sokat gondoltam Csilli testvérem dorgálására, Samu kutyánkra, aztán Anyukámra, ahogy ontja magából mi történt az unokáival és ki fogja megnyerni a választásokat. Apukám levelein pedig rendszeresen könnyekig hatódtam (utoljára akkor írt nekem ilyen szépeket amikor 6000 km-re voltam).
Reggel felkeltem, készültem az órákra. Biciklire fel, irány az iskola, ezt követően kis szocializálódás, seprés haza. Kínomban végignéztem a
Gossip Girl összes évadát (a ruhákon kívül semmi értelmes nincs benne, erre a cselekedetemre pedig nyilván nem leszek büszke) és volt egy nap, amikor egy egész csomag
stroopwafel-t benyomtam. Lányok, csak ti tudjátok megérteni, hogy ehhez a micsoda lelki mélypont kell. A többiek persze mind mentek bulizni (erről az egyetem buliszervize nagyban gondoskodik, neked csak élvezni kell, de tényleg), de engem vagy a lelkiismeret furdalás evett, vagy felelősségteljesen a bankszámlámra pillantottam, amire még mindig nem érkezett meg a várva várt bónusz.
Aztán történt három pozitív dolog. Vagyis négy.
1. Reza Azlan vendég előadása az iszlámról
Az egyik dolog, amit becsülök ebben az egyetemben, hogy itt sosem unatkozik az ember. Mindig van valamilyen konferencia, vendég előadás, szeminárium, amin részt vehetsz és információt, tapasztalatot gyűjthetsz. A terrorizmus témája engem mindig is borzasztóan érdekelt, így nem volt kérdés hogy elmegyek a témában rendezett előadásra. Mondanom sem kell ugye, hogy a terem tömve volt.
Rezla Aslan egy iráni-amerikai újságíró, aki úgy tud beszélni az iszlámról, a vallást övező mítoszokról, a félreértésekről, a cselszövésekről és iszlám ellenes összeesküvésekről, hogy minden szavát falod és azt kívánod hogy bárcsak sosem hagyná abba. Én is így tettem.
2. Vacsora az alattunk lévő pizzériában
Szerda este hívott Marie, újdonsült szomszédom, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nem sok kedvem volt, fáradt is voltam és épp sajnálni készültem magam, de aztán arra gondoltam hogy ideje erőt vennem magamon és cselekedni. Kicsíptem magam egy kicsit, ettől máris jobb lett a kedvem, Marie-val pedig tök jót beszélgettünk. A pizza nem volt olyan jó, mint a
Vapiano-ban, de a mártogatós és a fűszervaj, amit a friss ciabattával hoztak, megért egy misét. Marie 23 éves és valami olyasmi master-t csinál, amit talán egészségügy menedzsmentnek fordítanánk? Ismerem pár csoporttársát, elmondanám mind nagyon rendesek (szerintem szerényebbek is mint némelyik csoporttársam) és ötször annyian vannak mint mi. Irtózatosan okos lány. Németországban tanult, aztán fél évet volt csere diák Hollandiában (beszél hollandul is), lediplomázott, gyakornokoskodott fél évet Brüsszelben és most itt van. Ja, profi szörfös, minden nyarát Franciaországban tölti az unokatestéreinél és azt mondja, jobban beszél franciául, mint angolul. A lány folyékony angolul... akcentusa nulla! Ha vége az első vizsgaidőszaknak veszek tőle néhány órát. Juhéjjjjj....
3. Én itt lakni hivatalosan
A holland bürökrácia megérne 13 bejegyzést. Komolyan. Szóval a lényeg, hogy a jövőbeli munkakeresésemhez be kell regisztrálnom egy cím alatt (bérleti szerződés vagy bejelentő papír kell), majd fel kell mutatnom az angolra fordított, aposztilezett anyakönyvi kivonatom, kérnem kell
BSN számot és nyitnom kell egy bankszámlát.
Pénteken foglaltam időpontot az interneten (mekkora jófejség már a sulitól, hogy nem kell bemennünk a városházára sorban állni, egy tisztviselő kijön az egyetemre és helyben elintéz neked mindent), hazaküldtem szétrongyolódott anyakönyvi kivonatom az
OFFI-ba. Utólag is köszönöm Melinda barátosném közbenjárását és együttérzését. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a rávésték a kivonatára, hogy '
1000 Forint anyasági segély az anya jogán kiadva'. Na, kinek van még ilyene?
4. Tiger, kezdődő depresszió ellen
Lakótársaim beszereztek egy Tigris névre hallgató csivava anyuka és azonosításra váró apuka nemzette kiskutyát, aki ellentétben az általam először gondoltakkal, szőrös és baromi aranyos.
Vasárnap, négy napi otthon tanulás után tele lett a hócipőm és elindultam sétálni, amikor a lakótársam felajánlotta, hogy vigyem a kiskutyát is, mindkettőnknek jót fog tenni a dolog! Így is lett...
Szóval itt járunk most, új hét, új hónap és garantáltan jobb kedv. Dolgozom az ügyön, márcsak a saját érdekemben is. Ahogy Maritza, a mexikói csoporttársam szokta mondani: Nem feladni jöttünk ide, igaz?
UI: Ma megérkezett az első csomagom! Juhéj! Utoljára az építőtáborban vártam ennyire valamit! Irodaszereket kértem Edittől és Szandrától, mert itt nagyon drága és béna is. Van most már rózsaszín és zöld filcem is, egy egész évre elegendő post it-om, gémkapcsom és celluxom. Köszönöm, szuper jó !!!!!
xoxo
