Na, hát ismét túl vagyunk egy nyaraláson (vagy inkább telelésen?!). Ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanám: FELEJTHETETLEN!
Félve írom le és egyben bocsánatot is kérek
Zitától (fő-fő programszerzvező és tanácsadó barátnőm), hogy a hatalmas világmegváltó terveimből (egész napos városnézések, Abu Dhabi, Wild Wadi vízipark, Dubai Múzeum belülről és még sok egyéb kulturális program) nem lett semmi, azaz majdnemhogy semmi idő hiányában, de annyi bárban és diszkóban voltam mint még soha! Gyakorlatilag a 8 nap maga egyetlen nagy bulivá olvadt össze amiben néha becsuktam a szemem hogy aludjak egy picikét. Ezért arra gondoltam, hogy ez az élménybeszámoló inkább legyen egy leírás arról, milyen szórakozóhelyeken jártam, hátha egyszer még hasznát veszi valaki (kulturális élményekért kéretik Zitához fordulni :)).
Szombat hajnalban érkeztem meg Dubaiba a repülőtérre, ahol egy sikeres retina szkennelés (nem viccelek) és részletes vallatás (miért jöttél, meddig maradsz, hol fogsz lakni, mi a foglalkozásod, stb.) után megtaláltam csomagjaimat és Szilvit. Én benne lettem volna, hogy így hajnali 1-kor még menjünk el bulizni, de Dubaiban minden bezár reggel 3 órakor, szóval maradt az alvás. Másnap reggel tele reménnyel és kedvvel indultunk a strandra a
Jumeirah Beach-re. Kissé fújt a szél és mondhatni a barnulásból nem lett semmi, de attól én még nagyon boldog voltam hogy végre nincsen hideg...
Szombat esti program - Barasti és Zinc
Barasti
Igazából nem tudom mit csináltunk késő délután, de az biztos hogy este elindultunk a
Barasti bárba, ahol találkoztunk Krisztivel, egy másik magyar lánnyal. Ezt a helyet a Dubai Marina szívében találod, 2 szinten lehet pihengetni és iszogatni, az alsó egybe van kötve a stranddal. Tulajdonképpen ide járnak bulizás előtt az emberek. A kilátás és a tengerparti sétány miatt nagyon hangulatos de megmondom őszintén a kiszolgálás (műanyag pohárban adnak mindent és sokat kell várni) no meg az emberek nem voltak a legvonzóbbak. 5 perc leforgása alatt Szilvihez két pasi ment oda, akiket szépen elküldött a lányos esténkre hivatkozva. A vicces részhez hozzátartozik, hogy később lementünk a parton lévő bárba, amikor is Szilvi meggondolta magát, visszament némi harapnivalóért, majd 10 perc múlva felhívott minket ,hogy mégiscsak menjünk fel hozzá, mert megismerkedett két kedves angol pasival. :) Ha-ha-ha. Ennyit a girls night out részről. Időközben az angolhoz és a barátjához csatlakozott Sayed is, Szilvi egyik egyiptomi barátja, nagyon jól mulattunk. Barasti után a
Zinc-be indultunk tovább. Ez a diszkó a Crowne Plaza aljában van, a
Sheikh Zayed Road-on nem messze lakóhelyünktől. Minden nap van valami buli és ahogy hallottam előszeretettel látogatják az
Emirates dolgozói. Hogy milyen zenét játszottak aznap este, arra konkrétan nem emlékszem, de legyűrtem még némi szíverősítőt, hogy belefogjak ebbe a táncnak nevezett dologba. Reggel 3-kor mentünk haza pityókásan és nevetgélve.
Vasárnap - Medinat Jumeirah, Tamanya Terrace bar, BARAZURA bar és újra Zinc
Medinat JumeirahDélután a Medinat Jumeihra-ba látogattunk el. Ez a hely egy arab stílusban épített része Dubainak, ahol mindent megtalálsz: éttermeket, boltokat, bárokat, két nagy szállodát, kellemes kis udvarokat, házakat, konferencia és rendezvény központot, bazárok egész sorát. Elég hamar eltelt itt az idő és sietni kellett haza, mert még előző nap megbeszéltük hogy este elmegyünk és megnézzük
Atlantist :) juppi- juppi jéééééé.....
Tamanya Teracce
Este 6-ra kellett volna odaérnünk a Media City-ben lévő Radisson Sas Hotel Tamanya Terrace bárjába, mondanom sem kell, ez nem sikerült. S hogy miért? Dubaiban nem igazán találták még fel a tömegközlekedést. Vannak ugyan busz járatok és melléjük rendelt valóban légkondis buszmegállók azonban a folyamatos építkezések miatt állandó út elterelésekkel kell számolni, így vagy kocsid van, vagy taxiba ülsz. Igen ám, de elég gyakran megesik hogy egy olyan taxis mögé ülsz be ( lányok esetében tényleg szigorúan a hátsó ülésre kell ám ülni - ezt megtanultam), aki nem tudja hogy hova kell menni... Ilyenkor jön a kérdezősködés, idegesebb utasok esetében pedig a vita. Háromnegyed óra körbe-körbe kocsikázás és több telefonos segítség kérés után jutottunk el a bárba, kb. 1,5 óra késéssel. Szóval a hely tök jó volt, megittunk egy koktélt a srácok pedig sishaaztak.
Barazura Az estét az Atlantis egyik bárjában folytattuk, a BARAZURA-ban. Jaj, hát ez mennyei volt... Én már eleve oda voltam a helyért, mert tele van hatalmas akváriumokkal, lenyűgöző a berendezés és a pompa de amikor bementünk ebbe a bárba, ahol minden de minden kék színű volt, többek között az én ruhám is akkor aztán... (Szóval ilyen egy apró öröm egy nő életében.) Itt csatlakozott hozzánk Kriszti is, iszogattunk, mindenféle arab finomságot ettünk majd tovább mentünk és az este ismét a Zinc-ben végződött. Részemről nem táncoltam, ellenben az egész estét a bárpult támasztásával és nevetgéléssel töltöttük Tonyval. Rémlik, hogy a pohár alátétekre írogattunk egymásnak, de hogy azok hova tűntek, azt nem tudom.
Hétfő - Old Dubai és otthoni iszogatás
Belegondolni is furcsa, hogy ezen a hatalmas helyen 1950-ben még csak alig 20 ezer ember élt. Az emirátusok lakosságának száma először az 1973–74-es olajár robbanás után ugrott meg több mint 80%-kal (jöttek a vendég munkások). Az 1985-ös népszámlálás szerint már 1,6 millióan éltek itt, 2000-re pedig ez a szám elérte a 3,1 milliót. (A becslések szerint pedig ma már több mint 4 millió főről beszélünk...) A sok- sok pompás felhőkarcoló között elképzelni is nehéz milyen is lehet a régi Dubai, ahol nem tombol a gazdagság és nem nyúlik az égbe az összes épület. Tonyval a Dubai Múzeumhoz indultunk, itt "abrát" béreltünk és áttértünk a túloldalra. Innen vezetett a séta a híres fűszer piacra majd az arany souk-ba és így tovább. Nagy volt a kosz és zaj, de valahogy mégis élveztem. Egy arab helyen ettünk, nem volt valami nagy szám az étel, de mindenki nagyon kedves és természetes volt, nekem már ezért is megérte. :) Na és a mangós üdítő még mindig nagyon-nagyon finom! Este folytatódott az iszogatás, de végül úgy döntöttünk, hogy nem mozdulunk ki.
Kedd - Festival City és az Irish Village
Irish Village Kicsit összefolytak a napok, de én úgy emlékszem hogy amíg Szilvi aludt én egy-két órát a kondi teremben, majd a tetőterasz medencéjében töltöttem. Hát igen, ha van valami, amit nagyon-nagyon szívesen elfogadnék, az pont egy ilyen hely a felhőkarcoló ötvenvalahanyadik emeletén. :) Miközben birkóztam a futópaddal csak bámultam kifelé, előttem épülő mesterséges szigetek, megszámlálhatatlan sok daru és sok-sok másik felhőkarcoló tolongtak, tetejükön helikopter leszállópályákkal vagy medencékkel. Mintha ez az egész egy verseny lenne, ahol az győz, akinek több pénze van. Hát ez lenne Dubai... Miután végeztem, a Festival City-be mentünk. Ez egy hatalmas bevásárló és konferencia központ, a Dubai öböl partján. Van benne minden, ami a túléléshez kell: éttermek, egy arany piac, töménytelen mennyiségű bolt és egyebek. Annyira nem voltam oda a helyért. Dehát mit is várt az ember? Egy ilyen meleg helyen, mint Dubai nyáron nem is lehet mást csinálni az unatkozó araboknak, mint egy méregdrága bevásárló központban tengetni az időt. Elképesztő. Miért???? Valóban csak erre lenne igény? Este az Irish Village-be indultunk. Képzelj el egy helyet a sok felhőkarcoló után, ami tradicionális ír stílusban épült. Találsz hotelt, ajándékboltot, éttermet, pub részt és egy hatalmas kerthelyiséget egy tóval és kacsákkal. A hely azért nagyon hangulatos volt, valaki még énekelt is én pedig újra Európában éreztem magam.
Szerda - Karácsonyi készülődés
(Megjegyzés: külföldiekkel ne etesd a szaloncukrot.
Egyszerűen nem értékelik a hálátlan kutyák! :))
Már reggel hozzáláttunk a főzéshez, próbáltunk valami nagyon magyaros dolgot kitalálni. Persze még vissza kellett szaladnom a bevásárló központba valamiért és már majdnem fel is idegesítettem magam, amikor a kasszák előtt állva szembesültem a legjobb dologgal amit ember megélhet Karácsonykor: ha nincs stressz. Ünnepek ide vagy oda (ugye arab ország lévén ők nem tartják a Karácsonyt, ellenben a több millió bevándorló valószínűleg igen) senki sem volt ideges, nem akartak meglökni, eltiporni, vagy elém állni... Mindez persze olyannyira megnyugtatott, hogy még egy kávézóba is betértem nagy ráérősen. Délután hogy kellő karácsonyi hangulatba kerüljek nekiláttam a mangós vodka iszogatásának is, majd felhívtam a szüleimet meg Csingi tesómat hogy Boldog Karácsonyt kívánjak. Aztán ment az egéritatás (mégsem kellett volna elkezdenem fényes nappal inni) és a nevetés amikor a szüleim elmesélték hogy Samu kutyánk legújabb kalandjait. Hiányoztak, no. Mégiscsak Karácsony volt vagy mi a fene.
Csütörtök- strand, Buddha Bar, Rooftop bar, Sanctuary
Azt hiszem kétségtelenül ez volt a hét legjobb napja. Tonyval megegyeztünk, hogy mivel ez neki is szabadnap és nem kell dolgozni csak olyan dolgokat fogunk csinálni, amik igazán pihentetnek és szórakoztatnak, így én már reggelire is jégkrémet ettem. :) A Jumeirah Beach Residence-nél (JBR) töltöttük az egész napot. Erről a helyről annyit kell tudni, hogy a Dubai öböl északi partján fekszik, kb. 25 ezer ember lakik itt a majdnem 40 luxus apartmanházban ebbe nem számítva bele a hoteleket... (Szerintem ez volt az egyik legszebb hely azok közül amiket láttam Dubaiban és persze ehhez hozzáteszem, hogy nem sokmindent láttam.) Gyönyörűen kiépített utcák, éttermek, terek, mozik, sport klubok vannak itt, temérdek lehetőséget kínálva a szórakozásra és pihenésre. Mindezt persze úgy, hogy pár lépés csak tőled a hófehér homokos - a homok máshonnan van - strand a kristálytiszta vízzel. Hát igen... tudnak élni. Szóval egész nap pihengettünk és strandoltunk, gyűjtöttem egy temérdek kagylót, végre sikerült frankón lebarnulnom és bekajálni az El Chico nevű mexikói étteremben. Hihetetlenül finom volt az étel és jó a kiszolgálás. Kora este indultam haza, mert Orsi barátosnémmal beszéltem meg találkozót estére. Ő már két éve Dubaiban él és dolgozik, még Szegedről ismerjük egymást. :)
The Rooftop bar
A terv az volt, hogy este 9-kor találkozunk a One and Only Royal Mirage Hotel bejárata előtt. Gondoltam lesz egy jó kis beszélgetős esténk, nem is mondhatnám hogy kisestélyiben mentem, ehhez képest az elmúlt évek legjobb bulijában volt részem. Mivel Orsi az elmúlt két évben a hotel egyik éttermének vezetőjeként dolgozott, nagyon jól ismeri a helyet és körbevitt, pontosan megmutatva az éttermeket, a kertet, magát a szállodát... Mindenkinek bemutatott, Boldog Karácsonyt kívántunk (kicsit furcsa volt ezt december 25-én tenni, de kit érdekel???!) és meg kell mondjam, majd bepisiltem a gyönyörűségtől... Ez volt a legszebb szálloda, ahol valaha jártam... Az éttermek, a kertek, az arab stílusú épületek, egyszerűen minden tökéletes volt (mindenkinek ajánlom figyelmébe a honlapot arra az esetre ha netán bankot robbantana)... Megmutatta a Nina éttermet, az Eauzone-t, végül a Rooftop bárba mentünk és nekiláttunk a mojito koktélok lelkes szürcsölésének. Itt csatlakozott hozzánk Orsi két volt kollégája: Jimmy és Youri, majd a Buddha Bar felé vettük az irányt.
Buddha bar
Megmondom őszintén ha volt valami, ami engem nagyon érdekelt Dubaiban, az ez a hely. Nagyon sokat olvastam már róla és kíváncsi voltam hogy milyen lehet élőben ez a keleti stílusú, vörös-szőnyeges, gyertyafényes 2 emeletes étterem és a hozzátartozó bár megspékelve egy 15 láb magas Buddha szoborral... Hát mit mondjak... Le voltam nyűgözve... A kiszolgálás tökéletes volt, csakúgy mint a Rooftop bárban, kulturált emberek iszogattak és beszélgettek a bárpultnál. Az idő persze itt is nagyon hamar eltelt és tovább indultunk az Atlantis-ra. Jaj, hát itt volt egy nagyon vicces rész. A hotel mögött egy hatalmas parkolóhoz mentünk, ahol a kocsit le lehet tenni, innen pedig egy szinte percenként induló minibusz szállította az embereket a hotelhez. Felszállva a minibuszra fojtogatott a röhögés, mert hirtelen újra egy középiskolás kiránduláson éreztem magam, csak ezúttal a fiúk öltönyben mi pedig csiniben sorakoztunk. A Sanctuary Night Club modern barokk (mondunk egyáltalán ilyet????!!) stílusban lett berendezve. Nem csupán diszkó, hisz van benne egy hatalmas tánctér egy előcsarnok - társalgó rész (ahol történetesen a tökéletes hangosítás miatt még hallod is hogy mit mond a másik) és egy gyönyörű kinti terasz. Ahogy sorban álltuk a bejáratnál csak néztem körbe-körbe és valahogy nem akartam elhinni, hogy itt vagyok, ezen a helyen ahol mindenki Prada-ban és Gucci-ban nyomul, egy asztalfoglalás pedig több ezer Dirham, (de ehhez azért egész este melletted álló külön pincér és pia is jár) nekünk meg valamiféle VIP jegyünk van... Elmondani sem tudom, milyen jó volt. Akkor és ott, abban a tökéletes pillanatban valahogy minden rossz dolgot megbocsájtottan mindenkinek, aki él a földkerekségen... Egész este táncoltunk és nevettünk az emberek pedig itt is nagyon kulturáltan szórakoztak. Nem volt rá példa, hogy valaki meglökött volna, nem kellett sokat sorban állnunk a bárnál, egyből azt és úgy hozták ki, amit rendeltünk. Hajnali 3 előtt egy picivel indultunk haza, nemsokára pedig már otthon is voltam ismét vigyorogva és boldogan. :)
Péntek - Mall of the Emirates és Medinat Jumeirah
A kamu sípálya
Péntek reggel komoly fejfájással és szédüléssel ébredtem, láttam már, hogy nem lesz ebből délelőtti városnézés vagy strand, szóval felmentem a tetőteraszra, hogy ha már meghalok azt mégis szép barnán tegyem. Úsztam egy kicsit és a hideg vízben kúráltam magam, délután pedig elmentünk az Emirates Mall-ba megnézni a sípályát. Hát meg kell, hogy mondjam, tényleg nagyon vicces látvány... Totál kamu... Nem tudom, hogy még mit szeretnének kitalálni az arabok a turista csalogatásra... Egyfelől minden földi jóval ellátnak, csak hogy odamenj és ott költsd el az utolsó filléred is, másfelől viszont az ismerkedést, illetve a bevándorlók asszimilációját az állam egyáltalán erőlteti. Míg ugyanis a helyiek egymás közötti házasságát elég durva összeggel támogatja a kormány, addig ahhoz, hogy egy külföldi emírségi állampolgárságot kapjon, helyi "élete párján" túl az is szükséges, hogy 35 évig éljen az országban. Na és mi van akkor, ha elválnak a 34. évben?! Bukta? Ez volt az utolsó estém, szerettem volna valami nyugis dolgot csinálni, így este vacsorázni mentünk a Medinat Jumeirah-ra Tonyval. Nem igazán tudtam választani a temérdek étterem közül, végül a Noodle House-ra esett a választás, (thai ételek vannak) majd az este további részét a Bar Zar-ban töltöttük. Így utólag szerencsém van, hogy nem kaptam kiütést a sok alkoholtól, komolyan mondom az elmúlt évek átlagát sokszorosan felülmúltam... :)
Szombat- Az a bizonyos moszkvai reptér
Reggel még megittam az utolsó búcsú frappuccinomat a Starbucks-ban. Jó sokáig és jó hangosan szürcsölgettem, alig akaródzott elengedni a poharat közben pedig válogatott hülyeségeket beszéltem. Meg is kérdezte az eladó, hogy kérek még egyet, vagy csak éhes vagyok? (Nem- gondoltam. Csak nem szeretnék hazamenni.) Szombat délután indult a gépem, időben kiértünk. Őszinte leszek, felelőtlen és lusta voltam, egy hét alatt egy darab ajándékot nem szereztem de, na de a reptéren.... sikerült betegre vásárolnom magam (szinte egyik sem volt gagyi és minden olcsóbbnak tűnt mint a bevásárló központokban, a verseny győztese pedig a perzsa szőnyeg mintázatú és tapintású egérpad volt aminek az alján mintha láttam volna egy felvillanó 'made in China' feliratot.) A reptéren sétálva tömérdek vendégmunkást láttam, akik a hajléktalanokat meghazudtoló gyorsasággal és precizitással készítettek maguknak átmeneti fekhelyet. Nem tudom mennyit kellett várniuk arra a bizonyos gépre ami hazavitte őket Indiába vagy Pakisztánba de komolyan elgondolkodtatott a dolog. Vajon tényleg ezt érdemlik? Ezek az emberek tartják el Dubai-t a két kezi munkájukkal. Ők építik az utakat, a felhőkarcolókat és ők vezetik a taxit amibe magad is beülsz. Az arabok maguk a lehető legritkábban dolgoznak, a felső vezetés pedig az európaiak és más nemzetek kezében landol. Vajon hova vezet ez? Nem tudom és azt hiszem hogy még nagyon sokat kellene tanulnom ahhoz hogy mindezt megértsem... Időben indult a gépem én pedig azon izgultam hogy az őszi kabátom és a kis balerina cipőm édes kevés lesz a moszkvai reptéren, hiszen a Yahoo -14 fokot jelzett... (amikor lefoglaltam a jegyem, volt egy éjjeli csatlakozás Moszkván keresztül, amit időközben töröltek, így kénytelen voltam felkészülni arra, hogy este 11-től reggel 10-ig a tranzitban fogom múlatni az időt vízum hiányában. Egy kicsit berezeltem. Aztán próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy nem lesz semmi baj, mások csatlakozását is törölhetik és nem én leszek az egyetlen fiatal nő, aki a moszkvai reptéren alszik.:) HÁT MAJDNEM DE!!!!!!!!!!!!! Nagyon-nagyon durva volt... Ahogy kinéztem az ablakon, csak a fél méteres havat láttam és irtó hideg volt. Bőgni támadt kedvem, ahogy takargattam magam a 10*10 centis takaróval amit a gépről nyúltam. De végül csak nem tettem és amikor jött valami takarítónő féle hadonászva és mutogatva rám (a takarót akarta) felülkerekedett bennem a túlélési ösztön és nemes egyszerűséggel keresztül néztem rajta. Valahogy aztán csak eltelt az éjszaka. Azért van egy elég durva dolog arról, hogy milyen szép tiszta a moszkvai reptér. Fogalmam sem volt melyik kapuhoz üljek le reggel és a szabad hely is fogytán volt, végül kinéztem magamnak egy széket. Na ezt nem kellett volna ! Ahogy odaléptem, hirtelen megcsúsztam és csak kevésen múlott hogy nem taknyoltam el. Lenéztem a földre és mit látok? Valakit gyomrát nagyon megviselhette ez a reptér és nemes egyszerűséggel könnyített magán. Oda! Oda, a szék alá!! Oldalra néztem és 10 éves forma fejű orosz kislány röhögött rajtam. Lesújtó egy érzés volt... Ennyit a higiéniáról no meg arról hogy rajtam kívül egy embernek nem jutott eszébe szólni a takarítóknak ami egyszerűen gusztustalan...
Home sweet home
Kimerülten és leamortizálva Vasárnap délelőtt érkeztem meg Budapestre, +3 fok lehetett, de egy cseppet sem fáztam. Hazamentem és kora este lefeküdtem aludni a jó kis előfűtött lakásba hogy másnap újra kezdődjön minden és elmenjek dolgozni a gyárba. (De ezúttal irigylésre méltóan barnán... :)
