 |
| Citromos, hatalmas oliva. Megér egy misét. |
Harmadik napunk is elég eseménydúsra sikeredett Barcelonában. A
Sagrada Familia-val kezdtünk, és mivel elég korán mentünk oda nem kellett sokáig sorban állnunk. Meg kell, hogy mondjam, hogy a Gaudi munkásságát bemutató kiállítás, a műhely és modellek nekem sokkal jobban tetszettek, mint az épület maga. Ha nem tudod, hogy igazából miket is mintáznak azok a furcsa motívumok és honnan nyerte az ihletet Gaudi, akkor nem is olyan érdekes a dolog. A Sagrada Familia megépítésének ötlete egyébként egy spanyol tehetős üzletembertől származik. Szerettek volna egy bazilikát, amit nem csak gazdagok hanem szegények is látogathatnak majd, így vásároltak egy jókora területet a szegény negyedben, majd nekiláttak az építkezésnek. Érdekes, hogy az eredetileg neogótikus stílusúnak megálmodott bazilika micsoda változásokon ment keresztül amikor Gaudi csatlakozott a projekthez...
Napunkat a Gótikus negyedben, a Katedrálisnál folytattuk, majd ellátogattunk a
Park Güell-be, amit a hely megálmodójáról, Eusebi Güell-ről neveztek el. A park, amely az 1900-as évek elején épült és ma szintén az UNESCO világörökség része elég messze van a belvárostól, így egy legalább 20 perces busz útra érdemes lelkiekben felkészülni. Igaz a helyet eredetileg a tehetős felsőosztálybelieknek szánták, végül senki sem akart ide beruházni. Még szerencse, most a hely egy mindenki számára elérhető és megcsodálható, igazi mesebeli hely, ahol minden forma hullámzik a térben, sétányok, mézeskalács házra emlékeztető épületek, és hatalmas mozaik felületek várják a látogatót.
A napunkat a
Casa Milá-ban fejeztük be. Természetesen a ezt az épületet is Gaudi tervezte. Itt a megrendelés egy 5 emeletes bérházra szólt, amit befektető, Roger Segimon de Milá tehetős embereknek szánt. A projekt olyannyira jól sikerült, hogy szintén a Világörökség részévé nyilvánították, mi több a Bérház ma is élettel teli, kultúrális központtá alakították. Egyébként nemcsak a tetőre lehet felmenni, ahol a kémények hatalmas szobrokká nőnek, hanem végig lehet nézni az épület történetét bemutató kiállítást és egy minta lakást is. Gyönyörű, de nekem azért egy kicsit messze volt a funkcionálistól...
Persze ez nem minden. Ha tovább sétálsz a Passeig de Gracia-n, akkor innen pár pec alatt eljutsz a
Casa Batló-hoz. Szintén Gaudi, szintén szecesszió! A sugárút maga megér egyébként egy misét, tele van fantasztikus boltokkal, éttermekkel, kávézókkal. Mivel időközben itt ránk is esteledett, az innen csak egy sarokra lévő
Tapas 24-be vettük az irányt. Sok barátunk ajánlotta ezt a modern tapas bárt, most pedig én ajánlom nektek. Igaz sorok álltak, de megérte kivárni. Legalább 3 órát itt töltöttünk és összebarátkoztunk egy német, egy ausztrál és egy szingapúri párral. Ismét pityókásan mentünk haza, de annál elégedettebben. Sőt, a német párral olyan nagy volt az összhang, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot és úgy néz ki, hamarosan összefutunk. :)
 |
| Sagrada Familia - belülről |
 |
| Még mindig... |
|
|
|
|
 |
| Casa Milá - a tető |
 |
| Még mindig a tető... |
 |
| És még mindig a tető... |
 |
| Időközben ránk esteledett a Passeig de Gracia-n. |
 |
| Jó kis társaság a Tapas 24-ben. |
 |
| Park Güell |
 |
| Mindig jó a hangulat... |
 |
| Mozaik |
0 comments:
Post a Comment