 |
| Ecuadorban még mindig virágzik az utcai cipőtisztítás |
A terv a következő volt: Elrepülünk Quito-ba, Ecuador fővárosába, ahol eltöltünk pár napot, meglátogatjuk a környező érdekességeket: az Ottavalo-i kézműves piacot, a Cuicocha (tengerimalac) kráter tavat, a Cotopaxi vulkánt (bringával!) és ami még útba esik. Innen irány az Amazonas esőerdő, ahol 3 napig maradunk és raftingra no meg lovas túrára indulunk és ha belefér meglátogatunk egy helyi Quechua törzset, ahol még bizony élnek a régi hagyományok. Az esőerdős kaland után irány Papallacta, a termál fürdőiről híres falu a vulkán oldalában, majd újra gépre szállunk hogy a Galapagos szigeteken folytassuk az utat. Itt felszállunk egy kisebb hajóra és azzal járjuk be a szigeteket, az utat pedig Guayaquil-ben, Ecuador legnépesebb városában fejezzük be. A KLM-nél találtunk direkt járatot egész tűrhető áron, és mindenhol B&B-ben szálltunk meg, ami azért egész pénztárca kímélő volt. A legnagyobb 'beruházás' a hajóút volt, közel másfél hónapba került találni egy olyan utat ami végre a mi büdzsénkre volt szabva. A Galapagos szigetek 1978-ban lett az UNESCO világörökség része, a szigetek pedig a Galapagos Nemzeti Park kezelése alatt állnak: korlátozzák a látogatók és a hajók számát, a szigetek nem látogathatók a helyi idegenvezető nélkül, szigorú bevándorlási szabályok vannak érvényben, ezzel is a minimumon tartva a lakosságot. Az árak is meglehetőssen borsosak: elvégre Galapagos tényleg nagyon messze van és a hajóutakat sem adják olcsón. A legtöbb a közép és nyugdíjaskorú amerikai turista, akik csoportos úttal érkeznek és 1-2 hetet töltenek el a hajókon. Ezt annyira komolyan mondom, hogy a Quito - Galapagos járat fedélzetén mi voltunk az egyetlen utasok -természetesen a helyieken kívül - 50 alatt. Meg is jegyeztem csendesen hogy remélem nem a nyugdíjas hajóra neveztünk be mert akkor a cápák közé vetem magam!
Hamarossan folytatódik a beszámoló....
Hamarossan folytatódik a beszámoló....
 |
| Quito La Ronda negyed |
 |
| Quito- Mercado central |
