San Fransisco-ba a
United esti járatával indultam és nem sokkal éjfél előtt már landoltam is. Jobbik felem már a reptéren várt, csak annyi volt a dolgunk, hogy kisétáljunk a shuttle-hoz, amit pár nappal az út előtt rendeltem, nevetségesen olcsón. Napközben természetesen megtette volna a tömegközlekedés is, de éjjnek évadján a
BART-ot már egyikünk sem akarta bevállalni. Minösszesen 25 percig tartott az út a városba, nemsokára már a
Union Square-en, nem messze a hoteltől voltunk. Sokat gondolkodtunk egyébként, hogy hol legyen a szállás, míg végül egy a Union Square és China town között elhelyezkedő, nagyon alap, de tiszta hotelre esett a választásunk. Egyáltalán nem bántuk meg a dolgot, azonkívül, hogy egy sikátorra nézett a szobánk, semmi gondunk nem volt.
Péntek reggel elindultunk reggelizdét keresni, telesen véletlenül tévedtünk be a
La Boulange-be két sarokra a szállásunktól. Aki San Fransisco-ban jár, ki ne hagyja. Igazi!!!! kenyér, csodálatos omlett és finomabbnál finomabb bagettek várnak. A jókora reggeli után nyakunkba vettük a várost: mivel viszonylag közel laktunk a Telegraph Hill-hez először ide indultunk, érintve a
Beat múzeumot. Én nagy
Jack Keourac rajongó vagyok, de jobbik felem nem mutatott nagyobb érdeklődést ezért csak az ajándékboltban néztem körül.
A
Telegraph Hill-ről gyönyörű, 360 fokos kilátás nyílik az egész városra, illetve itt található a 64 méter magas tűzfigyelő torony, a
Coit Tower. A tornyot, - aminek a belsejét csodálatos falfestmények díszítik - persze ma már csak kilátónak használják. A képeket elnézegetve egyből eszembe jutott a Frida című film és Diego Riviera grandiózus falfestménye a Rockefeller Center-ben. Utánanéztem a dolognak, és bizony van összefüggés! A nagyon hasonló stílusú és témájú képeket a Kaliforniai Művészeti Iskola diákjai festették a világválság idején. A projekt bizony veszélybe is került, amikor szegény Riviera munkáját elbontották New York-ban (állítólag Lenint is odafestette :)). Azonban a san fransisco-i diákok nem hagyták annyiban a dolgot, őrjáratot szerveztek a torony körül, így védve meg a munkáikat.
A torony után a
Fisherman's wharf felé vettük az irányt. Engem természetesen a legjobban a
39-es stég érdekelt, itt lehet napozó fókákkal találkozni. :) Sétálgattunk még egy kicsit a mólók környékén, meglátogattam néhány kisebb boltot és egy fókákról szóló rövid kiállítást. Kb. egy órát töltöttünk itt, ettünk egy hotdog-ot, majd buszra pattantunk és irány az USA második leghosszabb függő hídja, a
Golden Gate híd. Az 1937-ben megnyitott híd tényleg lenyűgöző volt, alig tudtunk betelni vele. Nem csoda, hogy annyi filmben szerepel. :) Próbáltam képeket csinálni, de annyi volt az őrült japán turista, hogy hamar feladtam a dolgot. :) Ezt követően újra útnak indultunk, hova máshova mint a
Golden Gate parkba. Leírhatatlanul szép volt, legszívesebben körbesétáltam volna mind a 600 hektárt! Nekem a legjobban a Kaliforniai Akadémia Tudományos Múzeuma és a
Japán Tea Kert tetszett. Mindenkinek ajánlott egy vizit, szinte terápiás.
Mire a Japán Tea Kerttel is végeztünk már nagyon későre járt és bizony a pocak is korgott rendesen. Siettük így vissza a szállodába, cuccok ledob és irány a kínai negyed. A
Far Est Cafe-ban vacsoráztunk, bőséges volt a menü és a tea, de bevallom őszintén ettem már finomabbat. Így nemsokára hazafelé vettük az irányt és aludtunk egy jó nagyot! :)
