2/16/09
1/26/09
1/23/09
Dubai
Na, hát ismét túl vagyunk egy nyaraláson (vagy inkább telelésen?!). Ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanám: FELEJTHETETLEN!
Félve írom le és egyben bocsánatot is kérek Zitától (fő-fő programszerzvező és tanácsadó barátnőm), hogy a hatalmas világmegváltó terveimből (egész napos városnézések, Abu Dhabi, Wild Wadi vízipark, Dubai Múzeum belülről és még sok egyéb kulturális program) nem lett semmi, azaz majdnemhogy semmi idő hiányában, de annyi bárban és diszkóban voltam mint még soha! Gyakorlatilag a 8 nap maga egyetlen nagy bulivá olvadt össze amiben néha becsuktam a szemem hogy aludjak egy picikét. Ezért arra gondoltam, hogy ez az élménybeszámoló inkább legyen egy leírás arról, milyen szórakozóhelyeken jártam, hátha egyszer még hasznát veszi valaki (kulturális élményekért kéretik Zitához fordulni :)).
Szombat hajnalban érkeztem meg Dubaiba a repülőtérre, ahol egy sikeres retina szkennelés (nem viccelek) és részletes vallatás (miért jöttél, meddig maradsz, hol fogsz lakni, mi a foglalkozásod, stb.) után megtaláltam csomagjaimat és Szilvit. Én benne lettem volna, hogy így hajnali 1-kor még menjünk el bulizni, de Dubaiban minden bezár reggel 3 órakor, szóval maradt az alvás. Másnap reggel tele reménnyel és kedvvel indultunk a strandra a Jumeirah Beach-re. Kissé fújt a szél és mondhatni a barnulásból nem lett semmi, de attól én még nagyon boldog voltam hogy végre nincsen hideg...
Félve írom le és egyben bocsánatot is kérek Zitától (fő-fő programszerzvező és tanácsadó barátnőm), hogy a hatalmas világmegváltó terveimből (egész napos városnézések, Abu Dhabi, Wild Wadi vízipark, Dubai Múzeum belülről és még sok egyéb kulturális program) nem lett semmi, azaz majdnemhogy semmi idő hiányában, de annyi bárban és diszkóban voltam mint még soha! Gyakorlatilag a 8 nap maga egyetlen nagy bulivá olvadt össze amiben néha becsuktam a szemem hogy aludjak egy picikét. Ezért arra gondoltam, hogy ez az élménybeszámoló inkább legyen egy leírás arról, milyen szórakozóhelyeken jártam, hátha egyszer még hasznát veszi valaki (kulturális élményekért kéretik Zitához fordulni :)).
Szombat hajnalban érkeztem meg Dubaiba a repülőtérre, ahol egy sikeres retina szkennelés (nem viccelek) és részletes vallatás (miért jöttél, meddig maradsz, hol fogsz lakni, mi a foglalkozásod, stb.) után megtaláltam csomagjaimat és Szilvit. Én benne lettem volna, hogy így hajnali 1-kor még menjünk el bulizni, de Dubaiban minden bezár reggel 3 órakor, szóval maradt az alvás. Másnap reggel tele reménnyel és kedvvel indultunk a strandra a Jumeirah Beach-re. Kissé fújt a szél és mondhatni a barnulásból nem lett semmi, de attól én még nagyon boldog voltam hogy végre nincsen hideg...
Szombat esti program - Barasti és Zinc
Barasti
Igazából nem tudom mit csináltunk késő délután, de az biztos hogy este elindultunk a Barasti bárba, ahol találkoztunk Krisztivel, egy másik magyar lánnyal. Ezt a helyet a Dubai Marina szívében találod, 2 szinten lehet pihengetni és iszogatni, az alsó egybe van kötve a stranddal. Tulajdonképpen ide járnak bulizás előtt az emberek. A kilátás és a tengerparti sétány miatt nagyon hangulatos de megmondom őszintén a kiszolgálás (műanyag pohárban adnak mindent és sokat kell várni) no meg az emberek nem voltak a legvonzóbbak. 5 perc leforgása alatt Szilvihez két pasi ment oda, akiket szépen elküldött a lányos esténkre hivatkozva. A vicces részhez hozzátartozik, hogy később lementünk a parton lévő bárba, amikor is Szilvi meggondolta magát, visszament némi harapnivalóért, majd 10 perc múlva felhívott minket ,hogy mégiscsak menjünk fel hozzá, mert megismerkedett két kedves angol pasival. :) Ha-ha-ha. Ennyit a girls night out részről. Időközben az angolhoz és a barátjához csatlakozott Sayed is, Szilvi egyik egyiptomi barátja, nagyon jól mulattunk. Barasti után a Zinc-be indultunk tovább. Ez a diszkó a Crowne Plaza aljában van, a Sheikh Zayed Road-on nem messze lakóhelyünktől. Minden nap van valami buli és ahogy hallottam előszeretettel látogatják az Emirates dolgozói. Hogy milyen zenét játszottak aznap este, arra konkrétan nem emlékszem, de legyűrtem még némi szíverősítőt, hogy belefogjak ebbe a táncnak nevezett dologba. Reggel 3-kor mentünk haza pityókásan és nevetgélve.
Vasárnap - Medinat Jumeirah, Tamanya Terrace bar, BARAZURA bar és újra Zinc
Medinat JumeirahDélután a Medinat Jumeihra-ba látogattunk el. Ez a hely egy arab stílusban épített része Dubainak, ahol mindent megtalálsz: éttermeket, boltokat, bárokat, két nagy szállodát, kellemes kis udvarokat, házakat, konferencia és rendezvény központot, bazárok egész sorát. Elég hamar eltelt itt az idő és sietni kellett haza, mert még előző nap megbeszéltük hogy este elmegyünk és megnézzük Atlantist :) juppi- juppi jéééééé.....
Tamanya TeracceEste 6-ra kellett volna odaérnünk a Media City-ben lévő Radisson Sas Hotel Tamanya Terrace bárjába, mondanom sem kell, ez nem sikerült. S hogy miért? Dubaiban nem igazán találták még fel a tömegközlekedést. Vannak ugyan busz járatok és melléjük rendelt valóban légkondis buszmegállók azonban a folyamatos építkezések miatt állandó út elterelésekkel kell számolni, így vagy kocsid van, vagy taxiba ülsz. Igen ám, de elég gyakran megesik hogy egy olyan taxis mögé ülsz be ( lányok esetében tényleg szigorúan a hátsó ülésre kell ám ülni - ezt megtanultam), aki nem tudja hogy hova kell menni... Ilyenkor jön a kérdezősködés, idegesebb utasok esetében pedig a vita. Háromnegyed óra körbe-körbe kocsikázás és több telefonos segítség kérés után jutottunk el a bárba, kb. 1,5 óra késéssel. Szóval a hely tök jó volt, megittunk egy koktélt a srácok pedig sishaaztak.
Barazura Az estét az Atlantis egyik bárjában folytattuk, a BARAZURA-ban. Jaj, hát ez mennyei volt... Én már eleve oda voltam a helyért, mert tele van hatalmas akváriumokkal, lenyűgöző a berendezés és a pompa de amikor bementünk ebbe a bárba, ahol minden de minden kék színű volt, többek között az én ruhám is akkor aztán... (Szóval ilyen egy apró öröm egy nő életében.) Itt csatlakozott hozzánk Kriszti is, iszogattunk, mindenféle arab finomságot ettünk majd tovább mentünk és az este ismét a Zinc-ben végződött. Részemről nem táncoltam, ellenben az egész estét a bárpult támasztásával és nevetgéléssel töltöttük Tonyval. Rémlik, hogy a pohár alátétekre írogattunk egymásnak, de hogy azok hova tűntek, azt nem tudom.
Hétfő - Old Dubai és otthoni iszogatás
Belegondolni is furcsa, hogy ezen a hatalmas helyen 1950-ben még csak alig 20 ezer ember élt. Az emirátusok lakosságának száma először az 1973–74-es olajár robbanás után ugrott meg több mint 80%-kal (jöttek a vendég munkások). Az 1985-ös népszámlálás szerint már 1,6 millióan éltek itt, 2000-re pedig ez a szám elérte a 3,1 milliót. (A becslések szerint pedig ma már több mint 4 millió főről beszélünk...) A sok- sok pompás felhőkarcoló között elképzelni is nehéz milyen is lehet a régi Dubai, ahol nem tombol a gazdagság és nem nyúlik az égbe az összes épület. Tonyval a Dubai Múzeumhoz indultunk, itt "abrát" béreltünk és áttértünk a túloldalra. Innen vezetett a séta a híres fűszer piacra majd az arany souk-ba és így tovább. Nagy volt a kosz és zaj, de valahogy mégis élveztem. Egy arab helyen ettünk, nem volt valami nagy szám az étel, de mindenki nagyon kedves és természetes volt, nekem már ezért is megérte. :) Na és a mangós üdítő még mindig nagyon-nagyon finom! Este folytatódott az iszogatás, de végül úgy döntöttünk, hogy nem mozdulunk ki.
Kedd - Festival City és az Irish Village
Irish Village
Kicsit összefolytak a napok, de én úgy emlékszem hogy amíg Szilvi aludt én egy-két órát a kondi teremben, majd a tetőterasz medencéjében töltöttem. Hát igen, ha van valami, amit nagyon-nagyon szívesen elfogadnék, az pont egy ilyen hely a felhőkarcoló ötvenvalahanyadik emeletén. :) Miközben birkóztam a futópaddal csak bámultam kifelé, előttem épülő mesterséges szigetek, megszámlálhatatlan sok daru és sok-sok másik felhőkarcoló tolongtak, tetejükön helikopter leszállópályákkal vagy medencékkel. Mintha ez az egész egy verseny lenne, ahol az győz, akinek több pénze van. Hát ez lenne Dubai... Miután végeztem, a Festival City-be mentünk. Ez egy hatalmas bevásárló és konferencia központ, a Dubai öböl partján. Van benne minden, ami a túléléshez kell: éttermek, egy arany piac, töménytelen mennyiségű bolt és egyebek. Annyira nem voltam oda a helyért. Dehát mit is várt az ember? Egy ilyen meleg helyen, mint Dubai nyáron nem is lehet mást csinálni az unatkozó araboknak, mint egy méregdrága bevásárló központban tengetni az időt. Elképesztő. Miért???? Valóban csak erre lenne igény? Este az Irish Village-be indultunk. Képzelj el egy helyet a sok felhőkarcoló után, ami tradicionális ír stílusban épült. Találsz hotelt, ajándékboltot, éttermet, pub részt és egy hatalmas kerthelyiséget egy tóval és kacsákkal. A hely azért nagyon hangulatos volt, valaki még énekelt is én pedig újra Európában éreztem magam.
Szerda - Karácsonyi készülődés
(Megjegyzés: külföldiekkel ne etesd a szaloncukrot.
Egyszerűen nem értékelik a hálátlan kutyák! :))
Egyszerűen nem értékelik a hálátlan kutyák! :))
Csütörtök- strand, Buddha Bar, Rooftop bar, Sanctuary
Azt hiszem kétségtelenül ez volt a hét legjobb napja. Tonyval megegyeztünk, hogy mivel ez neki is szabadnap és nem kell dolgozni csak olyan dolgokat fogunk csinálni, amik igazán pihentetnek és szórakoztatnak, így én már reggelire is jégkrémet ettem. :) A Jumeirah Beach Residence-nél (JBR) töltöttük az egész napot. Erről a helyről annyit kell tudni, hogy a Dubai öböl északi partján fekszik, kb. 25 ezer ember lakik itt a majdnem 40 luxus apartmanházban ebbe nem számítva bele a hoteleket... (Szerintem ez volt az egyik legszebb hely azok közül amiket láttam Dubaiban és persze ehhez hozzáteszem, hogy nem sokmindent láttam.) Gyönyörűen kiépített utcák, éttermek, terek, mozik, sport klubok vannak itt, temérdek lehetőséget kínálva a szórakozásra és pihenésre. Mindezt persze úgy, hogy pár lépés csak tőled a hófehér homokos - a homok máshonnan van - strand a kristálytiszta vízzel. Hát igen... tudnak élni. Szóval egész nap pihengettünk és strandoltunk, gyűjtöttem egy temérdek kagylót, végre sikerült frankón lebarnulnom és bekajálni az El Chico nevű mexikói étteremben. Hihetetlenül finom volt az étel és jó a kiszolgálás. Kora este indultam haza, mert Orsi barátosnémmal beszéltem meg találkozót estére. Ő már két éve Dubaiban él és dolgozik, még Szegedről ismerjük egymást. :)
The Rooftop bar
Buddha barPéntek - Mall of the Emirates és Medinat Jumeirah
A kamu sípálya
Szombat- Az a bizonyos moszkvai reptér
Home sweet home
Kimerülten és leamortizálva Vasárnap délelőtt érkeztem meg Budapestre, +3 fok lehetett, de egy cseppet sem fáztam. Hazamentem és kora este lefeküdtem aludni a jó kis előfűtött lakásba hogy másnap újra kezdődjön minden és elmenjek dolgozni a gyárba. (De ezúttal irigylésre méltóan barnán... :)
1/14/09
Večera!
Elnézést a szerb kezdésért, de november óta nyelv órákra járok és mit ne mondjak keresve sem találnátok nálam lelkesebb diákot. Teljesen oda vagyok és vissza, olyannyira hogy néha meglepődöm a saját stréberségemen és a pár év passzív nyelv gyakorlás hatékonyságán!
Szóval: Tudom hogy a Dubai-os élménybeszámolóval még mindig adós vagyok, de annyira hosszú megírni és most nagyon sok a munka... De a nagy részével már megvagyok! Addig is kárpótlásul íme egy kis ennivaló!
Múlt hétvégén vacsora partit rendeztünk Zitával, Katával és Évával. Szerintem egészen jól sikerült, bár kétségtelen, hogy nem voltam a legjobb társaság 2 nap folyamatos bulizás után... Nézzétek a kalács képem. Szörnyű! Úgy döntöttem hogy mexikóit csinálok, ami azt hiszem többé - kevésbé sikerült is. Előételnek tortilla chips és mindenféle salsa volt kikészítve, főételnek csirkés fajitas-t tálaltam. Mellé ugye friss tortilla, guacamole (Zita elfelejtett hozni) tejföl, rizs (ezt pedig én felejtettem el megfőzni) és bab püré járt. Desszertre pedig Kata forró csokit készített Milán kimaradt csoki mikulásaiból. Íme a nagy munkánk! :)
12/31/08
11/19/08
Karácsony Dubaiban
Sokat gondolkodtam ezen a karácsony dolgon és hosszas tépelődés-tanakodás után úgy döntöttem, hogy életemben először nem töltöm itthon ezt a pár napot, hanem fogom a bőröndöm és lelépek valami melegebb éghajlatra.
Nem arról van szó, hogy kőszívű lennék, de hát minek maradjak? A szüleimnek 7 gyerek után méltán van elegük ebből az ünnepből (nálunk a karácsony a nagy összeveszések és kibékülések, félreértések és neheztelések ideje). Emlékszem, egyszer anya és apa elbeszéltek egymás mellett és sikerült két karácsonyfát venni, egy évre rá pedig (okulva az előző évi dologból) egyikőjük sem vett, így 24-én este 6 órakor az egyik bátyám szerzett egy enyhén girbegurba darabot, aminek a levelei mind lehullottak mire hazaért vele. :) Ezen persze lehet egy jót nevetni, de mégiscsak...
Ezek után érthető talán, hogy sosem voltam oda annyira ezért az ünnepért, az utazás intézésében pedig végül az is lökött rajtam egyet, hogy ez lenne az első szenteste amit már felnőtt fejjel, különköltözve de mégis egyedül töltök.Ez elég szomorú, vagy a fene se tudja: végül is az én választásom. Minden amit tettem, az enyém...
Szóval. Arra gondoltunk Szilvi barátosnémmal - aki lassan háromnegyed éve Dubaiban él és az Emirates légitársaságnak dolgozik - mint stuvi -, hogy itt az ideje annak, hogy páran megmutassuk milyen egy fenyőfás-szaloncukros magyar karácsony Dubai-ban. Szilvi riadóztatta az összes kint élő barátját és meg is szervezte a szentesti bulit.
Ő egyébként az évfolyamtársam volt az egyetemen és bár hősiesen helytállt, esze ágában sem volt jogászként dolgozni. (Azaz egyszer igen: fél évig bírta a nyomást a csodálatos közszférában, majd ismét repülésre adta a fejét. :)) Még szeptemberben megvettük a jegyet - ez akkor sokat lendített a béka s....ge alatti kedvemen és nekiláttunk a vízum intézéséhez.
Ez olyannyira viccesre sikeredett, hogy arra gondoltam bemásolom ide Szilvi levelét: nevessetek csak ti is, én imádom. :)
"....Elkezdtem intézni a vízumodat, gondoltam leírom milyen itt az ügyintézés. Ahogy már említettem, múltkor 2X egy órás sorban állás után (először rossz helyre kértem számot, és ezért újból sorba kellett állnom egy másik ügyintézőhöz is és alig voltak ezren előttem) közölték velem, hogy nem állítanak vízumot ki számodra, mert nem tudom bizonyítani papíron, hogy tényleg az unokatesóm vagy és mert hajadon vagy meg fiatal. Azt ajánlották, hogy menjek át a Dnata másik épületébe, ott talán tudnak segíteni. Ma beszálltam egy taxiba és kiadtam az ukászt: Dnata Old Building. Amikor odaértem, már nem volt sor. Odamentem az ügyintézőhöz, elmondtam, hogy anyukám fiú tesójának a lánya vagy (csak hogy tudjál róla) és hogy karácsonyra jönnél ki hozzám, hogy ne legyek egyedül, és megadtam az adataidat, az útlevél másolatodat, meg az én útlevelemet. Erre a lelkem ránéz az útlevelemre és megkérdezi, hogy akkor ki ez a barna nő? Mire mondom, hogy bármily hihetetlen én. Aztán fél órával később rámutat a képedre és visszaadja nekem, hogy ez akkor én vagyok. Mondtam neki, hogy nyissa már ki a szemét, ez egy szőke nő, én meg barna vagyok. Aztán elküldött befizetni a vízum díjat, ami 673 dirham, és közölte velem, hogy be kell fizetnem 2000 dirham depositot, amit majd akkor kapok vissza, amikor elhagytad az országot. Befizettem. Aztán be kellett fizetni 40 dirham kötelező biztosítást, megtettem. Így összesen már 2700 környékén jártam, mikor kiállított egy papírt, amin csak az anyukád neve és a lakcímed volt elírva. Mondtam neki, hogy ez nem jó, mire elzavart, hogy ő férfi és ne szóljak bele, menjek inkább a másik ügyintéző ablakhoz folytatni a dolgokat.
Átmentem. Ott tovább pepecseltek, majd nagy sokára kiállítottak egy vízumot és az orrom alá tolták, hogy ellenőrizzem az adatok helyességét. Minden jó volt rajta, kivéve ez: Expire date: until december 10.
Erre nézek rájuk és azt mondom:
- De hát a barátnőm karácsonyra jön. Nem december 10-ig marad, hanem tovább.
- Akkor miért nem mondta hamarabb?
- Mondtam én a lütyő kollégájának, csak az baromira nem figyelt.
- Na és mikor van karácsony?
- Minden évben ugyanakkor, december 24-én.
- Hát akkor jöjjön hamarabb.
- De nem tud hamarabb jönni, mert már megvan a jegye, és nem tud itt maradni olyan sokáig.
Erre közölték velem, hogy akkor buktam a pénzemet. Na erre egy csöppet ideges lettem. Aztán az egyik pacák azt mondta, hogy megpróbálja törölni az egész tranzakciót a rendszerből, csak jöjjek vissza holnap reggel. Mondtam, hogy ez remek, csak nekem reggel 6-kor megy a járatom Bécsbe.
Most ott áll a dolog, hogy a pasinál hagytam a vízumodat, ami december 10-ig érvényes, ő megpróbálja sztornózni, én visszamegyek 15-én reggel és megpróbálják visszautalni a pénzemet a számlámra. Aztán pedig kezdem előröl az egészet.
Nagy nehezen lenyugodtam, elhagyom az épületet, sehol persze egy taxi sem, hiszen ide nem szívesen jönnek. Elindultam gyalog. Egyik oldalamon az autópálya, a másik oldalamon a poros építkezés, meg a füttyögő indiaiak. Mire egy szállodához értem, totál tele volt mindenem porral. Ott fogtam egy taxit, és nagy nehezen este 5-re hazaértem úgy, hogy megint elment egy napom, megint nem intéztem semmit, viszont nagyon úgy fest, hogy rövidebb lettem egy havi alap fizetésemmel. Nagyon örülök. Welcome to Dubai!
Puszillak"
U.I. Azóta azért lecsillapodtak a kedélyek és Szilvi kitartásának köszönhetően két nappal ezelőtt megérkezett a vízumom, telis-tele arab mesebetűkkel, 2009. januárjáig tartó érvényességgel. Juppppppi!!!
