 |
|
| Kilátás - Grand Canyon |
Közel 8 órás kocsikázás után érkeztünk meg
Cameron-ba. Útközben hitetlenkedve néztük a snowboardosokat és a közel 40 centis havat, ami Flagstaff környékén esett. A Grand Canyon-ba indulók többsége egyébként vagy a Nemzeti Park területén lévő szálláshelyeken hajtja álomra a fejét, vagy
Flagstaff-ban. Nekem Flagstaff rondának tűnt, a nemzeti parkban pedig már csak drága és puccos szállás volt, szóval tovább kutattam a neten. Így bukkantam Cameron-ra, egy aprócska, mindösszesen 250 családot számláló indián falura a Navajo Indián Rezervátum területén és a
Cameron Trading Post-ra.
A navajo indiánok neve biztosan ismerősen cseng némelyeknek. A II. világháborúban kódnyelvként használták az amerikaiak: minden üzenetet erre a nyelvre fordítottak az indián híradósok, így üzentek egymásnak titokban. Az ellenség meg... hoppon maradt, gondolom.
A "trading post" kifejezés egyébként itt a funkcióra utal. A régi szép időkben (és még ezek szerint most is) ezeken a helyeken pakoltak le a kerskedők, ide jött a posta, itt ettek és szálltak meg az utazók. Ma benzinkút, étterem, ajándékbolt, motel és posta áll itt. Minden navajo építészeti stílusban épült. Miután elfoglaltuk méretes szobánkat a kis étterembe indultunk. Tömve volt! Én navajo kenyeret ettem (szerintem ez a magyar lángos tökéletes mása volt, de kétlem hogy ugyan az az alapanyag), míg jobbik felem navajo hússal csillapította az éhségét. Nahát ez meg marha pörkölt ízű volt. Ki tudja, lehet hogy mégiscsak van valami közös bennünk és az indiánokban?!
Reggel korán indultunk a
Grand Canyon-ba. A 7 napos belépő mindössze $25, ennek nagyon örültünk. :) A park maga nagyon-nagyon szervezett, minden ki van táblázva, adnak térképet, van belső shuttle busz azoknak, akik nem tudnak olyan sokat gyalogolni. Szerettünk volna a völgybe is lemenni, de a hóra és a hosszú útra való tekintettel ez most nem jött össze. Az egész napot itt töltöttük, bátran állíthatom, hogy ez volt az utunk legeslegszebb része, gyors vacsorával a kantinban és naplementével. Sajnos állandó fényképalanyom idővel ráunt a sok kattintgatásra, így idővel már csak magamat tudtam időzítővel fényképezni - jó japán turista módjára!
Másnap reggel a
Navajo Nemzeti Emlékműhöz (Navajo National Monument) indultunk. Hiába volt csak 70 km-re tőlünk, se a GPS se mi nem találtuk. Tábla, az meg minek? Közel egy órás kocsikázás után megálltunk, belőlem kitört a hiszti és közöltem hogy akkor én itt és most világgá megyek. Na erre Peter meg is jegyezte hogy "Még egy ilyen kirohanás és itthagylak az indián barátaiddal együtt!". Jót röhögtünk mind a ketten, kocsiba vágtuk magunkat és
Page felé vettük az irányt, volt ott ugyanis egy tó gáttal:
Lake Powel és a
Glen Canyon Damn. Hát nagyon megérte az utat, fel is tudtunk menni a gátra, volt idegenvezetés meg minden amit szeretnél. Elég komoly biztonsági intézkedéseket láttunk, az idegenvezető meg is jegyezte hogy nehogy eszünkbe jusson a olyan szavakat emlegetni hogy "gun, terrorists, attack...", mert akkor jönnek az őrök. Innen
Horseshoe Bend-be
indultunk, ez egy patkókanyar a Colorado folyón. Annyi természetfotós
gyűlt itt össze, hogy nem akartunk hinni a szemünknek. Némelyik talán
túl bátor is volt. Itt vártuk meg a naplementét és már egyáltalán nem
bántuk a Navajo Nemzeti Emlékműves cécót. :) Na de beszéljenek a képek (igazán csak pár darab abból 200-ból amit aznap lőttem, előre is elnézést a mennyiség miatt.:)
További bejegyzések az utunkról itt:
Los Angeles
Point Lobos, San Simeon, Santa Maria
Santa Cruz, Monterey, Carmel
San Fransisco folyt. köv!
Indul a roadtrip - San Fransisco
 |
| Flagstaff, úton Cameron felé |
