3/6/12

Három...kettő...egy...

Már csak hármat kell aludni és indul a móka. Csütörtök este, munka után repülök San Fransisco-ba. 54 nap különlét után végre egyesül a kiscsalád és együtt is marad két és fél hétre. Hát van ennél jobb dolog a világon?!!!! Terveink szerint eltöltünk pár napot San Fransisco-ban, majd bérelünk egy kocsit és nekivágunk a nyugati partnak. Igyekeztünk nem túlszervezni az utat, nem mindenhol van szállás, ahol pedig van az tényleg inkább olcsó és praktikus, mint luxus. Egyetlen egy helyre foglaltam tuti hotelt, Las Vegas-ba, az MGM Grand Hotel-be. De ezt is csak azért, mert egy estére $75 volt a suit, és emberem születésnapja közeleg. Amúgy is, itt visszanyerjük az egész nyaralást. :) Szorítsatok! :) 




3/2/12

Költözés

Na, hát a nagy hír az hogy új lakásba költöztem. Maradtam ugyanabban az apartman házban, de átköltöztem az új szárnyba, egy kisebb, azonban jobban elrendezett lakásba. Nincs többé külön fürdőszoba, de azt hiszem erről a luxusról képes leszek lemondani. :)

Jaj és TV sincs... Sürgőssen szereznem kell valamit, különben lőttek a főzős és lakberendezős műsoraimnak. Van viszont egy sokkal nagyobb kondi terem és egy játék szoba, ahol van két biliárd és egy póker asztal, meg valami hosszú keskeny asztal féleség, de ezt nem tudtam beazonosítani. Át is hívtam a lányokat estére, meglátjuk ki emlékszik jobban a biliárd szabályokra?

De hogy miért is költöztem? Az első lakótársammal nagyon különbözik az időbeosztásunk. Én minden nap 9-től 6-ig dolgozom az egyetemen, neki viszont elég kevés órája van a suliban, az is kora délután. Ennek aztán az az eredménye, hogy ő hajnalig fent van, vele együtt pedig a barátnői is, akik a főhadiszállásuknak szemelték ki a lakást. A múlt héten összesen 5 alkalommal kellett hajnalban kimennem és mondani nekik, hogy vegyék le a hangerőt. A pohár akkor telt be, amikor vasárnap este én takarítottam fel a szombati bulijuk maradványait. Az egész lakás ragadt a kiöntött piáktól. Átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy ideje költözni. Szóltam egyszer, kétszer... sokszor. Nyilván nem vették komolyan a dolgot, én pedig feleslegesen senkivel sem szeretnék vitatkozni. A héten leültem a lakótársammal és elmondtam neki, hogy költözöm. Nagyon sajnálta a dolgot, megmondom őszintén, én is. 

Itt van egy lány, aki okos, fiatal, ezernyi lehetőség rejtőzik benne, hogy előrelépjen és megvalósítsa az álmait. A szülei 7 éve költöztek ide Afrikából, ő az egyetlen gyerek a családban, aki továbbtanulásra adta a fejét. A másik két bátyja otthon lakik a szülőkkel, - szerencsére egyáltalán nem rossz körülmények között -, de nem mondhatnám, hogy nagyon el lennének foglalva valamivel. 

Így aztán a  szülők  erejükön felül teljesítenek, hogy ki tudják fizetni a  lány tandíját, no és persze eredményeket várnak. Egyetlen egy gond van, a rossz társaság. Emberek, akik nem tevékenyek, akik rajtad élősködnek, hasznot húznak belőled és egyik napról a másikra élnek.  Sajnos a lakótársnak sok az ilyen "barátja", ő pedig igyekszik megfelelni nekik. Még akkor is, ha azok durván illegális dolgokba  rángatják bele, vagy éppen arról győzik meg, hogy egész héten lógjanak a suliból.

Nem tudom mi lesz vele, de én nem akartam ilyen környezetben maradni vagy hagyni, hogy veszekedésig fajuljon a dolog. Így még tényleg kulturált módon tudtunk elköszönni. Persze volt, aki mondta, hogy ugyan minek költözöm, lehet hogy az új lakótárs sem lesz jobb? Nem tudom, hogy jobb lesz-e? Csak azt, hogy mindent meg kell próbálni. :) Íme egy kép az új lakról. Nekem tetszik!