11/24/11

Barcelona II. rész

Citromos, hatalmas oliva. Megér egy misét.

Harmadik napunk is elég eseménydúsra sikeredett Barcelonában. A Sagrada Familia-val kezdtünk, és mivel elég korán mentünk oda nem kellett sokáig sorban állnunk. Meg kell, hogy mondjam, hogy a Gaudi munkásságát bemutató kiállítás, a műhely és modellek nekem sokkal jobban tetszettek, mint az épület maga. Ha nem tudod, hogy igazából miket is mintáznak azok a furcsa motívumok és honnan nyerte az ihletet  Gaudi, akkor nem is olyan érdekes a dolog. A Sagrada Familia megépítésének ötlete egyébként egy spanyol tehetős üzletembertől származik. Szerettek volna egy bazilikát, amit nem csak gazdagok hanem szegények is látogathatnak majd, így vásároltak egy jókora területet a szegény negyedben, majd nekiláttak az építkezésnek. Érdekes, hogy az eredetileg neogótikus stílusúnak megálmodott bazilika  micsoda változásokon ment keresztül amikor Gaudi csatlakozott a projekthez... 

Napunkat a Gótikus negyedben, a Katedrálisnál folytattuk, majd ellátogattunk a Park Güell-be, amit a hely megálmodójáról, Eusebi Güell-ről neveztek el.  A park, amely az 1900-as évek elején épült és ma szintén az UNESCO világörökség része elég messze van a belvárostól,  így egy legalább 20 perces  busz útra érdemes lelkiekben felkészülni.  Igaz  a helyet eredetileg a tehetős felsőosztálybelieknek szánták, végül senki sem akart ide beruházni. Még szerencse, most a hely egy  mindenki számára elérhető és megcsodálható, igazi mesebeli hely, ahol minden forma hullámzik a térben, sétányok, mézeskalács házra emlékeztető épületek, és hatalmas mozaik felületek várják a látogatót.

A napunkat a Casa Milá-ban fejeztük be. Természetesen a ezt az épületet is Gaudi tervezte. Itt a megrendelés egy 5 emeletes bérházra szólt, amit befektető, Roger Segimon de Milá tehetős embereknek szánt. A projekt olyannyira jól sikerült, hogy szintén a Világörökség részévé nyilvánították, mi több a Bérház ma is élettel teli, kultúrális központtá alakították. Egyébként nemcsak a tetőre lehet felmenni, ahol a kémények hatalmas szobrokká nőnek, hanem végig lehet nézni az épület történetét bemutató kiállítást és egy minta lakást is. Gyönyörű, de nekem azért egy kicsit messze volt a funkcionálistól... 

Persze ez nem minden. Ha tovább sétálsz a Passeig de Gracia-n, akkor innen pár pec alatt eljutsz a Casa Batló-hoz. Szintén Gaudi, szintén szecesszió! A sugárút maga megér egyébként egy misét, tele van fantasztikus boltokkal, éttermekkel, kávézókkal. Mivel időközben itt ránk is esteledett, az innen csak egy sarokra lévő Tapas 24-be vettük az irányt. Sok barátunk ajánlotta ezt a modern tapas bárt, most pedig én ajánlom nektek. Igaz sorok álltak, de megérte kivárni. Legalább 3 órát itt töltöttünk és összebarátkoztunk egy német, egy ausztrál  és egy szingapúri párral. Ismét pityókásan mentünk haza, de annál elégedettebben. Sőt, a német párral olyan nagy volt az összhang, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot és úgy néz ki, hamarosan összefutunk. :)

Sagrada Familia - belülről
Még mindig...



Casa Milá - a tető
Még mindig a tető...

És még mindig a tető...
Időközben ránk esteledett a Passeig de Gracia-n.
Jó kis társaság a Tapas 24-ben.
Park Güell
Mindig jó a hangulat...
Mozaik


11/22/11

Barcelona I. rész

Arc de Triomf

Jaj hát elmaradt az élménybeszámoló egy ideje, dehát nagy munkában vagyunk kérem szépen...  Én megvédtem a szakdolgozatomat, megkaptam a diplomám majd hazaugrottam családi ügyintézésre, jobbik felem pedig lakás nézegetéssel foglalatoskodik.

Szóljon hát a bejegyzés a hosszú hétvégéről Barcelonában, a tapasról és a baromi olcsó, de annál jobb vörös borról, amitől én bizony négy teljes napig nagyon jó hangulatban voltam. :) A szállásunkat közös megegyezés alapján egy, a központtól 2 metró megállónyira lévő Hotelben foglaltuk le. Az ár megfizethető volt, a szobák tiszták a reggeli viszont drága. (14 Euro fejenként). Mondtam, hogy azt köszönöm nem kérjük, ehelyett minden reggel valamelyik közeli pékségben töltöttük meg a bendőnkett jobbnál jobb sonkás szendvicsekkel és frissen facsart narancslével. Két személyre kb. 6 Euro volt a számla. A hülyének is megéri.

Az első délutánunkon az Arc de Triomf-nál kezdtük. A kaput az 1888-as világkiállítás alkalmából építették, és egy nagy térre néz ahol megannyi ember sétál. A tengerpart felé haladva  keresztül sétáltunk a  a Ciutadella parkon, itt található az Állatkert és a Természettudományi múzeum is, ami - mint utóbb kiderült egy másik épületbe költözött időközben, de annyira új a dolog hogy erről egy könyv sem számolt be -. A park egyébként az egyetlen nagy és összefüggő zöld terület a belvárosban, a nyári rekkenő hőségben tökéletes menedékként szolgálhat a hűsölésre vágyóknak.

Mivel már későre járt és korgott a pocak, a Ribera kerület felé vettük az irányt. Isteni tapas tálat ettünk és bizony egy üveg  testes vörös bor is elfogyott. Megmondom őszintén  nekem ez így sok volt, egész éjjel forgolódtam és baromi szomjas voltam...

Másnap egy könnyű reggeli után a Sagrada Familia felé vettük az irányt. Irtózatos sor állt természetesen már kora reggel, szóval mondtam jobbik felemnek, hogy menjük vissza egy nappal később. Mivel kiváltottuk a Barcelona kártyát, ami nemcsak a tömeg közlekedésre hanem vagy 15 múzeumba nyújtott ingyenes belépést - bőven akadt még néznivaló.

A Las Ramblas felé sétáltunk, majd megnéztük a La Bouqeteria piacot is. Ez utóbbi tényleg hatalmas élmény volt, alig győztem kapkodni a fejem a sok finomság láttán. Innen  a Barcelona Történelmi Múzeum felé vettük az irányt, ami egyszerűen fantasztikus volt. Érdekes, hogy a túristák zöme nem itt kezdi a városlátogatást. Kár, mert ez a múzeum tényleg bemutatja a város történetét egészen a kezdetektől, így lesz teljes a kép!  Ezt követően a Csokoládé Múzeumba  mentünk,  ami egy aprócska de annál érdekesebb kiállítást mutat be a csokoládé elterjedéséről Spanyolországban. Képzeljétek, még a belépő is csokiból van. Miután végeztünk, azért még futotta az energiánkból egy kis csokizásra a múzeum boltban.

A napot a Gótikus negyedben fejeztük be, ez gyakorlatilag az óváros közepét jelenti. Sok-sok régi épület, szűk sikátorok és római kori maradványok teszik érdekessé a helyet. Na meg a tapas. Ismét sikerült bekajálni. Ó... az a sonka...

Bérelhető biciklik...
Huss
Kábel rengeteg
A buborékfújó :)
Precizitás
Séta a nagyival
Komoly választék
Sikátor



11/1/11

It is a must-see movie... Feltétlenül nézzétek meg...

Nem tudom sajnos hogy otthon játszák-e már a "The Debt" című filmet, mi nem is olyan régen láttuk és örömmel nyugtáztuk, hogy Magyarországon is forgattak jónéhány jelenetet. Hát igen, a Fiumei útat és a régi villamosokat nem nehéz felismerni. A film egyébként 1966-ot és az NDK-t eleveníti meg. Olyan jól, hogy én végül egész éjjel a filmen töprengtem.