8/28/09

Klassz!


Megtaláltam néhány képet, amit még 2005-ben csináltam Japánban. A fenébe is, vissza kell mennem oda...











8/26/09

A három fázis, útiterv és az aranyszabály




Nem tudom miért van ez, de az utazást megelőző érzelmi állapot nálam mondhatni elég labilis. Vajon mások is így vannak ezzel???? Íme a labilis érzelmek három fázisa:


1. Az ábrándozás

Na, ez bizony már akkor elkezdődik amikor hazaérkezem valahonnan és konkrétan máris újra útnak indulnék. Ekkor jön a lázas repülőjegy keresgélés (mára odáig jutottam, hogy összesen 6 repülőjegyeket olcsón kínáló honlapot nézegetek párhuzamosan, így rábukkanva a legjobb ajánlatokra), fórum olvasgatás (ki-hova-merre-meddig) és a nyűglődés ideje, amikor tudom, hogy addig nem fogok megnyugodni, amíg nem égeti egy újabb jegy a zsebem...
A jegynézegetést egyébként már olyan szintre fejlesztettük Kriszta barátnőmmel, hogy kisebbfajta verseny alakult ki köztünk összemérve ' ki talál jobb jegyet' tudásunkat.


2. Én ugyan nem megyek sehova

Ha van szülés utáni depresszió, akkor minden bizonnyal utazás előtti is létezik. Kb. 30 nappal az út előtt rám szokott törni a kétségbeesés, hogy mi a fenének megyek megint, miért nem gyűjtök inkább kocsira, vagy maradok a fenekemen és bulizom el a spórolt pénzem. (Azért ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor be kell hogy valljam az utazási keretem a Szigeten elég durván megcsappant, a kocsi vezetésben pedig mondhatni nem kimagasló a teljesítményem, így marad a tömegközlekedés.)
Ilyenkor az egész baráti társaságom tőlem szenved, próbálnak jó tanáccsal ellátni ("Juci, de hát jó lesz.", "Juci, ezt neked kell eldöntened, de már megvetted a jegyet.", stb.) mígnem valaki ráun a dologra és nemes egyszerűséggel fenékbe billent a hisztiért, vagy Apukám kezdi ellenezni a tervem. Ugyanis egy dolgot mindenki tud a családunkban. Ha rá akarnak venni arra, hogy megcsináljak valamit egészen egyszerűen nincsen más dolguk mint megtiltani nekem. Ezt rendszerint hatalmas ellenszegüléssel és kisebb palota - forradalmakkal szoktam megtorolni, amelyek hatalmas családi balhékban és látványos kibékülésekben végződnek, de hát így szép az élet.


3. Ö'öm Bódottá' :)


Na ez a fázis a lejárt útlevelem meghosszabbításával, vízum ügyintézéssel, szállásfoglalással és részletes úti terv írással telik. A lehető legjobb pedig az a rész, amikor elkezdem számolni, mennyit kell aludni még a nagy napig? Mától számítva 17 - azaz tizenhét - alvás van hátra, ezt pedig már fél lábbal is kibírom.


A mostani terv a következő (de csak nagy vonalakban, tényleg):

Szeptember 12-én indulok Bécsből Bangkokba, ahova másnap reggel érkezem. Innen busszal megyek tovább a thai-kambodzsai határhoz Aranyaprathet-be, onnan a Rongklua piachoz, aztán így tovább, a lényeg, hogy egy elég bonyolult határátkelést (85 taxi, busz, tuk-tuk váltás, vélhetően balhé a vízumügyintézésnél) követően tovább megyek Siem Reap-be. Egy pici, de nagyon otthonos fogadóban foglaltam magamnak szállást, illetve itt találkozom egy idegen vezetővel, aki a következő három napban elvisz mindenféle szuper helyre. Bejárjuk Angkor Wat minden szegletét, (én különösen a Napfelkeltés részt várom :) elmegyünk az úszóvárosra és a Siem Reaptól 13 km-re Nyugatra található Rolous csoporthoz.
17-én irány vissza Bangkokba, ott két napot tervezek maradni (2003-ben már voltunk itt pár napot Apukámmal) majd onnan szeretnék elmenni egy 2 napos trekking túrára Chiang Mai-ba.
Egyébként már készülök: heti kétszer egy kört futok a Margit szigeten, ami még jól is esik ha nem csalok... A túra után ismét tovább állok, szeptember 21-re szól a repülő jegyem Phuket-re, ahol valószínűleg Tony is csatlakozik hozzám, de ezt még nem pontosítottuk. Phuket-re nagyon kíváncsi vagyok, Phi Phi-vel, vitorlázással, főző tanfolyammal, búvárkodással és minden őrültséggel együtt. (De ezt majd meglátjuk az időjárástól függ minden, ami ugye ebben az évszakban nagyon - nagyon esős.) Itt leszek egészen 26-ig, majd este repülök vissza Bangkokba. Azt még nem tudom, hogyan fogom kivitelezni, de szeretnék majd elmenni éjjel a Pratunam piacra vásárolni, másnap reggel pedig irány haza!

No és íme néhány hiper-szuper
aranyszabály, amit Apukámtól (Jancsi tatától) tanultam, de azóta több honlapon visszaolvastam ezért meg is vádoltam plagizálással...

1. Utazás előtt pakold ki az
ágyra a motyódat. Ha ez megvan, tedd vissza a felét a szekrénybe. Nyaralni megyünk, nem divatbemutatóra!
2. Nem viszünk hálózsákot, foglaltunk már szállást!
3. Kisestélyit/magas sarkút/szuper víztaszító túra bakancsot sem viszünk!
4. Úti könyvből elég egy. Ha eddig nem olvastad el a többit, most sem fogod!
5. Nem viszünk teli bőröndöt, mert nem lesz hely a sok-sok ajándéknak.
6. Mindig maradjon nálad egy kis pénz a duty free-re (nagyon fontossssss!).


8/22/09

Amikor elmarad az élménybeszámoló...

Akkor éppen ismerkedem egy Canon 350 D-vel. (Azt hiszem ez a neve, de majd megvizsgálom!) A képeket egyébként Bécsben, otthon és a Szigeten csináltam.

Oh sailor man come take my hand


We buy junk and sell junk


Naschtmarkt


Sziget

Radio barkas

The time in between - Andrea