Juci útja - Juci's journey

A második hét után

2012-01-30T03:11:00.000+01:00

Jöttek itt a reklamációk kérem, hogy nem írok és nem is fotózom, szóval most igyekszem pótolni a lemaradást. Mostmár tényleg minden kártyám megvan, mindenhova beléptettek, mindenhova bejutok... csak tudjam észben tartani a helyeket.

Egyetem: tényleg hatalmas, és még egy hét után is megesik hogy nem igazán tudom merre is szeretnék menni. Ebben ugye sokat segíthet az egyetemi busz, ami összesen 5 vonalon közlekedik és nagyjából mindenhova el lehet jutni vele. Reggelenként még látok diákokat rajta (leginkább kis "árva" nemzetköziek mint én, ezért nincs kocsijuk) este viszont 6-kor majdnemhogy az egyetlen társalkodó kisasszonya vagyok a buszsofőrnek. Hiába is, Texasban olcsó a benzin és mindenhova kocsival járnak még a diákok is. Ez tömegközlekedés szempontjából abszolute nem jó ugye, hiszen nincs egy éjjel-nappal üzemelő és mindenhova elrepítő texas-i BKV, de legyen gyógyír, hogy építik a metro rail vonalat, és talán egy éven belül már közvetlenül be lehet jutni az egyetemről a városba. Csütörtökön egyébként tettem egy tömegközlekedős próbát, találkoztam valakivel a Hermann parkban. Teljesen egyszerű volt odajutni. Az egyetemen felszálltam a 30-as buszra, bementem a Houston Downtown TC-ig, ott átszálltam a Metro rail-re és 5 megálló után már a Houston-i állatkertben tekeregtem. Mindez 35 perc alatt, összesen 2.5 dollárból. Kinek kell itt kocsi?! Mikor visszaértem és nagy boldogan elmeséltem a lakótársamnak és a barátnőinek hogy milyen egyszerű is volt bejutni a városba, úgy néztek rám mintha valami bajom lenne. Miért utaztam én 35 percet amikor kocsival csak 20, hogyan bírtam a nagy meleget (csak 22 C van?!), voltak-e furcsa emberek és koszos volt-e a busz? Hát most mit mondjak. Igen, voltak furcsa emberek a buszon, de senki sem akart megharapni. Nemúgy mint alkalmasint a BKV-n, vagy a párizsi metrón... A busz maga egyáltalán nem koszos, megy a légkondi és még az is ki van írva hogy melyik megálló jön. A light rail pedig totál tiszta és vadiúj, nem csak "furcsa" emberek használják, hanem bizony frissen vasalt öltönyösök, diákok és családok is. Mint kiderült, a lányok közül még soha senki nem használta a tömegközlekedést:) Megígértettem velük, hogy egyszer közösen is elmegyünk...

Kutatás: Elkezdtem megfogalmazni a kutatási tervem ( ne kérje senki, hogy leírjam, mert ez egy-két elvetemült környezetvédőn és rajtam kívül aligha lesz érdekes bárkinek is), kicsit még nyűglődöm az írással és a fogalmazással. Bele kell jönni, fél éve már hogy leadtam a szakdogám.

Utazás: Megvannak a repülőjegyek, a tavaszi szünetben irány a Nyugati part. Kicsit izgulok, remélem lesz időm rendesen megszervezni az utat. Amint visszajövök, lesz még egy pár napos kirándulás is. Évente megrendezik a Fulbright Enrichment Seminar-t, ami mindig más és más témakört dolgoz fel. Még nem tudom hogy melyik városba és mikor küldenek, de nagyon várom. Mindenki azt mondja hogy nagyon jók ezek a szemináriumok és egy csomó érdekes embert ismerhetsz meg a világ minden tájáról.

Szórakozás: Mert ugye erről is essen szó... Az első hét után Sugarland-be mentünk vacsorázni. Ez a Houston-tól mindössze 20 mérföldre lévő város az 1800-as években idetelepített cukorültetvényekről kapta a nevét. Egy hatalmas outlet-szerűséghez mentünk, ahol a török srác javaslatára egy gyönyörű török étterembe ültünk be hogy jól megtömjük a bendőnket.
Ezen a héten az Egyetemi Operába mentünk Cilivel a magyar lánnyal és Rodrigezzel, aki szintén PHD-zik, csak ő éppen politológus. Nagyon-nagyon jó volt, bár kicsit furcsa hogy angolul énekeltek. Ezután az egyetem egyetlen szórakozóhelyére ültünk be. Teljesen kultúrált volt! Én egy pohár fehérbort kértem. Na, amikor megláttam hogy egy nagy dobozt húz elő a csapos a hűtőből és abból önti, akkor jót nevettem. Állítólag kaliforniai- jóféle! Na és nagyon édes! :)

Jövő héten megint jelentkezem, addig is íme néhány kép az egyetemről.

Cullen Oaks kert

Cullen Oaks Kert (a szobám előtt)

Tudunk grillezni is:)

Saját postaládád van a Cullen Oaks-on, teljesen odavagyok

Egyetemi rendőrség:)

Cambridge Oaks- itt van medence is:)

Cougar's Place, tavaly Cili itt lakott

Cougars Place- miután lerombolták hogy újra építsék

Egyetemi stadion-tavaszig nincs meccs

Welcome cougar fans! Az egyetemi stadion bejárata

Egy a sok buszmegállóból

Újrahasznosítunk I.

Újrahasznosítunk II.

Az egyetem legelhagyatottnak tűnő épülete, ahol állítólag az építészek szoktak modellezni?!

Az épület közelről

Ide jövök minden nap:)

Központi könyvtár- jó DVD-ket lehet kölcsönözni

A központi könyvtár este:) source: wikipedia

Ügyintézés- Getting things done

2012-01-19T01:02:00.001+01:00

source: Emilio Labador ( flickr)

Click on the comments button to read the post in English!

Pár nappal az érkezésem után még javában megy az ügyintézés. Tegnap beregisztáltattam magam a nemzetközi irodában, majd próbáltam megszerezni a Cougar Card-ot. Ez gyakorlatilag az egyetemi multifunkcionális igazolványod, amivel nem csak igazolod magad, hanem ezzel fizetsz, kölcsönzöl a könyvtárból és jutsz be a sport központba. Nahát mondanom sem kell, hogy hiába az egész napos kutyagolás (egyszerűen akkora az egyetem és néhány helyen olyan átláthatatlan) nem sikerült megszereznem a kártyák legtutibbját. Történt ugyanis, hogy diák státuszba regisztáltak először a nemzetközi irodán kutató helyett, ha viszont diák vagy, akkor nincs kártya amíg fel nem veszed az óráidat. Azért a program igazgató (aki a következő hónapokban anyám helyett anyám lesz) nagyon rendes volt. Megmutatta a szobámat, amit egy kínai és egy koreai kutatóval fogok megosztani. Kicsi és sötét, de az enyém, majd valahogy otthonossá teszem.

Estére pedig szerencsére sikerült elintézni, hogy "student" státuszom "person of interest"-té változzon (inkább mint a persona non grata, ugye?) Ma reggel csak be kellett sétálnom a Cougar irodába, beállni a fényképezőgép elé, és 10 perc múlva már távoztam is, kártyával a kezemben. Ezt követően már itt, a Jogi Karon kezdtem, éppen a könyvtárból írok. (Azért nem a szobámból mert elfelejtettem hol van és nem akarok egyből kérdezősködni:) Holnap egyébként megyünk egy előadásra, ott találkozom a többiekkel és majd valahogy elviccelem ezt a szoba keresés dolgot.

Jaaaaa... és nem fogjátok kitalálni hova megyünk márciusban!!!! Naná hogy rodeóra:) A jogi kar szervezi. Sűrgőssen szereznem kell valami jó kis cuccot. Pamela a Dallas-ból mindig olyan jól öltözött, ő volt a kedvencem. Na és nektek?

Megérkeztem Houston-ba/ arrived in Houston

2012-01-16T16:44:00.005+01:00

source: simplybetrue-flickr

click on the comments button to read the post in English!

Üdvözlet a 16 fokos Houstonból! Tegnap egy jó kis 11 órás repülőút után megérkeztem Houstonba. Egy önkéntes várt rám, aki elvitt az egyetemre, segített becsekkolni a szobámba és még vásárolni is elvitt. Ez nem csak azért volt jó, mert megspóroltam egy baromi drága taxit, hanem azért nem hagytak egyedül az intézkedéssel. A koleszba elvileg nem lehet bejelentkezni a hétvégén, ezért le kellett hívni egy aszisztenst, elmagyarázni hogy mi merre meddig... Megnyugtató érzés volt, hogy volt velem valaki, aki segített volna ha baj van. Szerencsémre egy másik Fulbright-os lány felajánlotta hogy amennyiben nem jutok be a szobámba akár nála is alhatok, így az utcán alvás már nem fenyegetett.

Az egyetem területe egyébként hatalmas, ekkorát még nem láttam... Minden van amit szeretnél, atlétikai pálya, hatalmas sport centrum, kiállító terem, gyorséttermek, kávézók, menza... Én a Cullen Oaks-ban lakom, itt egy kb 60 nm-es lakást osztok meg egy nigériai lánnyal. Van egy nagy konyha és nappali, mindkettőnknek külön hálószoba és mellé fürdő. Megmondom őszintén, nagy megkönnyebbülés hogy megvan a saját kis vackom és nem kell osztozkodni a fürdőn, na és hogy a konyhában van mosogatógép! Ma minden zárva, mert Martin Luther King napja van, így holnap kezdek a professzornál. Kicsit izgulok is.

Ha kimerészkedem, majd csinálok ám képeket is. De azért most még jó egy kicsit itt, biztonságban a szobámban:)

Már csak egy hét - It is just a week away

2012-01-08T18:58:00.002+01:00

Click on the comments button to read the post in English:)

Az elmúlt év igencsak mozgalmasra sikeredett. Éltem Hollandiában, aztán tavasszal Bécsbe költöztem, (tavasz plusz Bécs=mennyország) befejeztem a szakdolgozatomat (Uramatyám, néha úgy éreztem sosem jutok a végére!), majd végre lediplomáztam. Utazgattam is: elmentem a Benelux államokba a tanulmányi útra, Malayziában ünnepeltük a harmadik X-em, és volt egy szuper hosszú hétvégénk Barcelonában. Most pedig a helyzet az, hogy jövő héten megint elindulok. Az úticél ezúttal pedig nem más, mint a csípős Dél-Nyugat! A Magyar Fulbright Bizottságnak és a Houstoni Egyetemnek köszönhetően Houston-ban fogok eltölteni 6 hónapot. A jogi karnak van egy Környezetvédelmi, Energia és Természeti Energiaforrások Kutatási Központja, én pedig itt fogok kutatni a mentorommal. Hihetetlenül izgatott vagyok, hiszen Fulbright-osnak lenni nem csak megtiszteltetés, de igazi kihívás is, amit bizony állni kell.

Van azért jó hír is. Ha minden jól alakul, jobbik felem meglátogat a tavaszi szünetben, bérelünk egy verdát és nekivágunk a Nyugati partnak. Jól hangzik, igaz?

Holland Karácsony

2011-12-22T09:06:00.002+01:00

Kerststol, forrás: www.depers.nl

Többen kérdeztétek - de leginkább Zizi kíváncsiskodott - hogy vajon hogyan ünneplik a hollandok a Karácsonyt, hasonlóak-e az ünnep körüli tradíciók? Hát lássuk csak... A hollandok is szeretik a Karácsonyt mint olyat, de nekem úgy tűnik-és ezt több holland ismerősöm is megerősítette már, hogy Sinterklaas, azaz a holland Mikulásféleség nagyobb majré. No és mit is csinál Sinterklaas? Nagyjából ugyan azt, mint a magyar Mikulás, viszont vannak neki segédjei, a Zwarte Pete-ek, aki kis fekete képű, göndör hajú, színes öltözékbe felöltözött figurák. Nahát ezektől minden holland gyerek megőrül (megszámlálhatatlan Zwarte Pete-nek öltözött mini manóval találkoztam már az utcán). Jaj és hát a lényeg. Sinterklass nem szánon érkezik kéremszépen, hanem természetesen hajón (jó holland szokás módjára) állítólagosan Spanyolországból, novemberben.

Na, visszatérvén a Karácsonyra... Karácsonyi vásárt mint olyat (forralt borral, árusokkal és sült gesztenyével) nem sokat láttam még, jobbik felem szerint nem jellemző. No és nem ülnek 24-én szentestét mint mi, a Karácsony számukra a december 25-ét jelenti, ami persze nekem plusz egy nap izgatott várakozásomba kerül. A Karácsonyi menü sem annyira jellemző, a nagykönyv szerint liba, meg pulyka a menő, de elmondanám, hogy a nagy többség a szupermarketekben található karácsonyi tálat veszi, ami tele van racqlett vagy grill sütőre szánt előre elkészített, bepácolt húsokkal, zöldségekkel. Nem úgy van az kérem, hogy anya nekiáll a töltött káposztának, apa meg a halászlének. Hollandiában ilyenekre igazából nincs idő. Külön megnéztem ebből a célból az Allerhande karácsonyi számát, a töltött csirke volt a legbonyolultabb dolog, nem viccelek.

Na de, hogy írjak valami nagyon jó dolgot is... Említettem már sokszor, hogy a hollandok mesterei a sütemény készítésnek. Annyira édesszájúak, hogy a szupermarketekben a 2 soros édesség pult mellé még a saját pékségben kisütött 1-2 szeletes torta csomagot is lehet akár venni. (Én ezeket a helyeket igyekszem elkerülni, hatalmas a kísértés!) Na szóval van egy karácsonyi sütijük, igazából olyan kalács ízű, az a neve hogy Kerststol. Van benne mazsola, néha akár még más szárított gyömölcs is és a lényeg... a közepében mandulás töltelék van. Mennyei! Aki Hollandiában jár az ünnepek környékén, feltétlenül tegyen egy próbát. Addiktív!!!

PS. a képen látható kerststol-ban nincsen éppen mandula töltelék, de abban, amit a szüleimnek vettem bizony van. Ha felvágtuk, lefényképezem nektek. :)

Barcelona III. rész

2011-12-21T11:54:00.001+01:00

Rajtakapott...

Következő napunkat Barcelonában a piaccal kezdtük. Igaz voltunk már itt, a La Boqueria piacon, de nekem annyira tetszett a sok kiabláló árus és finomság (no meg az emberek, akik megfordulnak itt), hogy feltétlenül szerettem volna visszamenni. A piacon vettünk friss bagettet, sajtot és sonkát, megreggeliztünk, majd kisétáltunk a tengerpartra és egy fa árnyékában lábadoztunk a bőséges reggeliből.

Innen egy picit visszasétáltunk és meglátogattuk a Kolombusz emlékművet. A hatvan méter magas emlékművet még 1888-ban emelték a Kolombusz előtti tisztelgés jeléül, aki pontosan ide érkezett vissza első, Amerikai kontinensre tett utazásáról. Az emlékmű egyébként nem csak egy hatalmas oszlop, rajta Kolombusz szobrával, hanem egy kilátó is. Szűkös volt a lift ugyan, de csak feljutottunk a tetőre és gyönyörködtünk egyet.

Innen egy hajókirándulásra indultunk, ami éppen ingyenes volt a Barcelona Card miatt, de nem volt egy nagyszám. A kb. 1 órás út nagyjából a kikötőt járta be és láttunk néhány hatalmas hajót. Kicsit le is lombozódtunk egy időre, még szerencse, hogy innen a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumba indultunk. Ezt senki ne hagyja ki, csodálatos volt. A múzeum egyébként tele van római korból származó leletekkel, de van barokk, reneszánsz és gótikus gyűjtemény is. Talán egy nap is kevés lenne körbejárni mindent. Érdemes kölcsönözni fülest (diákoknak van kedvezmény :)), mert sajnos minden szinte csak katalánul és spanyolul van kitáblázva.

Volt egy időszakos fotókiállítás is, A Mexikói bőrőnd címmel. Hát ez is fantasztikus volt. De miért is ez a neve a kiállításnak? Robert Capa, a magyar származású haditudósító a spanyol polgárháborúról 1936 és 1939 között több mint 4500 fotót készített, azonban a negatívokat tartalmazó bőröndje 1940-ben rejtélyes módon eltűnt. Több mint 50 évvel később, hol máshol ha nem Mexikóban újra felbukkant. A bőrönd, - ami nem csak Capa, hanem Gerda Taro és David Semymour munkáit is tartalmazza - ekkor átadásra került a Nemzetközi Fényképészeti központnak, amely először New York-ban mutatta be a gyűjteményt, majd Francia- és Spanyolországba küldte.

A kiállítást bejárva már jócskán éhesek voltunk (hihetetlen, az ember Barcelonában egyfolytában éhesnek érzi magát), így gyorsan metróra hoppantunk és a tengerpart felé vettük az irányt, ahol jobbik felem spanyol (ámde svájci központban dolgozó és hétvégenként hazarepülő - nem semmi!) munkatársa várt minket a családjával. Xavier ajánlása alapján egy csodaszép étterembe, a Bestial-ba ültünk be. Nem gondoltam volna, hogy rántott spárga lehet ilyen finom... Hmmm... Pár órát eltöltöttünk a teraszon a csodaszép napsütésben majd elbúcsúztunk és sétára indultunk a tengerparton. Na jó, hazafelé még azért egy fagyi lecsúszott...

Este már csak pihengettünk, - élelemre nem tudtam nézni, viszont annál szomjasabb voltam a sok sonkától -, másnap reggel pedig már indultunk a reptérre. Aprópó reptér. Útközben azért beugrottunk ám egy pékségbe egy gyors reggeli kedvéért, ahol sikerült otthagynom a kézitáskámat. Egy idős bácsi szaladt utánunk az utcán és és kiabálta hogy senora, senora... Upsz...

Akkor megegyeztünk!

Pletyka

Most lehet erre nemet mondani?

Port de Barcelona

Kolombusz emlékmű

Kilátás az emlékműből. Szerintem szép. Szerinted?

A másik oldalról a Ras Lambras-ra láttam.

Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum

Barceloneta strand

Hullámokra várva

Sárm :)

Cserbenhagyás

Neki volt kedve pózolni!

Sötétítés-teregetés kombó

Méretes fagyi. Lecsúszott.

2011 (számomra) legjobb reklámja... Cravendale

2011-12-15T14:02:00.001+01:00

Nem vagyok egy nagy reklám rajongó, de hát, ami jó, az jó és kész. Nemrég találtam ezt "gyönygyszemet" a youtube-on. Ez a reklám jövője... konkrétan a videoból tovább juthatsz nemcsak a termék honlapjára, hanem a Facebook és a Twitter oldalra is, hogy folytatódjon a móka. A Facebook oldal különösen jó... a reklámból ismert főszereplő macska világkörüli útra indul, döbbenetes mekkora ötlet és milyen jó humor...

Az első holland almatortám :)

2011-12-13T19:57:00.001+01:00

Miközben ma bőszen gyakoroltam a hollandot, eszembe jutott a holland almatorta. Jaj, finom házi tejszínhabbal a tetején... Maga a csoda. Nem bírtam ki, megsütöttem. A világ legegyszerűbb dolga, de komolyan. Recept van ezer, lehet kombinálni...

PS. azért anyukám almá spitéje se kutya. (Igen, jól olvassátok almá spite, ahogy kiskorounkban emlegettük.)

Barcelona II. rész

2011-11-24T12:05:00.004+01:00

Citromos, hatalmas oliva. Megér egy misét.

Harmadik napunk is elég eseménydúsra sikeredett Barcelonában. A Sagrada Familia-val kezdtünk, és mivel elég korán mentünk oda nem kellett sokáig sorban állnunk. Meg kell, hogy mondjam, hogy a Gaudi munkásságát bemutató kiállítás, a műhely és modellek nekem sokkal jobban tetszettek, mint az épület maga. Ha nem tudod, hogy igazából miket is mintáznak azok a furcsa motívumok és honnan nyerte az ihletet Gaudi, akkor nem is olyan érdekes a dolog. A Sagrada Familia megépítésének ötlete egyébként egy spanyol tehetős üzletembertől származik. Szerettek volna egy bazilikát, amit nem csak gazdagok hanem szegények is látogathatnak majd, így vásároltak egy jókora területet a szegény negyedben, majd nekiláttak az építkezésnek. Érdekes, hogy az eredetileg neogótikus stílusúnak megálmodott bazilika micsoda változásokon ment keresztül amikor Gaudi csatlakozott a projekthez...

Napunkat a Gótikus negyedben, a Katedrálisnál folytattuk, majd ellátogattunk a Park Güell-be, amit a hely megálmodójáról, Eusebi Güell-ről neveztek el. A park, amely az 1900-as évek elején épült és ma szintén az UNESCO világörökség része elég messze van a belvárostól, így egy legalább 20 perces busz útra érdemes lelkiekben felkészülni. Igaz a helyet eredetileg a tehetős felsőosztálybelieknek szánták, végül senki sem akart ide beruházni. Még szerencse, most a hely egy mindenki számára elérhető és megcsodálható, igazi mesebeli hely, ahol minden forma hullámzik a térben, sétányok, mézeskalács házra emlékeztető épületek, és hatalmas mozaik felületek várják a látogatót.

A napunkat a Casa Milá-ban fejeztük be. Természetesen a ezt az épületet is Gaudi tervezte. Itt a megrendelés egy 5 emeletes bérházra szólt, amit befektető, Roger Segimon de Milá tehetős embereknek szánt. A projekt olyannyira jól sikerült, hogy szintén a Világörökség részévé nyilvánították, mi több a Bérház ma is élettel teli, kultúrális központtá alakították. Egyébként nemcsak a tetőre lehet felmenni, ahol a kémények hatalmas szobrokká nőnek, hanem végig lehet nézni az épület történetét bemutató kiállítást és egy minta lakást is. Gyönyörű, de nekem azért egy kicsit messze volt a funkcionálistól...

Persze ez nem minden. Ha tovább sétálsz a Passeig de Gracia-n, akkor innen pár pec alatt eljutsz a Casa Batló-hoz. Szintén Gaudi, szintén szecesszió! A sugárút maga megér egyébként egy misét, tele van fantasztikus boltokkal, éttermekkel, kávézókkal. Mivel időközben itt ránk is esteledett, az innen csak egy sarokra lévő Tapas 24-be vettük az irányt. Sok barátunk ajánlotta ezt a modern tapas bárt, most pedig én ajánlom nektek. Igaz sorok álltak, de megérte kivárni. Legalább 3 órát itt töltöttünk és összebarátkoztunk egy német, egy ausztrál és egy szingapúri párral. Ismét pityókásan mentünk haza, de annál elégedettebben. Sőt, a német párral olyan nagy volt az összhang, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot és úgy néz ki, hamarosan összefutunk. :)

Sagrada Familia - belülről


Még mindig...

Casa Milá - a tető

Még mindig a tető...

És még mindig a tető...

Időközben ránk esteledett a Passeig de Gracia-n.

Jó kis társaság a Tapas 24-ben.

Park Güell

Mindig jó a hangulat...

Mozaik

Barcelona I. rész

2011-11-22T11:56:00.002+01:00

Arc de Triomf

Jaj hát elmaradt az élménybeszámoló egy ideje, dehát nagy munkában vagyunk kérem szépen... Én megvédtem a szakdolgozatomat, megkaptam a diplomám majd hazaugrottam családi ügyintézésre, jobbik felem pedig lakás nézegetéssel foglalatoskodik.

Szóljon hát a bejegyzés a hosszú hétvégéről Barcelonában, a tapasról és a baromi olcsó, de annál jobb vörös borról, amitől én bizony négy teljes napig nagyon jó hangulatban voltam. :) A szállásunkat közös megegyezés alapján egy, a központtól 2 metró megállónyira lévő Hotelben foglaltuk le. Az ár megfizethető volt, a szobák tiszták a reggeli viszont drága. (14 Euro fejenként). Mondtam, hogy azt köszönöm nem kérjük, ehelyett minden reggel valamelyik közeli pékségben töltöttük meg a bendőnkett jobbnál jobb sonkás szendvicsekkel és frissen facsart narancslével. Két személyre kb. 6 Euro volt a számla. A hülyének is megéri.

Az első délutánunkon az Arc de Triomf-nál kezdtük. A kaput az 1888-as világkiállítás alkalmából építették, és egy nagy térre néz ahol megannyi ember sétál. A tengerpart felé haladva keresztül sétáltunk a a Ciutadella parkon, itt található az Állatkert és a Természettudományi múzeum is, ami - mint utóbb kiderült egy másik épületbe költözött időközben, de annyira új a dolog hogy erről egy könyv sem számolt be -. A park egyébként az egyetlen nagy és összefüggő zöld terület a belvárosban, a nyári rekkenő hőségben tökéletes menedékként szolgálhat a hűsölésre vágyóknak.

Mivel már későre járt és korgott a pocak, a Ribera kerület felé vettük az irányt. Isteni tapas tálat ettünk és bizony egy üveg testes vörös bor is elfogyott. Megmondom őszintén nekem ez így sok volt, egész éjjel forgolódtam és baromi szomjas voltam...

Másnap egy könnyű reggeli után a Sagrada Familia felé vettük az irányt. Irtózatos sor állt természetesen már kora reggel, szóval mondtam jobbik felemnek, hogy menjük vissza egy nappal később. Mivel kiváltottuk a Barcelona kártyát, ami nemcsak a tömeg közlekedésre hanem vagy 15 múzeumba nyújtott ingyenes belépést - bőven akadt még néznivaló.

A Las Ramblas felé sétáltunk, majd megnéztük a La Bouqeteria piacot is. Ez utóbbi tényleg hatalmas élmény volt, alig győztem kapkodni a fejem a sok finomság láttán. Innen a Barcelona Történelmi Múzeum felé vettük az irányt, ami egyszerűen fantasztikus volt. Érdekes, hogy a túristák zöme nem itt kezdi a városlátogatást. Kár, mert ez a múzeum tényleg bemutatja a város történetét egészen a kezdetektől, így lesz teljes a kép! Ezt követően a Csokoládé Múzeumba mentünk, ami egy aprócska de annál érdekesebb kiállítást mutat be a csokoládé elterjedéséről Spanyolországban. Képzeljétek, még a belépő is csokiból van. Miután végeztünk, azért még futotta az energiánkból egy kis csokizásra a múzeum boltban.

A napot a Gótikus negyedben fejeztük be, ez gyakorlatilag az óváros közepét jelenti. Sok-sok régi épület, szűk sikátorok és római kori maradványok teszik érdekessé a helyet. Na meg a tapas. Ismét sikerült bekajálni. Ó... az a sonka...

Bérelhető biciklik...

Huss

Kábel rengeteg

A buborékfújó :)

Precizitás

Séta a nagyival

Komoly választék

Sikátor

It is a must-see movie... Feltétlenül nézzétek meg...

2011-11-01T11:47:00.002+01:00

Nem tudom sajnos hogy otthon játszák-e már a "The Debt" című filmet, mi nem is olyan régen láttuk és örömmel nyugtáztuk, hogy Magyarországon is forgattak jónéhány jelenetet. Hát igen, a Fiumei útat és a régi villamosokat nem nehéz felismerni. A film egyébként 1966-ot és az NDK-t eleveníti meg. Olyan jól, hogy én végül egész éjjel a filmen töprengtem.

A játék eredménye

2011-10-21T19:02:00.000+02:00

Először is nagyon-nagyon köszönöm, hogy jelentkeztetek a játékra. Nagyon izgultam, hogy érkezzen minél több megfejtés. Válaszként vagy az 1882-tőt jelöltétek meg, vagy az 1883-at. Ez utóbbinak feltételezem az az oka, hogy Gaudi csak 1883-ban csatlakozott a munkához, mivel akkor kapta meg megbizatásként a Sagrada Familia felépítését. Így elég sok szakirodalom említi ezt az évszámot is. Hogy minél többen játszhassatok, én -utólagos engedelmetekkel- mindkét választ elfogadtam.

Tegnap este megtartottam a sorsolást és a szerencsés nyertes F. Kati, aki a megfejtést 2011. október 7-én küldte be. Ezúton gratulálok neki és emailben fogom felvenni vele a kapcsolatot, hogy megbeszéljük hogyan jut el hozzá a süti és a bor.

Mégegyszer köszönöm hogy velem játszottatok, mindenkinek szép estét kívánok.

Játék-játék-játék!!!

2011-10-06T11:44:00.012+02:00

Source: www.pinterest.com

Végre elindult a Juci útja Facebook oldala (hipp-hipp-hurrá!). Hogy ezt kellőképpen megünnepelhessük, a Juci útja és a Zizi kalandjai blogok most egy közös nyereményjátékra invitálnak benneteket, ahol a nyeremény nem más mint egy üveg Sangria (ezt én hozom nektek Spanyolországból) és egy doboz spanyol omlós mandulás keksz, a Polvorones, amelyet Zizi, a vegetáriánus konyha mestere fog elkészíteni. Hogy részt vehessetek a játékban, nincs más dolgotok, mint lájkolni a Juci útja Facebook oldalát és válaszolni az alábbi kérdésre, amely természetesen Barcelonához kötődik...

Mikor kezdődött a Sagrada Familia építése?

A válaszokat a blog bejegyzés "Comments" rovatába írjátok meg (email címet feltétlen adjatok meg, hogy kapcsolatba tudjak lépni a nyertessel). Itt jelezzétek azt is, hogy lájkoltátok-e már a Juci útja Facebook oldalát, vagy ezt még csak most fogjátok megtenni, mert csak az tud részt venni a játékban, aki lájkolt is. :)

Megduplázhatjátok az esélyeiteket a nyereményre, ha az alábbiakat megteszitek még:

1. Kövessétek a Juci útját a Twitteren és tegyétek ki az üzenőfalatokra az alábbi szöveget: Résztveszek az @jucisjorney nyereményjátékban szuper nyereményekért. Jelentkezz a játékra itt: http://bit.ly/njEgdj

2. Lájkoljátok a Zizi kalandjait a Facebook-on!

Minden plusz lépésről kérlek, hogy tájékoztassatok itt a "Comments" részben, hogy követni tudjam ki, hányszor kerüljön bele a "kalapba".

A nyereményjáték 2011. október 19-én, éjfélkor fog zárulni. A random.org segítségével véletlenszerűen fogom kiválasztani a nyertest október 20-án és emailben veszem fel vele a kapcsolatot, de természetesen a Facebook-on is közzéteszem a nevet. A nyereményt személyesen lehet átvenni Budapesten, szükség esetén azonban magyarországi címre is elpostázom...

További szép napot és ne feledjétek, ha tehetitek, utazzatok ti is minél többet!

Almdudler Trachtenparty

2011-10-03T09:55:00.001+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Múlt héten részt vettünk az Almdudler "Trachtenparty" névre keresztelt hatalmas buliján itt Bécsben. A dologról annyit kell tudni, hogy az osztrákok minden évben sort kerítenek egy kis ünneplésre, felveszik rendes népviseletüket, lányoknak dirndl, fiúknak lederhosen dukál. Nincs kivétel, mindenki benne van a beöltözősdiben. Ideje volt nekem is integrálódnom hát ( tavaly megtagadtam a részvételt amikor megláttam a ruhákat). Komolyan mondom, az elmúlt hónapok legjobb bulija volt. Idős, középkorú, fiatal mind együtt ropták a gyönyörűen feldíszített bécsi városházán. Több mint 3800 vendég volt, hatalmas helységekm no és nagyon sok féle zene szórakoztatta a közérdeműt... mi hajnalig az apré ski sátorban vígadoztunk a barátainkkal, felejthetetlen élmény volt. Aki Bécsben jár jövő ilyenkor, ki ne hagyja...

További részletek itt.

Végre utazunk Barcelonába - Finally we get to Bacelona

2011-09-30T16:58:00.002+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Egy hónapja kellett volna útnak indulnunk Spanyolországba, de sajnos le kellett mondanunk az utat és a hátizsákot fekete ruhára cserélni. Na de most itt a lehetőség hogy bepótoljuk az elmaradt utat és felfedezzük Barcelonát. Nagyon várom már, október közepén indulunk és ha minden jól alakul 22 fokon fogjuk elbúcsúztatni ezt az indián nyarat. Tapas bárok, Sagrada famillia és Picasso múzeum figyelem, jövök!

VKF! Torta a szomszédoknak... Cake for my neighbors

2011-09-29T18:31:00.006+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Körülbelül egy hónapja történhetett, hogy kánikulától szédelegve, majdnemhogy stand öltözetben leszaladtam a tisztítóba az ünneplős ruhámért. Ha már lent voltam, gondoltam felhozom a friss mosást is a pincéből. Épp a liftből akartam kiszállni felfelé menet, amikor a lakáskulcs a zsebemből a lift és az emelet közti résbe esett, majd a lift aknába zuhant. Remek, gondoltam! Sokba fog ez nekem még kerülni. Nem beszélve arról hogy még csak telefon sem volt nálam. Nem volt mit tenni, segítséget kellett kérni, na de kitől? Igaz nem nagyon ismertem őket, de tudtam hogy lakik mellettünk két német egyetemista srác. Egy perc múlva már kopogtattam is az ajtón. Elmondtam nekik mi a helyzet, mire ők azonnal a segítségemre siettek. Mint kiderült, a liftben van egy vészhívó gomb, ha jó sokáig nyomod előbb-utóbb valaki a liftesektől válaszol a hívásodra. A srácok mondták hogy ne aggódjak, ők pár hete hajnali 2 órakor hívták a karbantartókat és végül tényleg jött valaki hogy megmentse őket.

Szóval 10 telefon hívás és hosszú tanácskozás után végre sikerült rávenniük valakit a karbantartók közül hogy jöjjön és mentsen meg ingyen. A cég egyébként (nem viccelek) 150 Eurós kiszállási díjat számláz fel ilyen esetekben. Jött is a karbantartó, egészen pontosan 3 óra múlva, amikor is kevesebb mint egy perc alatt kihalászta a kulcsomat az aknából. S hogy mivel ütöttük el addig az időt? A fiúk pizzát rendeltek és megnéztük egy DVD-t. Hát aligha láttam ilyen rendes szomszédokat. Elhatároztuk hogy viszonozzuk a kedvességüket és ma estére vacsorára hívtuk őket. Sütök majd egy nagy csirkét. A desszert pedig egy hatalmas sütőtök torta lesz. Íme itt is van, élvezzétek!

A tortát a gasztrobloggerek között ismert VKF (Vigyázz, kész, főzz!) 45. fordulójára is szánom, amelyet Zizi szervez ebben a hónapban.

Íme a recept...

Hozzávalók a tésztához:
- 2 bögre teljeskiörlésű liszt
- 3 bögre előfőzött és enyhén összetört sütőtök
- 1 bögre dió és mazsola vegyesen
- 1 bögre olaj
- juharszirup az édesítéshez ízlés szerint
- 4 db tojás
- 1 teáskanál fahéj
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 1/2 teáskanál só

Krémhez:
- 350 g mascarpone vagy philadelphia krémsajt
- 50 dkg lágy vaj
- 1 db narancs leve és reszelt héja
- 3 evőkanál juhar szirup
- 1 löttyintés Cointreau likőr

A recept igen egyszerű. A tojást és a juhar szirupot szépen habosra keverjük, hozzáöntjük az olajat. Ezek után jön a liszt, amiben már előzőleg elkevertük a sütőport és a szódabikarbónát. Jöhet a dió, pekándió és mazsola, majd a fahéj. Ez a mennyiség két kis 20 centis tortaformára lesz elegendő. Két részletben süssük meg a torta lapokat. Mivel igen kicsik, a 180 fokra előmelegített sütőben hamar elkészülnek. Ha megsültek, hagyjuk a lapokat kihűlni.

Készítsük elő a krémet: A vajat kikeverjük a juharsziruppal, majd jövet a mascarpone, a narancs leve és héja. Kis adagonként adagoljuk a narancslevet, nehogy túl híg legyen a krém. Ha kész, bódítsuk meg egy kis Cointreau likőrrel. Ezt követően tegyük a hűtőbe pár órára, szilárduljon egy kicsit. Tálalás előtt a tortalapok közé és a torta tetejére kenjünk a krémből, de ne sajnáljuk. :) Isteni lesz...

Figyelmes kávézás

2011-08-27T22:39:00.002+02:00

Imádom a kávét. Mindig és mindenhol. Nincs jobb mint egy finom kapucsínó lazuláshoz, vagy egy eszpresszó a felébredéshez. Volt már kotyogósunk, aztán a félmoderni Szarvasi kávéfőző csodánk. Ezt követte egy igazi, kávét frissen darálós szerkezet, nagy helyigénnyel és mégnagyobb zajjal. Most egy szuper Krups Nespresso boldogít minket, akár minden nap más finomságot kóstolhatok meg általa. A kapszulák pedig - akárhogy is számolok - nem olyan drágák, mint ahogyan azt az ember először is gondolná. Nem beszélve a kávé minőségéről - egyszerűen leírhatatlanul jó.

A Nespresso-t a múltban bizony számos kritika érte. Mivel a kapszulákat olyan anyagból állítják elő amiben többek között mintegy 1 grammnyi alumínium is található, szerintem teljesen jogosan jött a kérés a környezetvédők részéről, hogy a gyártó igen is találjon ki valamit az újrahasznosításra. Lám-lám, nem tartott sokáig a dolog, némi újításnak és logisztikának köszönhetően Ausztriában mostantól a felhasznált kapszulákat összegyűjtheted és visszaviheted a boltba. Ha interneten rendeled a havi betevődet, akkor pedig csak a futár kezébe kell nyomni őket. Innen a gyárba kerülnek, és újrahasznosítják őket. Így mindenki jól jár, igaz? Remélem Magyarországra is hamarosan eljut a dolog, és mindenki hozzáláthat a lázas gyűjtögetésnek...

Valami új

2011-08-26T16:18:00.001+02:00

Az öko doboz - cica azért nem jár hozzá

Mivel szívügyem a környezetvédelem, ezentúl egy új dologgal frissül a blog. Havonta legalább egyszer olyan ötleteket és praktikákat szeretnék megosztani veletek, amivel kicsit jobbá tehetjük a saját és mások környezetét. Az első bejegyzésem szóljon hát a szelektív hulladék gyűjtésről... Amíg Magyarországon laktam, a kuka tárolónkban volt külön papírnak, üvegnek, műanyagnak, valamint háztartási szemétnek való szemetes. Amikor mindezek mellé még egy palackprést is kaptunk, nagy volt ám az ujjongás.

Ezek után nagy volt a megdöbbenés, amikor rájöttem, hogy az osztrákok bizony még magasabb szintre fejlesztették a dolgot, és bizony külön gyűjtik az öko szemetet is. Na de hogyan és legfőképpen miért?

A mód egyszerű. Egyes szupermarketekben (lásd Hofer) ingyen fel lehet markolni az öko dobozt, amit szépen összehajtogatsz, majd a kimosott üdítős és tejes dobozt szépen belehelyezed. A doboz oldalán van egy teljesen érthető táblázat: melyik hónapban, melyik napon, melyik kerületben veszik fel az öko szemetet. Nincs más dolgod ilyenkor, mint a dobozt a házad elé rakni, amit összegyűjtenek és természetesen újrahasznosítanak.

Nálunk akkora a sikere a doboznak egyébként, hogy muszáj volt Lia cicánknak is rendszeresíteni egyet. Ő hűsölésre használja, de van egy barátnőm, aki megtartott egyet a kerti szerszámoknak is. Lényeg a lényeg: gondolkodjunk okosan és ha már szemetelünk, akkor azt ésszerűen tegyük. :)

Kurt-ot akarok!!!!!!

2011-08-25T19:03:00.003+02:00

Körülbelül ezekkel a szavakkal dörömbölt a Kurt üzlet zárt ajtaján kedvenc kínai barátnőnk jócskán záróra után. Mentségére szóljon, hogy terhes volt éppen, amikor az incidens történt. Olyannyira terhes, hogy másnap már meg is szült, de azért még előtte elfogyasztotta az aznapi Kurt adagját. Na de mi is ez a Kurt? A Kurt gyakorlatilag Bécs legújabb felfedezettje. Nem más, mint fagyasztott joghurt (hívhatjuk talán joghurt fagyinak is), de nincs benne semmiféle tartósítószer vagy aroma. Szimpla joghurt, mégpedig írtó finom. Mindenféle feltéteket kérhetsz rá, gyümölcsök, magvak, müzlik és minden földi jó vár rád, a lényeg hogy egészséges legyen. Tegnap túlesetem a Kurt beavatáson, mondhatom, meghatározó élmény volt. Júliusban nyitotta meg a 4 fiatal tulaj a jougurtozót, de úgy tűnik futótűzként terjedhetett a híre, mert a hely folyamatosan tele van... Ha Bécsben jársz, ki ne hagyd a Kurt élményt. Ez parancs!

Még egy esküvő...

2011-08-18T23:14:00.002+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Ebben az évben csak egy esküvőn voltunk eddig, de az nagyon jól sikeredett. Kb. 160 emberrel mulattunk együtt a budapesti Colombus hajón. Le a kalappal a szervezés és az étel előtt. Még sosem ettem ennyire finom és mégis könnyű magyaros ételeket, de azt hiszem fel is volt adva a lecke a félig francia vendégsereg előtt. Romantikus naplemente a Dunán, kilátás a Budai várra és cigányzenészek... Kell még valami a nagy napra? Aligha... Íme néhány kép...

Csukd be a szemed, adok egy puszit! - Just close your eyes and I give you a kiss.

Csak két pohár bor és boldog vagyok. - It only takes 2 glasses of wine to make me happy.

Esküvői kívánságaink. - Our best wishes for the newly wedds.

Két hét otthon

2011-08-16T19:26:00.003+02:00

Az elmúlt 2 hét elég eseménydússá sikeredett... Először is hazamentem meglátogatni a szüleimet és a testvéreimet, no meg intézkedni egy kicsit az üresen álló lakásomban. Finoman fogalmazva - és a diplomácia minden eszközét bevetve - volt némi egyet nem értés köztem és a vízvezeték szerelő között, amit néhány levélváltás után sikerült megoldanunk. Magam is meglepődtem egyébként, hogy milyen határozottan léptem fel (egyik volt kollégám a levelem átolvasása után még meg is merte jegyezni, hogy a kedves lány a levél elejéről pit bullá avanzsált a levél végére). Na egy szó mint száz, megegyeztünk. Ő kijavította a hibát, én pedig megkínáltam kávéval és végeredményben még jól el is beszélgettünk. A lakásban azért akadt még javítani való. A fa kisasztal himbálózó lába és az elromlott római roló. Sajnos felesleges volt hozzányúlnom mindkettőhöz, a helyzet csak rosszabb lett és a kukában végezték a napot (hiába is, a technika órán sem voltam már a Pitrikné kedvence...).

Végre elegendő időt töltöttem a szüleimmel. Furcsa azért hogy mennyit változik az ember. Régen folyton zártam otthon az ajtómat, nehogy bejöjjenek, megsértsék a személyes teremet. Ezt anyukám annyira komolyan vette, hogy azóta is csukogatja az ajtót, és komoly két nap könyörgésbe telt meggyőznöm, hogy hagyjuk nyitva azt a nyomoronc ajtót éjjelre, mert ki tudja, talán még át szeretnék menni a szobájába a harmadik emeletre felszökött betörő elől? Apukámmal úgy néz ki, hogy visszatértünk a nagy szerelem és bizalom körbe, egész héten mindenhova együtt mentünk és megvitattuk az élet nagy dolgait. Azt is megmutattam neki hogyan kell kiváltani az EU-s egészségügyi kártyát.

Kicseréltettem a hivatalos papírjaimat is. Ideje volt. A személyim képéről egy tizenéves mosolygott vissza és ez nem vicc. Ja, és rákérdeztem a másod útlevél dologra is (lehet igényelni és méltányossági alapon megadják egy évre, ha olyan országokba akarsz látogatni egymás után, akik nem kedvelik egymást, mi több, sűrűn robbantgatnak). Ezt ne akarja senki sem a szegedi okmányirodában intézni, mert a szimplán érdeklődő kérdésemet teljes felháborodás és két asztallal arrébb megtartott kupaktanács követte.

Barátnőztem. Megint született néhány kisbaba, akiket jó volt egy kicsit megölelgetni és megpuszilgatni, aki meg már régebben született, az biztos hogy jócskán megnőtt, szóval ott is volt ok a látogatásra. Azért hihetetlenek ezek a barátnők. Kati kitartóan tanítgatta a nevemet a kislányának fényképről, aki mostmár tutira mondja hogy Szija Dudi. (Szia Judit). Edó tortilla melegentartó fatálja is megérkezett. Jól mondom vajon, hogy Mexikóból Kanadán át? :) Ezúton is köszönöm, nagyon oda vagyok érte...

Volt munkatársakat látogattam, és nosztalgiáztam. Sűrűbben kéne mennem, tudom! De mit tegyen az ember lánya, ha az apukája már nem szívesen adja oda neki a családi kocsit? :)

Halászlevet és lecsót ettem, majd utána egyből aludni mentem. Úgy látszik, hogy elszoktam a komoly kajáktól, de azért nagyon finom volt... A másfél kilós Pick szalámit, a házi lekvárt és a túró rudit azért Bécsig cipeltem. Vannak dolgok, amikről nem mond le az ember mégha baromi nehéz is lesz a bőrönd (34 kg, hogy pontos legyek).

No és hétvégén... hétvégén esküvőre mentünk, a lagzi pedig egy hajón volt félig magyarokkal, félig franciákkal megtömve. Nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom a Budai várat háttérnek és a Columbusz hajót ünneplésre.

Szóval így telt ez a két hét, otthon nyaraltam, családi és baráti körben és ez most baromira kellett. Jövőre sűrűbben hazamegyek. Becs szó. De addig is: szavazzatok rám a Goldenblogon különben irgum-burgum és hűjaj.

Egy hét szülői felügyelet alatt

2011-08-09T16:05:00.001+02:00

A hallgatás oka nem más, mint a korlátozott internet használat. Egy hetet a szüleimnél töltök Szegeden, jut is egy kis idő barátokat látogatni és finomakat enni... Jövő héten jövök...

Grill party Bécs felett - Grill party in Vienna

2011-08-01T16:51:00.004+02:00

Ugye milyen szuper jó dolog, ha az ember lánya külföldre, de mégis egy városba költözik egy gyerekkori barátnőjével? Hát így történt ez kérem szépen. A program pedig adja magát: vásárlás, megintcsak vásárlás, napozás a tető teraszon, az élet nagy dolgainak megvitatása a kedvenc rosé borunk kíséretében és sok-sok beszéd. Merthogy kifogyhatatlanok vagyunk a témából. Mivel időközben a fiúk is összebarátkoztak, közös grillezést tartottunk a minap. Nem vagyok egy nagy húsevő, de ez az osztrák grill kolbász megér egy misét...

Vicces grilles - Happy grilling

Készül a grill krumpli... - Roasted potatoes...

Bécsi kolbisz és grill sajt - Viennese styled sausages and cheese

Kedvencem a csicseriborsó saláta - My favourite: chickpea salad

8 év után most újra egy városban lakunk

Mindjárt vége - Malájzia

2011-07-31T11:48:00.004+02:00

Esteledik :)

Itt találod Penang vélhetően legpuccosabb éttermét!

Utolsó két napunkat teljes lazulással igyekeztünk eltölteni, szóval napoztunk, úsztunk, sétáltunk és asztalt próbáltunk foglalni egy rendes étterembe, elvégre csak a szülinapomat igyekeztük megünnepelni. Végre szántunk időt rendesen a családtagoknak való ajándék vásárlásra, mi magunk pedig két kínai rizspapírból készült lámpással és némi csecsebecsével lettünk gazdagabbak. Persze a rizslámpásoknak még nincs helye, de majd a költözésnél kitalálunk valamit. Az ajándék vásárlással kapcsolatban továbbra is az a véleményem, hogy Penang nem egy paradicsom. Thaiföldön és Kambodzsában az itteni árak kicsivel több mint a feléért már utánad vágják a cuccokat, na és sajnos kezd terjedni a pláza őrület...

Az asztal foglalás elég viccesre sikerült ám... Először az 1885-ben akartunk asztalt foglalni, ami egyébként az Eastern Oriental fantasztikus, de baromi drága étterme. Én majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam az árakat, de biztos, ami biztos alapon szereztünk egy asztalt, nehogy elemórzsia nélkül maradjunk a nagy napon. Hazafelé lázasan számoltunk, hogy mi fér bele a büdzsébe és mi nem, majd jókat röhögtünk magunkon, a két kis magyar turistán. (Emberem az utazások ideje alatt hollandból magyarrá avanzsál, elkerülvén a lehúzásokat és az erőltetett beszélgetéseket. Tudjátok úgy megy ez, hogy "Oh, you are from the Netherlands, oh Amsterdam, nice place..." majd dupla áron számolnak. Ellenben a magyar, azaz a kibővített magyar diák verzióval, "Oh Hungary... where is it? Oh... in Europe?" a beszélgetésnek nyomban vége szakad.

Visszatérvén a szállodába további éttermek után kutattam. A legjobban azt sajnáltuk, hogy a Cheong Fatt Tze házban nem lehetett vacsorázni. Az lett volna a mi helyünk.... Így szóba jött még a 32 at the Mansion és a Penang hegy tetején található David Brown's no meg egy kínai étterem is. Végül a dilemmát én döntöttem el, rájöttem, hogy emberem szép nadrágját otthon felejtettem, az 1885-ben viszont szigorú dress code uralkodik... Maradt a 32 at the Mansion, amit egy cseppet sem bántunk meg. Szépen oda buszoztunk, majd egy kiváló vacsora menüt kértünk, ami teljesen megfizethető volt. A borok kicsit drágák, de találtam köztük egy Tokaji Aszút is. :) A kiszolgálás hihetetlenül jó volt, sosem volt üres a poharam, a fogások jó időközönként jöttek, nem számított, hogy dugig volt a hely. Melletünk egy kínai üzletember és egy hölgy ült. Ottlétünk alatt 3 üveg bort fogyasztottak el ketten, vacsora és bármiféle étek nélkül. Nem tudom, hogy az ürge éppen le akarta-e nyűgözni a nőt a számomra abszolúte elsőnek tűnő randin, vagy egyszerűen csak alkoholista volt? Mindenesetre a harmadik üveg bor kivégzése után mindennemű támolygás nélkül álltak fel, nem úgy mint én, aki már a második koktél után heherészik és nekimegy mindennek. A vacsora után kiültünk a koktél bárba és ott búcsúztattuk el a napot. Kívánni sem tudtam volna csodásabb szülinapot!

Hazafelé fogtunk egy taxit, a kis kínai totál lazán még meg is állt tankolni egy benzinkútnál. Na gondoltunk, tuti nincs már semmi pénze szerencsétlennek (Batu Ferringhi-re nem nagyon szerettek kijárni a taxik az út hossza miatt) és biztos annyiért fog megtankolni, amennyiért hazavisz minket. Hát így legyen ötöse az embernek a lottón. Szóval ember kiszál a kocsiból, mi bent ülünk, motor közben persze jár... Nekilát a tankolásnak. Először pár liter V power-t töltött a kocsiba, majd kipótolta egy kis 95-össel. Mi csak néztünk és vártuk, hogy mikor robban a kocsi... velünk egyetemben. :) Végül megúsztuk a dolgot, és rendben hazatértünk. Útközben beszélgettünk egy kicsit, mesélt a családjáról majd szóba hozta az unokatestvérét, aki Budapest mellett egy gyárban dolgozik. Először azt hittem, hogy kamu az egész, de fel is hívta a feleségét, aki még a gyárat is megnevezte, szóval jókat derültem én ott a hátsó ülésen, hogy bizony a magyar dumánk ezúttal nem működött volna...

Másnap este indultunk vissza, ezért nagyobb programot nem terveztünk magunknak, én konkrétan a parton próbáltam egy kicsit meggrillezni magam. Az a jó ezekben a szállodákban és a kora esti indulásban, hogy ha szerencsés vagy, nyersz egy extra napot. Általában megengedik, hogy később jelentkezz ki a szobából, vagy ha ez éppen nem lehetséges, biztos hogy megőrzik a táskáidat tisztességgel, a konditeremben vagy a spa-ban pedig le is tusolhatsz úszás után.
Délután kész lettek az ingek és a nadrág, amit a szálloda szabóságában rendeltünk. Vittünk magunkkal mintadarabot, tökéletes anyagból, két nap alatt kezünkben volt a két vadiúj ing és a nadrág apró pénzért! Ezt a lehetőséget Ázsiában vétek lenne kihagyni, mindenkinek csak ajánlani tudom...

Estére rendeltünk egy taxit aki kb. 50 MYR- ért vitt ki minket a reptérre. Egy óra volt az út. Hiába is, a reptér a sziget másik felén van... Rövid repülőút után már a Bangkoki reptéren álltunk sorba, hogy nekem vízumot intézzünk, azt követően kifosztottuk az ajándékboltok kostolós részét és elvertük utolsó baht-jainkat egy japán étteremben. Már csak a becsekkolás volt hátra, (ezúttal jó helyre, egymás mellé romantikában), majd egy hosszabb repülőút után újra Bécsben találtunk magunkat boldogan és biztonságban, garantáltan európai környezetben.

Miért nem élhetek én Ázsiában? Tetszene...

Ilyen jó sütőtök levest még nem ettünk...

Bárány steak fokhagyma chips és wasabi majonéz.

Én szerényen csak halat kértem asztalt paradicsommal és valamiféle rakott burgonyával.

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:
Trópusi Fűszer Kert - Penang, Malájzia
Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...
Penang Nemzeti Park - Malájzia
Malájzia - megérkezés

Trópusi Fűszer Kert - Penang, Malájzia

2011-07-27T11:40:00.008+02:00

Saját szüret...

Soron következő napunkon kötelező délelőtti sziesztát rendeltünk el magunknak a parton és a medencénél. Jó volt körbejárni egy picit a strandokat, meglesni más szállodákat. Részt vettünk egy Dr. Fish foglalkozáson is, majd csobbani egyet a medencében. Jaj, de mi is ez a Dr. Fish? Hát, remélem most senkit nem ráz ki a hideg ... Dr. Fish nem más mint egy halpedikür. Az ázsiai országokban előszeretettel haszálják ezt a módszert az elfáradt, kemény, szarus talpakra. Szóval a lényeg az, hogy egy jó alapos lábmosás után belelógatod fáradt végtagjaidat a medencébe, ami tele van apró halakkal (becsületes nevükön Garra rufa and Cyprinion macrostomus). Másra sem várnak ilyenkor ezek az eredetileg Törökországból származó állatok, és egyből megrohamozzák a talpaidat, majd egyszerűen lerágják róla az elszáradt bőrt. Az eredmény: babapopsi puhaságú talpak 15 perc alatt, fájdalom és pedikűrös szike nélkül. Nem viccelek, ez teljesen komoly, mindösszesen egy kis csikizéssel kell számolni. Jobbik felem először idegenkedett a dologtól, de mondtam neki hogy itt az idő, szedje össze magát mert a talpa olyan száraz, hogy abba 3 sarokreszelő is beletörne. Mondanom sem kell, végül neki is tetszett a dolog. Olyannyira hogy a következő héten vissza is tértünk még egy kezelésre.

Dr. Fish-t tehát egy kis napozás és hűsölés követte. Tanulva az indiai kalandból, amikor is gyakorlatilag meggrilleztük magunkat a napon, most 50 faktoros krémmel próbálkoztunk, én pedig külön szalmakalappal egészítettem ki a felszerelést. Nahát meg is lett az eredménye, alig barnultunk. Köszönjük Vichy... :) Én egyébként a bécsi strandon utóbarnítottam magam, hogy ne maradjak szégyenben...

Délután a tőlünk csak pár megállónyira lévő Trópusi Fűszerkertbe indultunk. A hely arról nevezetes, hogy pár lelkes öko turizmusban fantáziát látó ember a helyi munkaerő segítségét igénybe véve egy régi gumifa telepből alakította ki ezt az oázist. A tényleges munka elvégzése kb. másfél évig tartott, a legnagyobb kihívást pedig a több mint 500 fajta a trópusi növénynek a természetes környezetben való összehangolása jelentette. A hely megálmodói mindenképpen meg akartak őrizni annyi eredeti őshonos növényt és állatot, amennyit csak lehetett, (bizony, szalamandrával is találkoztuk - mármint azt hiszem az szalamandra volt) és a víznek is kiemelkedő szerepet szántak a kertben. A tervező csapat képes volt olyan ügyesen megtervezni mindent, hogy kisebb tavak és egy mini vízesés várja a látogatókat, a víz csobogását pedig mindenhol hallani...

Szóval nem viccelek, ez a hely maga a paradicsom... Nem csak főzőiskola és kávézó, ajándékbolt üzemel bene, de a házasulandók is kedvelik. (Pánikra semmi ok, a belépés előtt citromfűből készült természetes rovarriasztóval fújnak be). Nagyon gondolkodtunk a főzőiskolán egyébként, de olyan drága volt egy kurzus, hogy este inkább a jól bevált food court felé vettük az irányt, majd némi koktélozás és romantikus naplementézés mellett elbúcsúztattuk ezt a napot is.

Dr. Fish és emberem. Itt már jóllaktak a halak. :)

A mama kedvence...

Juci kedvence. :) Viccet félretéve, nézzétek csak milyen szép a pad!

Kopp-kopp...

Méretes...

Hinta-palinta...

Akkor most átkelek a mini tavon. Fényképezd légyszi!

Tiszta romantika...

A fűszerkert nagyon közel van a parthoz. Ide is lesétáltunk.

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:

Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...

Penang Nemzeti Park - Malájzia

Malájzia - megérkezés

Holnap nagy nap, vagyis könyvnap

2011-07-19T17:43:00.002+02:00

Tudjátok milyen nap van holnap? Ünnennap. Bizony, ugyanis nem elég hogy három barátosném meglátogat, de hoznak is magukkal valamit. Pontosabban vagy 5 nagy dobozt! Mondtam nekik, hogy saját motyójukat szerényem pakolják, ha jót akarnak. :)

Bizony, itt az idő, a könyveim végre hozzám kerülnek. Az elmúlt egy évben megőrzés alatt voltak Magyarországon, mondanom sem kell mennyire hiányoztak. Hollandiába nem volt értelme vinni őket, na de most... most végre újra találkozunk. Persze könyves szerkrény még nincs, és lévén hogy nem volt mit olvasnom, néhány újabb darab (legalább 15) is megtalált ebben az évben, dehát mit tehet az ember, amikor az Amazonról fillérekért vásárolhat? Kihagyhatatlan ajánlat, és ahogy apukám szokta mondani: jó lesz majd a gyerekeknek.

Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...

2011-07-19T12:52:00.006+02:00

Mosoly a Kek Lok Si Templomban

Neki is tetszett a dolog

Egy újabb nap Malájziában! Az idő ismét szupernek igérkezett (nem csoda, úgy tűnik Malájziában az idő mindig szuper), gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt, csak úri módra megreggelizni, majd nekilátni aznapi teendőinknek.

Reggeli muszlim módra

Na és akkor a reggeli... Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy érdekes élményt. Szóval... Tény, hogy Malájziát eléggé kedvelik a külföldi muszlim testvérek, lévén hogy a lakosság fele amúgy is muszlim, az országban minden olcsó. Tekintve, hogy nagy és vaskos pénztárcájuk van, persze hogy kiskirályokként kezelik őket, amikor a rekkenő 5o fokos sivatagi klímából családostúl ide menekülnek nyárra. Hogy honnan, azt nem tudom pontosan, taxi sofőrünk Szaúd Arábiát és az Emirátusokat emlegette.

No és miben is nyilvánul meg ittlétük? A jobb hoteleket ellepik a habibik és a burkák. Peter nem tudta hogyan reagáljon erre az egész burka dologra, ezért elnevezte a hölgyeket postaládának. Merthogy a postaládán is csak egy bedobó nyílás volt, a nőknél pedig az aprócska vágás a szemeknek. Képzeljétek, volt aki még kesztyűt is viselt. Hát... azért melegük lehetett.

Na de a lényeg, hogy nekem az égvilágon semmi bajom sincsen a habibivel, vagy a burkával, jártam több muszlim országban is és én azon a véleményen vagyok hogy emberek vagyunk, alkalmazkodjunk egymáshoz. Értve ezalatt, hogy egy muszlim országban nem fogok elkezdeni csak úgy fényképzeni, mikor muszlimok vannak körülöttem, mert igenis, nagyon sok nő kellemetlennek érzi ezt. Egy szabadstrandon sem fogom bikinibe vágni magam, mert egyszerűen nem illik. Inkább megtartom a bikinimet a hotel medencéjére, ahol teljesen oké a dolog.

Viszont ha már az alkalmazkodásról van szó... utálom, hogy szinte kivétel nélkül pazarolják az ételt! Minden reggel ugyanazt a forgatőkönyvet néztem végig a szálloda éttermében: megérkezik a családfő és 3 felesége, no meg néhány gyerek, halálra pakolják a tányérjukat kajával, és egyetlen egyszer sem eszik meg azt, belecsipegetnek, otthagyják a háromnegyedét, intenek a pincérnek aki eltakarítja a maradékokat, majd fordulnak egy újabb és egy újabb körre. Minden reggel. Nem tudom hallottak-e arról, hogy a statisztikák szerint napjainkban kb. 925 millió ember éhezik, és több ezer kisgyerek hal meg naponta egyszerűen azért mert nincs mit enni. Nem okolok én ezért senkit, a muszlimokat sem, de nem tanította meg nekik senki hogy tiszteljék az ételt? Szeretek én is mindent megkóstolni, de mértékkel. Ritkán látni olyat hogy én kidobok valamit, vagy otthagyom a tányéromon. Még élénken él az emlékezetemben India, amikor 5 éves forma gyerekek követtek minket hosszú utcákon át, hogy csak chapati-ra valót adjunk neki. A szívem szakadt meg értük. Vajon gondolt rájuk valaki azoknál az asztaloknál?

A Penang hegy

Na de a puffogásnak ezennel vége, térjünk a lényegre. Reggeli után ismét harci díszbe vetettük magunkat és nekiláttuk felfedezni a Penang hegyet és a Kek Lok Si Templomot. Egy jó óra buszozás után célállomásunkhoz is jutottunk. (Időközben buszt kellett váltani a Kotar bevásárló központnál, amit a legegyszerűbben úgy lehet megoldani hogy mondod a sofőrnek, hol szeretnél átszállni egy másik buszra, és ha itt az idő, akkor a buszmegállóban elkezd kiabálni, hogy "Kotar! Kotar! Kotar!", hogy még véletlenül se ragadjon fent egy turista sem a buszon.)

A Penang hegyre egyébként egy sikló féleség visz fel. Sajnos, (és persze a sajnost csak idézőjelben mondom) a siklót felújították és a régi budai sikló szerűségeket lecserélték néhány baromi modern járgányra. Fő a biztonság. És Ázsiában sosem lehet tudni. Szóval megváltottuk jegyeinket, (3O MYR) sorba álltunk majd feljutottunk a hegy tetejére. Én időközben két ingyen jeges kávéhoz is hozzá jutottam, lévén hogy az automata véletlenül visszaadta a pénzt. Hiába is, nincs finomabb az ingyen dolgoknál!

Sajnos a párás idő miatt a kilátás nem volt az igazi a 833 méter magasságból, de az idő kellemesen hűvös volt, és fújdogált valami szél szerűség is. A hegy tetején találkoztunk cserkész fiúkkal, láttunk egy hindu templomot és egy mecsetet is, de volt botanikus kert szerűség is, ajándék bolt, food court, és kigyó simogatás is. (Kérdem én, miért akarnak az emberek kígyókat simogatni egy hegy tetején? És hol van ilyenkor az RSPCA ahogy anyukám mondaná? :)

Ja, és egy jó hosszú úton pedig le lehet sétálni a hegyről egészen a Penang-i botanikus kertig. Mivel dzsungel túrában már volt részünk (lásd Nemzeti Parkos kaland) mi lemondtuk erről a fantasztikus lehetőségről, és leszállíttattuk a fenekünket a siklóval.

A Kek Lok Si Templom

A kilátós élmény után fogtunk egy taxit (nehezen, alig lehetett alkudozni velük) és a Kek Lok Si Templom felé vettük az irányt. No hát ez annyira szuper élmény volt, hogy az egész délutánt itt töltöttük. Ez a buddhista templom nem csak Malájzia legnagyobb temploma, hanem talán egész Dél-Kelet Ázsiáé. Az építkezésnek 1893-ban láttak neki, és bizony a procedúra még ma is tart. A hely maga tényleg varázslatos, az 10000 Buddha pagodában konkrétan el lehet veszni...

Mivel időközben megéheztünk, elővettük a Lonely Planet könyvet, ami egy a komplexumban található vegetáriánus éttermet ajánlott. Na, elsétáltunk az étteremhez, bekukkantottunk, oké, emberek ülnek az asztalnál, tehát az ételnek jónak kell lennie. Megérkezett a pincér, jött a menü, tele húsos étellel. Semmi gond! Választottunk némi harapnivalót, és a félreérések elkerülése végett még rá is mutattunk a papíroson! Pincér bólogat, majd hangosan mond valamit, de nem nekünk. Ekkor jöttünk rá, hogy ez bizony valami vezényszó lehetett és egy szempillantás alatt minden "beépített vendég" felállt az asztaltól és dolgozni kezdett. Merthogy ezek az emberek bizony az étterem alkalmazottai voltak, az asztalnál ücsörgélés pedig egy olcsó trükk volt.

Rafkós kínai vendéglős - naív turisták: 1-0

Nemsokára megérkezett a kaja, ami meglepően a legjobb kínai volt amit a Penangon eltöltött hét alatt ettem. Csak igaza volt ennek a Lonely Planet-nek! A számlával sem vágtak át minket, így én adakoztam egy kicsit a templom perselyébe. Nem sokat, de kellett az érzés.

Folytattuk a sétánkat a templom komplexusban, ezúttal persze már sokkalal kiegyensúlyozottabban, merthogy sikerült feltölteni energia tartalékainkat. Számomra a legkedvesebb dolog egyébként a kívánság fa, és a kívánság szalagok voltak. Mindegyik szín mást jelképez, választasz egyet, ráírod amit szeretnél, majd a fára akasztod. Mi nagyon romantikusan egymásnak választottunk kívánságot. Jobbik felemnek sok sikert kívántam a karrierjében, ő pedig békét és nyugalmat. Na hát ez annyira jellemző rá! Én és a nyugalom... Azt hiszem a nyughatatlanságommal együtt én is elvesznék.

Lassan hazafelé vettük az irányt, lesétáltunk a domb tetejéről, de azért láttunk még egy-két furcsa dolgot. Az első a horogkereszt volt, úton-útfélen. Nem tudom, ki mit gondol, de a mai napig értetlenül állok azelőtt, hogy a náciknak ugyan miért kellett a a swastika-t, a hinduk legfontosabb jelképét, a horogkeresztet saját jelképükké faragni. Persze ki tudja, lehet hogy Dan Brown erre is tudna valami tuti jó magyarázatot és könyvet gyártani.

A második érthetetlen, de inkább gusztustalan dolog a teknős medence volt. Ahogy elhagyod a templom együttest, pici bazársorokon visz az utad kifelé. Itt bele fogsz botlani egy nagy belső medencébe, tele hatamas teknősökkel. Egy tábla fel is hívta a figyelmet, hogy nem kéne etetni. Naná. :)

Régi sikló

Újabb sikló

Legújabb sikló

Találtunk hindu templomot is a hegytetőn.

Kedvenceim, a maláj cserkész fiúk.

Szerintem csak a kígyó nem élvezte a dolgot.

Ima A Kek Lok Si Templomban

Kilátás...

Áldott cserepek a templomban található szuvenír boltban. :) Vallás és biznisz. :)

Kívánság szalagok...

Béke és nyugalom... Ezért még számolunk!

Akkor én most felakasztom a kívánságom!

Mécsesek...

Összességében rendben van a komplexum.

A vega kajálda. Látjátok milyen üres?

Itthonra is ilyen cserepeket!

10000 Buddha pagoda...

Sokan vannak, igaz?

Én és a tükör...

Horogkereszt - nemes célra...

Ne etesd a teknőst!

Valaki csak eteti őket ha ekkorák...

A komplexum madár távlatból

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:

Mindjárt vége - Malájzia
Trópusi Fűszer Kert - Penang, Malájzia

Penang Nemzeti Park - Malájzia

Malájzia - megérkezés

Hétvége Texelben, Hollandiában - Weekend in Texel!

2011-07-12T10:21:00.006+02:00

A világító torony- the lighthouse

Click on the comments button to read the post in English!

Jobbik felem édesapja nemrég töltötte be a hatodik x-et, így dukált neki egy igazi családi ajándék. Nahát ebben az évben ez egy közös hosszú hétvége formájában valósult meg, amit Texel szigetén töltöttünk el.

Texel egy holland kissziget, egyedülálló a klímája, van romantikus világító tornya, dűnés tengerpartja, ami Nemzeti Park is egyben, hét apró városkája tömérdek birkája. Konkrétan van egy fajta amit texel-i birkának hívnak. Ja, és van egy fóka menhely is, ami az ötvenes évek óta működik. Egész jól hangzik, igaz? Ha valaki Hollandiában jár, feltétlenül látogassa meg a szigetet. Mi Bécsből mentünk, így az Amsterdam-i reptérről egyszerűen csak vonatra szálltunk és Den Helder-be utaztunk, ami kb. másfél óra volt. Itt a vasútállomáson felpattantunk a 33-mas buszra (nem nehéz megtalálni, az összes turista erre vár) azzal elmentünk a kikötőbe, és felszálltunk a kompra. Ez utóbbi egyébként félóránként jár és kb. 20 perc a menetideje. A jegy meglepően olcsó, mindössze pár Euro. Hihetetlenül szép hétvégénk volt, sikerült egy takaros és olcsó kis házat kibérelnünk, sokat sétáltunk, nevettünk és amíg a többiek társasoztak.... addig én tanultam. :) Haha, de azért így is nagyon jó volt. Texel kihagyhatatlan, mindenki nézze meg magának és ne felejtse otthon a fényképezőgépét úgy, mint én...

Kókusz torta - Coconut cake

2011-07-08T20:03:00.004+02:00

Penang Nemzeti Park - Malájzia

2011-07-08T16:34:00.011+02:00

Monkey Beach

A sorban következő napot a Penang Nemzeti Parkjában (rendes neve Taman Negara Pulau Pinang) terveztük tölteni. Oda jutni nem volt nehéz, a szokásos a 101-es buszra kellett felszállni közvetlenül a Batu Ferringhi-i hotel előtt, majd a végállomáson búcsút inteni a buszsofőrnek. A park egyébként Malájzia legkisebb nemzeti parkjának számít, 1181 hektár erdő és 1381 hektárnyi vízterület tartozik hozzá. Ezen az szűkös helyen viszont minden megtalálható: dombos részek, komoly emelkedők, homokos és sziklás partok, erdők és picinke források a tenger part mentén. A belépés a nemzeti parkba ingyenes (hurrá!), csak regisztrálnunk kellett magunkat mielőtt útnak indultunk. Azonban érdemes megfontolni egy túravezető bérlését azoknak, akik nem járatosak a túrázásban. Mi ezt nem tettük, azonban a vissza útra intéztünk egy csónakot a romantika végett, ami a part mentén volt hivatott minket kiinduló pontunkhoz visszarepíteni.

Miután kinéztük magunknak a túra útvonalat (több opció is létezik) nekivágtunk. Az eligazodásban segítségünkre volt egy térkép, amit az információs standnál adtak. Gyanakodva néztem a papirost és elmélkedtem a túravezető ajánlásán. A túra tervezett hossza (másfél óra) és a térkép nem voltak összhangban egymással. Először is, hogy a pékben küldhetnének kisiskolásokat egy ilyen hosszú túrára másfél órás célidővel? Másodszor pedig, hogyan lehet ennyi mindent megnézni ilyen rövid idő alatt? Nah, gondoltam nem nekem kellene itt okoskodnom, ha így van a térképen, hát így van. A túra nem volt megerőltető, viszont annál szebb. Az utunk során számtalan kisebb hüllőt és madarat láttunk. Kígyókra is számítottunk, de sajnos semmi, az egyetlen szisszegő hangot Peter adta ki. Ijesztgetni próbált a némber, utána pedig köveket szedni arra az esetre ha támadnának a majmok. Na persze.

Az első állomásunk egy meromiktikus tó volt. (Hmmm...vajon jól írtam, ki tudja?) Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, hogy a lényeg tulajdonképpen az, hogy itt a sós tengervíz és a kisebb patakok és folyók édesvize találkozik, de nem keverednek össze és ezzel egy érdekes közeget alkotnak, alul a sós, felül az édes víz. Itt meg is pihentünk egy kicsit, mert fáradtak voltunk. Innen mentünk tovább és - a térképen jelzettől sokkal hamarabb - elértük a teknős keltetőt, ami 1995 óta működik. Jaj, hát oltári cukik voltak a pici teknősök. Láttunk teknős ketreceket is, védve a fészket a ragadozóktól. Bárcsak este lett volna hogy lássunk esetleg egy kis akciót is, dehát erre nem került sor.

Na, gondoltam itt a vég és a móló mentén megvárjuk a hajót, ami majd felvesz minket, de jobbik felem erősködött, hogy a túrának itt még nincsen vége, menjünk tovább, hiszen a csónak egy odébb lévő partra jön. Mondtam neki, hogy hát nézze már meg mennyire el van nagyolva a térkép, tuti ez az a móló, ahol felvesznek minket. Nem-nem, menjünk tovább. 20 perc barangolás után a Lost-hoz hasonló dzsungelszerűségben kaptattunk sziklás részeken felfele. Nahát, biztosan nem jó fele járunk, gondoltam, nehezen mennek túl ezen a részen a gyerekek. Na de mindegy, embernek mehetnéke van, hát menjünk, a portán úgyis beregisztráltunk, csak keres majd minket valaki.

Másfél óra erőltetett menet után végre kijutottunk a tengerpartra, móló sehol. Ekkor már ő is rájött végre, hogy nem jó helyen járunk (dehát Kolombusz óta tudjuk, hogy férfi ember nem kérdez. :) Egy helyi maláj család ott táborozott (tényleg, konkrétan sátor tábort vertek a semmi közepén és ruhákat szárítottak mindenhol), ők megerősítették a hírt, miszerint nem jó helyen járunk. No és telefon van-e valakinél? Áh, az nincs. Amúgy sincs térerő errefelé, akkor meg minek? Kisebb férfi diskurzus után azért megállapodás született, némi pénz fejében elvisznek minket a partra, ahol a fuvarunk vár, mondták. Na ennek nemcsak mi örültünk, hanem a gyerekeik is, hiszen végre történt velük valami. Mindenki a ladikba be, irány a másik part. Pár perc hajókázás után meg is érkeztünk, gyorsan búcsút intettünk, átmásztunk a másik hajóba és uzsgyi haza, azaz egy megálló még be volt tervezve, a Monkey Beach. Nahát a hajó baromira nem állt meg, a világító tornyot csak madártávlatból láttuk, (én még abból sem, tekintve, hogy nagyon messze volt és amióta ismét iskolás lettem néha elkél ám az okkuláré). Azonban amint partot értünk, kiderült, hogy nem az eredeti fuvaristánk vett fel minket, mert annak vissza kellett jönnie egy medúza csípte kisiskolással (jujjuj, ez fájhatott). Szóval át a másik hajóba, ami visszavitt minket Monkey Beach-re, majd megegyeztünk, hogy másfél óra múlva újra felvesz minket és visszahoz. A tengerpart tényleg szép volt, és majmokat is láttunk (milyen meglepő) fürödni viszont nem tudtam, lévén a hely tele volt muszlim férfiakkal és burkába burkolt nőkkel. Nem lett volna illendő bikiniben flangálni előttük. De erre a kérdéskörre még később visszatérek, van mit mesélnem. :)

Kissé elnyűtten tértünk vissza kiinduló pontunkra, kiregisztráltunk a Nemzeti Park info pontjánál és a buszmegálló felé vettük az irányt. Busz éppen sehol, a hasunk meg korgott, adta magát a helyzet, hogy egy helyi talponállóban együnk egy kis Nasi Lemak-ot. Mennyei volt... komolyan.

Busz időközben megérkezett, és mivel a sofőr is éhes volt, megebédelt tisztességgel, majd tovább indult, velünk a fedélzeten. Baromi vicces volt már az is, hogy a vezető menet közben megebédelt, később meg is állt, hogy vegyen valami szomjoltót.

Hazatérvén lemostuk magunkról a kilónyi homokot, amit a strandról hoztunk haza, meghúztuk a vodkás üveget biztos, ami biztos alapon, majd csobbantunk egyet a hotel medencéjében. Este 8 körül vacsorázni indultunk a food court-ra, bolyongtunk egyet a helyi éjszakai piacon, majd nyugovóra tértünk.

Bejárat... kalandra fel.

Az iskolás csapat jól beöltözve túrára indult. Legalább nem teljesen fekete a szerkó.

Ígéretes tengerpart. Kár a medúzákért.

Nagyobb volt mint az öklöm. Szóval hatalmas.

A meromitrikus tó és a tenger találkoznak.

Én innen nem megyek tovább, kispajtás! - mondta.

Sajnos haza nem vihettünk belőlük.

Teknős ketrec a teknős fészek felett. Reméljük hatásos.

Na, itt kötöttünk végül ki. Azért szép volt.

Az a bizonyos extra fuvar. Hiába is, a gyerekek is jönni akartak.

Eredetileg kettőnket vittek volna. Egy perc múlva már a hajón volt az egész család. :)

Malájziai utunkról itt olvashattok bővebben:
Mindjárt vége - Malájzia

Trópusi fűszer Kert - Penang, Malájzia

Kek Lok Si Templom, Penang hegy - még mindig Malájzia...

Malájzia - megérkezés

Sajttorta - Cheesecake

2011-07-07T21:09:00.005+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Ez a recept Rachel Allen "Bake" című könyvéből van, amit jobbik felem családjától kaptam egy torta forma kíséretében a szülinapomra. Mivel tudják, hogy nehézségeim vannak sütést illetően, beszerezték ezt a szuper könyvet, ami tele van jobbnál jobb receptekkel. Az eredmény egy isteni sajttorta. Befaltuk.

Malájzia - megérkezés

2011-07-07T20:47:00.010+02:00

Az esti géppel indultunk Malájziába, ezúttal az Eva Air által ajánlott jegy volt a legolcsóbb. 11 óra Bécs-Bangkok távra készültünk, én nagyon bátran elhatároztam hogy a repülő út alatt majd a szakdolgozatomat fényesítgetem, ezért a kézi poggyászomban a nyomoronc "Jogvédelem az EU-ban" könyv, meg a jogszabály gyűjtemény lapult. Nagy volt ám az elhatározás és szoros a határidő. A duty free-ben gyorsan bevásároltunk egy üveg vodkát gyomorfertőtlenítésre, majd irány a fedélzet. Ott derült ki, hogy a gép két sarkába akartak ültetni minket. Erre száj görbül, könyörgő tekintet elővesz, nehezen, de végül csak lett egymás mellett helyünk a többi 422 utas között. Az egyetlen hátulütő az volt, hogy nem sokkal előttünk néhány igen ittas osztrák férfiember tanyázott, verték a balhét és már felszállás után rögtön követelték a sörüket. A magasság és a pia azért szerencsére megtette a hatását és békében elaludt mind a négy.

Reggel 11 körül érkeztünk meg Bangkokba, itt ért az első meglepetés. Mivel Malájziába az Air Asia-val utaztunk tovább én direkt megnéztem a Thai nagykövetség honlapját, kell-e nekem vízum, ha csak tranzit utas leszek. Mindenhol az egyértelmű nem választ találtam. Na a nagy fenéket nem. Ha nem közvetlen járattal mész, tehát fel kell venned a csomagodat, azt nem lehet megoldani úgy, hogy ne menj keresztül az útlevél és vízum ellenőrzésen. Még szerencse, hogy a reptéren lehet igényelni, így a probléma két óra alatt megoldódott, addig izgultunk egy kicsit. Aki tehát hasonlóan utazik, mint mi az emlékezzen erre: ha olyan járattal mész, ahol eleve nem tudnak becsekkolni a végső állomásodig, kell a vízum. Az én esetemben ez a lecke kb. 10000 Ft-ba került. Jobbik felem megúszta, mert a hollandoknak még mindig ingyenes a vízum, ahogyan még két éve az a magyaroknak is volt.

Vígasztalást jelentett viszont, hogy az Air Asia járata Thaiföld felett végig a tengerpart mentén repült és úgy csodálhattam meg a szigeteket, mintha valami sétarepülőn ültem volna. Nekem nagyon tetszett a dolog. :) Rövid repülőút után érkeztünk Penang szigetére, amit a Kelet gyöngyszemeként emlegettek anno. Követve a Lonely Planet és egyéb fórumok utasítását, helyi tömegközlekedésre vetettük magunkat, ami elvileg háztól-házig, a mi esetünkben a Batu Ferringhi-i szállásunking volt hivatott az utasokat repíteni.

A busz totál jó volt, légkondi rendben, tisztaság rendben, de minden nyomorult sarkon megállt, így a kb. 30 percesnek saccolt út közel két órán keresztül tartott. Farkas éhesen és ingerülten estünk be a hotelbe 6 óra környékén, meglepődve fogadtuk, hogy jobb szobát kaptunk, mint, amit eredetileg foglaltunk. Gyors lepakolás és a vodkás üveg meghúzása után az első indiai kajáldába vezetett utunk. Insteni volt a kaja, helyi viszonylatban viszont drága... food court-ra kellett volna menni, de elcsábítottak minket az illatok.

Egy kiadós alvás és szállodai reggeli után másnap reggel Georgetown-ba indultunk, - ismét busszal, de ezúttal az út csupán 20 percig tartott -, hogy körbejárjuk a gyarmati negyedet, majd a kínait és az indiait. Ez elég soknak hangzik, de megfelelő kondival, sok vízzel, és némi elemórzsiával teljesen kivitelezhető a dolog. A nap fénypontjai egyértelműen a Cornwallis erőd, a Penang múzeum és a Cheong Fatt Ze ház voltak. Ez utóbbi egyébként arról híres, hogy a tulajdonosa egy szegény kínai hakka családból származó férfi volt, aki bámulatos karriert járt be élete során, hatalmas mezőgazdasági üzleteket bonyolított le. Az üzletember halála a után keserű sors várt a házra, az idegenvezetőnk elmondása szerint voltak évek, amikor több tíz kínai család lakott ebben az épületben, teljesen lelakva azt. Majd egy kínai házaspár megvásárolta az épületet és hatalmas felújításba kezdett, aminek eredményeképpen a hely elnyerte 2000-ben az UNESCO világörökség címet. A hely egyébként továbbra is annak felújítói tulajdonában van, vendégházként, esküvők és rendezvények színhelyeként szolgál. Az idegenvezető pedig maga a tulajdonos, szóval minden kérdésünkre választ kaptunk. :)

A ház után még estig a kínai és indiai negyedekben bandukoltunk, illetve ellátogattunk a Kapitan Keling mecsetbe is, ami a legrégebben, az 1800-as években alapított mecset a városban.

Este 9 körül fáradtan tértünk vissza a szállodánkba, majd gyorsan a food court-ra siettünk, ahol megkóstoltam életem első Char Kuay Teow-ját... Isteni volt!

Fort Cornwallis, az erőd

Világító torony az erődben

Maradt itt egy ágyú a hollandoktól...

A híres Eastern Oriental hotel. Megittunk egy kávét itt. Mást úgysem tudtunk volna kifizetni. :)

Cheong Fatt Tze háza. Mesébe illik.

Kék házként is emlegetik. Nők nem vehettek részt a festésben. Állítólag terméketlenséget okozott.

Esteledik a kínai negyedben.

Kapitan Keling mecset - felújítás alatt.

Az indiai negyedben.

Mi ezúttal nem utaztunk riksa taxival. Mások igen.

Világörökség. Mondom én...

Itthon - Back home

2011-07-04T14:11:00.006+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Vagyis éppen Hollandiában, úton a reptérre, ma estétől pedig ismét Bécsben... de nem is ez a lényeg! Megjöttünk a nyaralásból, én pedig ma reggel túlestem az utolsó vizsgámon elég jó eredménnyel. Nincs több tanulás, szabad ember vagyok ismét!

Nincs sajnos erőm beszámolót írni, mert még mindig a szakdogával nyűglődöm, de íme néhány kép a csodálatos Malájziából.

Cserkész csapat - Boys scout

Tetőcserép - Just a tile from the roof in the Kek lok Si Temple

Kívánság szalagok - Wishing ribbons

Kínai lámpások - Chinese lanterns

A Cheong Fatt Tze ház - The Cheong Fatt Tze Maison

Ima - Prayer

Kilátás - Nice view :)

Én - Me :)

Főzősuli - Cooking class

2011-05-30T12:17:00.002+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Répa saláta -Carrot salad

Vietnámi csirke leves - Vietnamese chicken soup

Péntek este végre elmentünk a vietnámi főzőtanfolyamra. Nagyon lelkesek voltuk, mert mindketten imádunk főzni (és persze enni is). Összesen 9-en voltunk a kis csapatban, 5 osztrák, 1 német lány, 1 ausztrál, 1 holland és persze egy magyar. A kurzus nemzetközi kurzusként volt meghirdetve, ami elvileg azt jelentené hogy angolul beszél a szakács, de sajnos a vietnámi hölgyemény németül is akadozott. Én persze egy rossz szót nem szóltam, lelkesen bólogattam mindenre és figyeltem a többieket (idővel és kellő mennyiségű sörrel a kezükben már ők fordítottak nekem). Az első fogás egy csirke leves volt, ahogy anyukám mondani szokta "mindent bele alapon". A második tavaszi tekercs, a desszert pedig sült banán.

A leves volt számomra egyedüli újdonság, no meg a répa saláta, ami a tavaszi tekercs mellé dukált. Sült banánt pedig szerintem mindenki tud készíteni, aki mégsem az vessen egy pillantást a youtube-ra. :) Szóval én egy kicsit nagyobb kulináris kalandra számítottam, mint például Kambodzsában, vagy Tájföldön, de azt kell hogy mondjam, hogy jobbik felem öröme és a jó társaság kárpótolt!

Remélem legközelebb indiai tanfolyamra megyünk, abból is a csípősre... :)

Szülinapi torta - The Birthday cake

2011-05-25T19:06:00.006+02:00

A citrom torta... nem lehet ellenállni - The lemon dizzle cake - hard to resist

Click on the comments button to read the post in English!

Rotterdam-ban van egy tapas bár, ami nagyon a szívemhez nőtt. Nem csoda, hiszen a kaja mindig friss, ízletes és megfizethető. A személyzet pedig szuper. A desszertek között szerepel egy citrom torta, ami habkönnyű, tálaláskor pedig egy gombóc málna fagyit is adnak hozzá. Akárki látogatott meg Rotterdam-ban, mindig elhoztam ide, a torta pedig mindenkit levett a lábáról.

Ma van Melinda barátosném szülinapja, ezért arra gondoltam, ideje lenne megsütni a torát, még ha sajnos megkóstolni nem is tudja, mert messze van Bécstől, jelenlegi tartózkodási helyemtől. Az előző torta egyébként Adélé volt, mivelhogy sikeresen leszakvizsgázott, ezek után ő fog természetesen aláírni mindent... hahahaha...

Szóval Melindám, Boldog Szülinapot!

Visszaszámlálás - Countdown

2011-05-25T14:43:00.003+02:00

Click on the comments button to read the post in English!

Bizony, a visszaszámlálás elkezdődött. Mármint a szülinapomig. Ami egyben jól kiérdemelt szünidőnket is jelenti. Persze semmi sincs még rendben, hiszen szállásunk-használható bankkártya hiányában - még nincs, (nem is mondok semmit az osztrák bankokra). No és még a programokban sem eggyeztünk ki emberemmel, ami nem lesz egy könnyű meccs.

Igazság szerint én azt sem bánnám, ha a helyszínen látnánk neki a keresgélésnek, na de majd meglátjuk... Egy biztos, a repülőjegyek megvannak, és az izlandi vulkánok sem felénk fújnak...

Mondtam már hogy újra futok? Majd minden nap. Bizony. Elhatároztam, hogy ősszel lefutom a félmaratont, legyek bárhol is a világban.

The little devils!

2011-04-27T17:57:00.001+02:00

We have two cats! They fight all day. Then they make up and cuddle.

Lia is the black one, Bence is the grey!

A répa tortám - My carrot ginger cake

2011-04-27T16:23:00.005+02:00

Életben sokkal jobb! The photo does not make justice:)

The recipe is from my food blogger friend, Zita. I ate this carrot cake with orange mascarponen frosting on top at her place for the first time. I fell in love with it. :) You can find the recipe on her blog here.

Béke-béke - Peace

2011-03-27T10:34:00.004+02:00

To read the post in English please click on the comments button!

Vége a vizsgáknak, no és mit is jelent ez? Természetesen bulit. Minden vizsgaidőszak végeztével összegyűlünk a csoporttársaimmal valakinél és jó nagy majrét csapunk! Tegnap Melanie-nél kezdtük a bemelegítést. Ő eredetileg egy cserediák Ízlandról, de sikerült elintéznie hogy végig járhassa velünk a mester képzést. Mivel eredetileg a volt Jugoszláviában született és szerb nemzetiségű, különösen közel áll a szívemhez! Borzasztóan vicces és okos lány, mindamellett egy igazi harcos. Kristina, egy másik csoporttársam a Boszniai térségben született. Ők is a háború miatt váltottak országot és állampolgárságot. De nemzetiséget nem. Azt mondja ez sosem fog megtörténni és hogy ő egy ízig-vérig boszanac (boszniai) lány. Natalia egy horvát cserediák, aki sajnos már visszament Zágrábba, csak az első két szemeszeterre jött.

Sokszor láttam ezt a három lányt együtt, egyszerűen lehengerőlek! Csak karattyoltak és karattyoltak szerbül, vagy horvátul (a kettő gyakorlatilag egy és ugyan az) és valahogy sosem jött fel köztük hogy ki a szerb, ki a horvát, vagy boszanac. Kérdem én, hol van itt az utálat, amiről mindenki beszél? Melanie úgy döntött, hogy a szakdolgozatát a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére felállított Nemzetközi Törvényszékről fogja írni, és a kutatásának az lesz a célja hogy megállapítsa, vajon valóban igazságot szolgáltattak-e ott? Na persze ez durván kiverte a biztosítékot a professzornál, de talán mostanra már lenyugodott... :)

Elephants at the Uni :)

2011-03-23T10:28:00.005+01:00

You will never believe what happened yesterday at the university. I was done with my test and left the exam hall when I bounced into 2 huge elephants cheerfully playing on the grass!

I know it sounds weird... it is indeed... You might ask now whose idea it was... Well... Erasmus University has at least 10 crazy student organizations, always eager to gain some new members so they come up with the strangest ideas to get your attention! I remember, in September the XY team had a bungee jumping event on campus, 2 weeks later an extra long limo - arranged by the XX association- was ready to take you for a ride around the city! There is a concrete staff to organize parties and study trips almost every week to make sure that you have a busy student (night)life... And believe me, it has been like this ever since... and I find this awesome:)

Tavaszodik - Spring is on its way

2011-03-20T19:07:00.006+01:00

Blaak piac, Rotterdam

Click on the comments button to read the post in English!

Mi sem jelezhetné ezt jobban annál a két autósnál akik a héten (majdnem) elütöttek. Az első incidens a pénteki vizsgám után történt, sietve tekertem haza az egyetemről hogy gyorsan puccba vágjam magam, mert Hágába indultunk vacsorázni a csoporttársaimmal. Egy kereszteződésben mamikám mindenhova nézett, csak a kerékpárútra nem, ahol én közelítettem, majd megfelelően működő fék hiányában egyszerűen jól belevágódtam a kocsiba. Szerencsére az autón egy karcolás sem esett, az én kerekemben viszont mostmár nem nyolcas, hanem kilences van (ha hallanátok micsoda hangok jönnek ki belőle menet közben, a letámasztóját is fel kellett kötözni szerencsétlennek). A második manőver ma történt. Kénytelen voltam bemenni vasárnap az egyetemre, mert rájöttem, hogy kell még egy könyv a vizsgámhoz (ami kedden lesz és sajnos sehogy sem állok még). Jövök a kereszteződésben, ahol egy kombi autó le akart épp fordulni, de a vezető (ismételten nő) ahelyett, hogy előre nézett volna, hátrafelé kandikált és mindeközben mozgásban volt az a nyomorult kocsi! Az utolsó pillanatban kerültem ki, de annyira megijedtem, hogy azonnal ordítani kezdtem. Azt hiszem egy HEEEEEYYYY! lehetett, ami kijött a torkomon. Ő meg visszakiáltott, hogy "Het spijt me!" (elnézést hollandul). Na, mondanom sem kell, hogy a könyvtár ugyan nyitva van vasárnaponként, de kölcsönözni nem lehet, szóval ez üres járat volt, de legalább magamhoz vettem egy adagot a napsütésből és az őrült holland vezetőkből. Még két hét és Bécs. Addig ki kéne bírni élve, nem igaz? No és erről jut eszembe, órát mikor állítunk?

Hurrá, nyaralunk! - Horray for vacation

2011-03-17T14:40:00.005+01:00

Click on the comments button to read the post in English!

Úticél?/ Destination?
Forrás (Source): Tripadvisor

Úgy látszik a szülinapom környékén indulunk nyaralni, amit persze egy cseppet sem bánok! Az eredeti terv az volt, hogy augusztusban hátizsákkal Kína felé vesszük az irányt 3 egész hétre, de sajnos ez az út várat még egy kicsit magára. Nekem meg kell védenem a szakdolgozatomat, és nem ártana mondjuk elmenni a saját diplomaosztómra sem, jobbik fél pedig valami vezetői képzésre megy két teljes hétre Genfbe. A suli miatt (értsd üres pénztárca és szoros órarend) én múlt nyár óta gyakorlatilag sehol nem voltam (a hazaút nem számít) és ugye ez elvileg egy utazós blog lett volna! :) Persze sokáig tanakodtunk, hogy hova menjünk. Nem akartunk sokat költeni az útra mert még mindig Kínában reménykedünk (karácsonyra egyébként is egy rakat Kínával kapcsolatos könyvet kaptam). A jegyeket megvettük két napja, és egészen pontosan 98 nap múlva útnak is indulunk. A kérdés csak az, hogy hova????? Hmm... azt hiszem ezt most nem is árulom el, legyen inkább meglepetés!!!

Baby on board!

2011-03-11T13:49:00.005+01:00

Click on the Comments button for the English version of the post!

Na, hogy nézünk ki? So, how do we look?

Peter & Gabriel

Egy kisbaba születése mindig izgalomba hoz!!! Persze tudom, hogy amint a baba hazakerül, mindenki egyből látogatni akar, ezért én mindig várok egy hónapot a baba-vizittel. 2 nővérem, 3 bátyám és 1 öcsém van, szóval gyakorlatilag a családunk tele van gyerekekkel kezdve az újszülöttől, - akik folyton a közeledben szeretnének lenni - egészen a tindédzserig, akik úgy viselkednek mintha rögtön készen állnának felnőni, és meg is követelik tőled hogy elismerd és tiszteld majdnem-felnőtt státuszukat. Atya ég, micsoda egy furcsa, misztikus átalakuláson mennek keresztül ezek a gyerekek és milyen nehéz és kihívásokkal teli a szüleiknek lenni!

Tudom jól, hogy az első hetek a pici érkezése után elég stresszesek... Egy egészen új életmódhoz kell igazodnod, alig alszol és nem elég hogy a házimunkára nem jut időd, de magadra sem és a szemed allatt éktelenkedő sötét karikák eltüntetése lehetetlennek tűnik. A barátaink, akiknek az esküvőjén októberben voltunk februárban lettek szülők. Szerencsére ez nem eredményezte a társasági életük megszűnését, továbbra is egy nagyon aktív páros, csak egy kicsit nagyobb előre tervezést és elkötelezettséget igényel a dolog. :) Múlt héten látogattuk meg őket, és szuperül éreztük magunkat. Be kell, hogy valljam, mindketten azonnal a babusgató, óvó-védő módba kapcsoltunk. :) Én például ebédelni sem akartam csak azért, hogy egy picit tovább tarthassam Gabriel-t a kezemben, jobbik felem pedig minden öt percben besurrant a kisszobába, hogy megpuszilhassa az alvó kisbabát. Istenkém, mitől ilyen mennyeien illatosak a kisbabák?!!

Insomnia, is that you?

2011-03-04T00:29:00.002+01:00

Again, I have troubles with falling asleep, and the worst thing is that I will have to wake up at 4.45 AM tomorrow (oh, actually it is already today) to catch the morning train to the airport... It really sucks, and just for the record the warm milk does not help at all! :(

Közeleg a vég!? - Troubled sleeper

2011-03-01T01:25:00.007+01:00

Click on the comments button to read the post in English!

Mostanában megint nehezen alszom el (a post írásakor hajnali 1 óra van), ezért arra gondoltam, hogy a forgolódás helyett ezentúl igyekszem hasznosan eltölteni az időt és írni fogok. Bizony ám, mindenről, ami eszembe jut.

Hihetetlen egyébként milyen gyorsan telik az idő... Mintha csak tegnap lett volna szeptember, amikor is Hollandiába költöztem, de tény, hogy máris márciust írunk (még ha az időjárási viszontakságok mást is diktálnak).

A harmadik blokkot gyűröm éppen az egyetemen - ami mellesleg úgy néz ki most, mint valamiféle koncentrációs tábor, mert minden létező fát kivágtak és hatalmas építkezésekbe kezdtek -, átlagban heti 15 órám van. 3 kurzust követek: EU állampolgárság, EU jogvédelem és EU közös piac. Mindhármat imádom, sikerült végre olyan órák mellett kikötnöm, amik tényleg lefoglalnak. A tanárokkal is kialakult már egyfajta jó kapcsolat, már személyesen ismernek mindenkit... Csütörtökön le kell adnom a szakdolgozat témámat, ami nem lesz más, mint a rendőrségi és nyomozati együttműködés az EU-ban. Sok érdekes dolog lesz egyébként benne az Europol-tól kezdve az Európai Elfogató Parancsig. Március második hetében kezdődnek a vizsgáim (atya ég, már csak két hét és semmit nem tanultam még) a hónap végére végzem és irány Bécs egy hosszabb lélegzet erejéig.

Mindeközben persze erőssen foglalkoztat, hogy mihhez fogok kezdeni ezen a nyáron? A szakdolgozatom júniusig le kell adnom, tehát marad két hónap üres járat. Mondjuk nem volna rossz, ha beadnám a derekam végre és befejezném a jogi szakvizsgákat otthon, de ehhez egyszerűen nem érzem az indíttatást (valaki győzzön meg, de komolyan hogy nekiálljak a kánikulában!). Kereshetnék egy érdekes szakmai gyakorlatot is Hollandiában vagy Brüsszelben. Pénzt ugyan ritkán fizetnek, de legalább megteheted az első lépéseket a szamár létrán... Nos?

No és akkor a nyaralást még nem is említettem. Ezen a nyáron sem a pénz, sem az idő (pontosabban jobbik felem ideje) nem ad helyet nagyobb utazásnak, így sürgősen találnunk kell egy fiatalos és romantikus helyet 5 napra. Megmondom őszintén, évek óta először... én bizony a Balatonra vágyom.

A suliról és a tanulmányútról

2011-02-15T23:39:00.002+01:00

Nos hát megvannak a vizsgaeredmények: 7, 7 és 8 (átszámolva 3, 3 és 4). Azért meg kell mondjam, hogy a nemzetközi jog professzorom jól megszivatott, de spongyát rá. Ez volt ugyebár a tantárgy, ahol később mentem szóbelizni és a rendes fél órás, egy kérdéses vizsga helyett háromnegyed órán keresztül faggatott és mindenre tudni akarta a választ. Azóta tudom, hogy az ő szemével mérve semmit sem tudok a volt Jugoszláv háborúról és arra is rájöttem, hogy mindenkit hasonlóan leckéztet. Amikor múlt héten együtt kávéztam az egyik csoporttársammal, akkor derült ki, hogy ő is ugyanazt a kérdést húzta és hasonlóan meg lett vezetve mint én. A profban mellesleg az félelmetes, hogy az órán és a vizsgán szörnyen viselkedik, mindezeken kívül pedig halálosan jófej. Benne vagyok ugye a tanulmányi utat szervező csapatban, a megbeszéléseken még viccelni is szokott és ez nem vicc. :)

Mellesleg az osztálykirándulásunk április második hetében lesz és egy hétig fog tartani. Genfbe, Strassburgba és Luxemburga megyünk. Lesz ENSZ és Vöröskereszt látogatás, megnézzük az Európai Bíróságot, ja és az Európai Számvevőszékhez és az Európa Tanácshoz a randit és az ebédet én szervezem. :) Na, miből lez a cserebogár?

A nem túl rózsás...

2011-02-15T23:23:00.001+01:00

Múlt héten új lakótársam érkezett. Az előző lány, akit mellesleg nagyon kedveltem végül összeköltözött a párjával; szintúgy a srác, akinek pedig a szobáját bérlem. Nagyon sajnálom, hogy már nem együtt lakunk, nagyon szerettem őket és jól kijöttünk. Együtt sütöttünk-főztünk és moziztunk. Sosem volt kérdés a takarítás és egyebek, az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk. Szóval új lakótársam egy igen érdekes személy. Agya szerintem nem sok, mert a tíz négyzetméteres szobájába körülbelül egy ötven négyzetméterre való cuccot halmozott fel, ezért most mindenhol dobozokat és különböző bútorokat kerülgetünk. Dupla szárítónk és vasalónk van, sőt a klotyón is két szemetessel és WC kefével boldogulhat a nagyérdemű. Egyébként egy egész héten keresztül tartott a hacacáré: először jött festeni öt, azaz öt barátnővel, be sem fértek a szobába. :) Aztán a hétvégén megjelent papa és mama, akik szorgosan fúrtak és faragtak csak éppen centit felejtettek el hozni, majd a bútorokat telepakolt állapotban tologatták. Akkora volt a zaj, hogy én inkább a könyvtárba disszidáltam.

Na természetesen a múlt heti legnagyobb felfordulás közepette gondolt egyet Peter családja és látogatott meg. Mondtam nekik, hogy ne jöjjenek, mert nem nagyon tudom leültetni őket, de nem hittek nekem és csak beállítottak. Még szerencse hogy a szobámban van egy kanapé, ahova le tudtam ültetni őket. :) Szegények teljesen fel voltak háborodva a kupin (a szép kis lakásunk gyakorlatilag az Ecseri piacra változott) és felszólítottak, hogy kezdjem el zárni a szobám ajtaját, mert ki tudja milyen emberek jönnek az új lányhoz. Gondoltam túloznak, de aztán, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a lány pasija is állandóan itt van (és azóta folyamatosan ünnepel, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam), inkább megfogadtam a jó tanácsot.

A hétvégén nagyon mérges voltam egyébként, mert tanulni akartam, de most már nagy ívben tojok a dologra. Először is, már csak másfél hónapot kell kibírnom, addig is beszerzek néhány spéci füldugót tesómtól. Másodszor pedig, okos enged, szamár szenved. Majdnem minden második hétvégén Bécsbe fogok repülni, ha pedig nem, akkor majd felszállok a vonatra és elutazom Peter családjához, akik Hilversum-ban laknak. Tök jó a hely és van egy külön szoba nagy ággyal és tanuló sarokkal, nem beszélve a külön fürdőszobáról, habár az esküszöm egy jégverem. A jó kis kajákat pedig már nem is említem. Eléggé unatkoznak egyébként szerintem, ezért mindig hívnak, hogy menjek, akkor is, ha Peter nincs itt, vagy meglepetésszerűen meglátogatnak. (Ilyenkor egyébként mindig az infarktus kerülget, hogy vajon akarnak tőlem valamit? És ha igen, akkor mit?)

No és hogy miért csak másfél hónapot kell kibírni? Nos ez a harmadik blokkunk, és egyben az utolsó amikor rendes tanítás van, a negyedik blokkban már csak egy kutatási óra lesz minden héten hétfőn, majd ki kell préselni magadból a szakdolgozatod. Osztottunk-szoroztunk pénzügy miniszteremmel és arra az elhatározásra jutottunk, hogy még mindig olcsóbb visszahelyezni főhadiszállásomat Bécsbe és kéthetente iderepülni a suliba, mint itt kifizetni az olcsónak számító röpke 400 Eurós albérletemet a maradék két hónapra és közben persze hazarepülni. Mert tudjátok, külön nem megy. :) Én persze szeretnék hazamenni dolgozni, de ennek nem feltétlenül van értelme, ki tudja, hogy hatna a tanulásra, szóval ezen az opción még gondolkodunk.

Egyébként a lakótársas sztoriról csak annyit, hogy az én helyzetem istenes. Fogalmazzunk úgy, hogy négy hónapot a mennyországban éltem, most pedig... hát nem is tudom...de még mindig nem a pokol. Merthogy van olyan is. Tomi, akit itt ismertem meg egy kínai párral osztozott egy kérón, akik nem hogy irtó büdös kajákat főztek (semmi, de semmi hasonlóságot nem mutatva az általunk felismert kínai étkekkel), de állandóan a hajnali órákban civakodtak és zajongtak. Bibi, a svéd lakótársam egy brazil lánnyal és annak a belga pasijával küszködik, akik a tisztaság szót hírből sem ismerik és a fél egyetemet a lakásban altatják. Az ember csak tűr és tűr, de egyszer elpattan a húr. (Bibi esetében ez a zuhany alatt történt éppen, amikor is elfogyott a meleg víz és még a villanyt is ráoltották.) Na de ez még mindig semmi mexikói csoporttársam, Maritza lakótársához képest. Azt azért tudni kell, hogy Maritza messze földön híres a nyugalmáról, szóval, amikor elmesélte, hogy az újonnan beköltözött lengyel cserediáklány konkrét drogtanyát üzemeltet a szobájában, majdnem dobtam egy hátast. Heti háromszor megy a parti, és én mondom nem füveznek! Persze a lány sosem emlékszik az előző napi eseményekre és másnap mindent szán és bán, de Maritza inkább gondolt egyet és átmeneti szállásául a könyvtárat választotta.

Nehéz ez a diákélet, én mondom. :) De ugyanakkor olyan vicces hogy huszas éveim vége felé tapasztalom meg, milyen is ez. Életemben összesen két szerelmemmel laktam együtt, egyszer pedig a barátnőmmel, amikor épp lakásfelújításban voltam, de becsület szavamra egyik sem volt ilyen embert próbáló. (Pedig ha jól belegondolok az utóbbi egyszer még össze is mosta a ruháimat! :))

Last week in Amsterdam

2011-02-11T20:26:00.003+01:00

Rusty, is that you?

Different angles

Az igazság nevében...

2011-01-24T20:58:00.002+01:00

Source: Karl Nayor

Jól van, jól van, kicsit forradalmár a cím, dehát akkor is. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken körülbelül húszezer egyetemi diák és professzor gyűlt össze Hágában, Hollandiában azért, hogy demonstráljanak a holland kormány egyetemi oktatást érintő megszorításai ellen. A dolog több szempontból is érdekes: először is, 1988 óta nem volt ekkora horderejű demonstráció, másodszor pedig nem csak a diákok, hanem a professzorok is jelen voltak: felvették dísztalárjaikat és ide utaztak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. Az ország összes egyetemén felhívásokat tettek közzé, így buzdítván a diákokat, hogy jöjjenek és tiltakozzanak. Nagyon sajnálom egyébként, hogy nem lehettem ott, éppen vizsgáztam, de a lakótársam vonatra szállt, még egy jó nagy táblát is barkácsolt az éjjel.

A bili egyébként azért borult ki, mert üres az oktatási tárca: azt kell, hogy mondjam, hogy európai viszonylatban is "elfogadható és megfizethető" a tandíj, amit a diákoknak fizetniük kell és amit kapnak cserébe, az tényleg színvonal! Ha holland diák vagy, akkor ráadásul az ingyen tömegközlekedés mellett az állam fizet is neked havi apanázst azért, hogy ne az iskola mellé, hanem az iskolába járj. Na és nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy otthoni ösztöndíjnak megfelelő összeg, akiket ismerek mind 300 és 500 Euró/hó körül kapnak. Ezzel egyébként csupán annyi a cél, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsanak mindenkinek és ne kelljen a diáknak éjszakai műszakban Lidl árufeltőltőként dolgoznia azért, hogy kifizesse a tankönyveit és a kollégiumi szobáját.

Az új megszorítás értelmében több ezer tanárt elbocsájtanának, valamint 3000 Euró-s "büntetést" fizettetnének azokkal a diákokkal, akik elhalasztják a tanulmányaikat. Mindemellett az egyetemek is igencsak pórul járnának.

Sokszor írtam már arról, hogy milyen jó Hollandiában tanulni. Milyen érzés úgy órákra járni, hogy tudod, örömmel jön a tanár és egyetlen célja az, hogy tanítson. Mindig van tananyag, hipermodern tanítási módszerek és lehetőség a kommunikációra az oktatóiddal. Csak hogy említsek egy történetet...

Ebben a blokkban is volt egy haladó nemzetközi jogi kurzus. A témák talán most egy picit érdekesebbek voltak, mint az első blokkban, viszont nehezítette a helyzetet hogy három esszét kellett íni, plusz szóbeli vizsgát tenni. Decemberben nem álltam a helyzet magaslatán (és akkor még szépen fejeztem ki magam), így nem tudtam megírni az esszém. Na persze nem úgy van az, hogy egyszer csak nem írsz meg egy esszét, vagy nem mész el vizsgázni. A rendszer arra alapoz, hogy bármi áron is, de a diáknak tanulnia kell. Merthogy az a dolga. Az egyetem nem attól lesz jobb, hogy mindenki befizeti a tandíjat majd ellógja az órákat, hanem attól, hogy olyan szakembereket nevel, akik később megállják a helyüket a világ minden pontján. A bármi áron pedig itt azt jelenti, hogy minden követ megmozgatunk. Szóval szántam-bántam bűnöm és elmentem a tanulmányi tanácsadóhoz "elbeszélgetésre". Azért hozzá és nem a professzorhoz, mert a tanárnak nem dolga a mi lelkivilágunkat ápolgatni, vagy naptárt vezetni a mulasztásainkról. A tanácsadó persze marha rendes volt. Ott voltam nála legalább két órát. Végül ő beszélt a professzorommal és kaptam még két hetet, hogy megírjam az esszét (nincs menekvés!). Na ezt még hajaztam, amikor nem tudtam elmenni a szóbeli vizsgámra (ugyanezen tantárgyról beszélek, lol!) mert elkapott az influenza. Küldtem egy emailt a professzornak, hogy tudja: ne keressen. Majd nyugtáztam magamban, hogy hát akkor marad a júniusi pótvizsga. Erre mi történik? Visszaír a professzor, hogy hívjam az asszisztensét és egyeztessek vele időpontot, hogy letehessem utólag a vizsgát. Utóiratban pedig jobbulást kívánt. MIMIMIMI? Ilyen mikor történik velünk otthon? Egyszer akartam hamarabb vizsgázni, akkor is elhajtottak és közölték hogy várnak a pótvizsgára...

Szóval Hollandiában jó diáknak és tanárnak lenni. Az utóbbi pedig nem csak azért, mert elég jól keresnek az egyetemi professzorok és nem kell több állást vállalniuk azért, hogy előre jussanak, hanem azért is mert élvezik (élvezhetik) a munkájukat. Lehet hogy mindez most megváltozik? Remélem nem...

Tanulmányi szabadság 2.

2011-01-18T13:12:00.003+01:00

Ilyen finom panna cotta-t régen ettünk

Ismét a nyakamon egy vizsgaidőszak... Na de nem baj, a jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy ha ezt átvészelem, már túl vagyok az éves megmérettetések felén. Ez igazán bíztató, igaz?

Hétfőn volt az első vizsgám, ez amolyan otthoni feladat volt. Pontban 9.30-kor feltöltötte a tanár a kérdéseket, 3 óránk volt megválaszolni mind, ismét használhattunk bármit a feladathoz. Ez persze így nagyon egyszerűnek tűnik, de koránt sem az! Ahhoz, hogy ezeket az összetett kérdéseket meg tudd válaszolni, igencsak érteni kell az anyagot és globálisan látni az egész témát.

Mondanom sem kell, én nem vonultam be az egyetemi könyvtárba, itthonról csináltam meg a vizsgát. Azért ért egy kisebb infarktus, amikor lefagyott a net először pontban a vizsga kezdés előtt, majd a feltöltéskor! Komolyan mondom, mint egy megvadult nőszemély téptem ki a routert a konnektorból és puffogtam magyarul. Szegény lakótársam nem értette hogy mi van (az ő szobájában van a konnektor), de a vizsga vége után jókat nevettünk.

Egyébként a hangulatom szerencsére a régi! Az új évet jó kis programokkal kezdtem: mozizás (a Burlesque tényleg nagyon jó) hasonlóan lapos pénztárcájú volt kolleginámmal Alinával, The Bodies kiállítás Orsival és a párjával (mindenki nézze meg, kötelező), és ebéd Tomival a Vapiano-ban.

Szerencsére az enyhe idő miatt újra lehet bringázni, a mozgás valóban sokat segít, na meg a rendszeres agytorna. Azt el is felejtettem elmesélni, hogy a múlt hét óta a kezdő holland csoport lelkes diákja vagyok. Csak hatan vagyunk, egy kazahsztáni lány, három német, egy azerbajdzsáni srác, no és jómagam. Részleteket ne kérdezzetek, érzelmi zsarolás áldozata lettem és a kínai helyett ezt választottam.

Most sajnos nem tudok többet írni, de jövő héten visszatérek az életbe és az éterbe egyaránt. Számítsatok jó sok szuper fotóra, Acyd barátnőm látogat meg egy egész hétre!!!!!

Tomi éppen a friss bazsalikomot szagolgatja, én pedig az új fix 50-es obimat próbálgatom

Power up girls!

2011-01-10T10:47:00.003+01:00

Sweet :)

2011-01-06T20:32:00.002+01:00

Joshua Radin I'd Rather be with you from Thomas Hicks on Vimeo.

Fogadom, hogy...

2011-01-05T19:06:00.003+01:00

Kilátás az Euromast tetejéről - egyszerűen lenyűgöző

Lassan olyan leszek mint George Clooney csaja az Up in the Air-ben. Több időt töltök ingázással, mint valaha, de ugye mindent a párkapcsolat érdekében.

A decemberi hónap elég mozgalmasra sikeredett. Ismét sikerült a Hollandia-Magyarország-Ausztria háromszöget kétszer bejárnom, ehhez pedig a közlekedés minden formáját (vasút, repülőgép, busz, autó) kipróbálni. Már csak a hajó hiányzik és teljes a kép. Persze a sok stressz rányomta a bélyegét az egészségemre is, megint betegeskedtem. Ide költözésem óta folyton megtalált valami nyavaja. Ez csak azért vicces, mert én ugyan sosem voltam beteg, a gyermekorvos anno büszkén emlegetett is érte. Táppénzen is csak egyszer voltam talán, persze akkor is ügyeket intéztem. :) Ideje volt tehát az év végeztével átgondolnom a dolgokat, mi az amit igazán szeretnék és hogyan javíthatnék a távolról sem rózsás körülményeken.

1. Szeretnék mandarint és franciát tanulni. Na ez aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Konkrétan hetekig vitatkoztunk azon, hogy én miért nem vagyok képes elkezdeni a holland nyelvtanfolyamot, amikor előreláthatólag elég hosszú ideig itt maradunk. Szerintem az én érvelésem elég logikus volt, de a jobbik felem mintha meg sem hallotta volna. Minek kellene nekem egy olyan nyelvet megtanulnom, amit 22 millió ember beszél anyanyelveként a Földön (és akkor ebbe már a belgákat és a szurinámiakat is beleszámoltam). Alig pár másik millió pedig tanult nyelvként. Minden tiszteletem azoké, akik megtanulnak teljes torkukból krákogni, én egyszerűen nem éreztem az ingerenciát. A helyzetet az sem javítja, hogy Hollandiában mindenki tökéletesen beszél angolul, ergo mindent el tudok intézni, segítségre még egyszer sem volt szükségem. A nemzetközi és EU jognak sem holland a nyelve, az angol és a francia uralják a terepet. A gyerek pedig... lányok, ezt nem kell magyaráznom, ugye? A gyerek azt a nyelvet beszéli majd, amit a mamája. :) Szóval ment a háború, csak ment és ment... mire oda jutottam, hogy okos enged, szamár szenved és beiratkoztam a holland tanfolyamra, legyen meg Peter öröme, ezáltal pedig a sajátom is. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor valahol engem is.

2. Hiányoznak a testvéreim és a barátaim. Hiába voltak nálam kétszer is novemberben, ettől csak még rosszabb lett a helyzet, hihetetlen honvágy kerülgetett így a Karácsony közeledtével. Anyukám beiglije, a halászlé, a hatalmas karácsonyfánk, és Samu kutyánk, aki ilyenkor napokig nem mozdul el a fa elől némi szaloncukor reményében. Szerencsére volt egy kis időnk együtt, januárban és februárban megint érkezik egy delegáció, no meg én is haza látogatok a szüleimhez egy rövid hétvégére. Addig is, megkérem Krisztit, hogy a köz érdekében kommentben írja meg a világ legfantasztikusabb forralt borának receptjét!

3. Nem köt le nagyon, amit most éppen az egyetemen tanulunk. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de ez az igazság. Állandóan esszéket kell írni (egyet nem is adtam le lázadásképp), a tanulmányaink háromnegyedét pedig áthatja a politika és a pénz nyomása, az előadók pedig - egy kivétellel - egyszerűen nem voltak magukkal ragadóak. Egyszerűen elvesztettem a motivációmat és nem tudtam mitévő legyek. Nem viccelek most, de volt egy hétvége, amikor nem hagytam el jóformán a szobámat. Na jó, ebben az is közrejátszott, hogy akkora hó esett Hollandiában, ami otthon is gondokat okoz. Itt pedig nem tudják, hogyan kell eltakarítani a havat. Csupán összehasonlításképp: otthon sózzák az utcákat (fekete pont), Bécsben kötelező mini kavicsokkal végigszórni mindent, amit a hó elolvadtával összeszednek a takarítók, (piros pont) Hollandiában pedig állnak tehetetlenül, lebénul az egész ország vonatközlekedése, az emberek pedig esnek-kellnek az utcán (fekete csillag - egyáltalán van ilyen?)

Szerencsére sikerült túljutnom ezeken a problémákon (ezúton is köszönöm a barátaim határtalan türelmét és támogatását) és új erővel álltam neki az új évnek...

Hát akkor íme, fogadom...

- Fogadom, hogy eljárok a holland órákra és legjobb tudásom szerint teljesítek

- Fogadom, hogy nem áhítozom annyit az otthoni dolgokról, és itt is igyekszem kialakítani egy normális baráti kört.

- Fogadom, hogy befejezem az iskolát. Nem állok fel félúton, nem kullogok haza. Megírom az esszéket, ha fene fenét eszik is, a külön véleményem pedig elraktározom egy időre.

Van még egy fogadom is, ez a cél, ami erőt ad mindenhez. Még nem tudom, hogy hogyan de valahogyan eljutok ebben az évben Kínába. Lesz egy tanulmányi kirándulás áprilisban, 10 nap Pekingben. Ott a helyem!
Amíg pedig nem készül el a beszámolóm Melinda barátosném november végi látogatásáról, nézzétek meg a képeket... hmmmm... így nekem most úgy tűnik mást sem csináltunk csak ettünk!!!

Friss kagyló mindig van a piacon és csak 4 Euro egy két személyes adag

Frissen sütött giga méretű stroopwaffel a piacról - ketten ettük meg

Mustáros kagyló leves a New York Hotelben friss bagettel

Sate Bar - szerintem itt a legfinomabb a saté egész Rotterdamban

Hága, Scheveningen - ezúttal nagyon fújt a szél

Melinda és egy sietős kutyus a parton

Ránk esteledett a tengerparton... haza indultunk

Sunshine?

2010-12-16T22:12:00.004+01:00

Summa summarum

2010-12-15T20:38:00.006+01:00

Hága... Hmmmm...

Lassan egy hónap is eltelt az utolsó bejegyzésem óta, szóval adós vagyok én sok mindennel... tudom ám, tudom. De a késedelemért cserébe íme egy jó ajánlat: lesz két bejegyzés is, az egyikben - azaz most - írok a jelenlegi helyzetről, a másikban pedig mesélek a 2. számú delegációról, Melinda batárosném látogatásáról.

Szóval .... Nem egészen egy hónappal a vizsgáim után megkaptuk az eredményeket is. A jegyeim a szivárvány minden színében pompáznak: 6, 7 és 8 (magyar osztályozás szerint 2, 3 és 4). Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem fogom megveregetni a saját vállam a 2-esért, de azt kell, hogy mondjam, hogy abszolúte a középmezőnyben vagyok, elég sokan megbuktak. Az esszéimre is egész jó jegyeket kaptam, no meg jár hozzá külön értékelő lap, amin a tanár ellát néhány jó tanáccsal, miben kell fejlődnöd. Ebben a blokkban összesen hat esszét kell megírni, illetve egy prezentációt is kell tartani, de én szerencsére elég előrelátó voltam és a Bécsbe utazásom előtt meg is ejtettem a dolgot. :) Az az érzése az embernek, hogy sosem hagyják békén, karácsony előtt még meg kell írni egy szösszenetet a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásáról. Kínai, igaz? :(

A fotós kurzus tök jó, sok új trükköt tanultam már meg és a tanár is bámulatos. Eddie Seesing-nek hívják egyébként. Kérdeztem tőle, hogy hogy lett belőle fotós? Tudjátok, mit felelt? Eredetileg adó jogra specializálódott jogász volt, de egy nap felállt az asztal mellől és azt mondta, hogy elege van az unalmas munkájából és ő inkább megtanul fényképezni... Na miből lesz a cserebogár?

Kár, hogy többségében holland diákok vannak, akik néha elkezdenek hollandul diskurálni. Ez irtózatosan idegesítő... Írtam már egyébként, hogy a kínai-holland diák egyesület januártól ingyenes mandarin nyelv kurzust indít? Én is jelentkeztem, reméljük jó lesz. Persze franciára is szeretnék majd járni, de ahhoz valahonnan még elő kell teremteni 300 Eurót a tandíjra. :) No és a legfontosabb, a helyi ELSA szervez egy tanulmányutat Izlandra!!! Persze mind be vagyunk sózva és Reykjavikról meg a gejzírekről álmodozunk... oh....

Visszatekintve, egyébként azt kell, hogy mondjam, november hónapom maga volt a tébolyda: két hét leforgása alatt minden rossz megtörtént velem, amit csak el lehet képzelni. Felmondtak az otthoni lakásom albérlői, itt úgy tűnt, hogy nem lesz hol laknom decembertől, a régi munkahelyemen befagyasztották a bónuszomat, majd ellopták Holiday-t. Voltak napok, amikor azt hittem ez a vég! Ezt követte a "többé nem érdekel semmi" állapot, majd egyszerűen megoldódott minden. A régi albérlők találtak egy újat (ezúton is köszönet jár érte), Rotterdamban egy emelettel feljebb költöztem, a volt főnököm közbenjárt a bónusz dologban, Holiday helyett pedig találtunk egy másik biciklit.

Vannak napok egyébként, amikor számot vetek az itt eltöltött idestova 4 hónapomról. Kétségtelenül megérte ide költöznöm, hiszen szuper az oktatás, de azért vannak nehéz pillanatok. Ezeken művészet túllendülni és másnap a legszebb mosolyodat elővéve azt mondani hogy " én bizony nem adom fel."

December első hétvégéjén szerencsére engedélyezhettem magamnak egy kis luxust és elkísértem jobbik felem Bad Shallerbach-ba. Mivel viszont csütörtökön érkeztem, még arra is volt időm, hogy találkozzam egy nagyon régi barátnőmmel, akit már évek óta nem láttam. Nem régen tudtam meg, hogy időközben férjhez ment és Bécsbe költözött. Beültünk egy hangulatos kis étterembe, a Café Milo-ba a Museums Quartier-nél, itt ettem életem legfinomabb sütőtök krémlevesét. Hazafelé benéztünk még a karácsonyi vásárba is, megittunk némi forralt bort... Hiába is, nincs jobb, mint Bécsben adventezni.

Bad Shallerbach-ba egyébként azért mentünk, mert volt egy kutya kiállítás, amit Peter munkahelye szponzorált. Szerencsénkre ott "kellett" tölteni a hétvégét... Hát, fájdalmas egy dolog volt egész hétvégén szaunázni és végigenni a svédasztalt, majd kipukkadtam. :) Most viszont eldöntöttem, hogy koplalok, legalább egy hétig. :)

U.i. a karácsonyt itt töltjük, Peter családjával. Kérdezték, hogy szeretnénk-e valamit sütni vagy főzni? Én mostanában folyton anyukám petrezselymes fasírtjáról és főzelékekről álmodozom, ezért a fejembe vettem, hogy egy kis hazait, vagyis beiglit fogok sütni. Ha valakinek van használható receptje, akkor azt nagyon megköszönném... sütés terén sajnos nem jeleskedem!

A delegáció

2010-11-24T22:14:00.007+01:00

Holland sirály: ismertető jele a bátorság

Múlt héten vendégek érkeztek hozzám. :) Már csütörtökön béreltünk nekik is bringát és azzal jártuk körbe a várost. Átszelve az Erasmus hidat elvittem őket a New York Hotelhez, innen indult a híres-neves Holland-Amerika hajójárat. A hely érdekessége az, hogy 1993-ban újították fel és nyerte el a mai formáját, de mindezt úgy, hogy meghagyták régi stílusában, ami mondanom sem kell lenyűgöző... Itt megittunk egy finom kávét (ami semmivel sem volt drágább, mintha azt a városban lévő papír poharas Coffeeshop Company-ban vettük volna). Visszafelé megmutattam nekik a Fotó Múzeumot, ahova titokban a fotó kurzusra járok, majd betértünk az egyetemre, hogy lássák hol szoktak óráim lenni, hol dolgozom, milyen a könyvtár. Mindkettőjüknek nagyon tetszett. Mikor már körbejártunk mindent, beültünk az egyetemi sörözőbe, ez az egyik épület aljában van, sokszor rendeznek zenei esteket és természetesen mindig friss és olcsó a csapolt sör. A napot Kralingen-ben akartuk zárni egy finom tapas vacsorával. Annak ellenére, hogy csütörtök volt, tele volt a Lokantas, majdnem egy órát kellett várnunk az asztalra, de megérte mert a kaja mennyei volt és kaptunk ingyen kóstolót is. Nem beszélve a ház boráról! Ilyen jó bort még sosem ittam. A kiadós vacsink után persze jött a fekete leves, ellopták a bringámat, szóval a hazafelé utat az egyik bicikli hátsó ülésén tettem meg. Na ez a rész nem volt olyan vicces, no meg az sem amikor az utcánk felét lezárták a rendőrök, valamit 'felderítettek' állítólag... Jó nagyott kellett kerülni.

Miután felraktam a kis pereputtyot az Amsterdamba tartó vonatra péntek reggel, én dolgozni indultam. Egész nap múzeumokban kószáltak az Amsterdam kártya segítségével, no meg sétahajókáztak. Szombaton megint csak itt voltunk Rotterdam-ban, kivittem őket a Blaak piacra, ahol friss kagylót és halat ettünk, na meg bevásároltak körülbelül egy hadseregnek is elegendő sajtot. Elmentünk a Kockaház Múzeumba, na meg véletlenül a Katonai Múzeumba (ez utóbbi komoly tévedés volt, a tengerészetibe akartunk menni, de majd ezen a hétvégén elviszem Melinda barátosnémat). Este visszavittük a bringákat és az ott kapott kölcsön szerszámokkal Gábor megszerelte az aznap reggel vett cangámat (konkrétan majdnem kidurrant a kereke, na meg a fék sem működött). Volt rozsdamentesítés is, majdnem egy egész flakon WD40-et ráfújtunk). Vacsorázni a Bazar-ba mentünk, isteni volt a kaja, az étterem erős marokkói beütésű, varázslatos egy hely. Még jó hogy foglaltunk előre asztalt a hely konkrétan dugig volt! Vacsora után tettünk egy levezető sétát haza, másnap korán keltünk, hogy még időben Hágába induljunk. Szerencsére itt is tök jó volt az idő és a város bejárása után elmentünk a Nemzetközi Bírósághoz, majd ki a tengerpartra, Scheveningen-be. Itt megkóstoltuk a holland híres nevezetes palacsintát is (semmiben sem különbözik magyar társától) sétáltunk egyet a parton és élveztük a napsütést.

Visszafelé 3 óra magasságában indultunk, a kis magyar küldöttség egyenesen az Eindhoven-i reptérre, én pedig haza, tanulni. :(

Delegáció és viszlát Holiday

2010-11-19T19:56:00.003+01:00

Tegnap megérkezett a magyar delegáció, azaz Adél és Gábor. A bőröndjükben utazott mindenféle finomság a ropitól kezdve a piros pöttyösig. Nagyon szép napunk volt, biciklit béreltünk nekik és keresztül-kasul szeltük a várost, majd a megérkezésüket a Kralingenben lévő Lokantas-ban szerettünk volna megünnepelni egy jó kis vacsorával. Nos, az étek szuper volt, de ami utána következett .... Mire kiértünk az étteremből, Holidaynak nyoma veszett. A láncát elvágták és picinke biciklimet csengőcsat masnijával a hajában ellopták tőlem.

Most mondhatnám, hogy törne le a keze annak aki elvitte, de nem teszem. Mit érne az? Volt egy álmatlan éjszakám, ma pedig az utcán sétálva mindenhol őt láttam. Meg a csengőcsat masniját. Megsirattam. Igazság szerint most is a könnyeimmel küszködöm. Otthon hagytam mindent, de mindent. Egyetlen vagyontárgyam ez a rozoga bicikli volt, ami hűségesen szolgált és elrepített az iskolába nap mint nap. Most már ez sincs. Szörnyűség.

Done with the exams

2010-11-12T20:13:00.004+01:00

Budapest on a sunny october day :)

It's the first block that has ended with the last exam yesterday. (Results are expected within 4 weeks.) To celebrate that we organized a faculty dinner in a local restaurant, called Villa Kakelbont. We had a terrific time together! I have to say, I am gifted with these people around me! Thanks to the university I gained so many new friends from all over the World . And the fun time just started! :) Finally, I have some time to waste! However not loads of it, the lectures will start next week, but actually I am looking forward to it.

Have I written about my new job, yet? I'm officially hired by the University and will start working as a research assistant next Wednesday. I will share the office with another girl and be supervised by a PhD student, called Nathan. I can't wait to start... Not only because of the pocket money I am going to earn and the HUGE Nespresso machine in the Uni's kitchen, but for the experience.

By the way... Let me upload some pictures of the 5th wedding we attended this year. It is not a joke! It was the 5th - we are totally out of money by now because of buying presents to everyone! :)

The lovebirds and the Chain Bridge

Kiss, Chain Bridge and a baby in the tummy :)

I found the best man - really handsome :)

But this young French man was simply irresistible

After the civil ceremony the best man and I shared a romantic kiss in front of the Parliament :)

Holiday az ősz utolsó napján

2010-11-08T11:22:00.003+01:00

Reggelre a kerekére fagyott ám a mosoly!

Nyilván tanulnom kellene most! De azért gyorsan leszaladtam az utcára, hogy megörökítsem Holidayt és az ősz utolsó napját. Tegnap még 15 fok volt és sütött a Nap, de éjjel arra ébredtem, hogy majd megfagyok, és lám- lám, ma már az 5 fokot sem éri el a hőmérő higanyszála. Vajon otthon milyen az idő?

Vizsga

2010-11-05T19:38:00.009+01:00

Vizsgaterem...

Túl vagyok az első vizsgán! Igaz eredmény csak négy hét múlva várható. Az is sms-ben. Megmondom őszintén, hogy elég nagy élmény volt, na nem mintha élvezném az ilyesféle megmérettetéseket, de a hollandoknak sikerült megint lenyűgözniük a profizmusukkal.

Az egyetemnek van egy külön vizsgákra és expokra fenntartott épülete, miután beregisztráltam az interneten, jött is az email, hogy ide kell majd mennem. 9.30-ra voltunk kiírva a vizsga egy hatalmas terembe, amit blokkokra osztottak. Hogy mi hova menjünk, azt a várótérben lévő TV jelezte, mint valami TV újság ment rajta az infó. Komolyan mondom nem hittem a szememnek. Épp azt reklámozta, hogy regisztráljunk fel valami külön alkalmazásra, így majd sms-ben jön a tuti... :) A teremben felügyelők voltak és tanárok. Miután túlestünk a diák ellenőrzésen, akkor kaptuk meg a papírokat és kérdéssort. Pontban 9.30-kor bemondta egy hölgyemény a tutit angolul és hollandul, majd indulhatott a móka. Később egy órával és 15 perccel a vizsga előtt is jött figyelmeztetés. Tiszta suli rádió érzésem volt, na ki emlékszik rá? :) Pisi és egyéb szükségletek csak egy órával a kezdés után engedélyezettek. Természetesen az időd terhére. Ez a vizsga (nemzetközi jog) nyitott könyves változat volt, ami azt jelenti hogy bármit bevihetsz magaddal. Olyan komplett kérdéseket kapsz, amit úgysem fogsz egyszerűen megtalálni a könyvben, tudnod kell, hogy mi hol van és értened kell az összefüggéseket. Három óránk volt válaszolni ötből három kérdésre. Hiába írod meg mind az ötöt, akkor is csak hármat értékelnek! (Szomorú hír a strébereknek!) Én a kalóz támadásokat Szomáliában, az erőszak megengedett alkalmazasát a nemzetközi jogban (ha állampolgárodat, aki külföldön van, véded) és a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményeit választottam. Az lenne a cél, hogy minél több saját véleményt tegyél az esszédbe, de a kalózkodástól eltekintve nem brillíroztam ilyennel. Egyébként a témában vendég előadást tartott egy ausztrál professzor egy hónapja, olyan élmény volt, hogy át sem kellett vennem az anyagot mégegyszer, minden szava a fejemben maradt.

Most hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt, elmegyünk a Lokanta-ba... Ez egy tapas bár az egyetem mellett, még sosem voltam ezen a helyen.

Holnap újult erővel nekifogok a tanulásnak. Még két vizsga van hátra!!!!

Tanulmányi szabadság

2010-11-04T08:18:00.003+01:00

Holnap lesz az első vizsgám!

Utána kedden, csütörtökön és szombaton is megmérettetem magam! :)

Akinek eszébe jut, gondoljon rám. Tudjátok, mint Micimackó...

Potenciális munkavállaló

2010-10-22T08:45:00.003+02:00

A képen kedvencem, a stroopwaffel, ismertebb nevén kalória bomba

Az utóbbi napok a tanulással és izgulással teltek. Tanulok, mert az első vizsgáink (szám szerint négy) két hét múlva lesznek. Izgulok, mert nem tudom menni fog-e? Mennie kell! Igaz?!

A hatékonyabb munka miatt egyébként csoportokba rendeződtünk. A miénk elég színes, van benne egy mexikói és egy svéd lány, egy etióp srác és én. Mindenki felkészül egy témában és elmagyarázza a többieknek. Nem mondhatnám, hogy nagy hatásfokon égünk, vannak még kezdeti nehézségek, mert ketten a csoportból olyan akcentussal beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni. Ezt nem valami rosszaló kritikának szántam, mindannyiunknak van mit fejlődnie! :) Remélem, hogy hamar hozzá fogunk szokni egymáshoz és nem lesz gond. Akcentus ügyileg pedig elhatároztam, hogy a következő blokkban felveszek majd valami órát, ami jó lesz a kiejtés és az angol érvelés csiszolására. Jaj, digitális fotó szakkörre is szeretnék beiratkozni! Csak 90 Euro és végre megtanulnám normálisan használni a gépem. A francia órákról most nem beszélek. Történt ugyanis, hogy a Francia Intézet csak januárban indítja a következő tanfolyamot. Az egyetemen persze még színjátszó szakkör és gitár óra is van, bezzeg idegennyelv oktatás nuku.

Ha pedig már az egyetemnél tartunk... A múlt héten állásinterjún voltam. :) Egy amerikai írtó helyes PhD-s fiú tartotta, konkrétan zavarba is jöttem egyszer - kétszer :), szörnyű. A menedzsment tanszéken megy egy kutatás, ami a nemzetközi magánjoghoz kapcsolódik és ide kerestek egy jogi aszisztenst. Elküldtem a jelentkezésem hátha alapon és na tessék! :) Heti egy nap nyolc órában, számításaim szerint minden levonás után lesz kb. 150-200 Euro zsebpénzem. A biztonság kedvéért kiraktam egy hirdetést, hogy takarítást vállalok. Minden cent jól jönne, jó volna néha egy finom pizzát venni vagy moziba venni. Ruhákra nem gondolok. Már semmire sem gondolok, csak a legszükségesebbekre.

Kemény dolog ez a diák lét, az egyetlen dolog ami vígasztal az az, hogy a holland lakótársaim egyáltalán nem néznek rám rossz szemmel anyagi helyzetem miatt, ugyanabban a cipőben járunk. Egyébként imádom őket! Hétfő esténként együtt főzünk (ezen a héten tegnap történt a dolog, összesen hatan voltunk, mert mindenki hozta a pereputtyát) és annyit nevetünk, hogy csak na. Hiányozni fognak, ha elköltözöm, máris a szívemhez nőttek.

Ügyintézésben is élen jártam, Tamásnak - egy szintén magyar srácnak - köszönhetően elintéztük a BSN számom és nyitottam egy bankszámlát. Szabad az út a munkavállalás előtt, juhéjj! A nagy eseményt Dimitri's Boterhammen-ben ünnepeltük meg egy finom kávéval. Ha majd jön hozzám picinyke magyar küldöttségem, mindenképpen szeretném elvinni őket ide. Iszonyatosan guszta a hely (na meg drága is), dehát mi nem? Majd elfelejtettem, levezetésképp elmentünk a Piekfijn-be, ami egy használt bútor és ruha üzlet. Olyan szuper és mellesleg vadiúj bőrcsizmát turiztam mindössze 5 Euróért, hogy a suliban mindenkinek leesett az álla, juhéjjj....

Maasluis!

2010-10-18T09:25:00.002+02:00

Tegnap holland látogatóim akadtak, hoztak egy hatalmas csokor rózsaszín rózsát, majd magukkal vittek egy kis kirándulásra, Maasluis-ba. Elég szép idő volt (félve írom le, mert ha ilyet mondok, tíz perc múlva garantáltan esik) és a várost is nagyon szépnek találtam gátakkal és zsilipekkel együtt:) Ma reggel jöttem csak rá, hogy a helynek van egy magyar testvér városa, Hatvan! Na milyen kicsi a világ? Sajnos nem sikerültek valami jól a képek, nem tudom mi van velem, dolgozom az ügyön!

Nagy a forgalom a Maas folyón, innen csak 10 km a tenger

Nelleke, hahaha

Nagyon cuki volt, sajnos nem fogott semmit (papája közben a kocsiban ült és várta)

Nincs két egyforma ház

Dare me!

2010-10-15T09:47:00.003+02:00

A dare me első számú áldozata, Holiday

Elutazásom előtt Edi és Szandra beugrottak hozzám pakolni (értsd: evés és még több evés, majd ezt követően némi sírás), majd megleptek egy búcsú könyvvel (Murakami Haruki: Kafka a parton) és egy dobozzal, amiben cetlikre írt feladatok vannak. Elvileg minden héten húznom kell egyet és teljesíteni az adott feladatot. Tegnap kivettem hármat, hogy bepótoljam csúfos lemaradásom.

Kezdjük a legkönnyebbel, íme dare #1:

"Ma próbálj meg elengedett kézzel biciklizni. De csak óvatosan! Ha sikerül, számolj be róla, ha nem, az sem baj. Csak nehogy eless!"

Jelentem, megpróbáltam a dolgot és a városi könyvtár előtti egyenes szakaszon körülbelül 3 másodpercig sikerült kormányzás nélkül süvítenem. Sajnos a bátorságom csak eddig tartott, de majd megkérdezem a fiúkat hogy lehetne hatásosan gyakorolni. Mindenekelőtt viszont szerzek egy pumpát. Totál lapos a kerekem és így egyre nehezebb tekerni...

Temporary home/átmeneti otthon

2010-10-15T00:10:00.006+02:00

Többen kérdeztétek, hogy milyen helyen lakom? A válasz az, hogy szééééép helyen! :) Na de komolyra véve. Rotterdam óvárosi részében, Delfshaven-ben. Itt nagyon sok régi épület van, amit nem bombáztak le a II. világháborúban, így errefelé sétálva tényleg romantikusan érezheti magát az ember. De azért nagyon elkószálni nem kell! Tőlem 2 km-re már a gettó vár...

Rotterdamban egyébként a bérleti díjak irdatlan drágák. A Stadswonen, az egyetem ingatlanközvetítő maffiája (én csak így emlegetem) heroin árakon ajánlgatja a szobákat, ezért a pénzért otthon már budai luxus vár panorámával. Vannak évfolyamtársaim, akik 600-700 Eurot fizetnek egy fele akkora szobáért, mint ahol én lakom, ami ráadásul elég bénán van berendezve. A kaució pedig kötelező és nem lehet lelakni. Ezért, aki teheti, annak azt ajánlom, hogy kezdjen neki időben a lakás/szoba keresésnek, megéri. Én már júniusban nekiláttam a dolognak, sikerrel is jártam: 380 Euroért bérlem a szobámat, amit a Kamernet-en találtam. Van még egy rakat honlap egyébként, de szerintem ez a legjobb és legolcsóbb.

No és mi van az árban?

- két hihetetlen jófej holland lakótárs akikkel Hétfőnként együtt főzünk,

- egy hatalmas lakás, közös konyhával, nappalival fürdőszobával és WC-vel,

- minden rezsi költség internettel és UPC-vel,

- Tiger, a házi kedvenc.

Az én szobám a legnagyobb, viszont a lakótársaimnak a hálószobájukon kívül van egy-egy tanuló szobájuk is. A lakásnak 2 hátránya van, de ezek számomra elenyészőek:

1. nem tudok beregisztrálni ide mint lakos, mert a lány, akié eredetileg a szoba, megtartotta bejelentett lakcímeként;

2. 6,5 km-re van innen az egyetem (a Google maps mondja...) bringával széliránytól függően 25-30 perc kényelmes tempóban, a buli körzet kb. 4 km. Tehát éjjel nem működik a sétáljuk haza ittas-bódult állapotban megoldás, de ugye erre vannak a kedves egyetemista szomszédok, akár együtt is lehet tolni a biciklit. :)

No és íme néhány kép a környezetemről... habár a szobás képeket nem én csináltam! A háló részről készültek nagyon bénák, inkább majd lefotózom én...

Alattunk az olasz pizzéria, hétfőn és kedden csak 5 Euro a pizza...

Romantikus kanális tőlem egy saroknyira

Nappali - azóta már saját DVD lejátszós tévém is van! Mindig is ilyenre vágytam!

Tanuló sarok

Rendkívüli jókedvben

2010-10-11T08:09:00.003+02:00

Komolyan mondom, már a sorok leírása is boldoggá tesz! Múlt héten csak nyomokban esett az eső, többször még a Nap is kisütött (igen, ez itt nagy szám) és szerdán átestünk a Moot Court, azaz szimulált tárgyalás házi megmérettetésén az egyetemen. Heti adag stressz letudva! Peter csütörtök este jött és köszönhetően a jó időnek mindenre volt időnk: vásárolni, kicsit kirándulni, szocializálódni és Tiger-t sétálni vinni.

Ez a kikötözős opció nem igazán tetszett neki, de Zizz kedvéért muszáj volt!

Tiger bizony kisebb mint egy cica és vélhetően ekkora is marad!

Mindezekről persze ígérem, hogy később részletesen beszámolok, - no és a lehetséges munkatalálásról és a csere diák opcióról is -, de most legyen elég ennyi, muszáj készülnöm az órákra. Ma nemzetközi jogon egyébként a nemzetközi jogi felelősség természetéről és a formáiról lesz szó és biztos vagyok benne, hogy a professzor elő fog venni a múlt heti vörös iszap balesettel. (Egyébként tegnap este igyekeztem elolvasni legalább 5 különböző nemzetközi hírforrást, meg kell mondjam, megdöbbentőek a hírek közti eltérések...)

No és tudod-e hol van Magyarország?

2010-10-05T21:07:00.006+02:00

A mai napon történteket csupán azért írom le, hogy tanuljunk és okoljunk. Ha pedig elfelejtettük volna, mutassunk egy kis tiszteletet más nemzetek iránt. Legyenek ők bárhol is.

Európa jog óra (még egyszer ismétlem: Európa jog) után épp a szendvicseinket fogyasztottuk az ebédlőben. Eleve kicsit feszült volt a légkör, mert az egyik csoporttársunkra vártunk már körülbelül 30 perce, akinek nem akaródzott megérkezni. Hívtuk telefonon, hogy hol van, mire kiderült a könyvtárban ül és csinál valamit, mivel nem talált minket az ebédlőben. Nem tudom ti hogy vagytok vele, szerintem azért egy telefont meg lehetett volna ereszteni, dehát van az úgy, hogy nem jön össze...

Szóval átpillantok az asztal felett és látom, hogy a holland csoporttársam egy képes magazint lapozgat, majd egyszer csak dráma hercegnőt megszégyenítő módon felkiált: "Ó... nézd csak Judit, milyen szép! El akarok menni ide!"

Ránézek a képre, mélykék tenger, pici szigetecske rajta kis kápolnával. Hvar szigetére emlékeztet, egyszer voltam itt. Kérdem tőle: "Szép hely nagyon, hol van?". A fotók mellett található szövegre pillant, keresi-kutatja a sorok között a választ, majd jó hangosan így szól: "Hát Judit, ez Budapest.". (A szövegben volt egy utalás arra, hogy Budapestről van közvetlen járat az Adriára, nyilvánvalóan nem figyelt olvasáskor.)

Nahát azt hittem, leesem a székről. Mintha valami irdatlan magyarság tudat öntötte volna el a szívem, komolyan mondom.Vettem egy mély lélegzetet, és nyugodt hangon mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de az bizony nem lehet Budapest, hiszen Budapest annak az országnak a fővárosa, ahonnan én jöttem, Magyarországnak. Ennek az országnak márpediglen nincs tengerpartja, Fiume is elég régen volt már.
Megkérdeztem tőle, hogy el tudná-e helyezni Magyarországot egy Európa térképen? A válasz erre az volt, hogy persze, Magyarország Bulgária mellett van. És azon már fel sem szisszentem, hogy századjára is rosszul mondta angolul kishazám nevét!!!!

Csalódott tekintetemre rávágta, hogy ő utoljára nyolcadik osztályban tanult földrajzot. Le voltam döbbenve. Ő pedig kikérte magának, hogy miért is kellene neki ezt tudnia. Egy bachelor-t megszerzett, jó eszű, 22 éves fiatal holland lány, aki mellesleg Európa és nemzetközi jogot tanul nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal? Egyébként meg mi az, hogy csak általánosban tanultak földrajzot? Ez komoly? A világot körbehajózó hollandok? A Holland Kelet-indiai Társaság féle hollandok?

Nem akarok nagyon személyeskedni, beszélhettünk volna itt Romániáról, Lengyelországról, vagy akár melyik EU-s és nem EU-s tagállamról. Alapvető tény, hogy egy nemzetközi képzésre járunk. A csoportunkban a mexikói diáktól kezdve az olaszon át a franciáig és a namíbiaig szinte minden nemzet képviselteti magát. Mind tudunk egymásról, beszélgetünk, összetartunk. Mind okkal jöttünk ide. Tanulni. És ha már itt vagyunk, legyen már bennünk annyi önszorgalom, hogy rápislantunk egyet a google maps-re és megnézzük, hogy is néz ki kicsinke Földünk. Ha nem tudjuk? Kérdezzünk. Ha nem kérdezünk, akkor pedig talán hallgassunk.

Puffogva tekertem Holiday-t haza. Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Holnap megkérdezem tőle, érdekli-e kishazám, mert ha igen, szívesen mesélek neki róla. Nem erőszak a disznótor, nem akarom rátukmálni magunkat, de néhány szép kép és egy kis Pick szalámi biztosan jó benyomást keltene benne. Azt akarom, hogy erre emlékezzen és ne valami egészen másra.

Egy hónapja itt...

2010-10-05T00:34:00.002+02:00

Bizony-bizony, már egy hónapja itt vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem szeptember minden napját a csontjaimban... Szépíthetném itt a dolgot, de bizony voltak iszonyú rossz napok. Magam sem tudom hogy miért (talán öregednék, vagy mi a túró, de szerintem csak a szeszélyes, esős, biciklidről lefújós időjárás teszi), de többször is elkapott a honvágy és a pityergés. Hiányoztak a barátaim, a munkatársaim, a lakás, ahol az elmúlt két évet töltöttem Budapesten, a legjobban pedig a hatalmas kert, ahol minden reggel a kávémat ittam. Sokat gondoltam Csilli testvérem dorgálására, Samu kutyánkra, aztán Anyukámra, ahogy ontja magából mi történt az unokáival és ki fogja megnyerni a választásokat. Apukám levelein pedig rendszeresen könnyekig hatódtam (utoljára akkor írt nekem ilyen szépeket amikor 6000 km-re voltam).

Reggel felkeltem, készültem az órákra. Biciklire fel, irány az iskola, ezt követően kis szocializálódás, seprés haza. Kínomban végignéztem a Gossip Girl összes évadát (a ruhákon kívül semmi értelmes nincs benne, erre a cselekedetemre pedig nyilván nem leszek büszke) és volt egy nap, amikor egy egész csomag stroopwafel-t benyomtam. Lányok, csak ti tudjátok megérteni, hogy ehhez a micsoda lelki mélypont kell. A többiek persze mind mentek bulizni (erről az egyetem buliszervize nagyban gondoskodik, neked csak élvezni kell, de tényleg), de engem vagy a lelkiismeret furdalás evett, vagy felelősségteljesen a bankszámlámra pillantottam, amire még mindig nem érkezett meg a várva várt bónusz.

Aztán történt három pozitív dolog. Vagyis négy.

1. Reza Azlan vendég előadása az iszlámról

Az egyik dolog, amit becsülök ebben az egyetemben, hogy itt sosem unatkozik az ember. Mindig van valamilyen konferencia, vendég előadás, szeminárium, amin részt vehetsz és információt, tapasztalatot gyűjthetsz. A terrorizmus témája engem mindig is borzasztóan érdekelt, így nem volt kérdés hogy elmegyek a témában rendezett előadásra. Mondanom sem kell ugye, hogy a terem tömve volt.

Rezla Aslan egy iráni-amerikai újságíró, aki úgy tud beszélni az iszlámról, a vallást övező mítoszokról, a félreértésekről, a cselszövésekről és iszlám ellenes összeesküvésekről, hogy minden szavát falod és azt kívánod hogy bárcsak sosem hagyná abba. Én is így tettem.

2. Vacsora az alattunk lévő pizzériában

Szerda este hívott Marie, újdonsült szomszédom, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nem sok kedvem volt, fáradt is voltam és épp sajnálni készültem magam, de aztán arra gondoltam hogy ideje erőt vennem magamon és cselekedni. Kicsíptem magam egy kicsit, ettől máris jobb lett a kedvem, Marie-val pedig tök jót beszélgettünk. A pizza nem volt olyan jó, mint a Vapiano-ban, de a mártogatós és a fűszervaj, amit a friss ciabattával hoztak, megért egy misét. Marie 23 éves és valami olyasmi master-t csinál, amit talán egészségügy menedzsmentnek fordítanánk? Ismerem pár csoporttársát, elmondanám mind nagyon rendesek (szerintem szerényebbek is mint némelyik csoporttársam) és ötször annyian vannak mint mi. Irtózatosan okos lány. Németországban tanult, aztán fél évet volt csere diák Hollandiában (beszél hollandul is), lediplomázott, gyakornokoskodott fél évet Brüsszelben és most itt van. Ja, profi szörfös, minden nyarát Franciaországban tölti az unokatestéreinél és azt mondja, jobban beszél franciául, mint angolul. A lány folyékony angolul... akcentusa nulla! Ha vége az első vizsgaidőszaknak veszek tőle néhány órát. Juhéjjjjj....

3. Én itt lakni hivatalosan

A holland bürökrácia megérne 13 bejegyzést. Komolyan. Szóval a lényeg, hogy a jövőbeli munkakeresésemhez be kell regisztrálnom egy cím alatt (bérleti szerződés vagy bejelentő papír kell), majd fel kell mutatnom az angolra fordított, aposztilezett anyakönyvi kivonatom, kérnem kell BSN számot és nyitnom kell egy bankszámlát.

Pénteken foglaltam időpontot az interneten (mekkora jófejség már a sulitól, hogy nem kell bemennünk a városházára sorban állni, egy tisztviselő kijön az egyetemre és helyben elintéz neked mindent), hazaküldtem szétrongyolódott anyakönyvi kivonatom az OFFI-ba. Utólag is köszönöm Melinda barátosném közbenjárását és együttérzését. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a rávésték a kivonatára, hogy '1000 Forint anyasági segély az anya jogán kiadva'. Na, kinek van még ilyene?

4. Tiger, kezdődő depresszió ellen

Lakótársaim beszereztek egy Tigris névre hallgató csivava anyuka és azonosításra váró apuka nemzette kiskutyát, aki ellentétben az általam először gondoltakkal, szőrös és baromi aranyos.

Vasárnap, négy napi otthon tanulás után tele lett a hócipőm és elindultam sétálni, amikor a lakótársam felajánlotta, hogy vigyem a kiskutyát is, mindkettőnknek jót fog tenni a dolog! Így is lett...

Szóval itt járunk most, új hét, új hónap és garantáltan jobb kedv. Dolgozom az ügyön, márcsak a saját érdekemben is. Ahogy Maritza, a mexikói csoporttársam szokta mondani: Nem feladni jöttünk ide, igaz?

UI: Ma megérkezett az első csomagom! Juhéj! Utoljára az építőtáborban vártam ennyire valamit! Irodaszereket kértem Edittől és Szandrától, mert itt nagyon drága és béna is. Van most már rózsaszín és zöld filcem is, egy egész évre elegendő post it-om, gémkapcsom és celluxom. Köszönöm, szuper jó !!!!!

xoxo

Helyzetjelentés Rotterdamból

2010-09-24T14:13:00.002+02:00

Az első két hetem az egyetemen elég stresszesre sikerült. Órák, terem keresgélések, csoport felosztások, aztán a nagy kérdés, hogy honnan szerezzük be a könyveket, amiket egyenlőre nem lehetett kapni az egyetemi könyvesboltban. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése elég sok változást hozott, amit nyilván le kell követnie a tankönyveknek is. Kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, megvegyem-e a könyvet vagy ne, de végül úgy döntöttem, hogy a nemzetközi jog könyvet lemásolom, az EU jogra pedig beruházok.

Az előadások jók, a tanárok Power Point prezentációval készülnek, amit feltesznek egy netes felületre is, így mindig megkapjuk, de tény, hogy előre kell tanulni az órákra, legalábbis kellene. Kérdezték többen, hogy értem-e az előadást? Azt kell, hogy mondjam, egy tanár kivételével mindenkit követhetőnek találtam eddig, az ominózus professzor pedig konkrétan akkora koponya és olyan magas szinten van, hogy sokszor többünknek is kínai mit mond, egyik témáról a másikra ugrik és keresztbe-kasul utalgat 500 különböző jogesetre. Ha már jogesetnél tartunk, a Gabčikovo-Bős-Nagymaros nagy kedvence, meg is kérdezte az órán, hogy van-e magyar esetleg szlovák fél közöttünk, aki ismertetné a témát?: ) Igyekeztem jó formámat hozni, és végeredményben rendes is volt, mert segített a kérdéseivel, de nem mindig találtam a megfelelő szavakat. Wah. Nincs mese, dolgoznom kell a jogi angol szókincsemen... ebben is segít a kurzus, amire járok, meg kell, hogy mondjam a legeslegjobb fej angol tanárral. Hihetetlen, hogy milyen jó humora van és olyanokat mond, hogy 'Oh my World' meg hogy 'Let me remind you that I don't know is not an appropiate answer to my question'. Ezen az órán egyébként találkoztam egy irtó rendes másik tanárral, aki önszorgalomból jár az órára, az egyetemen tanít és mellesleg magyar!!! Amerikában született, és gyöngyörűen beszéli a nyelvünket, meg mellette négy másikat folyékonyan... Odajött hozzám és elbeszélgettünk, odaadta a névjegyét is. Mekkora szerencse, ugye?

Ismét rendeztek nekünk egy nemzetközi estet, köszöntőt és miegymást, de ezúttal nem csak a jogi karnak, hanem az összes nemzetközinek. Sajnos ennivalónak holland finomságokat adtak, szerintem én voltam az egyetlen az asztalunknál, aki megette a stampot, zuurkoolstampot, rookworst (pürésített zöldségek, kolbász, savanyú káposzta) formációt, a kis kínai meg taiwani barátaink majd szívinfarktust kaptak a látványtól, de a palacsintáért mindenki sorba állt és halál aranyosak voltak, hoztak innivalót is. Egyébként nem tudom, miért vannak annyira nagyra ezzel a palacsinta kérdéssel, szerintem hasonló az íze az otthonihoz...

Stresszes volt a hazaút is. Eindhovenből repültem Budapestre a 8.30-as géppel, de hajnalban nem volt még metró, úgyhogy biciklire szálltam, majd jól el is tanyáltam vele. Aztán nem jött a vonat (a kalauz a téli menetrendre való átállásra fogta a dolgot), az eindhoveni vasútállomáson taxit kellett fognom, ami majdnem, hogy drágább volt mint maga a repjegyem, majd ezek után bejelentették a nyomoroncok, hogy a budapesti gép indulása két órát késni fog. Remek. Komolyan mondom, ez volt az utolsó Wizz Air utam, a végén már ott tartunk, mintha egy akciós Malév jegyet vennénk. A késés miatt Budapesten csak egy finom ebédre és rövid ötyére maradt időm barátokkal. Na ezek után pedig átmentem Bécsbe az esti vonattal... Vasárnap este pedig vissza, hajnalban ki a reptérre, onnan pedig egyenesen az egyetemre mentem. Jó kis táv, igaz?

Na de tegnap... végre szocializálódtam egy kicsit és buliztunk... Először egy csoporttársam szülinapját ünnepeltünk meg az Erasmus Lodge-ban, onnan pedig átmentünk az International House-ba, ahol még vagy három ember tartotta a születésnapját a teraszon. Elmondanám olyan kilátás nyílik egész Rotterdamra, hogy hihetetlen. De mindkét helyen kész vagyont kérnek egy szobáért, ami nem is néz ki olyan jól. Hatalmas buli volt és találkoztam két magyar cserediákkal is, juhéjj!!! Amint azt az előbb láttam, a buli máris agyon van dokumentálva a Facebook-on, hihetetlen de itt mindenki ezen él és egyfolytában jelöl, csoportba áll, kommentel, intéz... a tegnapi buli óta ismerőseim száma jelentősen megugrott... hehe. Na de a tuti jó hír az, hogy bemutattak egy német lánynak Marie-nak, aki itt lakik a szomszédságomban, és együtt tudunk hazajönni biciklivel, nem kell egyedül flangálni. Szükség esetén akár tolhatjuk is!!!

No hát ennyi lenne mára...

xoxo